CORNELL UNIVERSITY LIBRARY Siti . - Y Síi w! CORNEU UNIVERSITY LIBRARY V. H Digitized by the Internet Archive in 2017 with funding írom BHL-SIL-FEDLINK Aj https://archive.org/details/foldtanikozlony4187magy Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány, megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Társulati ügyek: Szakgyülés 1874. évi január hó 14-én. Értekezések. A Dunafolyam vegyi viszonyairól Budapestnél, Balló Mátyástól. — Az árpádi lelhely két érdekes kövületéről, Kókán Jánostól. — Vegyesek. — Titkári közlemények. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakgyülés 1874. évi január hó 14 én. Tárgyak: 1. Balló Mátyás pestvárosi főreáltanodai vegytanár „a Dunafolyam vegyi viszonyairól Budapestnél 14 című értekezését, miután szerző a gyűlésen meg nem jelenhetett, az első titkár olvasta föl. Ezen értekezés kivonatosan tartalmazza azon főbb adatokat egybeállitva, melyek tüzetesen ismertetve a m. tud. academia kiadványai között fognak megjelenni. Oly érde¬ kesek azonban ezen adatok, s mind geológiai, mind gazdasági, mind pedig egészségügyi szempontból tekintve oly fontosak, hogy — ha nem is egész terjedelmükben —- célszerűnek, sőt szükségesnek tartottuk azok közlését. (Bővebben lásd a jelen számban.) 2. Kókán János „az árpádi lelhely két érdekes kövületé¬ ről 44 szóló rövid ismertetését a másod-titkár olvasta föl. (L. a elen számban.) 3. A f. évi rendes közgyülé snapjául január 28-a tűzetett, 1 2 ki; e közgyűlésen az évi jelentések megtartása után a társulati tisztviselők is meg lesznek választandók. 4. Az első titkár a belépett uj tagok s a kilépett tagok neveit olvasta föl. Beléptek: Lipner János m. k. hány. sz. tisz Budapesten, Rónai) Ferenc bányatanácsos Selmecen, Kachel- mann WUlibald bányatanácsos'ASelmecen, Liszkay Gusztáv bánya- iskolai tanár Selmecen, Dérer Mihály bányaiskolai tanár Sel¬ mecen, Bruck Ferenc főgymn. tanár Újvidéken, Siehmon Adolf mérnök Budapesten, h. Splényi Béla min. tanácsos Budapestent Szentyyöryyi Elek főmérnök Budapesten, Serák Károly állat¬ kerti igazgató Budapesten és Bugyis András r. k. esperes Unghvárt. Kiléptek: Scharf Nándor Selmecen és dr. Dubay Miklós Budapesten. ÉRTEKEZÉSEK. A Dunafolyam vegyi viszonyairól Budapestnél. Bálló Mátyás-tói (Felolvastatott a társ. 1874. jan. 14-iki szakülésén.) A folyóvizekben a feloldott alkatrészeken kívül olyanokat is találunk, melyeket a viz mozgásával fölkavart és iszap alak¬ jában magával visz; ez oka annak, hogy a folyóvizek ren¬ desen kisebb nagyobb mértékben zavarosak, s uj geológiai képződményeknek adnak léteit. A vízben ekkép lebegő szilárd alkatrészek menynyisége azok finomságától, a partok minősé¬ gétől és a folyam sebességétől függ: minél könynyebben morzsol¬ ható le a part anyaga a vizroham által, minél gyorsabb az utóbbi és minél finomabbak a lemorzsolt részek, annál zava¬ rosabb a viz és annál nagyobb távolságokra viszi magával az iszapot keletkezése helyétől. Az iszapnak legdurvább részei leggyorsabban lilepszenek le és zátonyokat képeznek ott, hol a vizáram sebessége valami oknál fogva csökken. Legfinomabb részei pedig csak ott üle¬ pedhetnek le, hol a viz hoszszabb ideig teljes, vagy majdnem 3 teljes nyugvásban van; így ott, hol a folyam öblöket képez, vagy tavakon keresztül folyik, vagy a tengerbe ömlik, mely utóbbi esetben az úgynevezett „delták“ képződnek. A mondottakból kitűnik, hogy geológiai szempontból felette fontos a folyam iszapjának menynyiségét és minőségét ismerni, habár nem is nyomról nyomra, legalább egy vagy több nevezetesebb ponton. Az elsőrendű folyamok, mint Ganges, Missi- ssipi, Szajna, Rajna, Themse stb. ez irányban már megvizsgál¬ tattak. Közép-Európa főfolyama, a Duna, ilynemű vizsgálata tehát nem volt továbbra halasztható. — Az első ilyfelé tanulmányok Everest által tétettek 1831-ben. Szerinte a Ganges folyam 1000 súlyrésznyi vizé ben foglalt iszapnak menynyisége: Mártius 15-től, junins 15-ig .... 0,2171 s. r. Junius 15-től, október 15-ig .... 1,9430 „ „ Október 15-től mártius 15-ig .... 0,4457 „ „ középérték 0,8686 Tizenkét hónap alatt a Ganges folyam 42,063 millió kilogr. iszapot hord el, mi egy 172 négyszög mértföldnyj folűlettel- s 1 lábnyi vastagsággal biró rakodmánynak felel meg. A Nílus Kairó mellett 1 köbméterben 1580 grammnyi iszapot tartalmaz s 1 nap alatt 37,700 köbméternyit hord el. A sárga folyam Chinában Barrow szerint 1000 súly. rész vizében 5 súlyrész (!) iszapot tartalmaz, mi L y e 11 szerint elegendő, hogy a sárga tenger általa 24000 év alatt betöltessék. A Mississippi folyamban foglalt iszapnak évi közép- menynyisége R i d d e 1 szerint = 0,8032 (1000 s. r. vízben), későbbi vizsgálatok után csak 0,5882-nek találtatott. L y e 1 számításai után eszerint ezen folyam deltájának képződésére 67,000 év volt szükséges. A S z a j n a-folyam P e 1 i g o t által vizsgáltató tt 1855-ben Poggiale által 185 2 / 3 -ban és Mán gon által 1863—1866- ban. Poggiale által a folyam közepén merített 1 liternyi víz¬ ben 0,007—0,118 gramm iszap találtatott; általában véve az iszap menynyisége annál nagyobb volt, minél magasabb a vízállás. A feloldott szilárd alkatrészek menynyisége változik 0,190 és 0,277 közt (Peligot szerint 0,150 és 0,363 közt), és 1 * 4 nyáron általában nagyobb mint télen (?). Mangón a Szajna folyamot Mar ne folyó torkolata felett vizsgálta bárom éven keresztül. Az iszap menynyisége átlagosan 0,039663 gr. volt egy literben. Az egy éven át elhordott iszapnak súlya egyenlő 207463 tonnával, az az 129600 köbméterrel; a feloldott alkat¬ részek súlya pedig = 1110687 tonnával. A Var folyam hasonlóan Mangón által 1864-ki sept. 1-től, az 1865-ki aug. 31-ig vizsgáltatott. Az iszap átlagos menynyisége 3,577 gramm volt 1 literben. Ezen feltűnő nagy menynyiség abból magyarázható meg, hogy a Var folyam¬ nak esése nagy (átlagosan 5 mm. 1 méterre) és vizmeny- nyisége áradás alkalmával 140-szer oly nagy, mint csekély vízállásnál. Az iszap súlya, mely azon évben elhordatott, 1 millió tonnával, vagy 11 millió köbméterrel egyenlő; a feloldott szilárd alkatrészeknek megfelelő súly pedig 792000 tonna volt. A Mar ne folyam is Magon által az 1863-ki nov. 1-től, az 1865-ki febr. 28-ig vizsgáltatott. Az iszap átlagos menynyisége 0,074 gramm volt 1 literben. Az 1 éven át elhordott iszapnak súlya 168684 tonna, illetőleg 105427 köbméter, a feloldott alkatrészek súlya 552480 tonna volt. T h o m s o n R. D. a The m s e folyam vizében az ide¬ gen alkatrészeket különböző vízállásnál hasonlóképen külön¬ böző arányokban találta. Chande 11 on által a Maass- folyam, B i s c h o f által az E1 b e és a Visztula folyamok vizsgáltattak meg. Ezen, valamint a R a j n a folyamnak H o r- ner, Steifensand és Bischof által véghez vitt vizs’- gálatai azonban nagyon tökéletlenek maradtak. A Dunát ez irányban tudtommal eddig csak B i - schof és Hauer vizsgálta. Az előbbi a vizet, valamint az iszapot behatóan vegyelemezte, — ez elemzéseket később fölemlítjük; az iszapnak menynyiségét azonban csak egyszer határozta meg az 1852-ki auguszt. 5-én. Bischof szerint e napon Bécs mellett a Dunaviz 1000 súlyrészében 0,09237 s. r. iszap foglaltatott. Hauer csak a feloldott szilárd alkat¬ részeknek menynyiségét határozta meg. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy nem csak a lebegő, hanemha feloldott szilárd anyagoknak menynyisége is külön- 5 böző időszakokban meglehetősen tág határok közt változik. Ezen okból vizsgálataim nem csak az iszapra terjedtek ki, ha¬ nem egyszersmind arra is, hogy — bár csak hoszszabb idő¬ közökben — a feloldott alkatrészeknek és az azokban foglalt calcinm menynyiségének változásait felismerjem. Az ilyen meghatározások havonként egyszer történtek. Az iszapolt anyagok meghatározása anynyiban vált ne¬ hezebbé, mivel azok a Dunavizben Budapestnél nincsenek egyenletesen felosztva. Ugyanis a pesti parton azoknak menynyisége sokkal nagyobb, mint a budain. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint naponként egyidejűleg a vizet hᬠrom helyen: a jobb és balparton, meg a középen meríteni. E három helyről nyert víz meghatározásából eredt közép¬ érték megközelitő mértékül szolgált az egész folyamban az illető időben foglalt iszap menynyisége iránt. A merítés a lánchidról történt, még pedig a folyam fölületéről. Nem volt eddig alkalmam megvizsgálni, mily viszonyban növekszik az iszap menynyisége a folyam különböző mélységeiben. Az 1867 -ki július és augusztusban történt 84 meghatᬠrozást nagyobb részt elődöm, Preysz tanár, eszközölte; az 1871- ki és 1872-ki 592 meghatározás pedig saját munkámnak ered¬ ménye. A téli hónapokban a meghatározások száma korlátolt maradt. Télen a víz sokkal tisztább mint nyáron; t e 1 j e s e n tiszta Dunavíz azonban sohasem került kezem alá. Az iszapnak maximuma azl87l-ki évjun 26-án észleltetett a midőn 1000 s. r- vízben mint középérték 0,7320 gr. iszap találtatott. Az idő ek¬ kor viharos volt. A minimum az 1872-ki jan. 5-én volt ész¬ lelhető, midőn a pesti parton 1 liter vízben csak 0,0054 gr. és január 20-án, midőn a budai parton 0,0046 gr. iszap találtatott. A következő táblában a havi közQpértékek vannak öszsze- állítva. Év Hónap Pest A meghatározások köz. Buda Száma: 1 literben: Vízállás 1867 Juiius 0,2558 0,2265 0,2236 55 0,2357 V 11" 3"' „ Aug. 0,2982 0,2405 0,2173 29 0,2504 8' 11" 6'" 1871 Május 0,1070 0,0986 0,0921 81 0,0992 8' 9" 9‘" ^ 6 a meghatározások Év Hónap Pest köz. Buda száma: 1 literben : vízállás „ Jun. 0,2828 0,2273 0,1980 87 0,2360 9' 2" 3'" „ Jul. 0,2849 0,2578 0,2279 84 0,2569 10' 0" 2'" „ Aug. 0,1762 0,1522 0,1246 33 0,1511 8' 4" 2'" „ Sept. 0,0537 0,0470 0,0490 6 0,0499 3' 8" 6'" „ Okt. 0,0469 0,0357 0,0307 54 0,0378 4' 6" 4'" „ Dec. 0,0213 — — 16 0,0213 3' 0" 9‘" 1872Jan. 0,0236 — 0,0075 33 0,0155 4' 9" 3"' „ Febr. 0,1105 — — 28 0,1105 5' 1" 1'" „ Marc. 0,4370 0,2738 0,1973 83 0,3011 6' 2" 9"' „ April 0,1403 0,0987 0,0615 87 0,1002 6' 4“ 4'" 13havi átlag: 0,1721 0,1660 0,1299 0,1435 6' 8"»7'" Ezen táblából kitűnik, hogy valamint a vízállásnak, úgy az iszapolt anyagoknak két maximuma és egy közbeeső mini¬ muma volt ez időszakban. Az első maximum junius és julius hónapokra, a másik pedig márciusra esik. Az első maximum idejében a hegyes vidékekből (Alpokból, Káipátokból) a hóolva¬ dás következtében keletkezett vizek érkeznek Pestre, és az iszap akkor sokkal több calcium carbonátot tartalmaz, mint a második maximum idejében, melynek iszapja a Dunához köze¬ lebb eső tájékokból ered. A juliushavi iszapban ugyanis 12,89 pct. szénsav találtatott 2,14 pct-nyi nedvesség mellett, mig a márciusi iszapban csak 5,45 pct. szénsav (3. 86 pct. nedvesség mellett) találtatott. Az öszszes 676 meghatározásnak középértéke: 0,1435gr. 1 liter Dunavízben. Azon súlyarány, mely a pesti és budai parton, vala¬ mint a folyam közepén lebegő iszap közt találtatott, nem állandó, de annál inkább közeledik 1:1: 1-hez, minél kisebb a viz-állás. Miként az iszap ménynyisége felette tág határok közt vál¬ tozik, ugyanez mondható a feloldott alkatrészekről is. Az utób¬ biaknak maximumát télen és száraz időszakokban találjuk, mi¬ vel ekkor a folyamnak vize csak forrásokból ered. Nedves ’dőjárásnál, midőn t. i a folyamba érkezett eső- és hóvizeknek menynyisége túlnyomó, a szilárd feloldott alkatrészek öszszege etemesen csökken. A Duna-vízben feloldott sziláid alkatrészeknek menynyi ségei, melyeket benne különböző időszakokban találtam, a kö¬ vetkezők : 1 liter vízben: vízállás: Az 1871-ki év máj. 23-án : 0,1808 8' 1" ?? w juh 18-án 0,1416 11' 1“ „ aug. 13-án 0,1760 8' 2" » „ sept. 2-án 0,1736 ? V „ okt. 22-én 0,1641 3' 9" V „ dec. 28-án 0,2616 4' 8" Az 1872-ki év jan. 27-én 0,2200 5' 0" ;? „ maré. 13-án 0,1856 6' 7" 77 apr. 25-én 0,1792 6' 7" átlagosan: 0,1869 gr. 1 liter vízben. Ezen táblázatból az tűnik ki, bogy a feloldott alkatré¬ szek öszszege általában a vízállással ellentett arányban áll, és pedig télen feltűnően nagyobb, mint nyáron. Továbbá kitűnik ezen táblából, hogy a Duua-víz Budapest mellett tete¬ mesen töményebb, mint Bécsnél. Ugyanis Bischof Bécs mellett az 1852-ki aug. 5-én merített vízben 0,1414, Hauer pedig 1861-ben (micsoda napon ?) Nussdorf mellett csak 0,117 grammot talált feloldva. Budapestnél még az 1871- ki jul. 18-án a rendkívüli magas — tizenegy lábnyi — vízál¬ lásnál merített vízben is 0,1416 gr. foglaltatott. így azon gon¬ dolatra lehetne jutni, hogy a Duna-viz feloldott alkatrészeinek öszszege a partjain levő városok befolyása alatt emelkedett Ezen nézet helytelenségét azonban bizonyítja azon tény, hogy 1) a calcium- és magnésium-carbonátok, melyek szénsavtartalmú vízben oldékonyak, a szilárd alkatrészek menynyiségére tete¬ mes befolyást gyakorolnak, mert valóban a budapesti Dunavíz- ben nagyobb menynyiségben foglaltatnak, mint a bécsi vízbenú és 2) hogy a különböző időszakokban meghatározott szilárd alkatrészek öszszege és a benne (a megfelelő időszakban) foglalt calciumnak menynyisége majdnem egyenlő arány¬ ban állanak egymáshoz. 8 Az 1852-ki aug\ 5-én Bécs mellett merített, és Bi - d elemzett Dunavíz 1 literjében találtatott szénsavas mész. 0,0837 „ magnézia. 0,0150 kovasav . 0,0049 vasoxyd . 0,0020 kénsavas mész . 0,0029 kénsavas magn. 0,0137 „ káli \ „ nátron j 0,0020 chlórkálium és chlorcalcium nyom. öszszeg: 0,1242 A közvetlenül talált öszszeg 0,1414 volt. A hiányt fő¬ képen a szerves alkatrészek okozzák, melyeket Biscliof nem határozott meg. B i s c h o f az alkaliákat föl nem találhatta; az elemzésben felhozott alkalisulfátok a fölösleges kénsavból számíttattak ki. A csekély menynviségben nyert chlorezíist eset¬ legesen veszendőbe ment. Feltűnő ezen elemzésben a kénsavnak nagy menynyisége és a vasoxydnak jelenléte, mely utóbbit a budapesti Duna- vlzben hiába kerestem. A vasoxydhiány magyarázható, miután ismeretes, hogy ez oldataiból calcium-carbonát által kiválasztható. Az 1872-ki év november közepe táján Pest mellett merí¬ tett, és általam elemzett. Dunavíz 1 literjében találtatott : a. b. chlór . . . . 0,0025 . . . . . — so 3 . . . . 0,0172 . .... 0,0126 CaO . . . . 0,0617 . .... 0,0480 MgO . . . . 0,0198 . .... 0,0116 Fe 2 0 3 . . nyom. .... 0,0020 Si 0., . . 0,0018. . .... 0,0049 Na . . . 0,0010 . . . . . — C0 2 . . . 0,1378 . . . . — szerv, alkatr. 0,0128 . . . . . — NH 3 . . . 0,00367 . . . . . — Nitrátok . . . nyom. . . . . — 9 Az 1 liter vízben foglalt szilárd alkatrészek öszszege 0,1792 grammnak találtatott. A b. hasábban álló számok Bi- s c b o f analysiséből számíttattak ki, s ebből kitűnik, hogy az iszapban foglalt calcinm- és magnesium-carbonát a Bécs és Budapest közti utón valóban fölolvadt, de még nem teljesen, így várható, hogy közel a Duna torkolatánál — úgymint a Rajnában — calcium carbonáttól ment iszapot találhatunk. A fenebbi analysisem szerint a Dunavíz valódi alaku¬ lása inkább a következő sorozatnak felel meg: calcium bicarbonát.0,1277 magnesium bicarbonát. 0,0633 calcium sulfát. 0,0292 konyhasó. 0,0035 vasoxyd. nyom. kovasav.0,0018 ammóniák. 0,00367 szerves anyagok.0,0128 nitrátok.nyom. szabad szénsav.0,0163 A calciumnak menynyisége, mint fenebb említettük, a szilárd feloldott alkatrészek öszszegével majdnem egyenlő arány¬ ban áll. Ugyanis találtatott: a. b. c. d. e. Év: Nap: a feloldott alkatié- ebben calcium: ennek megfelel szék öszszege: CaCO s : 1871. máj 23 . . 0,1808 . . . 0,04208 . . 0,1052 „ jul. 18. . . 0,1416 . . . 0,0339 . . 0,0847 „ aug. 13. . . 0,1760 . . . 0,0379 . . 0,0947 „ sept. 2. . . 0,1736 . . . 0,04064 . . 0,1016 „ okt. 22. . . 0,1641 . . . 0,0465 . . 0,1162 „ dec. 28. . . 0,2616 . . . 0,05344 . . 0,1336 1872. jan. 27. . . 0,2200 . . . 0,04736 . . 0,1184 „ márc. 13. . . 0,1856 . . . 0,03312 . . 0,0828 átlag: . . 0,1869 . . . 0,04186 . . 0,10465 10 A c. és d. alatti, egymásnak megfelelő számok a követ¬ kező arányban állanak: 1871-ki máj. 23. 1: 0,232 „ jul. 18.1: 0,239 „ aug. 13.1: 0,215 „ sept. 2.1: 0,234 „ okt. 22. 1: 0,284 „ dec. 28. 1: 0,204 1872 jan. 27.1: 0,215 „ márc. 13.1: 0,178 átlag : 1: 0,225 Ca vagy : 1: 0,5625 Ca C0 3 A szilárd feloldott alkatrészek nagyobb fele ennélfogva calciumcarbonátból áll. Ezen adat csak anynyiban igényel javítást, a menynyiben a vizekben nem normál, hanem savas calciumcarbonát találtatik, és a menynyiben a calcium nem egyedül carbonát, hanem sulfát alakjában is fordul elő. így az 1871-ki jul. 18-án 0,0104, és aug. 13-án 0,0133 gramm Ca S0 4 találtatott 1 liter vízben; az első szám 0,0075, az utóbbi pedig 0,0100 gr. calcium carbonátnak felel meg, mely két számnak középértéke, 0,00875 a fennt talált átlagos calcium- carbonát menynyiségétől levonva, ad 0,0959 gr. CaC0 3 -t (de bi- carbonát alakjában!) 1 liter Duna-vizben. Az iszapnak vegyi alkotását eddig csak Bischof vizs¬ gálta. Az iszap Bécs mellett, és alacsony vízállásnál gylijtetett. Az elemzés a következő eredményhez vezetett: 1 2 3 kovasav . . . 5,04 . . . 39,98 . . . 45,02 A1 2 0 3 . . . 2,42 . . . 5,41 . . . 7,83 Fe.^ . . . 7,76 . . 1,40 . . . 9,16 CaO . . . — . . 0,34 . . . 0,34 MgO . . . — . . 0,42 . . . 0,42 CaC0 3 . . . 24,08 . . . — . . 24,08 MgC0 3 . . . 6,32 . . . — 6,32 Szerv, anyagok és va¬ lószínűleg alkaliák — . . 2,25 . . . 2,25 Veszteség izzásnál 0,57 . . . 4,01 . . . 4,58 öszszeg: 46,19 53,81 100,00 — 11 Az alkáliák közvetlenül nem határoztalak meg-. Az 1. alatti számok a sósavban oldékony, a 2. alatti számok a sósav¬ ban oldhatlan résznek, és a 3. alattiak az egész iszapnak öszszetételét mutatják. Bischof szerint a Dunának iszapja abban különbözik a Szajna iszapjától, hogy sokkal több calciumcarbonátot és sokkal kevesebb sósavban oldékony alkatrészeket tartalmaz mint az, melynek 93,17 percentje sósavban oldékony. Ellenben a Bo- den-tó iszapja a Duna iszapjához hasonló, mert az, a mi a Szajnából ezen tóban leülepszik, t e 1 j e s e n, a mi pedig a Duna általBécsmellett elvitetik nagyobbrészt az Alpokból ered. A pesti Duna-iszapnak alkotása saját elemzéseim alapján tetemesen eltér a bécsi iszap alkotásától. Az 1872-ki március havában gyűjtött iszapnak alkotása ugyanis a következő: sósavban oldé- kouy rész: sósavban old¬ hatlan rész: ősz szeg Si0 2 — .... 45,95 .... . 45,95 ai 2 o 3 . 8,62 .... 9,28 .... . 17,58 FeO . 2,59 . . . . — .... . 2,59 Fe 2 0 3 1,38 . . . . — .... . 1,38 CaO . 5,53 .... 0,46 .... . 5,88 MgO 0,30 .... 2,44 .... . 2,74 k 2 o . 0,52 .... 1,90* .... . 2,42 Na 2 0 . 0,26 .... 5,22* .... . 5,48 C0 2 • 5,35 . . . . — .... . 5,35 h 2 o . 3,86 . . . . — .... . 3,86 Szer any. — .... 6,65* .... . 6,65 összeg: 28,60 .... 71,40 .... 100,00 A csillaggal jelölt számok számítás utján, a többi pedig közvetlenül határoztatok meg. Az iszap 140°-nál való kiszárí¬ tása után 11,59 pct-t veszített, a szénsavnak és a szerves anyagoknak súlya pedig 12,00 százalékot tesz. Az 1873-iki év március havában gyűjtött iszapnak elem¬ zése — kellemetlen baleset következtében -— tökéletlen ma¬ radt, és a kovasavtartalom meghatározása után csakis a sósavban oldékony része elemeztetek. Az eredmény a következő: 12 sósavban oldékony.41,17 pct. „ oldhatlan. 58,83 „ Az oldékony részben találtatott: A1 2 0 3 12,23 Fe 2 0 3 6,63 CaO .4,45 MgO . 2,15 K 2 0 0,82 Na 2 0 .0,93 C0 2 és veszteség izzásnál.12,92 öszszeg :.40,13 Az oldhatlan részben 51,09 pct. kovasav találtatott. Az 1871-iki július havában gyűjtött iszapban 12,89 pct. szénsavat és 2,14 pct. vizet találtam. Végül Detsinyi úr által vegyműhelyembeu, az 1872-iki év jun. havában gyűjtött iszapban 2,41 pct. víz, 8,93 pct. szén¬ sav és 2,32 pct. szerves anyag találtatott. Ugyanezen iszap¬ nak 40,02 százaléka sósavban oldékony, 59,98 százaléka pedig oldhatlan volt. Ezen elemzésekből kitűnik, hogy a Duna iszapjának ve¬ gyi alkotása — mint ez máskép nem is várható — igen változik. Legfontosabb alkatrésze a calcium-carbonát, péld. az 1852-ki augusztus 5-én Bécs mellett 24,08 pct f) 1871 „ julius havában Pest 77 29,29 „ (max.) 77 1872 „ március „ 77 77 12,16 „ (max.) 77 „ „ június „ 77 77 20,29 „ (max.) 77 1873 március „ 77 77 7,94 „ volt. A „maximum^ szóval jelölt szám, az öszszes talált szén¬ savnak megfelelő calciumcarbonátot jelöli, tehát a jelen levő magnésiumcarbonátot is magában foglalja. Mindazonáltal kitű¬ nik, hogy a budapesti iszap — kivéve azt, mely az 1871-ki év julius havában rendkívüli magas vízállásnál gyüjtetett — sokkal kevesebb ealcium-carbonátot tartalmaz, mint a bécsi, míg mint láttuk, a feloldott calcium-carbonátnak menynyisége fordított arányban áll. 13 Ezen vizsgálat ideje alatt a vízállás középértéke 6' 8" 7'" volt. Ezen vízállás mellett a pesti sóraktár és a budai Rudasfürdő közötti mederben minden másodpercben 63434 köbláb víz folyik le, mely adatot a Reitter Ferenc kirᬠlyi főmérnök füzetjében „Dunaszabályozás stb.“ foglalt, a Dunafolyam vízfogyasztó képességét kimutató táblából inter¬ poláló utján nyertük. A fennebbi átlagos vízállás mellett a Dunafolyam naponként (24 óra alatt) 0591220800 köbláb vizet fogyaszt, melyben (1 köbláb — 31.58774 üt.) 13256405.880 kilogramm, tehát 855128.11 vámegyleti mázsa iszap foglalta¬ tik. Ezen szám 365-tel szorozva adná az iszap siílyát, mely 1 éven keresztül Budapest között a Duna-víze által elhordatott. Ezen súly = 315771760.15 mázsával, tehát kisebb a Var- folyam által 1 éven keresztül elhordott iszap súlyánál. A Duna-víz által elhordott egy évi iszapmenynyiség körülbelül 9 millió köbmétert foglal el. Ugyanezen átlagos vízállást alapul véve, a Dunavíz által naponként 1131764.05 mázsa, évenként tehát 413093878.25 vámegyleti mázsa szilárd alkatrész hordatott el feloldva. Ehhez számítva az egy éves iszapmenynyiséget, kitűnik, hogy a Dunavíz évenként öszszesen 728865638.4 v. e. mázsa szilárd alkatrészt visz el a fekete tengerbe, nem számítva azon folyamok iszapját, melyek Budapest alatt ömlenek a Dunába. Mily roppant veszteség ez a mezőgazdászaira, ha meggondoljuk, hogy az utóbbi számnak legalább 1—2 per¬ centje szerves anyagokból áll. Azon kérdés eldöntésére, mely gazdászati szempontból Magyarországra nézve felette fontos, váljon mily menynyi- ségű magyarföld mosatik el a Duna s mellékfolyamai által, szükségesnek mutatkozik ezen főfolyamot két ponton, és pedig a magyar földre való be — és az országból való kilépésnél megvizsgálni, illetőleg iszapjának menynyiségét e két ponton lemérni. 14 Az árpádi telhely két érdekes kövületéről. Kákán Jánostól. (Felolvastatott a társ. 1874. január 14-ki szakülésén.) Múlt évi november hó 12-én az árpádi kövületekről tár¬ óit értekezletemben tettem emlitést egy sajátságos kövületről? melyet a nevezett helyiségen eszközölt gyűjtések alkalmával találtam. Az eleinte kérdésesnek tekintett kövületet az esz¬ közölt összehasonlítások alapján biztosan sikerült meghatároz¬ nom. Az itt bemutatott kövület a „Cardium edentulum,“ mely, bár ismeretes már s le is van írva, ritka előfordulása folytán nagyobb érdekkel bir. Hörnesnek is csak egy ily példány állott rendelkezésére az árpádi leihelyről. Miután e cardium, mit Hörnes különösen kiemel, nagyon változó, nem tartom célsze¬ rűtlennek azon mellékes eltéréseket röviden fölemlíteni, melye¬ ket a szóban levő példányon észlelhettem. Hörnes az „Abhand- lungen dér k. k. geol. R. Anstalt“-ban foglalt, ismert munkájában a card. edentulumról szóló irodalomban említést tesz a „ Journa de Conch.“ 5-ik kötetéről, melynek 302-ik lapján a cardium edentulum leírása szintén található. Le van továbbá e faj De- midoff „Voyage dans la Russie meridionale“ című remek kiad ványában írva, azonban az említettek által leirt kövülettől az általam felmutatott némileg eltér. Hörnes, a rendelkezésére állott példányt következőképen irta le: „alakja trapezoid, összenyomott, egyenlőtlen oldalú s a csőrből kiinduló 22—24 bordával bir stb.“ E leírással megegyezik ugyan az általam lelt példány, azonban a zárszélek a két kövületnél némileg eltérők. Hömesénél a zárszélek csaknem egyenlő elhajlást vagyis eltérést mutatnak a csőr felett képzelt vízszintestől az általam felmutatott kövület-példány zárszélei egyenlőtlen el- -térést tüntetnek elő, vagyis ennek egyik szárnya metszettebb a másiknál, mi oda mutat, hogy még inkább egyenlőtlen-oldalú. A Demidoff által leirt példány, mely e szerző nyilvánítása szerint a Erimben oly annyira gyakori, az Árpádon lelt cardium edentulumtól szintén eltér. Demidoff példányának zárszélei csak¬ nem vízszintesek, mig ezek az én példányomon, mint fenn emlitém, eltérők, vagyis metszettek. Demidoffénál a csőr jóval 15 szélesebb, valamint az él, mely felületén átvonul, mindinkább szélesebb, mig - itt ugyanazon kiterjedésű marad. A lerajzolt példánynál az egyik alsó szél igen elhajlott, mig a másik egészen metszett élt tüntet elő; az árpádi példány pedig egy szabályos trapezoid. A „Journal de Conchyliologie“ 5-ik köte¬ tében leirt cardium edentulum nagyságbani eltérése lenne még felemlítendő, a mennyiben annak nagyobb szélességi-, mint hossz-kiterjedése van. Az elsoroltak lennének a főbb eltérési pontok a leirt kö¬ vületek között, ezek azonban nem oly lényegesek, hogy ezen kövületet ezektől egészen eltérő, uj fajnak lehetne nevezni. A másik érdekes kövület, mely szintén Árpádról, a már- gásabb részekből való, a „Valenciennesia annulata.“ E köviile; felemlitése annál is érdekesebb, minthogy uj bizonyítékául szolt gál Hantken Miksa igazgató úr a magyar tudományos Aeademia legközelebbi gyűlésén felolvasott azon állításának dr. Lenz Oszkár nézete ellenében. Ugyanis Lenz úr a bécsi cs. k. földtani in¬ tézet 1873-ik évkönyvének Ill-ik füzetében a Fruska-Gora hegységről szóló értekezletében, a beocsini márgát, melyben a Valenciennesia annulatát találta, a szármát! emeletbe sorozza; miután pedig a Valenciennesia annulata Árpádon oly jellemző congeria-kövületek közt találtatott, inkább mondható, hogy a nevezett kövület a congeria-, mint a szármáti képlet tulajdona. A Valenciennesia annulata ezen uj lelhelyéből következik tehát még, hogy e kövület előfordulásának legnyugotibb határa nem a Szerém-megyében fekvő Frusca-Gora-hegységben, hanem egyelőre Árpádon (Baranyamegyében) keresendő. 16 VEGYESEK. S. F. Mesterséges k r é t a. A szódavíz készítésére föl¬ használt kréta és kénsavból előállított gypszet Nakh mestersé¬ ges kréta előállítására alkalmazta; ő ugyanis ezen anyagot azon nagyrészt finomul eloszlott szénsavas káliumból álló iszappal keveri öszsze, mely a sziksó vagy hamuzsirnak mésztejjel való főzésénél keletkezik. Iszapolás által a durvább részek, pl. homok stb. könynyen eltávolítbatók ; az iszapolás által ekként megtisz¬ tított pép leszűrés után compact tömeggé sajtoltatik, mely meg . száradás után prismatikus darabokká vágatván „Patent“-kréta nevezet alatt azon kréta helyettesítésére lenne hivatva, melyet eddig csak a természetes kréta legtisztább féleségeiből nyertek, s Írásra használtak; a vágás álkalmával elhulló kisebb töredé¬ kek az aranyozok által tisztitóporul használhatók tol. A Bécs- ben kiállított mintadarabok minden tekintetben kielégítő ered¬ ményt mutattak föl, s mind irás-, mint pedig rajzolásra célsze¬ rűen voltak felhasználhatók. S. F. A Tag ebi. d. Naturf. Vers. z. Wiesbaden (51) tüzetesen ismerteti a legújabb időben Észak-Németország- ban is felfedezett — bár másutt már rég ismeretes — glau- berit előfordulása viszonyait. E leihelyen ugyanis tömegesen jön elő, és pedig oly sajátos és érdekes előfordulási viszonyok között, melyek általános érdekeltséget költöttek. Az észak-né¬ metországi óriási sóképződmény vízszintes irányban sok tekin¬ tetben méltóan állítható párhuzamba némely amerikai telep képződésével, sőt függélyes irányban ezeket tetemesen felül is múlja. A glauberit fölötti gypsz és vizáthatlan anhydritre kö¬ vetkező agyagrétegek néhány oly sajátos tulajdonságot mutat¬ nak, melyeket Stassfurtban észlelni nem lehet. Ugyanis ezekben az ismeretes wieliczkai és halleini előjövetellel teljesen analóg viszonyok között köröskörül kifejlődött, de széthúzódott só¬ kockák fordulnak elő. Ezek felülete azonban nincs behörpedve, hanem inkább domború. Némely esetben oktaederlapok is lát¬ szanak rajtok kifejlődve. Ezen előjövetel emlékeztet a göthji keuper- és a frankenburgi zechstein quarzrhomboederjeire, fel lile- 17 tűkön, mi Stassfurtban igen ritkán jön elő — néha még pyrít- jegecek i s láthatók. Nagyobb mélységben a kockák száma cse- kélybedik, s belyettök vörös szinti, teljesen kifejlődött vörös kősójegec ek lépnek előtérbe, ezek hemiedricus alakjukat tekintve némely egyező kifejlődésö harzbegységi ólom-fényiére emlékez¬ tetnek. E jegecek lassanként egész bősz szú zsinóralakká egye¬ sülnek, s ily alakban folyton vastagodva vörös kősófekvetekké növik ki magukat, melyek nagyobb mélységben leveles szerke¬ zetű s központi sugaras, körülbelül 63 cm. vastagságú glauberit által belyettesíttetnek. A következő rétegekben változik a glau¬ berit agyag- és kősóval. A jegecek ugyan nem oly nagyok, mint az Iguiqui-ek, de tisztábbak, s határozotabbau kifejlődöt- tek. Az élszögek a Senarmont által megmértekkel nagyob- bára megegyeznek. S. F. A b a s a 11 o k titán-és vana d-tartalmáuak megha¬ tározására V. Ro üssél a következő módszereket ajánlja: (C. r. 77. 1103.) Hogy a basaltokból a titánt titansav alakjában leválasz- szuk, következőleg kell eljárnunk: a finom porrá tört basaltot háromszor nagyobb súlyú szénsavas nátriummal (sziksó) olvaszt, juk öszsze; a lehűlt tömeget szétdörzsölve sósavval kissé meg¬ savanyított vízben fóloldjuk. Ez oldatot teljesen beszárítva víz¬ fürdőben 24 óráig hevítjük, megsavanyított vízben ismét fel¬ oldva leszűrjük, a levált kovasavat izzitás után 12—18 óra hoszszat tömény kénsavval hevítjük, kihűlése után pedig fölös¬ leges mén ynyiségű vízben föloldva leszűrjük. E művelet többször ismételtetvén, az ezáltal nyert anyagot a titansav leválasztása végett ammóniákkal kezeljük. Ezt többszörösen mosva leszűrjük s izzítjuk. (A.) A kovasavról leszűrt oldat hasonlóan tartalmaz titansavat. Ennek leválasztása végett az oldatot kénsavas natrium- (glaubersó), kénessav- és alkénessavas nátriummal kezelve s mint¬ egy 20 percig főzve a kén, timföld és titansavból álló csapadékot leszűrjük, a ként ovatos hevítés által távoli tjük el, a maradékot az (A.)-nál nyerttel egyesítve zárt csőben (a timföld leválasztása miatt) tiszta tömény sósavval hevítve az ezáltal viszszamaradó tiszta titansavat kiszárítjuk és menynyiségét mérlegezés utján meghatározzuk. 18 Azon esetben, ha a hasalt vanadot tartalmaz, akkor szén¬ savas nátriummal összeolvasztva, csekély menynyiségfi salétrom¬ mal oxydáljuk. A tömeget lehűlése után porrátörve fölösleges menynyiségu vízzel kifőzzük, leszűrjük és kimossuk. Az így nyert oldatot heszárítva szénsavas am.-al főzzük és leszűrjük, ezután kénammoniummal kezelve 2—3 napig állani hagyjuk. Ha tar¬ talmaz az oldat vanadot, akkor a kénammoiumban föloldott vanadinsulphi dtól szép vörös színűre van festve. Ezt leszűrve s a folyadékot sósavval kezelve: a vanadinsulphid kénnel keverve leválik. A kén ovatos hevítés által eltávolíttatván, a vanad VS 2 alakjában határoztatik meg. E módszer szerint határozta meg szerző a következőket: leihely: titán : vanad : lelhely : titán : vanad: Pay. de Döme 1-951% 0023% Montrognon 0-707% o o C— Örcine 1-792 „ 0-020 „ Montaudoux 0-805 „ 0019 „ Ternant 1-549 „ 0-012 „ Royat 0-731 „ 0-006 „ Montrodeix 1-451 „ 0-015 „ Prudelle 1-756 „ 0-011 „ Gergovie 1-378 „ 0-011 „ Chanturgue 1-890 „ 0-008 „ S. F. A maganepidot öszszetételének megállapí¬ tása céljából líamineIs herg több vegyelemzést vitt végbe. Mi¬ vel az epidot öszszetétele régibb kísérletek utján épp úgy, mint Ludvvig és R. által véghezvitt meghatározások alapján meg lett már állapítva, fontosnak és érdekesnek tűnt föl annak a meg¬ határozása váljon az ismeretes St. Marcel-i manganepidot ugyanazon képlet által kifejezhető-e. Erre nézve azonban a vég¬ hezvitt elemzések, melyek szerint a vasoxyd 5—10%, a man- ganoxyd 14—24%, a mészmenynyisége 13—23% között válta¬ kozik, kevés reményt nyújtanak s valóban, ha R=M és az epidot Fe-a Mn. által helyettesítve vétetik, akkor: R: Si. R Ca. Sobrero . 1: 1-7 1: 1-50 Getfken . . 1: 2-1 1: 1-38 Hartwall . . 1 : 2-1 1: 1-40 Deville . 1: 2-0 1: 1-35 (Epidot . . 1: 2-0 1: 1-33) Sobrero elemzésétől eltekintve a többi eredmény az epidot- 19 éval — minden más, külső eltérés mellett is — nagyobbára megegyezik. Az Igelström által elemzett manganepidotnál R: Si. = 1 : 1*9 és R: Ca=l: U9; a Ca. menynyiségére nézve tehát minden más eredménytől lényegesen eltér. A manganepidot hasonlóan a közönséges epidothoz tartalmaz vegyileg lekötött s csak magasabb hőmérséknél kiűzhető vizet, s erre vonatko¬ zólag szerző már régebben tette azon megjegyzést, hogy a szó¬ ban levő ásvány megolvasztása alkalmával 2‘76%-ot vészit súlyából, s többé nem vörös, hanem barnássárga sziníí, savakban kocsonyássá változó tömeget képez. — Újabb kísérletek igen tiszta, 3 - 518 fajsúlyú példányokkal vitettek végbe. — A por¬ alakú tömeget gyönge izzásig hevítve színét nem változtatta meg és súlyára nézve alig veszített valamit. Erősebben izzítva szivacsossá, majdnem fekete színűvé lesz és súlyra nézve 2'5°/ 0 -et veszített. Még erősebben — fújtató segélyével — hevítve súlyᬠból többet nem veszt, hanem fekete színű hólyagos üveggé olvad meg. Az izzított vagy megolvasztott m. pora sósavval kezelve kocsonyás tömeget képez, ez alkalommal kevés chlór fejlődés mellett a folyadék sárgás szint vesz föl; ez annak jele, hogy manganoxydot tartalmaz. A chlért jodkaliumoldatba vezetve s térfogatilag meghatározva, ebből a nevezett oxyd menynyisége számítható ki. Egy ilynemű meghatározás alkalmával a jód 2*17°/ 0 manganoxyd éleny tartalmának felelt meg. A poralakú tömeget kevéssé hígított kénsavval üvegcsőbe téve s azt beol¬ vasztás után hevítve 2—300 C°-ig — majdnem teljes fölbom¬ lás megy végbe s a cső tartalma rövid idő múlva merev ko¬ csonyává szilárdul meg. Hevítés alkalmával a cső gyakran szét¬ reped, s a fölbomlás bevégződése után a csövet kinyitva éleny - fejlődést vehetni észre; az így elillanó éleny menynyisége ha¬ tározottan nagyobb, minta menynyi 2°/ 0 manganoxydnak felelne meg. Ebből azon következtetes vonható, hogy az oxyd alakjᬠban jelenlevő mangan megolvasztás alkalmával legnagyobbrészt oxydullá változik. A siílyveszteség, — mely két különböző meghatározás alkalmával 2'56 és 2 - 45°/ 0 -nak találtatott — a sza¬ baddá levő éleny menynyiségének levonása után a vízmenynyisé- get adja. Valjon-fordul-e manganoxyd mellett oxydul is elő, arra nézve közvetlenül következtetést vonni a meghatározások- 20 ból nem lehet; de hogy ezen eset még sem állhat, kitetszik mind szerzőnek, mind a többi meghatározóknak kísérleteiből, a menynyiben az epidot öszszetétele csak úgy jön ki, ha a man¬ gán menynyiség'étR-liez számítjuk. A szerző által véghezvitt két elemzés eredményei, az egyes részekre vonatkozólag ezek: 38-29—38-64% kovasav, 16-41—15-03% timföld. 8-10—8-38% vasoxyd, 14.72—15-00% mangauoxyd, 21-73—22-19% mész- oxyd, 1'74—1"78°/ 0 víz, öszszeg: 100.99 és 101-02. Ebből szá mi tás útján nyerjük: K: Si = 1: 2-1 és 1: 2-1 tehát középértékben 1: 2 R: Ca = 1: 1*28 „ 1: F35 „ „ 1: 33 Ca: Si = 1: 1.6 „1: 1*6 „ „ 1: 1*5 tehát, mint a többi epidotnál. A képlet tehát lenne : H 2 R 3 Si 6 0 26 . És ezek alapján Fe: Mn: A1 = 1 : 2: 3. (Monatsb. d. Béri. Acad. 1873. 437). TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK a magyarhoni földtani társulat gyűléseinek sorrendje 1874-?k évre. Január 14-én és 28-án. Február 11-én. Március 4-én és 18-án. Április 8-án és 29-én. Május 20-án. Junius 10-én. Julius Augusztus Szeptember Október November 4-én és 25-én. December 16-án. Budapest, 1874. jan. 25-én. Sajóhelyi Frigyes, társ. L titkár. szünet. Budapest, Légrády testvérek. 1874. IV. évfolyam. 2. és 3. szám. El S> B «r fii ül Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Társulati ügyek: Közgyűlés 1874-ik évi január hó 28-án. — Szakgyülés 1874-ik évi február hó 11-én. — A bellunói földrengés 1873. évi junius 29-én; G. vöm Rath után ismerteti Baczoni Albert. — Trans- lajtánia talajszerkezete. B. v. Cotta után közli Sajóhelyi Frigyes. — Tit¬ kári közlemények. Melléklet: A magyarhoni földtani társulat tagjainak névjegyzéke. TÁRSULATI ÜGYEK. Közgyűlés 1874-ik évi január hó 28-án. Tárgyak: 1. Elnöki jelentés. 2. Titkári jelentés. 3. Jelentés a könyvtár állásáról. 4. Jelentés a pénztár állásáról s az 1874-ik évi költségvetés. 5. Indítványok. 6. A társulati tisztviselők megválasztása. 1. ELNÖKI JELENTÉS a magyarhoni földtani társulat 1873-ik évi működéséről. Tisztelt közgyűlés! Elnöki tisztemnél fogva kötelességemnek tartom, a tisz¬ telt közgyűlést szívélyesen üdvözölve, röviden elősorolni azon, 3 22 a társulatot akár szellemi, akár anyagi tekintetben érdeklő ügyeket, illetőleg mozzanatokat, melyek a múlt év január22-én tartott közgyűlés óta társulatunknak bel- vagy •ktiléletére vonatkozólag végbe mentek. Ezek közül mindenek előtt azon örvendetes eseményt emelem ki, mely szerint a társulatnak folyton s örvendetesen szaparodó tagjaihoz képest nem lévén többé elengedő a nagy¬ méltóságú földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministerium“ által a társulati tagok számára engedélyezett 200 példány földtani intézeti évkönyv : a nevezett minisztériumhoz ez ügyben folyamodvány intéztetett, melyre 1873. évi 5701 szám alatt azon örvendetes tartalmú válasz érkezett le a társulathoz, hogy a magyarhoni földtani társulat és a magyar kir. földtani intézet közötti szorosabb viszony tekintetbe vétele s további fenntartása céljábój a társulatnak a földtani intézet kiadványai, évenkénti előleges bejelentés után — a tagok létszámához képest — egész 300-ig terjedő példányban enge¬ délyeztetnek. E jótéteményt társulatunk már ez évben is igénybe vette, a menynyiben az eddig engedélyezett 200 példány he¬ lyett — a tagok jelen létszámához mérten — 2G0 példányt kért s kapott a már többször említett kiadványokból, mi által tetemes költség kiméltetett meg, miután különben a hi¬ ányzó példányokat külön, pénzért kellett volna megszerezni. Ennélfogva azon indítványt teszem a tisztelt közgyűlés elé, miszerint ezen újólagos kegyért a fent említett nagymél- tóságú miuisteriumnak közgyülésileg köszönetét szavazni s ezt a jegyzőkönyvben kifejeztetni szíveskedjék. Örömmel említem meg azon tényt is, mely szerint a m. kir. főpostahivatalhoz beadott kérvény alapján megenged¬ tetett, hogy közlönyünk ujságjegygyel szállíttathassák az ed¬ digi — költségesebb— száilításmód helyett; mi által évenként szintén bizonyos — ha nem is tekintélyes — öszszeg takarítta- tik meg. — Hogy azonban e szállitásmód lehetővé váljék, szükséges volt a földtani közlönyt, mely az eddigi évfolyamok¬ ban tíz számban jelent meg, — tizenkét számban — a választ¬ mányi gyűlési határozatok alapján számonként legalább egy 23 ívnyi tartalommal — adni ki, mi már a társulat múlt év május hó 16-án tartott bizottmányi ülésén az 1873-ik évre nézve is érvényre emeltetett. Ennek kapcsában egyúttal azt is megemlítem, hogy ugyancsak a már említett s folytatólag a november hó 20-án tartott választmányi gyűlésen határozatba ment át, miszerint a közlöny az eddiginél szebb kiállításban, különösen jobb papiroson jelenjék meg, mi valóban meg is történt, mert a folyó évi I. szám már nem a régi mintájára, hanem ettől kül¬ sőleg eltérő kiállításban jelent meg, illetőleg van nyomtatás alatt. Midőn az 1873-ik évben előfordult eseményekről szólok, nem lehet hallgatással mellőznöm a bécsi világtárlatot; még pedig annál kevésbbé, mivel társulatunknak is jutott a szerencse, ezen tárlatban kívánalmainak megfelelő sikerrel részt venni. Már az 1872-ik évi március hó 13-án tartott közgyűlé¬ sen volt szerencsém előadni, miszerint a földművelés-, ipar¬ és kereskedelemügyi m. k. ministerium a társulat elnökét, Hant¬ ken Miksa és Zsigmondy Vilmos urakat az országos kiállítási bizott¬ ság tagjai közé sorozván, magát a társulatot fölszólította, hogy testületileg, kiállítási albizottság gyanánt működjék közre. Szeren¬ csém volt továbbá a tisztelt közgyűlést értesíteni, hogy az országos kiállítási bizottmánynak az öszszes iparágakra kiterjedő II. szakosztálya részéről elfogadtatván azon ajánlatom, miszerint a tisztelt társulat a bánya-, kohó- és vasipar- csoportozatra nézve aki¬ állítási ügyekben közvetítéssel megbizassék, e célból egy: az el¬ nökből, Hantken Miksa, Volny József és Zsigmondy Vilmos urakból álló szükebb bizottság választatott, mely a társulat ne¬ vében azonnal megindította az említett csoportozatra vonat¬ kozó kiállítási ügyek kezelését, s már az említett időben meg¬ ígértem, hogy ezen bizottság működéséről a tisztelt közgyűlés¬ nek jelentést teendek. ígéretemet beváltandó, szerencsém van a következőket a tisztelt közgyűlés tudomására hozni. A fent nevezett tagokból állott szűkebb bizottság min¬ denekelőtt felhívást intézett az érdekelt vállalkozókhoz s e fel¬ híváshoz az ércbányászatra, valamint a vasiparra és a szén- 3 * 24 bányászatra vonatkozólag 1 a kiállítási módot illetőleg, külöi tervezetet csatolt . E felhívásnak kiosztására fel kérettek a kertiletn bányakapitány urak. kiknek legbiztosabb tudomásuk volt a kerületükben működő bányavállalkozókról, kik is a hozzájok intézett felkérésnek teljes készséggel megfelelvén — a beküldött égyzékek szerint — csak Magyar- és Erdélyországban 44b felhívást osztottak ki. minek folytán bizton lehet állítani, hogy -minden hazai bányavállalkozó magát, személyesen meghívott nak tekinthette. Ezen általános felhíváson kívül az albizottság még fel¬ hívást intézett az egyes kerületekben tartózkodó, tekintélylyel és befolyással bíró szaktársakhoz is, ezeket felszólítván — hogy a magyarhoni földtani társulatot elvállalt kötelezettsége teljesítésében tekintélyükkel, szakismeretükkel hathatósan támo¬ gatni szíveskedjenek, kiktől nagyobb számban igen szívélyes és dús tapasztalataikkal válaszok érkeztek. A felhívásnak eredménye volt, hogy 1872-ik évi julius hó 1-én lejárt bejelentési határidőben az albizottsághoz 55 be¬ jelentés érkezett. Időközben az országos kiállítási bizottmány végrehajtó bizottsága a vidéki bizottságok alakítását vitte ke¬ resztül, mely vidéki bizottságok ezentúl hivatva voltak a vidé¬ kükben levő kiállítók érdekeit részletesen védeni. Ez által megszűnt az országos bizottmány II. szakosztályának, és ezzel az albizottságnak részletes működése is, melyet ez utóbbi azzal fejezett be, hogy körlevéllel a nála jelentkezett kiállítók mind¬ egyikét — az időközben megállapított bejelentési ív átküldése mellett értesítette, hogy bejelentése az elsőbbség védelme végett a kiállítási végrehajtóbiróságnak elő lett terjesztve. A fent említett 1872-ik évi közgyűlésnek tett jelentésem¬ ben szerencsém volt a tisztelt közgyűlést arról is értesíteni, hogy társulatunk a honi kőszénbányavállalkozókat felhívta, miszerint az 1873-ik évi világkiállításon magukat együttesen képviseltessék, miután a m. kir. földtani intézet igazgatója: Hantken Miksa, tagtársunk, ezen együttes kiállítás rendezését elvállalni szíveskedett. A hazai kőszénbánya vállalkozók teljes készségei enged¬ tek ezen felhívásnak és nevezett igazgató urat abba a helyzetbe 25 hozták, miszerint a magyar kőszéntelepek geológiai viszonyait a szakértő világnak oly fényes eredménynyel mutathatta, he, hogy társulatunk a szakértő jury által a haladási éremmel diszittetett fel. E fényes eredményért első sorban köszönettel tartozunk azon bányavállalkozóknak, kik készséges beküldéseik által az együttes kiállítást lehetővé tették; legnagyobb mérvben pedig köszönettel tartozunk Hantken Miksa tagtársunknak, ki bő tudományát felhasználván, a kiállítás rendezését aké- pen vitte keresztül, hogy a tudományos világ fényes elismerését vívta ki magának. Bátor vagyok indítványba hozni, hogy a tisztelt közgyűlés Hantken Miksa úrnak e tekintetbeni fárado¬ zásaiért köszönetét szavazni s e köszönetnek a jegyzőkönyvben kifejezést adni és erről Hantken Miksa tisztelt tagtársunkat jegy¬ zőkönyvi kivonat átküldése mellett értesíteni szíveskedjék. Az említett haladási érmen kívül társulatunk még a ki¬ állított, eddigi öszszes munkálataiért az érdem-érmet is nyerte; e szerint tehát társulatunk megelégedéssel tekinthet viszsza az eredményre, melylyel a világkiállításban részt vett. Másrészről azonban a világtárlat oka volt annak, hogy társulatunk az 1873-ik évben vidéki vándorszakgyüléseket nem tarthatott. Előre látható lévén, hogy a társidati tagok egy része hivatalosan lesz a tárlaton elfoglalva, más része pedig mint látogató részt fog venni. — már a múlt évi közgyűlésen hatᬠroztatok el a vidéki vándorszakgyiiléseknek az 1873.ik évben való meg nem tartása. De ezenkívül az egészségügyi viszonyok szintén általában kedvezők nem lévén, kedvelt hazánkat úgyszólván minden pont¬ ján a cholera látogatván meg — nagyobb részvétre számítani úgy sem lehetett volna, A szakgyülések, mint az előbbi években is, a m. tudo¬ mányos akadémia palotájában tartattak meg az előre megálla¬ pított sorrendben, s lehet minden túlzás nélkül mondani, hogy általában jól voltak látogatva, még pedig nemcsak a társulat tagjai, hanem még vendégek által is: e szakgyülések megtar¬ tásáról s az ezeken felolvasott értekezések és ismertetések béltartalmáról közlönyünk folytonosan tudósította az ezen gyű¬ léseken részt nem vett, különösen vidéki tagtársakat is úgy, 26 hogy ez mintegy közvetítette azon kapcsot, mely a vidéki tag- társakat a fővárosiakkal kötiöszsze, e kapocs t. i. azon törek¬ vés, hogy társulatunk feladata: az ásványtani — geológiai tudományoknak lehetőleg bő elterjedése és népszerűsítése minél inkább éressék el. Ezen évben is — mint eddig — élveztük a m. tudomᬠnyos akadémia vendégszeretetét, melyet jegyzőkönyv utján meg¬ köszönni szives kötelességünknek tartanám. Szerény anyagi helyzetiinkhez képest lehetőleg iparkodtunk az idén is valósítani azon célt, melyet társulatunk zászlójára kitűzött s az idén is 400 frtot utalványoztunk némely vidéknek geologai tanulmányozására; ezek eredményéről tüzetesebben a beérkező tudósítások alapján a közlöny f. é. évfolyama fogja a tisztelt tagtársakat értesíteni. Hogy a társulat mindinkább közeledik kitűzött célja felé, mutatja azon részvét is, hogy tagtársaink száma évenként tete¬ mesen szaporodik — bár a halál tagtársaink közül a lefolyt évben is többeket elragadott, valamint egy—két kilépés is tör¬ tént. — Szaporodott pedig nemcsak a rendes tagok száma,— miről általában a titkári jelentésben lesz öszszehasonlitó említés téve,— hanem az alapitó s pártoló tagok száma is, miután a múlt közgyűlés óta társulatunkba, mint pártoló tag, az T-ső cs. kir. dunagőzhajózási társulat lépett be; alapító tagul pedig a ren¬ des tagok sorából átlépett Kállay Benő főconsul Belgrádon. A "belépett új tagokra nézve azon igen örvendetes köriil- jményt lehetett észre venni, hogy t. i. a tanári karból számos tag épett a társulatba, mire kiváltkép azért kell súlyt fektetni, mivel a tanár urak hivatva vannak a íoldtan iránti rokonszen- vet tanítványaik között -■-terjeszteni, mi által a társulat célját tetemesen mozdíthatják elő. Az elhalt tagtársak közül kötelességemnek tartom különös kegyelettel megemlíteni Kubinyi Ágoston urat, ki hoszszabb évek során át nagyérdemű elnöke volt társulatunknak. Bátorkodom a tisztelt közgyűlést felhívni, hogy ezen általános tiszteletben állott tagtársunk gyászos elhunyta fölött sajnálatát jegyzőkönyvileg kifejezni szíveskedjék. Bielz Albert és Tóth Ágoston tagtársaink, kik egyszer- 27 smind választmányi tagok is voltak — se minőségben társu¬ latunk ügyeinek előmozdításában mindenkor hathatós részt is vettek, tartózkodási helyüket megváltoztatván, megszűntek ugyan választmányi tagok lenni, társulatunk tagjai gyanánt azonban ezen túlra is megmaradtak és azon Ígérettel távoztak el, hogy a társulat törekvéseit távollétök dacára is mindig támogatni fogják. Az 1872-ik évi közgyűlésen szerencsém volt a tisztelt, közgyűlést értesíteni, hogy Selmecbányára történt kirándulásunk alkalmával ott a társulatnak egy fiókegylete alakult. Nagy örömmel közölhetem a tisztelt közgyűléssel, hogy ezen fiók¬ egylet időközben megszilárdult; már most rendes szaküléseket tart, melyeken a tagok részéről előadások tartatnak és külö¬ nösen Selmecbánya vidéke geológiai viszonyainak részletes tanul¬ mányozása lévén e fiókegyletnek főcélja, e tekintetben mun¬ kásságukat már megkezdették és illetőleg folytatják. A társulati közlönyre — a pénzügyministerium rendelete alapján — a már a múlt évben is előfizető m. kir. bányaigaz¬ gatóságok s a bánya — s kohóhivatalok ez évben is rendes előfizetőink maradtak. Hasonlókép fenmaradt az öszszműködési tö¬ rekvés a könyvtárt illetőleg is, a menynyiben különösen a társulattal csereviszonyban álló helybeli és vidéki, illetőleg külföldi társu¬ latok és intézetek részben igen becses munkálatai által ez is tetemesen gyarapodott, mint ez a könyvtár állásáról szóló jelen¬ tésből ki fog tűnni. Ezzel elnöki tisztemnek a lefolyt társulati évre nézve eleget téve, még csak azt bátorkodom a tisztelt közgyűlés, tudo¬ mására hozni, hogy miután a mai nappal a társulati tisztvise¬ lők hivatalkodásának ideje lejárt, mind magam, mind a társu¬ lat többi tisztviselőjének nevében őszinte köszönetét mondok a tisztelt közgyűlésnek a bennünk vetett bizalomért, és ezzel hivatalos állásunkról viszszalépve, a hivatalok betöltésének jogát a tisztelt közgyűlés kezeibe teszszük le. Felkérem a tisztelt közgyűlést: méltőztassék az igy megürült tisztviselői állások s választmányi tagok helyeit betölteni, s e célra a társulati alapszabályok értelmében titkos szavazás utján intézkedni. Budapest 1874. január 28-án. Rei tz Frigyes társ. elnök 28 2. TITKÁRI JELENTES a magyarhoni földtani társulat 1873-ik évi működéséről. Tisztelt közgyűlés! A társulat bel- és kiiléletére vonatkozó főbb mozzanatok az elnöki jelentésből már ismeretesek lévén, csupán a társulat által tartott ülések s az ezeken történt fölolvasásokra, általában a társulat irodalmi működésének megismertetésére, valamint a társulati tagok létszámának kimutatására fogok szorítkozni. Társulatunk az lK73-ik év január hó 22-én tartott köz¬ gyűlése óta Pesten 10 szakgyülést tartott, az ezeken felolvasott nagyobb értekezések s kisebb jelentések legnagyobb részt egész terjedelmükben ismertettek meg a társulati közlönyben, s igy rólok a szakgyüléseken részt nem vett tagok is kellő tudomással bírhatnak. E szakgyüléseken tartott íololvasások szerzői, vagy rövi- debb ismeretének közlői a következőkben vannak általánosan öszszeállitva, és pedig fölolvasást, vagy rövidebb ismertetést tartott: Halló Mátyás . . 1-et dr. Pávay Elek . 1-et Böckh János . . 2-őt Roth Lajos . . . 1-et Kalchbrenner Károly 1-et Sajóhelyi Frigyes . 1-et Hantken Miksa 1-et Stürzenbaum József 1-et dr. Hofmann Károly 1-et dr. Szabó József . 4-et Koch Antal 1-et dr. Wartha Vince 1-et Kokán János . . 2-őt Wissinger Károly . 2-őt dr. Krenner József 1-et Zsigmondy Béla . Zsigmondy Vilmos . . . 1-et. 1-et A fölolvasók nevei után álló számok, az egyes értekezők által tartott felolvasások vagy közlemények számát jelentik, s kitetszik ezekből, hogy öszszesen 17 tagtárs, részben folytató¬ lag is tartott 23 fölolvasást, melyek címeinek egyenkénti föl¬ sorolásával a t, közgyűlést annál is kevésbbé tartom szüksé¬ gesnek újra megismertetni, mert a közlönyben a szakgyülési 29 értesítésekben úgyis mind fői volt már emlitve s e mellett külön¬ ben is a közlöny a fölolvasásokat majdnem kivétel nélkül egész terjedelműkben közölte. A választmány, különösen a társu¬ lat ügyeinek rendezésére vonatkozólag 5 ülést tartott, itt vitattatván meg mindenkor a véghezviendő reformok s különösen a társulat beléletére vonatkozó ügyek kivétel nélkül itt rendeztet- tek el. A társulat szakgyiiléseinek látogatása s a társulat folyton szaporodó tagjai után ítélve félreismerhetlen azon rokonszenv? melyet a földtani tudományok lassanként bár, de ellenállhatlanul a nagy közönségben is ébresztenek, minek fényes bizonysᬠgául szolgál a múlt évben társulatunkba tagokul belépettek tekintélyes száma. Ugyanis belépett összesen 46 rendes-, 1 ala¬ pitó-, 1 pártoló tag s két levelező tag is lett választva, — a belépettek öszszes száma tehát 50-et tesz ki, bár egyes kilé¬ pések is történtek, valamint a halál is többeket elszólított tagtársaink sorából, és pedig kilépését bejelentette 3, az alapszabályok 11. §-a értelmében kitöröltetett 2, meghalt 6 tag, nevezetesen: Kubinyi Albert, Kubinyi Ágoston, ki tár¬ sulatunk keletkezése körül nagy érdemeket szerzett magának s hoszszabb időn át elnöke is volt, Gross Miksa, Vidats János és Kuhinka István; továbbá Kovács Gyula, ki utóbbi időben nem volt ugyan már tagja társulatunknak, de keletke¬ zése körül ő is sokat buzgólkodott s több éven át, mint a társulat első titkára működött és ügyeit vezette; végre pedig még a tiszteletbeli tagok sorából is meghalt egy: gróf Andrássy György,—ki egyszersmind a társulat alapító tagja is volt,—úgy, hogy mindamellett a tényleges szaporodás, mint ez a következő öszszehasonlító táblázatból is kivehető, 38-at tesz ki, mely szám a tavalyi évet kivéve az előbbi évekhez képest igen tekinté¬ lyesnek mondható; a tagok jelenlegi létszáma — öszszehason- lítva a múlt évivel — ez: 1873. január 22-én 1874. január 28-án Pártfogó 1. 1 Tiszteletbeli 8. 7 Pártoló .4. 5 Alapitó .5. 6 30 Rendes 228 Levelező — 263 2 Öszszeg: 246 284. E folytonosan növekedő érdeklődést tekintetbe véve, hozta választmányunk azon határozatot, hogy nem tekintve az erre meg- kivántató anyagi áldozatokat — közlönyünk ezentúl az eddiginél szebb kiállításban s a menynyire lehetséges nagyobb terjede¬ lemben s az eddig évenként megjelent 10 szám helyett 12 számban jelenjék meg. Sőt a közlönynek mintegy melléklete gyanánt, a társulat költségén fog a f. évben Posepny Ferenc bányageolog úrnak nagyobb terjedelmű, gyönyörű táblázatokkal ellátott, Rézbánya vidékére vonatkozó nagybecsű műve is meg¬ jelenni, s a társulati tagoknak a közlöny és a m. k. földtani intézeti évkönyv mellett ingyen átszolgáltatni; e mű kiadására a társulat választmánya az idei költségvetésben 950 irtot vett föl a tervezett kiadások közé! — Ennek kapcsában fölemlítem a választmánynak azon, legújabb időben hozott határozatát is, hogy a társulatba belépő uj tagok, sőt azok is, kik társula¬ tunknak nem tagjai a közlönynek eddig megjelent évfolyamait minél könynyebben és olcsóbban megszerezhessék, s igy a föld¬ tani ismeretek minél tágasabb körökben elterjedhessenek, a menynyire ezt még a rendelkezésünkre álló példányok száma megengedi, a közlöny egyes évfolyamai példányainak árát a következőkben szabta meg: a közlöny jelen évben megjelenő évfolyama az előfizetési áron, tehát 3 írton, a már megjelent múlt évi — 3-ik évfolyam — teljes példánya 2 írton s az az előtti évfolyamok — 2-ik és l-ső évfolyam, 1872. és 1871-ik évre — egyes példányai 1 — 1 ftron szerezhetők meg akár könyvárusi úton, akár pedig közvetlenül a társulati titkároknál. E vázlatos jelentésemhez mellékelten a társulati tagok névjegyzéke vau csatolva, melyre nézve a főbb adatokat már fentebb volt szerencsém átlagosan megemlíteni. Ezek, igen tisztelt közgyűlés, azon fontosabb események, melyek szerény de folytonosan munkálkodó társulatunkban a múlt év közgyűlése óta végbementek, s melyeket hivatalomhoz képest fölsorolni kötelességemnek ismertem, s most csak azon 31 őszinte óhajt szabadjon kifejeznem, vajha a következő évek jelentéseiben a mostaninál még sokszorosan örvendetesebb s nagyobb horderejű eseményekről lenne alkalma a megválasz¬ tandó tisztviselőknek értesíteni a t. közgyűlést! Budapest 1874. január hó 28-án Sajóhelyi Frigyes társ. I. titkár. 3. JELENTES a m. földtani társ. könyvtárának állásáról. Tisztelt közgyűlés! A társulat titkárai már régebben abban egyezvén meg, miszerint a társulat birtokában levő könyvekre és folyóiratokra felügyelni, valamint azokról jegyzéket vinni, többi közt főleg a II. titkár feladata, van szerencsém erre vonatkozó jelentésemet a következőkben a t. közgyűlés elé terjeszteni. 1873. évi jan. 22-én a t. közgyűlés a II. titkári állással csekély személyemet megtisztelve, hivatalom átvételének e napjától egész máig, azaz 1874. jan. 28-ig, átvettem a társulat könyvtára számára 52 kötetet, 46 füzetet s 2 térképet, melyek állami intézetek, magán társulatok vagy egyes személyek által lettek a földtani társulatnak vagy cserébe vagy pedig ajándékba átküldve. A társulat költségén ez év alatt könyvek nem lettek beszerezve. — A társulatnak beküldött könyvek közt igen be¬ cses munkálatok fordulnak elő, mire vonatkozólag itt csak ki akarom emelni az Amerikából, a washingtoni „Smithsonian Insti- tution“, — a magy. tudományos akadémia, — a porosz physik. — ökonomische Gesellschaft zu Königsberg, — s a „Société mala- cologique de Belgique“-tól kapott könyvküldeményeket. Azon kiviil el nem mulaszthatom fölemlíteni, hogy a társulati könyv¬ tár Cox „Geological survey of Indiana“ című munkáját az ehez tartozó térképekkel együtt az elnök úr szives ajándé- 32 kozása folytán nyerte, valamint hogy ajk. magy. természettudományi társulat II. titkára Petrovits Gyula ur Cotta „Ajelen Geológiája'' című, általa lefordított munkával gazdagította könyvtárunkat. Nem akarok a t. közgyűlésnek az ez év folyama alatt beküldött könyvek részletes felsorolásával terhére lenni, az erre vonatkozó kimutatás, még pedig a közlöny 1872-iki évfo¬ lyamának 129. lapján közölt utolsó^ könyvjegyzék folytatásául a „földtani közlöny" egyik legközelebbi számában lesz közzé téve ; áttérhetek tehát azon intézetek s társulatok megnevezé¬ sére, melyekkel a földtani társulat csereviszonyban áll, vagyis azok elsorolására, melyektől a társulat könyveket kapott, vagy melyeknek régibb munkálatait vagy közlönyét megküldte. Csereviszony áll fenn: A magyar tudományos akadémiával . . . Budapesten A m. kir. földtani intézettel . „ A k. magy. természettudományi társulattal . „ Az országos magyar ipar egyesülettel . . „ Az „ középtanodai''tanáregylettel . . „ Az erdélyi múzeum egylettel .Kolozsvárit A k. k. geolog. R. Anstalt .Wien A k. k Hofmineralien-Cabinet. „ A bányászati s kohászati lapok szerkesztő¬ ségével .Selmecen A deutsche geologische Gesellschaft . . . Berlin A R. Comitato geologico d’ Italia . . . Firenze A kgl. physik. — ökonomische Gesellschaft Königsberg A Naturforsehender Véréin.Brünn A Société malacologique de Belgique . . Bruxelles A Nassauischer Véréin f. Naturkunde . . Wiesbaden A Naturforschende Gesellschaft zu . . . . Görlitz A k. k. zoologisch-botanische Gesellsch. . . Wien A k. k. geografische Gesellschaft .... „ A „Smithsonian Institution".Washington A Siebenbg. Véréin f. Naturwiss (N.-Szeben) Hermannstadt A Kongelige norske Universitet .... Christiania A Naturhistor. Véréin „Lotos“.Prag A Véréin dér Naturfreunde . . (Csehország) Reichenberg 33 és azOberhessische Gesellschaft f. Natúr- u. Heilkunde-val.Giessenben; tehát összesen 24 intézet- s társulattal. A társulati könyvtár elhelyezését illetőleg végre tol kell említenem, miszerint a hely szűke, valamint az e célra szol¬ gáló szekrény belső berendezése miatt a könyvek nem egészen úgy oszthatók be, mint az könnyebb áttekintés s tájékozás szem¬ pontjából kívánatos lenne. E jelentésem befejezésével csak azon kivánatot szabadjon még kifejeznem, hogy a magyar földtani társulat a bel- s kül¬ földdel jelenleg fennálló közhasznú tudományos közlekedést továbbra is tartaná fel, hogy részéről is hirt adhasson mindig és folyton a külföldnek, mily ápolási helyet találtak a termé¬ szettudományok, s különlegesen a geológia, a mi még sok helyt és sok ízben félreismert hazánkban! Budapest 1874. jan. hó 28-án Roth Lajos társ. II. titkár. 4. JELENTÉS a magyarhoni földtani társulat pénztárának állásáról. A társulat 1873-ik évi számadásai, általunk, mint a múlt évi közgyűlésen kinevezett pénztárvizsgáló bizottság tagjai által f. évi január hó 21-én megvizsgáltatván, teljesen rendben találtattak. A következő táblázatos öszszeállitásban foglalt — az előbbi évekhez hasonló módon — az 1873-iki tervezett költ¬ ségvetés — bevétel s kiadás — s a tényleges eredmény s az 1874-ik évi tervezett költségvetés — bevétel és kiadás erre nézve kellő tájékozásul fog szolgálni. 34 Bevétel Tervezet 1873-ra Eredmény 1873-ra Tervezet 1874-re j c-»- ; kr. frt | kr. frt kr. Hg. Eszterházy Miklós adománya. 420 420 420 _ Évdijak . .. 1140 — 1174 80 1335 — Okmánydijak.. — — 97 62 — — Értékpapírok kamatjai.. 193 50 211 50 211 — Eladott munkálatokért .... 300 — 93 56 100 — Takarékpénztári s alapítványi kamat 50 — 68 73 55 — Uj alapítványok ... . — — 300 — -- — A bevételek öszszege : 2109 50 2366 21 2121 — Kiadás Tőkésítés . _ _ 268 77 _ — Igazgatási költségek . 750 — 781 76 780 — Földtani kiküldetések . 600 — 390 — 550 — A közlöny kiállítása. 1200 — 783 95 850 — Külön kiadványok (Posepny műve) — — — — 950 — Postabérek s különfélék .... 100 — 54 9 150 — A kiadások öszszege: 2650 — 2278 57 3280 — Az 1874-ik évre tervezett kiadás 1151) forinttal ha¬ ladja fölül a tervezett bevételt, ez magyarázatát azon tétel¬ ben leli, mely az 1874-ik évi tervezett kiadási táblázatban, külön kiadványok (Posepny műve) eím alatt 950 frtnyi ki¬ adást igényel, s fedezetét a tavalyi s az 1871-ik évi megta- takaritásokban leli, s a szükséges pénz legalább részben már az 1873. évre lett utalványozva, de a körülmények nem voltak ta¬ valy e cél létesítésére nézve kedvezők s így az idénre — t. i. az 1874-ik évre — maradt a végleges kivitel. Az 1873-ik, s az 1874-ik évi pénztárvizsgálás alkalmává talált vagyonállapot a következő volt: 1873. jan. 1-jén. 1874jan. 1-jén földhitelintézeti záloglevelekben 3300 írt.—kr. 3300 frt.—kr. a kereskedelmi bank „ „ 400 „ — „ 700 „ — „ alapítványi kötelezvényekben 500 „ — „ 605 „ — „ — 35 1873. jan. 1-én. 1874. jan. 1-én alapítvány tak. pénztári könyvben 105 „ „ ,, ,, készpénz.812 „ 90 „ 900 „ 54„ Öszszesen: 5117 frt. 90 „ 5505 írt. 54 kv. Úgy, hogy vagyonunk a legutolsó pénztárvizsgálás óta. 387 frt. 64 kr- ral szaporodott. Ehhez véve a múlt évi szapo¬ rodást, mely.016 ,, 24 kr. rúg föl, már e két tétel, melyek __ öszszege: 1303 frt. 88 krt. tesz ki, több mint elegendő a f. évi kiadástöbbletnek ledezé- sére ; különben is társulatunknak nem a vagyonszerzés lévén célja, hanem a befolyt pénzöszszegeknek lehető célszerű, s kü¬ lönösen a földtani tudományokat lehetőleg terjesztő s népsze¬ rűsítő munkáknak kiadása illetőleg elterjesztése s a földtanilag érdekes vidékeknek átkutatása, ezen imént kimutatott kiadás- többlet s annak mikénti fedezése, úgy hiszsztik társulatunk minden tagja előtt egész természetesnek fog föltűnni. Budapest, 1874-ik év január hó 21-én. Luczenbacher János Pfiszter Károly. 5. dr. Szabó József alelnök úr a könyvtárt illetőleg azon indítványt tette, hogy miután a társulat külön helyiségekkel nem rendelkezik, a társulati bizottmány bizassék meg a közgyűlés által, hogy gondoskodjék arról, miszerint a könyvtár lehetőleg hozzáférhető helyen, valamely közkönyvtárban helyeztessék el, mi célszerű lenne nemcsak a társulat tagjaira, hanem a nagy közönségre nézve is; e könyvtárban a tagok a könyveket bár¬ mikor használhatnák s uemtagok előtt e tekintetben azon előnyben részesülnének, hogy otthoni használatra is vihetnék el a szükséges könyveket; eljárásáról a bizottmány a jövő évi közgyűlésen tenne jelentést. — Ez indítvány a közgyűlés által elfogadtatván a társulati bizottmány fölkatalmaztatott, hogy ez ügyben a kellő lépéseket megtegye. 6. Az 1874-ik évben tartandó vidéki vándorszakgyülés megtartása iránt a közgyűléshez kérdés intéztetvén, váljon célszerűnek tartja-e ilynemű gyűlések tartását vagy sem? — a közgyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy az idén ily gyűlések tartását célszerűnek véli. A hely meghatározására nézve, hol tartassék ezen ván¬ dorgyűlés a bizottmány a mármaros-szigeti bányaigazgatóság — 1872-ik évi — meghívására tette figyelmessé a közgyűlést; a közgyűlés e meghívást elfogadván határozatba ment át, hogy a társulat az 1874-ik év nyarán — a választmány által később pontosan meghatározandó s hirlapilag, valamint a társulati közlöny utján is bővebben közzéteendő időben Mármaros-szige- ten fogja ez évi vidéki vándorszakgyülését megtartani. 7. A pénztár megvizsgálására a folyó évre ismét Luczen- bacher János és Pfiszter Károly urakat, az idei közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig dr. Hausmann Ferenc és Luczenbacher János urakat kérte föl az elnök, kik e kérelem¬ nek készségesen engedve a nevezett tisztségeket elfogadták. 8. Végre a társulat tisztviselőinek megválasztására kerül¬ vén a sor, korelnöknek dr. Szabó József választatott s a sza¬ vazatszedő bizottság kineveztetvéu a beadott szavazatok szerint titkos szavazás utján, általános szavazattöbbséggel megválasz¬ tattak : Elnök : Alelnök: Első titkár: Másodtitkár: Pénztárnok: Reitz Frigyes, dr. Szabó József. Sajóhelyi Frigyes. Roth Lajos. Czanyuga József. Választmányi tagok: Ballus Zsigmond, Belházy János, Böckh János, Bruimann Vilmos, Hantken Miksa, dr. Hofmann Károly, Hunfalvy János, dr. Krenner József, b. Splényi Béla, dr. Wartha Vince, Wettstein Antal és Zsigmondy Vilmos urak. Az így megalakult tisztviselői kar nevében az elnök kö¬ szönetét fejezi ki a bennök vetett bizalomért, s miután több tárgy nem volt, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította. 37 Szakgyülés 1874. évi február hó 11-én. Tárgyak: 1. Adler Károly bányamérnök „a magyar-erdélyor- szági bányászat és kohászat jelen viszonyai — s a parlagon heverő rézérceknek nagyban való fölhasználásáról^ cimű érte¬ kezését olvasta föl, s az utóbbi részre vonatkozólag egyes kí¬ sérleteket is tett, valamint több, a megismertetendő módszer alapján előállított rézterméket is mutatott be. Előadása röviden a következőkben foglalható öszsze: Előadó úr mindenekelőtt egész általánosságban szólott bányászatunk s kohászatunk jelen viszonyairól, s fölemlíté azon okokat, melyek folytán folytonos hanyatlás, pangásban vagyunk s egyszersmind azon tényezőket is, melyek segélyével — nézete szerint — e bajon segíteni lehetne. Fölemlíti, hogy a kohászat nálunk nem követ oly módszereket, melyek segélyé¬ vel az ércek minden egyes alkatrészét le lehetne választani, meg lehetne nyerni s értékesíteni, hogy ennélfogva az ércek bizonyos alkatrészei mindig veszendőbe mennek. Kiemeli kü¬ lönösen azon körülményt, hogy az olvasztási módszer folytán az ércek egy része nem is értékesíthető, és pedig nem a cse¬ kély fémtartalom miatt, hanem azon oknál fogva, mivel a fémet kiolvasztani nem sikerül, s az olvasztás sok költségbe is kerül; ennek folytán különösen sok rézérc hever parlagon már sok száz és száz év óta, melyek gyakran egész telepekben találhatók mind Magyar-, mind pedig Erdélyországban, és pedig e rézércek legnagyobb tömege malachit,rézlazur, rézkovand stb.ércből áll, s némelyike csak 1,2,3—6 font fémet tartalmaz mázsánként, másokban azonban a fémtartalom 20—30, sőt 50 fontot is elér. Előadásának főcélja épen a parlagon heverő rézérceknek nagyban való földolgozása módszereinek megismertetése — mely módszerekre a kormánytól szabadalmat is eszközölt ki magának — volt. — Az általa követett módszerek segélyével rövid idő alatt, kevés költséggel, tehát nagyon jövedelmezőleg 4 38 lehet ez érceket fémrézre földolgozni; és pedig kétféle módon, nevezetesen azon rézérceket, melyek fémtartalma csekély, vagy pedig, melyek anyakőzete a savak behatásának ellentáll, savak¬ kal — jelesen sósavval — kezeli, s így a rezet oldatba viszi át, mely oldatból igen künyuyen lehet azt tiszta állapotban, rézce¬ ment alakjában leválasztani; e módszer a fémréz leválasztására 24 óra időt igényel. Azon rézércekből ellenben, melyek fém¬ tartalma nagyobb, vagy pedig melyeknek anyakőzete a savak behatásának ellent nem áll, a fém az ércnek pörkölése és illető¬ leg reducálása által választatik le. E célra 12 óra idő elégsé¬ ges. — Mindkét módszer szerint nyert rézcement igen tiszta, s részben már közvetlenül is föl lehet használni, vagy pedig egyszerűen beolvasztva a legkitűnőbb rezet szolgáltatja, mely mind szívóssága, mind fénye és más előnyös tulajdonsᬠgainál fogva sok tekintetben fölülmúlja a kiolvasztás által nyert rezet. Erre dr. Wartha Vince úr azon kérdést vetette föl, váljon az oxydált ércek képeznek-e telepeket is, vagy csak hányák¬ ban találhatók-e az értekező úr által fölemlített helyeken, — pl. Milován, Déván, Kladován, Gyulafehérvárott, Mikanyesten stb., — a menynyiben ez igen nagy fontossággal bir, miután a sulphidokból pl. reductio utján a fémet leválasztani nem lehetne. Értekező úr erre azon választ adta, hogy igenis a rézér c nemcsak hogy ereket és telepeket képez némelyütt. oxydált álla¬ potban, hanem még egész sziklákat sőt hegyrészeket is alkot. Szives volt ezekután értekező úr a szakgyülést s általᬠban a társulati tagokat meghívni, hogy a módszereket gya¬ korlatilag is bemutathassa s megismertethesse, s e célra az öszszejövetel f. hó 21-ére délután 3 órára tűzetett ki a m. kir. műegyetem vegyiparműtani laboratóriumba. 2. Második értekező gyanánt dr. Krenner József úr, egy eddig hazánkban ismeretlen ásványt, az u. n. pharma- kosideritet ismerteié meg Újbányáról, Barsmegyéből, hol csak a legújabb időben fedeztetett föl aránylag csekély meny- nyiségben, de kitűnő jegectani kiképződésben az ottani kőzet — t. i. trachyt — egyes üregeiben. — Megemlítő, hogy eddigelé a szóban levő ásvány csak Schwarzenberg, Comwallis és 39 Newyorkból stb. volt ismeretes. — A legújabb időben felfede¬ zett leihelyen, elmállott trackytban találtatott, a jegecek kitűnő szépségüek, egész 3'"-nyi nagyságúak s a smaragdéhoz hasonló szép zöld színnel bírnak. A jegecek a trachytrepedésben vé¬ kony vaskovand hártyán helyezvék el, s valószínűleg e vasko- vand bomlási terményéül tekinthetők. — Jegecalakja szabályos hatlap, melynek váltakozó csúcsai a négylap lapjai által van¬ nak letompitva. Csupán az egyik tetraéder ismeretes. Kitünően hasad a hatlap lapjai irányában. A kocka lapjain apró, szabályos pontocskák vehetők észre, melyek nagyítás mellett parᬠnyi hexaedereknek ismerhetők fel, melyek élei egy tizenket¬ tes lapjai által vannak letompítva. Ez ásvány tehát kitűnő hemiedricus fejlődést mutat, melylyel kapcsolatban hővillamos¬ ságot is észlelhetünk rajta, t. i. ha jegeceit hevítjük ezek sarki — ellenkező — villamosságot fognak főitüntetni, csak¬ hogy mindezen sajátságokat és tüneményeket észlelni több anyagra volna szükség, mint a menynyivel értekező úr a szó¬ ban forgó lelhelyről rendelkezik. — Ez ásvány vegyi sajátsᬠgait illetőleg csupán egy elemzésnek vagyunk birtokᬠban, még pedig Berzeliustól, a ki víztartalmú ar sensavas vasélegnek határozta meg, melyben az arsensav egy része 2—3°/ 0 phosphorsav által van helyettesítve. Az elemzést 1824-ben vitte végbe egy cornwallisi példányon. Berzelius a követ¬ kező képlettel fejezte ki összetételét: 4 Fe 2 0 3 , 3 As 2 O s 15H 2 0. Váljon állanak-e a mi magyarországi pharmakosideritünkre nézve az itt említett vegyi sajátságok teljesen, vagy van-e e tekintetben némi eltérés, pontosabb vegyi meghatározások se¬ gélyével lehetne csak eldönteni, mire nézve azonban nagyobb menynyiségü anyag lenne szükséges. A szóban levő ásványra vonatkozólag dr. Szabó József megjegyzi, hogy ő is kapott legújabb időben ugyanazon lei¬ helyről pharmakosideritet Winkler Benő selmeci bányaacade- miai tanár úrtól, azon kéréssel, hogy azt a társulat szakülésén megismertesse. Előfordulási viszonyait azonban Winkler úr bővebben nem ismerteti. — Szivességeért Winkler úrnak kö- szönötet mond a szakgyülés, s határoztatott, hogy ez vele levél utján tudassék, melyben egyszersmind arra is kéressék fel, hogy 4.* 40 szíveskedjék az előfordulási viszonyokról némi adatokat sze¬ rezve, ezeket dr. Szabó József úrral, illetőleg a társulattal bő¬ vebben megismertetni. 3. Végre még Róth Lajos másodtitkár bemutatott néhány fossd tárgyat, melyeket a bpesti kőszénbánya és téglagyártár¬ sulat, illetőleg Ballus Zsigmond úr volt szives a m. kir. föld¬ tani intézetnek ajándékozni, még pedig Tokodról — Esztergom megye — löszből eleplias primigenius maradványokat, jelesen egy zápfogat és egy állkapocstöredéket, és Dorogkról (kőszikla) — szintén Esztergom megye — egy megalodus speciest a dacli- steini mészből. 4. Az első titkár a belépett új tagok és a kilépett tagok neveit olvasta fel. Beléptek: Merényi Dezső ügyvéd, Szecskái Ferenc műegyetemi tanársegéd és Schuller Alajos műegyetemi tanár urak mindhárman Budapesten. Kiléptek: Hoheuauer Ignácz, Pongrátz Ernő és Szász Sándor urak. A bellunoi földrengés 1873. junius 29. (G. v. Rath után ismerteti Baczoni Albert.) A Leonhard ff. és Geinitz B. II. által szerkesztett „Neues Jahrbuek für Mineralogie, Geologie und Palaeontologie“ czimű folyóirat 1873. évi folyamának 7-ik füzetében G. vöm Rath bonni tanár, ki a múlt nyáron Bajorország, Schweicz, Felső- Olaszország, Karinthia és Stirián keresztül tett nagy kőr¬ útjában még a rengés időszakában meglátogatta Bellunot és a catastropka által leginkább sújtott szomszédos helységeket, részint saját észleletei nyomán, részint olasz és német lapokból összegyűjtve, e földrengésről igen érdekes adatokat közöl. Ezen adatokat olvasóinkkal megismertetni annyival szükségesebb¬ nek tartjuk, mert e földrengést, mely az alpok, a lombard- velencei sikság és a dél-német fensik igen nagy részét meg- 41 rázkódíatá, a földrengések történetében — úgymond Rath — első rangú hely illeti meg. — Mielőtt azonban ezen adatokra áttérnénk, Belluno és Alpago környékének általános földrajzi és geológiai viszonyait röviden előrebocsátani célszerűnek tartjuk. Belluno a Piave völgyben fekszik (416 m. a. tenger színe felett) egy n. mértföldnyire azon ponttól, hol a folyam észak-déli irányát elhagyva, délnyugotra tér s a völgy, mely odáig egy hasadásszerü kereszt völgyet képez, hosszúdad ala¬ kot ölt. A Cadore körüli magas dolomit-hegységektől kezdve meredek, gyakran függőleges sziklafalak közt rohan alá a Piave egész Capo di Ponte-ig, vagy mostani nevén Ponté déllé Alpi ig, hol szelídebb lejtésű hegyoldalok környezte tágas hosszvölgybe jut. Feltre környékén (3V 2 mértföldre Belluno- tól) véget ér e medencze s a Piave ismét egy harántvölgybe jut, s ezen folytatja aztán tovább útját egész a velencei síkig. A felső Piave nagy haránt völgye, mely Cadore és Ponte-delle Alpi közt terül el, ugyanazon irányban tovább terjed s lenyú¬ lik egész Ceneda és Serravalle-ig. (E két Város Olaszország újjáalakulásának emlékére „Vittorio“ név alatt egyesült). Déli része e nagy észak-déli harántvölgynek rakva van kisebb, nagyobb tavakkal, melyek közt legnevezetesebb a Lago di Santa Croce. E santa croce-i völgy a felső Piave völgy termé¬ szetes folytatásaként tűnik fel s a bellunoi monda azt tartja, hogy a Piave folyó egykor azon folyt keresztül. Történhet¬ tek itten hatalmas hegyomlások, melyek a Cima di Fadalto melletti völgy fenekét felemelve, a folyót folyási irányának megválasztatására kényszeritették. A nevezett tó környé¬ kének, különösen pedig a cima di fadalto-i vízválasztó meg¬ vizsgálásából kitűnnék, ha váljon e mondának történeti tény képezi-e alapját, vagy egyedül azon különösnek tetsző észle¬ letet akarja kimagyarázni, mely szerint valamely folyó látszó¬ lagosan elébe irt pályáját elhagyva, hirtelen irányt cserél. A Sta. Croce tó lefolyása, a Rai folyó, nem messze Ponté déllé Alpitól egyesül a Piave-val. A Rai és Piave ekkép egy lankás, délről észak felé terjedő fensíkot folynak körül, a melyen Cugnan, Quantin és Sassai helységek fekiisznek. E 42 lankás fensik, melyen a földrengés erejét kevésbbé érezteté, választja el egymástól a pusztulásnak leginkább kitett bellu- noi és alpagoi kerületet; utóbbi név alatt mintegy 15 ezer ember lakta 1 □. mértföldnyi lapos, dombos területet értenek, mely a tótól északra és észak-keleti irányban elterülve, északi és keleti oldalán félkörben hegységektől van szegélyezve. — Alpago környékén, az Alp tartományak e legnépesebb helyén nyilvánítá a földrengés hatályosságát legnagyobb mérvben. Belluno körülbelöl közepén fekszik ama szabályos völgy medencének, melyet a legrégibb harmadkori (nummulit - kép- letíí) rétegek alkotnak. Nagy tengelye Feltretől az al¬ pagoi kerület észak-keleti határáig terjed s mintegy 6 n. mértföldet tesz ki; szélessége 2 mértföld. A nummulit ré¬ tegeket a felső kréta rétegei (Scaglia) veszik körül keskeny szalag alakban, kivéve a medence délnyugati szélét, hol ezen rétegszalagok már valamivel szélesebbek. Ezek alatt ma gas hegységekké emelkedve kelet, észak és nyűgöt felé a jura-képlet inészrétegei, délen a rudista-mész, lépnek föl; s igy a belluno-feltrei hosszvölgyet körülvevő magaslatok meredek falai épen a rétegek egymás fölötti viszonyos fek¬ vését tüntetik fel. — A Primolano körüli sziklatorkolatok és völgykatlanból felhágva s a magas, kúp alakú Arte - hegyen áthaladva, egyszerre feltárúl a kilátás eme szép hosszvölgybe. Valami jelleges az északi hegyláncz alkata. Csapása észak-keleti egész odáig, hol a Piave a Ponté déllé Alpit át¬ töri, aztán kelet és délkeletre hajol s ekkép Alpago halmos vidékét körülfogja. Mindezen szép alakzatú magaslatok ré¬ tegeiknek, széles, gyakran sima lapjait a medence belseje felé fordítják. A jura-mész amaz északi hegyláncát harántvölgyek s völgyszorosok vágják át, azt hatalmas pyramisokká szabdalva, melyek közül többnek szabályossága valami meglepő. Eme hegynyilásokon keresztül láthatni a jura-mész mögötti dolomit hegyeket toronyalakú szirteikkel. A legnagyobbszerü hegy¬ kúpok egyike Ponté déllé Alpinál van, ott, hol a Piave eocen vidékre lép. Ezen óriáskapú nyugoíi oszlopát a Monté Serva képezi, melynek rétegtömege délkelet felé diil, a 43 keletit a Monté rti Soccher vagy Monté Dolada; ennek roppant szikla-omladványok takarta rétegei délre hajlanak. A Piave az eocen rétegekbe széles, meredekfalú medret vájt, melynek feneke a völgyfelület szintje alatt 20—30 m. re fek¬ szik. Nyugtalanul és hevesen foly a viz eme néha 1 / 4 —V 2 míglie (60=1 fok) széles csatornában, melynek meredek falai részint eocenmész- és márga-rétegeket, részint diluvial görgete¬ gek szilárd padjait tárják fel. Belluno főleg szilárd diluvial conglomeraton fekszik, és egy keskeny, délkeletre terjedő nyúl¬ ványát fedi azon magas fensiknak, melyet a Piave és az ebbe ép Belluno mellett ömlő Ardo folyók követnek. A város felső része magas fensikon (plateau) terül el, melynek esése délnyugotra a folyók kavicsmedre felé 20—30 méter. Itt, fekszik a keskeny part hosszában vizhordta görgetegek felett az alsó város, az úgynevezett Sobborghi, mely a föld. rengés pusztításaitól majdnem egészen ment maradt. — Mig Bellunoban az összes házaknak fele erős romlást szenvedett, addig Sobborghiban hasonmérvű romlásnak a házaknak csak tized része lön kitéve. Mielőtt azonban a földrengés hatásáról Belluno és Alpa goban szólanánk, néhány adatot kívánunk még felemlíteni, melyekből a rengés kiterjedése és jelleme a kerületi övben kiviláglik. Ezen adatok részint hírlapi táviratok (Augsb, Alig. Zeitung), részint Ratk-nak magának említett kőrútjában nyert helyi értesülései, illetőleg észleletei. — Münchenből junius 29-éről jelentették: „Ma reggel 5 óra előtt közvetlenül egymásután két föklrendixlést éreztünk; alvók és bxitorok ráz¬ kódásba jöttek, különösen a város középpontján a Frauen- kirche közelében. Az ingás iránya felől eltérők a vélemé¬ nyek, némelyek délnyugot - északkeletinek, mások észak- délinek mondják. Lökéseket Augsburgban is éreztek. “ Egy más távirat szerint Oberlechben is „az alvókat 5 óra felé reggeli álmukból egy kis földrendűlés rezzenté fel. Közvetlenül reá a föld bensejében délnyugotról kele; felé oly heves forgás keletkezett, hogy a szabadon álló, meg nem erősített tárgyak lehullottak, az ablakok erősen zörögtek, a bútorok inogtak. Rettentő vala az ingás, főleg a házak felső 44 emeletein. Tartama alig több egy másodpercznél. A rázkódás nem terjedt ki minden épületre, a megrázott házak tőszomszédjai több helyütt semmi háborítást nem szenvedtek, ez történt nevezetesen a város lábainál fekvő szétszórt házak¬ nál. Mig a földszinti lakásokban az egész eseményből ke¬ veset vagy egyáltalában semmit sem vettek észre, addig né¬ mely házak magasabb emeletein minden össze- vissza kevere¬ dett/ 1 — Tegernseeben ÉK.-DXy. irányban másfél percig tartó ingást éreztek, mialatt a tó erősen hullámzott s alsó szögle¬ ténél a parton négy láb széles s három ölnél hosszabb hasa- dék képződött. Hasonló tüneteket, észleltek Achenseeben is. Veronában reggeli 5 óra felé két rendülést éreztek, melyek közül a második (22 másodpercig tartó) nagyon erős volt, néhány ház megsérült. A bécsi közlemények szerint érezték a földrengést Kariuthia délnyugoti részén, egész Isztriában és Velence környékén, hasonlóan Rivában a Garda-tó mellett. Görzben ENy.-DK. irányban érezték a rendülést s azt állítják, hogy 15 másodpercig tartott, holott tartamát általánosan 6 másodpercre becsülik. lseidben hat lökést éreztek; vettek észre ingást Salzburgban is. Battagliában, az Euganeák keleti lábánál a földrengéssel együtt menydörgésszerű robaj hallatszott, a híres hőforrásokra azonban befolyást nem gya¬ korolt. Ezen adatokat Rath-nak személyes értesülései és észle¬ letei egészítik ki. 0 ugyanis, mint már említettük, a nyár folytán egy nagy körutat tett Kufsteinből kiindulva a krímii magasak és Fassá-n keresztül Trientbe, innen Belluno vidékére, majd Triesztből Krajnán, Karinthián és Stirián át Linzbe uta¬ zott s ez alkalommal mindenhol tudakozódván, teljesen meggyő¬ ződött róla, hogy a nevezett vonalon, völgyekben és hegyeken mindenütt érezték a földrengést junius 29-én reggeli 5 órakor. A hullámvonal iránya felől azonban nem szerezhetett biztos tudomást. — Seeland Férd. Karinthia derék tudósa, ki a földrengést Klagenfurtban észlelte, Rath-nak tett nyilatkozata szerint nem vett észre semminemű meterologiai zavartságot sem a földrengés előtt, sem azután. A delejtűn ugyan heves mozgás mutatkozott, de ezt csak mechanikai rázkódás 45 okozta, s a tű rendes napi járásában változás egyáltalában nem következett be. Hasonlóan nem mutatkozott változás a légsúlymérőn sem. — Minthogy a földrengés épen vasárnap történt, úgy látszik, nem tehettek észleleteket a bányákban sem, legalább Rath-nak tudakozódásai Raibl, Bleiberg, Hüttenberg és több más helyen sikertelenek maradtak. A rázkódás okozta romlás első nyoma Cavalese-ben tűnt fel, hol egy fal megrepedt, több sérülés azonban nem történt az egész hely¬ ségben. Sem Trientben, sem Yalsuganá-ban semmi nyoma a földrengésnek, hasonlóan Feltre-től nyugatra eső helyiségek¬ ben is a falakon hasadás vagy repedés egyáltalában nem mu¬ tatkozott. De már Feltre keleti oldalán néhány háznak oldalain lehetett látni jelentéktelenebb repedéseket, mig külön¬ ben a déli és északi városrész nem szenvedett legkisebb sérülést sem. Itt azonban már meglehetős erős rázkódᬠsokat éreztek. Rath az első nagy pusztulást Baldenigában (D /2 mértföld délnyugotra Belluno-tól) látta egy magánosán álló házon, melynek kéménye DNy-ra ledőlt s falain számos nagy hasadások támadtak. A rengés továbbterjedés! vo¬ nalát itt egész határozottan EK — DNy-nak mondták. Bellu- noban már nem maradt egyetlen egy ház sem teljesen épen, össze vissza repedeztek, hasadoztak mind; sokat közbiztonsági szempontból le kellett bontani, több ház és egy templom azonnal teljesen összeomlott. Az épületek legnagyobb részét, hogy a fenyegető összeomlástól egyelőre biztosítsák, gerendákkal támasztották meg. Bellunoban a föld augusztus vége felé annyira nyuga¬ lomba jött, hogy az épületek kijavítását, illetőleg felépítését, általánosan elkezdhették. Hogy mily nagy lehetett itt a pusztulás, kitetszik Rath-nak következő szavaiból: „sohasem láttam, úgy mond, kőmiveseket, kőfaragókat és ácsokat hasonló tevékenységben, mint e városban. Dolgoztak min- denik házon; itt hasadékokat töltöttek ki, amott uj falakat kéményebet, ballustradokat, erkélyeket, párkányzatokat kellett rakni. Mindenfelé lehetett látni kigörbült falakat nehéz vasru- dakkal megerősítve. A rázkódás erejéről következő tények elegendő felvilá- 46 gositást nyújtanak. Volt Belluno-ban egy szép, Palladio által épített székesegyház, 70 m. magas toronynyal. A tornyot magasságának mintegy 2 / 3 részénél ékes, kis oszlopok¬ ból álló ballustrad diszíté, tetején pedig 5 ni. magas bronz angyal állott kiterjesztett szárnyakkal. Az oszlopsor legnagyobb részben leomlott. Leszakadt egy hatalmas, mintegy 2 meter nagyságú párkányzat is és egy szegény öreg asszonyt, ki a vész elől menekülendő épen a templomból szaladt ki, agyon nyomott. A bronz angyal, melyet hatalmas, merőlegesen lenyúló vasrúd rögzített a torony rézfedeléhez, nem esett le, de szárnyai leszórattak s helyettök csak a vállaira erősített vasriidak voltak láthatók, melyek a lehullott szárnyakat tartották. Az angyal ÉK-re nézett, arra felé, a merről a hatalmas mozgás a városra rontott. Különösön figyelemre méltó, hogy a szárnyakat tartó rudak felfelé voltak irányulva s mialatt a szárnyak róluk le¬ csúsztak, az angyal is merőleges tengelye körül É-felé állítólag mintegy 20 foknyira elfordult. Leomlott a karzat és szószék s az egyházi kincsek összetörve romjaik alatt hevertek. Az egyház ezen leomlott része egyébiránt már azelőtt is diiledező állapotban lehetett, minthogy az istenitiszteletre nézve el volt zárva. — A székesegyház előtt egy kis kápolna állott Madonna déllé Grazié, ezt le kellett egészen bontani, annyira szét volt rombolva. — Súlyos sérüléseket szenvedett a praefec- tura szép velencei stylbeu épített palotája is. Kívülről ugyan nem mutatkozott rajta romlás, de benn rettenetesen szét- hasadozott falain széles nyílások tátongtak. Hasonlóan egy régi torony, szintén a székesegyház terén oly erősen szétrepedezett, hogy minden percben összed ülé¬ sétől lehetett tartani. Ettől nem messze, közel a Porta Dante-hez a Crepadoni háza omlott össze s odaölt három alvó gyermeket, mig az anyát sebesülve húzták ki a romok közöl. Különösen pusztító hatással volt a földrengés a nyugati városrészre, a Corso Garibaldira; itt egy egész sorház rommá lett. A rengés erejének érdekes bizonyítékát lehetett látni a Due Torri házának kertjében. E kertben mintegy 1 2 / 3 m. magas vasalakú kődiszítmény állott, mely felül 1 / 3 m. átmérőjű 47 golyóban végződött. A golyó 65 mm. vastag nyakhoz hasonló beszükölésen nyugodott és ehez vasszöggel volt erősítve, az egész szilárdan volt készítve mészkőből. A rázkódás követ¬ keztében a golyó a hasas testről leesett és 65 m. m. vastag nyak széttörött.' A földrengés különösen magas épületeken mutatta rom¬ boló erejét. — A székesegyház tornyát már említettük. Ezenkívül egész sorait találjuk a tornyoknak, melyek csúcsai¬ kat alá dobták; igy S.Piero Bellunoban ; nogarei campanile, V 2 mértföldnyire a várostól északkeletre, elveszté csúcsát, hasonló sors érte a S. Liberale és S. Piero tornyokat Campoban ( 1 / 2 n. mértföld észak-keletre Bellunotól). A cusighei campanile ( 3 / g n. mértföld északra Bellunotól) ledobta csúcsát, megölt két nőt, megsebzett hatot. A cavarzanoi (V 4 mértföld északnyugotra Bellunotól) torony sem lön megkímélve, a golyó t. i. leesett erről is. Coneglianoban (4 mértföld délre Bellunotól) a velencei sík szélén, a tornyot körül övedző ballustrade szakadt le, ez azonban úgy szólva csaknem az egyedüli rom, mit a földrengés Coneglianoban maga után hátra hagyott.*) Rath Bellunobani időzése alkalmával a földrengést jellemző adatok után is tudakozódott, de ilynemű pontos és összehason¬ lító feljegyzéseket sem a városban, sem a környéken nem talált. Volt ugyan a városban egy uj még teljesen fel sem szerelt meterologiai észlelde, de ennek minden eszköze már az első rendülés által annyira szétromboltatott, hogy ez alkalommal a tudomány érdekében egyáltalában semmi szolgálatot sem tehe¬ tett. Az alábbi igen fontos adatokat részint Martini Domi- niko tanár közleményeiből, részint a Guiernieri által szerkesztet „la Provinzia di Belluno“ hivatalos lapból merítette. *) Mennyire eltérők a földrengések hatásai, kitetszik a követke¬ zőkből. Mig Belluno ban minden torony elvesztette csúcsát és igy világos, hogy az épület magasságával a rázkódás sokszorozódott, addig Komotauban (közép némethoni földrengés 1872. márt. 6) egy nagyon mély alapzatú s 140' magas, hengermű- kéményen dolgozó kőmi- vesek, kik fent semmi változást sem vettek észre, a lenn megrémült tömeg hullámzására bámúlva tekintettek alá. S. v. Seebach. Das Mittel- deutsche Erdbeben 6. Marz 1872. S. 20. 48 Junius 29-kén reggeli 5 órakor (az adatok ingadozók, ha vájjon nehány perccel 5 óra előtt vagy után történt-e) a város lakói heves földrendülés által riasztattak fel. Ezt hangos moraj és dörgés követé, melyet részint földfelettinek, részint földalattinak észleltek. Guernieri szerint e menydörgés- szerű moraj gyengén kezdődött és rettentő módon növekedett s a földrengést egy vagy két másodperccel megelőzhette. Az első, a romboló rendülés 15 (Martini szerint 20) másod¬ percig tartott, mi a rémület következtében talán igen nagyra van becsülve. A mozgás keletről nyugotra, vagy északkelet¬ ről délnyugotra haladva, hullámzatosan kezdődött (undula- torisch). A hullámos ingásokat lökések követték alulról fölfelé, aztán e rettentő rázkódás az említett, mindkétféle mozgás sza¬ bálytalan vegyülékével végződök, úgy hogy a szerencsétlen lakosoknak úgy tetszett, mintha valami körben ide-oda lök¬ döstettek volna. Némely adatok szerint az ingás kezdetekor is éreztek függélyes lökéseket. Hat percig ezen első rengés után a föld nyugalomban maradt, aztán egy második, hasonlóan erős, lmllámzatos ingás következett, mi 5—6 másodperczig tartott. A másodikat 10 perc múlva követte a harmadik, mely rövid ideig tartott; a negyedik lökést délben érezték. A kö¬ vetkező hetekben egész aug. végéig, majd minden nap ismét¬ lődtek a rengések kisebbedő erővel; csak 5—6 földrengéstől ment napot számítanak. Átlag az első 8 hétben 24 óránként 5-re tehető a lökések száma. A rázkódásokat csaknem mindig dörgések kisérték. Aug. vége felé a lökések annyira gyengül¬ tek, hogy némelyek észrevették, mások nem. Egyedül az első rendülés okozta a pusztulást mind a városban, mind annak * környékén. Bellunoban nem maradt ház épen; a házak egy negyede úgy összerombolódott, hogy azokat le kellett bontani, más negyede meg kijavítható sérüléseket szenvedett; az összes épületeknek fele nagyobb romlástól ment maradt. A látvány, melyet a város közvetlenül a földrengés után nyújtott, a hi¬ vatalos giornale-ban következő szavakkal ábrázoltatik: „A rettentő módon fölébresztett emberek kiugrálának ágyaikból és eszeveszetten rohantak a házak és utcákon keresztül. A nők és gyermekek jajveszékeléséhez az összeomló falak robaja ve- 49 gyűlt. Sok szobában beszakadt a gerendázat és padlózat. Né¬ mely háznak oldalai kidőltek az utcára, hasonló sorsra jutott számos háznak kéménye, erkélye, párkányzata és ballustrádája stb. Sok szobának falai és az ajtók pillérei kilódultak s e miatt az ajtókat nem nyithatták ki, mi miatt a menekülni nem tudó emberek félelme a legnagyobb fokra hágott. Kik megmenekülhettek szabad térre siettek s ott töltötték az éjsza¬ kákat egész hetekig, mig a lakosok másik része oda hagyá a várost s a vidéken keresett menedéket. “ A bellunoi pusztulás és megrongálásáról felvilágosítást nyújt a következő hivatalos forrásból merített összeállítás : Belluno községe Lakások ' Családok | Házak Házak Hajlék nélkül maradt Meghalt 1 Megsebesült [ Egészen rom¬ má lett Annyira megron¬ gáltatok, hogy lebontattak Kijavítható Kisebb sérü¬ lést szenv. Család Lakos Belluno városa (Citta) 4679 406 508 8 110 139 251 105 459 4 7 Alsó város (Sob- borghi) 1761 358 242 — 2 21 219 — — — — Külvár. (Frazioni aggregate) 10(37 1470 1260 15 66 243 669 52 312 4 19 16477 2234 2010 23 178 403 1139 157 771 8 26 Az egyházak közül egy romba dűlt, 7 megrongálódott; a külvárosban 4 omlott össze, 21 megsérült. A legíigyelemre méltóbb, mi ezen összeállításból kiviláglik, az, hogy mint fen- nebb említettük, a Piave és Ardo folyók partjain elnyúló Sob- borghibau aránylag sokkal kevesebb romlást szenvedtek a házak, mint a 30 m-rel magasabb, szilárd talajon épült bél¬ és külvárosban. E körülmény emlékeztet a cosentini 1854 és 1870-iki földrengésre, hol hasonlót tapasztaltak. Ott is a magas helyen és kemény sziklán állott kastély sokkal nagyobb rom¬ lást szenvedett, mint a város, mely a Crati és Busento folyók hosszában, azok keskeny szélén fekszik. Az 1783-iki rettentő 50 calabriai földrengéskor minden bizonynyal sokszorosan az el¬ lenkezőt tapasztalták legalább látszólagosan, a mennyiben ak kor a sziklákon épült városok és falvak kevesebbet szenved¬ tek, mint azok melyeknek alapját porhanyó rétegek és laza anyagok képezték. Azonban utóbbi esetben a romlást nagy részben nem csupán directe a lökések okozták, hanem a föld csuszám lása is. A legerősebb pusztulás színtere, mint fentebb már jelez¬ tük, nem Belluno, hanem Alpago községterülete, ama mintegy 1 □ mértföld nagyságú eocen dombos vidék, mely északról és keletről magas, juramész-hegylánc által van sze¬ gélyezve. A rengés romboló erejét különösen azon térdalaku völgyvonalon nyilvánítá, mely a fadaltoi magaslattól a Santa Croce tó, Alpago, Ponté déllé Alpi, Belluno mellett nyúlik el. Cugnan, Roncan, Quantin, Sossai falvakban, melyek a Piave és Rai közt fekszenek, nem történt majd semmi kár, mig Yi- some faluban, a Piave völgyben 1 / 2 mértföldre délnyugatra Bellunotól, számos ház romba dőlt. A Bellunoból Alpagoba és a Sta. Croce-tóhoz vivő út hosszában, mely ezen hajlott völgy fenekében megy el, igen nagy pusztulást, és-, a mi talán legmeglepőbb — a pusztulás vonalán igen sok megszakadást láthatni. A Veneja hídnál, */ 4 mértföldre északkeleti irányban Bellunotól, egy méternél nagyobb, jól oda illesztett követ a hid faláról le és a vízbe dobott. Fadalto közelében az út több helyen mintegy 1 m. magas falakkal van védve, melyeknek tetejét nagy, félhengeralaku, jól oda erősített kövek képezték. Ezen kövek csaknem mind ki valáuak helyzetükből mozdítva s egyes helyeken a földre szórva. A Monté Serva meredek, a rétegzésnek megfelelő sziklalapjain sok fehér helyet mutattak, mint az onnan lehullott szikladarabok meg annyi fris törési lapjait. Több mint 500 darab kőtuskó hevert a Sta. Croce-tó¬ hoz vezető úton, melyek mind a Monté Pascoletről zuhantak alá. Ez veszedelmes hegy, melynek minduntalan leszakadozó kövei az utat folytonosan veszélyeztetik. Ponté déllé Alpibau nincs oly ház, melyben valami romlás ne esett volna. Nehány ház szét vala rombolva, több keményen megrongálva. Itt az út átmegy a Piaven és mintegy V 4 mértföldnyire a cadolai 51 szép egyházhoz ér. Ezen a legcsekélyebb sérülést, egyetlen re¬ pedést sem lehetett látni; a pusztulás vidékén feltűnő példája a megkiméltetésuek. Ettől csak 1 / 4 mértföldnyire északkelet felé a Monté Dolada lejtőjénél fekvő helyiségek, Soccher és Arsié, legnagyobb részben elpusztultak. La Seccanál indul ki a coneglianoi útvonalból azon út, mely Alpago vidékére visz. Az alacsony, halmos alpagoi fensik több, a tóba ömlő patak által van átszelve; ezen patakok által képezett széles, ke- vésbbé mély, mindazonáltal részben meredekfalu völgyek az eocen rétegekben vannak vágva. A számos falvak részint sík völgyben, részint fensíkokon feküsznek. Síkon és völgyek¬ ben feküsznek Bastia, Puos, Farra, Cornei és mások. Alacso¬ nyabb fensíkon vagy hegyoldalokon Sitran, Yalzella, Torcli, Garna, Tignes, Villa, Pieve, Torres és Quers-sel, Plois és Cu- rago, Codenzan, Chiés, Borsoi, Lamosano, Tambre, Tambruz-zal Spert stb. Említésre méltó sérülés nem esett la Se ccában e házcsopor¬ ton, sem Bastia faluban. Sitran, mely közvetlenül Bastia mel¬ lett egy magaslaton fekszik, csak keveset szenvedett. Puos (V* mértfőidre északkelet felé a nevezett falvaktól) legnagyobb részben romban hevert s egyikét mutatá azon pontoknak, me¬ lyeket a rendülés legerősebben talált. A megkimélt Baslia és a szétrombolt Puos mindketten sík téren alluviumon feküsznek. A falu kinézése legott elárulja, hogy itt a földrengés sokkal nagyobb erővel dühöngött, mint Bellunoban is; csak kevés ház állott még fenn meghasadott falakkal, a legnagyobb rész rom vala, egynéhány meg csak kőhalmaz. A szabadon álló campanile egészen össze volt dűlve, hasonlóan az egyháznak is egy része. A házfalak kidiiltek az útra s ezt közvetlenül a földrengés után járkatlanná tették; a fedélzet és gerendázat majd mindenütt leszakadozott. Mig Bellunoban már a legélén¬ kebb építkezési tevékenység uralkodott, és az emberek az újra helyreállított lakásokba visszatértek vala, addig Puosban aug. végefelé, midőn Katii ott járt, még minden romban hevert. Lebon¬ tották ugyan a dűlő félben lévő házakat, de újra épitésükhöz nem kezdtek, mert a föld még nem volt nyugodt, s dörgés ki¬ sérte rázkódások csaknem mindenap ismétlődtek. A földren- 52 gés hatásáról Puosban Rath következő fontos adatokat kö¬ zöl: némely kapuoszlop négyszög kövei, melyek szabadon voltak egymás fölé rakva , függélyes tengelyük körül egymással szembe fordultak, úgy hogy a kőkockák, melyek éle mintegy 40 cm. bosszú, csúcsaikkal körülbelül 1—2 ujjnyi szélesen fordultak el. Némely oszlop kockái egy irányú forgást mutattak, másoknál a jobbra fordultak közt balra for¬ dultak is valónak. A legnagyobb csavarszerű félretolódást egy kertben láthatni. Ott egy kicsiny, négyoldalú pavillon vala, és ennek közepén, hengeridomu oszlopon, egy nehéznégyszögü kőasztal állott, melynek vastagsága 6 cm., oldalhossza 90 cm.-t tett; ezen asztallap,mely azelőtt a pavillon oldalaival párhuzamosan ál¬ lott, mosfnapnyugot felé jó 15 foknyira elvolt fordulva, egyszer¬ smind lábán és ez az alapon némileg excentrice eltolódva. Ezen elfordult asztallap élénken emlékeztet a Bruno-zárda előtti obeliszkre S. Stefauo de Boscoban, Calabriában 1783 (1. Naumaun Lebrb. d. Geog. II. Bd. S. 189). Mig régebben hajlandók voltak? ilyen forgó mozgásokat a földfelület illető pontja valóságos forgó mozgásából magyarázni ki, Mailét egy szellemdúsabb és egyszerűbb magyarázatot gondolt ki, mely szerint két egymás fölött nyugvó kő körforgása közönséges hullámszerű mozgás által akkor idéztetik elő, ha a tapadási pont vagy mindkét test legnagyobb súrlódásának pontja a súlyponttal nem esik össze. Hogy a rázkódás mily erővel birt Puosban, kitűnik abból , hogy egy kapu oszlopzatáról egy nehéz fedőlemezt ledobott. Az oszlop 2 J / 2 m. magas vala s erről a fedőlemezt, mely állítólag 2 mázsát nyomott, nyugatfelé 4 metemyi távolra dobta el. Egy más ezzel szemben fekvő kertfal melletti gyám¬ oszlopról az azt fedő kőlapot szintén lekajitotta. Könnyen fel¬ fogható, hogy mindkét lökési - irány a föld ugyanazon hullám¬ mozgása által idéztethetett elő. A földrengés következő vázolása, a mint azt Rath egy ottani lakos (Dávidé Davia) előadása után közli, sokkal érde¬ kesebb, hogysem elhallgathatnék. „Péter-Pál napján reggel 5 órakor vala ; épen ekkor keltem vala fel, mig hat gyerme¬ kem még az ágyban feküdt, midőn a föld rengeni kezdett, előbb néhány másodpercig bullámszcrulcg, aztán fel- és lelök- clösve rettenetesen, végre mindkétféle mozgás összekeveredett s úgy tetszett, mintha körbe forgattattunk volna. Egyszerre rettenetes menydörgésszerű dörgés hallatszott, mely közé ágyulövéshez hasonló durranások vegyültek; úgy tetszett, mintha alat¬ tunk és felettünk is dörgött volna. Ekkor házam előfala kidőlt az utca felé s szobámat egyszerre felnyitva látám. Gyermekeim ágyaihoz rohantam, s közülök a hányat lehetett felölelve, magammal vittem, a többit pedig istennek aján- lám. Hálószobánk második emeleten volt. Három gyermekkel karomon az első, még fennálló lépcsőn szerencsésen lejöttem. Aztán egyszerre leugrottam az útra, ama romhalmazra, melyet házam leomlott fala képezett. Sűrű porfelhő vett körül mindent s e miatt látnom nem lehetett. Hallám a házak összeomlását s az emberek hangos vagy tompa kiáltásait a szerint, a mint künn a szabadban, vagy a romok alatt, feküdtek. “ Egy ember, ki a tornyot lediilni látta, úgy nyilatkozott, hogy ez előbb nyugat, aztán kelet s végre ismét nyugat felé mozgott. Érde¬ kes egy más férfinak elbeszélése is, kinek nyilatkozata sze¬ rint ő az ágyban feküdve, épen az ablak felé nézett, midőn egy¬ szerre a fold hullámszerű mozgásának következtében a templom fedele, melyet különben ágyából nem láthatott, láthatóvá Ion s a következő pillanatban ismét eltűnt. Azalatt szobájának ge- rendázata is beszakadt. Puosban a mozgás irányát K-Ny. vagy DK-ÉNy. irányúnak mondják. Hasonlóan azt állítják itt is, hogy a rengés először hullámszerűen kezdődött, s ezt löké¬ sek követték föl- és lefelé, mire e két irányú mozgás combina- tiója következett be. Jun. 29-től aug. 20-ig nem múlt el nap Puosban rengés nélkül. \ug. 20—24. közti napokra esik az első nyugalmi szak. Aug. 25. 26. 27-én azonban újra éreztek lökéseket. A dörgés, mely a lökéseket követte, többnyire dübörgő menydör¬ gésekhez, néha azonban távoli ágyudörgéshez hasonlított. Egy szemlélő azt állítja, hogy ő egy alkalommal határozottan a lökés előtt hallotta a dörgést, egy másik, ki szabad mezőn volt, dörgést hallott, melyre lökés nem következett. Nagyon különbözők valának a földrengés következményei a szomszédos alpagoi falvakban, melyekben a földrengés ha¬ tása és a magasabb vagy mélyebb fekvés, a harmadkori vagy 5 54 lluvial talaj között semmiféle összefüggést kimutatni nem ehetett. Miként Puos, részben szétromboltattak, részben nagy mérvben szenvedtek: Farra, Borsoi, Torres, Quers, Plois, Curago, Codenzan. Kisebb pusztulás érte Tignes, Villa, Pie- ve, Tambre, Tambruz Cbiés, ffarna és Sitran helységeket. Semmi említésre méltó kárt nem szenvedett Bastia, Cor- nei, Torch. A hivatalos értesítésben az alpagoi községeket il¬ letőleg következő veszteségek sorolvák fel: / Községek Lakosok _ 1 ; * Családok Házak H j i iHajlék nélkül a Z a K | maradott Megöletett Megsebesült Egészen rom¬ má lett Annyira megron¬ gáltátok, hogy le j kellett bontani Kijavítható Kisebb sérü- | lést szenv. | Személy * Család Ponté déllé Alpi 4802 590 489 7 20 167 295 - — — - Pieve d’ Alpago 2323 333 426 42 51 332 1 266 52 13 31 Chiés d’ Alpago 1948 272 443 44 65 307 27 518 76 4 10 Puos d’ Alpago 1832 280 329 44 61 180 44 901 140 11 14 Farra d’ Alpago 2040 407 405 24 60 247 74 969 178 1 2 Tambre 2078 293 | 322 44 23 212 44 407 72 4 — 115023(1975|2414| 204 280 1445 485|3061| 498 33 1 57 Ezenkívül 7 templom romba dűlt, 33 sérüléseket szenve¬ dett. A természetes földfelületekre is változtatólag hatott egyes helyeken a földrengés. így Puos mellett a föld mintegy 1 m. széles s több 100 m. hosszan meghasadt, mely hasadék azon¬ ban nem sokára megint bezáródott. E hasadék iránya kelet nyugati lehetett. LaSecca mellett a kissé mocsáros talaj megha¬ sadt és a repedések közül iszapos, kénköneges víz tört elő. Alpago kerületének északi részén, Lamosano és Chiés között oly jelentékeny föld sikátor (Erdschlupf) képződött, mely több- mint 1 □ kilométer területet foglalt magában. Arsié falu- (Gremeinde Ponté déllé Alpi) forrása, mely a Monté Dolada heytálló mékövéből ered, valamint egy másik forrás Soccher- 55 nél, mely malmot bajt, az első rázkódás után tüstént bedu¬ gult, s egy negyed óra múlva iszappal terhelve ismét elő¬ tört. Báró Gera birtokán is bedugult egy forrás a földren¬ gés után, és később előbbi helyétől mintegy 3 méternyi távol¬ ban ismét előtűnt. Hasonló esetek kétségkívül más forrásokkal is történhettek. A coneglianoi utón vannak még egyes pontok, hol heves rázkódások nyomai tűnnek fel. így Sta. Croce, mely a tó déli végén fekszik, felette sokat szenvedett, majd mindenik ház meghasadozott'és megcsonkult. Egy kis szentély a falutól délre, egyik oldalát kivéve, egészen leomlott. A fadaltói magaslaton a rengés rendkívül erős lehetett ; több ház beszakadozott, mᬠsok rommá lettek, azonban közvetlen szomszédjokban (nehány száz lépésre) egy ház csaknem egészen épen maradt. Aztán ismét tovább az alacsonyan épült keritésfalak megbomlottak és részben leomlottak. Yittorioban semmi nyoma a pusztu¬ lásnak. Coneglianoban látszanak nyomai, de csak egyes pon¬ tokon, egy toronytető és ballustrade leomlott; különösen saj¬ nálatra méltó szerencsétlenség érte St. Maria di Feletto-t, mely helység Coneglianotól 3 / 4 mértföldre esik. Itt a már dü- ledező egyház boltozata beszakadt s 38 embert megölt, 191-et pedig megsebesített, kik reggeli isteni tiszteletre oda össze¬ gyűltek volt. Puosban Ratli tudakozódott a felől is, ha váljon ezen utóbbi szerencsétlenséget megelőzőleg éreztek-e Alpago kerü¬ leteiben gyakrabban földrengést. Ezekből megtudta, liogy- 4—5 év óta a legkisebb ingást sem vettek észre, de azelőtt kisebb ártalmatlan lökések nem ritkán történtek. — 1856 september havában meglehetős erős lökésre emlékeznek. Egy öreg ember egész bizonyossággal emlékszik, hogy az orosz hadjárat idején, 1812-ben october 25-én 5—6 óra közt reggel egy erős földingás kéményeket rombolt le és ház falakat hasgatott meg. — Legyen szabad itt megemlékeznem azon földrengésről, mely több mint egy félszázad előtt erős rázkódásba hozta Velence környékét, Karinthiát és Krajnát s a többit. Belluno város történetében Giorgio Piloni (Ve- nezia 1607) mondja: „1348-ik év január 25-én 5 órakor (itáliai 5 * 56 időszámítás; tehát kevéssel éjfél előtt) oly rémitő földrengés volt, minő emberi emlékezet óta nem történt soha. Templo¬ mok, tornyok, házak omlottak össze, számos ember megöletett. — Különösen retentő vala a pusztulás Friaulban, a többek között az udinei patriarcha palotája is összeomlott. A 8. Daniele, Tomlezzo, Vensone és más kastélyok romba dűltek. Velencében a nagy csatorna (Canal grande) kiszáradt és sok palota leomlott. — Karinthiában ez alkalommal több mint 1000 ember esett áldozatul. Ez ama földrengés, mely a Dobratsch, vagy villachi alp meredek, déli oldalán ama végzetteljes hegyomlást idézte elő. E hegyomlás, bár mennyire ismeretlen,- a legret¬ tentőbb ilynemű jelenségek közé tartozik és a rossbergi nagy hegyomlás ezzel szemben jelentéktelennek tűnik fel. Két mezőváros és 17 falu temettetett el, a Gail-völgy tóvá lön elgátolva és a folyó csak nagy bajjal tudott a romokon által magának utat törni; a völgy még most is mocsáros e miatt. Még gyakran akadnak házakra s azokban csontvázakra. — (Scbaubach, die deutschen Alpen. V. 8. 70.) A bellunoi legújabb földrengés egyes helyeken talán nem volt csekélyebb erejű, mint az 1783-iki szerencsétlenség (Ca- tastropha) Oalabriában. De míg ez több mint 10 német mértfőldnyi területen Monteleone és Mileto-tól Keggio és Mes- sina-ig minden várost és falut romba döntött, a bellunoi tulaj¬ donképi pusztulás (ha nem vesszük számitásba a már külön¬ ben is omló félben állott 8. Maria di feletto-i egyházat és a coneglianoi toronytetőt) csak két n. mértföld átmérőjű szűk térre szorítkozott. Alig ismerünk földrengést, mely oly nagy felületet (leg¬ alább 4500 n. mértföld) hozva mozgásba, romboló dühét ily szűk téren fejtette volna ki. E tényből talán azon következ¬ tetést vonhatnék. hogy a bellunoi földrengés központja a szint alatt nem igen mélyen feküdött. 57 — Translajtánia talajszerke?ete. B. v. Cotta után, Sajóhelyi Frigyes. Az egész osztrák-magyar monarchia geológiai átnézeti térképe — 1: 576000 viszonyban — ; tizenkét nagy lapban teljesen elkészült már. E térképen 102 féle geológiai sza¬ kasz — kőzetek és képletek — elterjedése van. könynyen megkülönböztethető színekkel feltüntetve. E mii kivitele lovag Hauer Ferenc vezetése alatt, a bécsi földtani intézet tagjai által eszközöltetett s egy e tekintetben különösen érdekes te¬ rület belső szerkezetének igen tiszta képét állítja elénk. E tér¬ képekhez egyes füzetek magyarázó szöveget nyújtanak. E geo¬ lógiai térkép négy lapja — Csehországot, Dalmatiát és az alpesi vidéket ábrázolva — már több év előtt jelent meg; e mű jelenleg — a geologok számára szerfölött örvendetes karᬠcsonyi ajándék gyanánt — azon lapok által lett teljesen be fejezve, melyek a kárpátok által elfoglalt nagy területet s az ezek által bezárt medencét tüntetik elénk. Nem célom ezen fontos térkép-művet minden oldalról tü¬ zetesen megismertetni, ámbár erre nézve nagy menynyiségü s kitűnő anyagot nyújt, inkább csak arra szorítkozom, hogy nehány, a nagy közönségre nézve is fontosnak látszó adatot emeljek ki, melyek a kárpátok területének legutóbb megjelent lapjaira vonatkoznak. A kárpátok hatalmas hegylánca Magyarország és Erdély nagy termékeny medencéjét széles ívben veszi körül, míg éj¬ szakfelé a galíciai dombvidék lassanként a keleti tenger sík partjai-ig száll le. Ezen kárpátok mind geológiai, mind geographiai tekin¬ tetben az alpesek folytatását képezik. Mint általában ismeretes az alpes- és kárpát terület sedimentar képletei tagozatuk, va¬ lamint a tartalmazott szerves maradványok által is lényegesen térnek el az Európa többi részeiben ismert képződményektől, míg ellenben analóg kövületek a Himalaya ugyanazon korú képződményeiben, sőt Hochstetter által — bár csak gyéren — Ujzelandban is találtattak. Sőt az alpesi-kárpáti tertiar-kép. 58 ződmény hatalmas nummulitöve, az Uyr félszigeten át Kis-Azsia-, Nubia-,Keletindia- s illetőleg Banka- és Billeton szigetig követ¬ hető, úgy, hogy ezek szerint az alpesek és kárpátok sajátos fossd faunája tulajdonképen sokkal nagyobb elterjedéssel lát¬ szik bírni, mint azon képződményeké, melyek ezekkel egyenlő korú lerakadásokként (triastól az eocanig) Német-, Francia- és Angolországra nézve jellemzőek. A kárpátok éjszaki főlánca, mely Pozsonytól — a Duna mel¬ lett kezdve—Magyarországnak s folytatólagosan Erdélynek egészen le Moldvaországig, természetes éj szaki határát képezi, főtöme¬ gében különösen emelt, de az alpesekénél kevésbbé redőzött és szakgatott — a triastól a tértiül- korig terjedő — lerako¬ dásokból áll, eruptív kőzetek által jóformán sehol sincs meg¬ szakítva vagy áttörve, melyek csak a hegység déli részén és lejtőin, aránylag csekély kiterjedésben, jegeces palák és régibb üledékes kőzetek kiséretébén lépnek föl, s távolabb dél felé részben önálló hcgycsoportozatokat is képeznek. E geológiai egyhangúság, kapcsolatban a rendkívül egy¬ szerű emelkedési móddal, valószínűleg oka azon sajátos oro- graphiai egyformaságnak is, mely az éjszaki kárpátokat igen ényegesen különbözteti meg az alpesektől. Feltűnő a kárpátok ezen éjszaki láncában a külön¬ böző szerkezetű s öszszetételfi ér vagy tőmzsalakú érctelepek¬ nek rendkívüli, majdnem teljes hiánya; míg- ellenben ezen üle¬ dékes képződmények többjében, nagyobb számmal s nagy ki¬ terjedésben — ámbár seholsem kiváló vastagsággal — vasér- telepek előfordulnak. Ugyanígy igen gyéren ismeretesek, vagy egalább aknázásra alig érdemesek ezen 100 geographiai mért- földnyi hegyláncban a szénlerakodások is. Ellenben a hegy¬ ség éjszaki lábánál s lejtőjén hatalmas sótelepek és dús pe- troleumtartalmú rétegek találhatók, mely utóbbiak olajtartalma lehetséges, hogy nagyon mélyen fekvő, lassanként talán an- thracittá átváltozott, többnyire bitumenes széntelepek folytonos sublimatiója eredményeként tekinthető. Az éjszaki főhegylánccal teljesen ellentétben Nagybánya, Szomolnok, Besztercebánya és Selmec vidékének hegycsoport¬ jaiban jegeces palák és különböző korú üledékes rétegekkel 59 váltokozva, eruptív kőzetekre akadunk, kapcsolatban számos, különböző összetételű különféle, legnagyobb részben teléreket képező érctelepekkel és festői liegyalakzatokkal változatos cso¬ portosításban. Ezen geologiailag igen érdekes dombterületeken az eruptív kőzetek között kiváló szerepet játszik, a bécsi geo- logok által u. n. tertiar zöldkőtrachyt. Ezen, lényegében am- phiból és felsitből álló kőzet Breithaupt által Szerbiában tima- zitnak, Richthofen által pedig az éjszakamerikai nevadai érc- területen propylithnak neveztetett el. Sajátságos, hogy ezen kőzet mindezen vidéken, valamint Erdély főérckegységében is szoros viszony és kapcsolatban van az arany- és ezüst tartalmú érctelérekkel. A kárpátok területén való folyásában a Duna háromszor tör át a haránt kinyúló hegyláncokon: legfelfil Pozsonynál az alpesek és kárpátoknak aránylag alacsony összeköttetésén mely a kis Lajtahegység által van közvetítve; azután alább Esztergomnál a selmeci hegycsoportnak a Bakony-Vértes nyúl, ványaival való összeköttetésén; végre pedig azu. n. Klysura-n. Baziás és Orsóvá között az e helyütt meglehetős széles keleti főkárpátokon, melyek csupán a mély, festői völgyelet által szakítva meg, a Bánságból Szerbia felé folytatódnak. E szoros, melynek kiálló szírtjei a Vaskapunál már igen hosszú idő óta zárták el a vízi-utat Bécstől kelet felé már 2000 év előtt, Traján császár alatt tétetett járhatóvá nagyobb csapatok számára is egy mű-ut készítése által. S végre talán már a hajó-út fölszabadításának ideje is megérkezett. A midőn ez alkalmatlan, kinyúló szűrtek eltávolí¬ tására 1856-ban az „Allgemeine Zeitung 1,4 azon évfolyama 239 számának mellékletében, egy módszert ajánlottam, a sziklatö¬ megeket is legyőző dynamit s ennek tetemes mélységű, fokon¬ ként mindig mélyebben és mélyebben berepeszthető fíuiyIlkák¬ ban való alkalmazása még nem volt ismeretes, mi áltál jelenleg a munka rendkívül megkönnyittethetnék. Vessünk mármost egy pillantást azon nagy geológia medenl eékre, melyeket Translajtániában a kárpátok vonulata zár körűi. A Duna felső medencéje, geológiai tekintetben csak a nagy magyar főmedencének igen kevéssé eltérő részét képezi. Alkotása ugyanazon rétegekből áll, s elválasztása semmi esetre sem teljes. A Váctöl Baziásig terjedő főmedence a Tisza és annak mellékfolyói által még jobban van jellemezve, mint a Duna által, s ez oknál fogva legtalálóbbau a Tisza medencéjének lehet nevezni. E medence egész felülete geológiai tekintetben igen fiatal, diluvialis és recens képződményekből lősz-, homok-, kavics- és mocsár- képződményekből van összetéve. De sőt, már 1856-ban, a természettudósok bécsi gyűlésén kimutattam, hogy a Szemlin melletti felső löszképződmények számos folyami kagyló héján kívül emberi működés maradványait, valamint háziállatok csontjait is tartalmaznak, miből az következik, hogy ezen medencén nagy tónok kellett még azon időben létezni, midőn a medence partjai és szigetei az ember által már lakat, tak, mig másrészt a Traján útjának — a Klysurán — marad¬ ványaiból ismét az tűnik ki, hogy a rómaiak uralma alatt a Duna-tiikre e sziklaszorosnál — mely a medence egyedüli ter¬ mészetes lefolyását képezi — a mai niveaunál nem sokkal állhatott magasabban. Hogy ezen, épen fölsorolt általános el¬ terjedésit képződmények alatt micsoda rétegsorozat következik s mily mélységgel birt eredetileg a jelenleg ezek által kitöltött medence, teljes biztossággal alig Ítélhető meg, miután a meden¬ cét körülvevő hegyrészeken seholsem bukkannak ki csak némi¬ leg is tökéletes képletsorozatok, melyneknek a medence mélyebb pontjain való földalatti folytatására következtetéseket lehetne vonni. Sőt még azon csekély számú helyen is, melyeken a nagy me¬ dence belsejében régibb kőzetek szigetszerű kibúvásban kisebb dombcsoportozatokat képeznek — mint pl. Pécs, Fehérvár, Új¬ vidék stb. mellett — hiányzanak a diluvialis képződményekből kibúvó régibb képleteknek biztosan megkülönböztethető s a medence belseje felé csekély mértékben dűlő oly képződési sorozatai, a melyekből folytatólagos előfordulásukra következ¬ tetni lehetene. E nagy kiterjedésű Tisza-Duna-medeneének keleti szé¬ lét az erdélyi és a bánsági érchegység képezi, — ugyan¬ úgy, mint ez a felsőmagyarországi ércterületre nézve is áll — 61 bár éj szaki és déli része, a Maros áttörése folytán igen egyenlőt¬ lenül, geológiai tekintetben azonban igen változatosan van összetéve. Az abrudbányai és vöröspataki hegyek már a rómaiak alatt, mint dús aranyvidék voltak ismeretesek, s ezen nemes fémnek még mai nap is mindenesetre nagy menynyiségét tar¬ talmazzák, bár hozzá jutni nem könynyen lehet. Az e megett elterülő erdélyi vagy Maros-medence felülete, a Tisza medencéjétől eltérőleg, kiválóan tertiár képződmé¬ nyekből van alkotva; hogy ezek alatt az eredeti medence mélyebb pontjait mi tölti ki, s mily mély volt egykor e me¬ dence, az szintén még ismeretlen. A csak csekély mértékben hullámos, — majdnem sík — teritar képződményu talajból, dél felé eruptív kőzetek által csak nagyon kevéssé megszakgatott jegeces palák igen hirtelen emelkedéssel magaslanak ki, azon zig-zugos hegygerincet képezve, mely Erdélyt Oláhországtól választja el. E hatalmas hegygerincen át az Olt-on kívül csak a Zsily bir déli folyás iránynyal a Vulcanszoroson körösztiil, mely egykor talán még igen fontossá válhat, ha t. i. a kiter¬ jedésre ugyan korlátolt, de különben kitűnő és tetemes vastag¬ ságú zsilyvölgyi szénképződmények teljes értékükben lesznek is¬ meretesek. A Maros-medence keleti széle — a székelyföldön — rész¬ ben trachyt-hegyekből van alkotva, — trachyt, andesit, dacit és ezek tufái — ezek mögött kiválólag rézércdús kovandokat tartalmazó csillámpalából, e rézércek Balántól-Domokos mellett- Moldvaország egy kis részén át egész Bukovináig látszanak folytatódni. A csillámpalán elszórtan egyes jurakorszaki kövii. leteket tartalmazó mészkősziklák s éjszakfelől meglehetős szé- esség és vastagsággal tertiár homokkövek fekszenek, míg a palaterület közepéből, Ditrónál, pompás kinézésű myascittá átmenő, csak kis területet elfoglaló syenitkőzet emelkedik ki. Térjünk vissza az erdélyi medence keleti széléről a medence belsejébe, melynek szélein egyes pontokon a trias-, jura- és kréta-képlet képződményei tűnnek elő, melyek a tertiár-lerakodások alatt, talán a medence mélyebben fekvő pontjain is folytatódnak. A triasi képződményeknél régiebbek 62 a medence ezen szélein nem ismeretesek, természetes tehát, hogy a valódi kőszén-képlet nyomai sem lehetnek e területen ismeretesek. A kőszén ezen hiányát Erdélyben némileg a rendkívül vastag és nagy kiterjedésű kősótelepek pótolhatják, melyek e helyütt ép úgy, mint a Maros medencéjével közvetlen kapcso¬ latban levő mármarosi öbölben tertiar homokkövek és agyag között helyezkedvék el. Igen feltűnő e telepeknél az, hogy a konyhasó — natriumcblorid — mellett eddigelé sem Erdély-) sem Mármarosban kaliumsókra nem akadtak. Miután azonban ezen egyenlőtlenül oldékony sóknak ugyanazon tenger medencéjéből, egymás mellett vagy fölött való lerakodása úgyszólván geológiai vagy vegyi szükségsze¬ rűség, azon gyakorlati tekintetben rendkívül fontos kérdés merül itt föl: mi történt ezen esetben a konyhasó mellett a tenger vizében szintén feloldott kaliumsókkal ? Hova lettek ezen sók? Hol keresendők? Ha ezen, mindenesetre rendkívül könynyen oldékony kaliumsók a lerakodás után netán föloldattak s a fo¬ lyamok által lassanként ismét elvitettek volna is, azon eset¬ ben ezen geológiai folyamatnak némi nyomaira okvetlenül kellene akadnunk; nem lehetetlen ugyan, hogy erre talán ed¬ digelé még igen keveset gondoltak, de előttem sokkal valóbb- szinűnek látszik, hogy Erdélyországnak és Marmarosnak me¬ denceterülete, melyen a kősó fölött — pl, Torda, Szigeth stb. mellett — káliumsók valóban nem találhatók a tertiar kősóle¬ válási folyamat ideje alatt valamely nagyobb sósvizet tartal¬ mazó medecével nyílt öszszeköttetésben állott, a melybe az ol¬ dat anyalúgjaképen hátramaradó kaliumsók — közelebbről ugyan ki nem mutatható okok következtében — viszszalnizód- tak, s ebben vagy ugyanazon időben, vagy valamivel később önálló képződményeket alkottak. De már most melyik lehetett ezen esetben a kérdéses terület? Nézetem szerint legvalóbb- szinüen a nagy magyar főmedence, a Tisza medencéje, mely¬ nek tertiar képződményei, a felső Szamosterület közvetítése által, a Maros medencéjének ugyanezen korú képződményeivel közvetlen öszszeköttetésben vannak, mig Oláhország a harmad¬ korban régibb képződményű hegyláncok által Erdélytől már 63 elkülönítettnek látszik. És így az Erdélyben hiányzó kálium- sók, ezen okoskodás alapján a Tisza medencéjében lennének keresendők; hogy melyik részében és mily mélységben, ezt megítélni természetesen a tények tüzetes megvizsgálása nélkül nem lehetséges. Minden esetre áll azonban az, hogy a diluvialis lösz, homok alatt s tengeri képződményíí tertiar rétegek között ke¬ resendők. Lehetséges, hogy a nagy számmal található, gyak¬ ran nagy mértékben félig sósvizű mély kutak vizének pontos vegyi vizsgálata és öszszehasonlitása is szolgáltathatna már e te¬ kintetben némi fölvilágositással. Ha netán egykor — mint ez igen valószínű -— sikerülne a magyar főmedence valamely részén tetemes vastagságit és nagy kiterjedésű kaliumsó-telepekre akadni, ezáltal Magyar- ország ipari fejlődésében rendkívül fontos, lényeges változás állana be, mivel ezáltal az ipar és földmivelés megmérhetlen fölvirágzásának természetes alapja lenne megvethető. Kitűnnék ezáltal, váljon ezen szép országnak nemzetiségre nézve megle¬ hetősen kevert lakossága bir-e képességgel nagyszerű és ál¬ landó iparnak létrehozására s kifejlesztésére. Remélhető, hogy ez által, teljesen békés alapon igen üdvös verseny támadna a népesség különböző elemei között. A néptörzsek kiváló művelődési fejlettsége részben az illető törzs hazájának fekvése s talaj szerkezete által tételeztetik föl, s ebben találja megfejtését. Engedje meg, hogy ezen szempontból még nehány futó¬ lagos megjegyzést tehessek azon befolyásra vonatkozólag, a melyet Translajtánia lakosainak művelődési történetére az ország fekvése és geológiai szerkezete gyakorolhatott. Erdődiís hegyek által szegélyzett termékeny síkságok már a kezdettől fogva mindenekelőtt, s különösen a nomád lovas nép¬ ként bevándorolt magyaroknál nagy mértékben segítették elő a marhatenyésztést és földmivelést, mely utóbbihoz — igen kedvező éghajlat mellett — csak később csatlakozott a szőllő- mivelés. A geograpliiai fekvés — távol a tengertől, — a telje¬ sen és a tengerig hajózható folyók hiánya, közlekedési aka¬ dályok kifelé a hegyeken át a kereskedelem fejlődését s ezzel 64 egyetemben az iparét nemcsak hogy elő nem segítették, hanem inkább gátolták, mígnem — csak is a jelen században — a közlekedés természetes akadályait legyőzni, illetőleg eltávolí¬ tani megtanulták. Translajtania hegységeiből már a rómaiak uralma alatt nyertek vasat és aranyat, mint ez számos régi szerszám, épít¬ mény, sőt különböző vidékeken előforduló föliratokból is tisztán kitűnik. Uralkodó befolyását azonban a vas csak sokkal ké¬ sőbb, tulajdonképen csak századunkban vívta ki magának az iparra vonatkozólag. Századokon át csupán fegyver alakjában birt fontossággal íigy, hogy ércei hatalmas telepeinek jelen¬ léte Translajtania törzsnépeinek művelődési fejlődésére lénye¬ ges befolyást nem is gyakorolt. Az arany pedig lényegében véve csupán magas becsű fényiizési cikk, az iparra közvetlen befolyása nincs, azt nem mozdítja elő. A kő- és barnaszén — melyek ipari jelentősége hason' lóan csak a 19-ik században ismertettek tol teljesen — a kár¬ pátok területén általában nem igen gyakori s nagyobb kiter¬ jedésben nem is fordul elő. igy tehát a lakosság művelődés¬ történetére lényeges befolyást nem is gyakorolhatott. A tulajdonképeni kőszénképlet — a Ifeschitza melletti csekély képződmény kivételével — általában nincs is kikép¬ ződve, s ezen hiányt nem pótolhatja teljesen azon fekete szén, mely Pécs és Steierdorf mellett, a triasz-korszak*) lerakodásai¬ ban, valamint a zsilyvölgyben, Erdély déli határán, egy igen érdekes fejlődésit tertiár-medencében fordul elő. Valamivel gya- koriabb Translajtaniában a barnaszén, azonban kiváló vastagság-, minőség és kiterjedésben ez sem található sehol Mindezek után könynyen érthető, hogy a Kárpátok területe lakosainak művelődés történetében az ipar igen alárendelt — ha ál¬ talában valamiféle — szerepet játszott. Aránylag csekély fᬠradsággal megélhettek nyájaik és földjeik jövedelméből, me¬ lyek fölöslege az itt ott könynyen nyerhető aranynyal teljesen *) Itt mindenesetre nyomdahibának kellett becsúszni, a menynyiben, mint ismeretes, a pécsi ós steierdorfi kőszén nem a triász, hanem a 1 i a s z lerakodásai közzé tartozik. ■ S. F. 65 elegendő volt arra nézve, hogy mindenféle fénytizési cikket szerezzenek maguknak a külföldről. Ezen körülmények között könynyen megérthető az is, hogy a városokban iparral foglal¬ kozó polgárság, általában szorgalmas középosztály, virágzásnak nem indulhatott, melyet a nagyszámú, keresetrevágyó zsidóság ■— mely sajnos ugyan, de valóban az iparosztály helyét nagy¬ részt elfoglalta — semmikép sem képes teljesen helyettesíteni. ügy tetszik előttem, hogy ezek szerint a kárpátterület — melyen az erőteljes középosztály majdnem teljesen hiányzik- mig ellenben majdnem tisztán nagybirtokosok és a földműves osztály vannak csak képviselve —, socialis viszonyai a talajszer¬ kezet természetével teljes összhangzásban állanak. Ha ez alól, Erdély egy része — a szászok földje — kivételt képez is, ez a szászok sajátos néptörzsének bevándorlása által könnyen fejt¬ hető meg, kik teljes virágzásban levő munkás polgárságukat vitték be és honositották meg. Ily alapon megérthető a múlt s ennek eredményeként a jelen is. A mai kor azonban új és egészen más követelménye¬ ket szab a népek elé, ha általa túlszárnyaltatni nem akarják magukat. A vasutakkal Translajtaniára nézve is megjött a műve¬ lődés fejlődésében ezen fordulópont, a menynyiben dús vasércte¬ lepeit ligy szólván kényszerítve van a — ha nem is túlságos menynyiségben előforduló — fossd szén segélyével lehetőleg kiaknázni s a termékeket lehetőleg értékesíteni, ha azon ve¬ szélynek nem akarja magát kitenni, hogy e feladatot idegen népek elemei vegyék át. Sokkal csekélyebb fontossággal bir ennél, — s különben is az előbbinek természetes következménye lesz csak — hogy ezzel egyidejűleg a többi különböző fém, mint horgany, ólom, réz cobalt, nickel, antimon, ezüst és arany is észszerűen fognak nyeretni. Mindenekelőtt a vas és a szén a fő, ha ezekhez még kaliumsó-telepek csatlakoznának, ezzel egy nagyszerű iparnak természetes alapja adva volna s Magyarország egy későbbi vi¬ lágtárlaton egészen máskép képviseltethetnék, mint ez az 1873- dik évi bécsi világtárlaton történt. TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Nyilvános ny ugtat vány ozás. 1873- ra a tagdijat lefizették: Granzenstein Béla, Sebesy Alajos és Walny Alajos urak. 1874- re a tagdijat lefizették: Bizenty Frigyes, Bothár Dániel, Bruimann Vilmos, Csató János, Drasche Gusztáv, Ferjentsik János, Greguss János, Hamberger József, dr. Hollóssy Jusztinián, Kauffmann Camilló, dr. Peska Ferenc, b. Splényi Béla, Szabó Károly és Zsig- mondy Vilmos urak. 1875- re a tagdijat lefizette: Drasche Gusztáv. ÉRTESÍTÉS. A m. kir. földtani intézet évkönyve Ill-ik kötetének I-ső füzete megjelent. Böckh János m. kir. főgeolog úrnak „a Bakony déli részének földtani viszonyai II. rész“ cimű 155 nagy 8-rét lapra terjedő 7 kőnyomatú táblával ellátott művét tartalmazza a szóban forgó füzet, melyet a társulat mindazon t. t. tagjai a közlöny 2—3-ik száma mellett mellékletképen fognak megkapni, kik tagdij - illetményüket legalább a múlt évre nézve lerótták. — Egyszersmind azon kérelemmel is bᬠtorkodom a t. tagtársakhoz fordulni, miszerint f. évi tagillet¬ ményeiket— 5frt. — a társulat titkárához — Budapest, muzeum- utca 8. sz. — mielőbb beküldeni annál is inkább szíveskedje¬ nek, mivel különben a társulati alapszabályok értelmében, pos¬ tai utánvét utján kell a tagdíjakat beszedni, mi mind a t. tagtársakra, mind pedig a társulati titkárra nézve igen kelle¬ metlen. — Ennek kapcsában még azt is megemlíthetem, hogy a társulati tagok ez évben a közlönyön és a m. kir. földtani intézet évkönyvén kívül még egy, a társulat által kiadandó s már sajtó alatt levő művet is fognak kapni — szintén a tagdíj fejében — e mű: Posepny Ferenc bányageolog úrnak Réz¬ bánya vidékére vonatkozó öt gyönyörű táblával ellátott mun¬ kája; ezt azonban csupán azon t. tagtársaknak lehet megkül¬ deni, kik ez évi kötelezettségeiknek már eleget tettek. E mű megjelenése s illetőleg szétküldésére vonatkozólag a közlöny egy későbbi számában lesz még emlités téve. Budapest, 1874. március l-jén. Sajóhelyi Frigyes, társ. I. titkár. A magyarhoni földtani társulat tagjainak névjegyzéke. Jegyzet. Minden tag neve és lakhelye után következő szám a választási évet jelenti. A társulati tisztviselők nevei a többiekénél vastagabb betűkkel nyomattak. Pártfogó. Galautai herczeg Eszterházy Miklós, Budapest, 186G. Tiszteletbeli tagok. . gróf Almásy Móric, Bécs 1850. báró Geringer Károly, Bécs 1850. lovag Hauer Ferenc, Bécs 1867. Heer Oswald, Zürich 1872. dr. Peters Károly, Grác 1869. Stur Dénes, Bécs 1872. 7. gróf Thun Leó, Bécs 1850. Pártoló tagok. Kőszénbánya- és téglagyár-társulat, Budapest 1872. Papi Balogh Péter, Debrecen 1861. Schwarcz Gyula, Székes-Fehérvár 1860. báró Sina Simon, Bécs 1855. 5. 1-ső cs. kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Bécs 1873. Alapitó tagok. lovag Drasche Henrik, Bécs 1866. lovag Hantken Miksa, Budapest 1860. Választin. tag. ittebei Kiss Miklós, 1858. báró Podmaniczky János, Budapest 1850. Salgó-tarjáni kőszénbánya-részvénytársulat, Budapest 1872. 6. Kállay Benő, Belgrád 1873. JLevelező tagok. Beszédes Kálmán, Esztergom 1873. Majláth Béla, Liptó-Szt-Miklós 1873. Rendes tagok. Abt Antal, Kolozsvár 1867. 69 Aclier Károly, Budapest 1872. dr. Albert Ferenc, Eger 1871. Angyal József, Selmec 1871. 5. dr. Arányi Lajos, Budapest 1861. dr. Bach J., Karancs-Keszi 1872. Baczoni Albert, Budapest 1873. Balló Mátyás, Budapest 1873. Ballus Zsigmond, Budapest 1869. 10. dr. Balogh Pálné, Déva 1872. Bárdos Mihály, Diósgyőr 1868. Belányi Ferenc, Győr 1873. Belházy János, Budapest 1867. Bellovics Ferenc, Esztergom 1872. 15. Benes Gyula, Petrozseny 1867. Berecz Antal, Budapest 1867. Bernátli József, Budapest 1864. Választm. tag. lüelz Albert, N.-Szeben 1871. Választm. tag. Bizenti Frigyes, Budapest 1870. 20. Böcklt János, Budapest 1868. Választm. tag. Bothár Dániel, Pozsony 1866. Brellich János, Budapest 1867. Bruck Ferenc, Újvidék 1874. ISruiniann Vilmos, Budapest 1870. Választm. tag. 25. Brzorád Rezső, Mogyorós 1867. Buda Ádám, Réa 1866. Buda Elek, Russ 1866. Buda Károly, Oláh-Berettye 1870. Bugyis András, Unghvár 1874. 30. Burány János, Esztergom 1870. Búza János Sárospatak 1872. Choczenszky József, Szápár 1867. Csató János, Koncza 1866. Cseh Lajos, Selmecz 1871. 35. Csemyus Andor, Budapest 1872. Czaiiyuga József, Budapest 1864. Pénztárnok. Dávid Vilmos, Budapest 1866. De Adda Sándor, Rónaszék, 1867. Dapsy László, Budapest 1872. 40 .Defrance Károly, Antverpen (Belgi nm ) 1373. Deil Jenő, Kassa 1872. dr. Dékány Rafael Kecskemét 1867. Dérer Mihály, Selmec 1874. Déry Mihály, Budapest 1871. 45. Deutsch Emil, Nyerges-Újfalu 1872. Divald József, Budapest 1869. 6 70 Dobay Vilmos, Dobsina 1867. Drasche Gusztáv, Bécs 1866. Drottner Pál, Véghles 1873. 50. Duma György, Budapest 1872. Éber Nándor, Budapest 1866. Eggenberger-féle könyvkereskedés Budapest 1872. Egger Samu, Budapest 1856. báró Eötvös Lóránt, Budapest 1867. 55. Esztergom városa, 1873. gróf Eszterházy Kálmán, Kolozsvár 1870. Failbauer Alajos, Leoben (Stiria) 1869. Faller Gusztáv, Kassa 1871. Farbaky István, Selmec 1871. 60. Fauser Antal, Budapest 1851. Felsőmagyarországi bányapolgárság, Igló 1867. Ferenczy János, Budapest 1866. Ferjentsik János, Jekelfalu 1866. Fillinger Károly, Budapest 1871. 65. Frivaldszky János Budapest 1853. dr. Frommhold Károly. Budapest 1873. Gerenday Antal, Budapest 1867. Gerevics Sándor, Budapest 1873. Gesell János, Budapest, 1872. 70. Gesell Sándor, Szlatina 1871. Gkyczy Géza, Budapest 1868. Ghyczy Kálmán, Budapest 1866. Glanzer Miksa, Diós-Győr 1867. Goldbrunner Sándor, Selmec 1871. 75. Gombossy János, Budapest 1872. Gömöry Sándor, Salgótarján 1868. Gránzenstein Béla, Budapest 1872. Gréguss János, Baróth (Érdély) 1872. Gyújtó Lajos, Budapest 1869. 80. dr. Halassy Vilmos, Veszprém 1869. Halmágyi Sándor, Kolozsvár 1871. Hamberger József, Brennberg 1867. dr. Hasenfeld Manó, Budapest 1866. dr. Hausmann Ferenc, Budapest 1850. 85. Hazslinszky Frigyes, Eperjes 1871. Héder Lajos, M.-Sziget 1873. Herrich Károly, Budapest 1852. Hofmann Bódog, Majdau-Kucsaina 1868. Hofmann Ernő, Orsóvá 1867. 90. dr. Holiuaiin Károly, Budapest 1865. Választm. tag. Hofmann Rafael, Vajda-Hunyad 1868. 71 Hofman Róbert, Orsóvá 1867. dr. Hohenauer Ignác, Budapest 1872. dr. Hollósy Jusztinián, Esztergom 1869. 95. Hozák József, Pribram 1871. Hradczki Antal, Budapest 1873. Huboda Gusztáv, Nagybánya 1871. Huffner Tivadar, Budapest 1871. llimfalvy János, Budapest 1857. Választm. tag. 100. Hiirscb Ágoston, Budapest 1871. Húsz Samu, Oravicza 1861. Jendrássik Miksa, Igló 1866. íglói ev. főgymnasium 1873. Jermy Gusztáv, Igló 1873. 105. Jóob Frigyes, 1867. ifj. Kachelmann Károly, Selmec 1871. Kachelmann Willibald, Selmec 1874. Kalmár Ferenc, Bihar-Diószeg, 1872. dr. Kanka Károly, Pozsony 1851. 110. Kauífmann Kamilló, Göllniczbánya 1866. Kecskeméti ref. főtanoda, 1873. Keller Emil, Yág-Újhely 1864. Kerpely Antal, Selmec 1871. Klein Gyula, Budapest 1873. 115. Klier Rudolf, Selmec 1871. Knöpfler Gyula, Kolozsvár 1873. dr. Knöpfler Vilmos, Marosvásárhely 1867. Koch Antal, Kolozsvár 1866. Kohen Jakab, Budapest 1871. 120. Kókán János, Budapest 1873. dr. Komarek József, Szászváros 1872. Korizmics László, Budapest 1853. Kosztka Vilmos, Sóvár 1872. Kraft János, Selmec 1871. 125. div Krenner József, Budapest 1866. Választm. tag. Krisz Ferenc, Budapest 1874. dr. Kubacska Hugó, Selmec 1872. . Mnbinyi Ferencz, Budapest 1850. Tisztele beli elnök. Kuhinka Géza, Kokova 1866. 130. Kifliink a Katalin, Kokova 1866. Kuncz Péter, Budapest 1868. Kuncze Leó, Győr-Szt-Márton 1869. Lakner Ambró, Szombathely 1873- Láng Ede, Budapest 1871. 135. dr. Lészay László, Szászváros (Erdély) Leutner Károly, Budapest 1867. 6 * 72 Lipner János, Budapest 1874. Liszkay Gusztáv, Selmec 1874. Luczenbacher János, Budapest 1867. 140. dr. Lutter Nándor, Budapest 1867. dr. Maár József, Nagybánya 1873. dr. Mácsay István, Zajecsár (Scrbia.) 18(57. Máriássy Mihály, Szepes-Olaszi 1873. Markos György, 1 Ungvár 1873. 145. Márkus Ágoston, M.-Sziget 1867. Matyasovszky Jakab, Budapest 1872. Meczner Vendel, Budapest 1867. báró Mednyánszky Dénes, Pozsony 1866. Medveczky Árpád, Budapest 1858. 150. Meinhold Rudolf, Selmec 1871. Méray Ferenc, Budapest 1869. Miháldy István, Bakony-Szt-László 1872. Mikó Béla, Nagybánya 1871. Milkovics Zsigmond, Szt-Mihály 1866. 155. Mosel Antal, Kolozsvár 1866. gróf Nádasdy Lipót, 1866. Nagy Gusztáv, Budapest 1872. Návay Gyula, Ronicz 1867. Némethy Imre, Budapest 1873. 160. dr. Nendtvich Károly, Budapest 1850. Neubauer Ferencz, ígló 1872. Neumann Frigyes, Budapest 1871. Niki Mihály, Kis-Jenő 1872. ifj. Novelly Antal, Budapest 1872. 165. Nyulassy Antal, Bakonybél 1869. Obiak József, Selmec 1871. Oelhoffer Henrik, Budapest 1871. Ölberg Frigyes, Zalathna 1867. Ormándy Miklós, Veszprém 1874. 170. Orbán Antal, Budapest 1872. dr. Ováry Endre, Szántó (Hegyalja) 1867. Pálffy Samu, Abrudbánya 1867. Parragh Gedeon, Kecskemét 1873. Paszlavszky József, Budapest 1873. 175. Péch Antal, Selmec 1867. Perger Ignác, Budapest 1866. Petrogalli József, Besztercebánya 1867. Petrovits Gyula, Budapest 1873. Pettkó János, Selmec 852. 180. Pfiszter Károly, Budapest 1869. Platzer Ferenc, Selmec 1871. 73 Pongrácz Ernő, Besztercebánya 1871. Ponner Nándor, Budapest 1873. Popovics V. Sándor, Újvidék 1873. 185. PöschlEde, Selmec 1871. PoSepny Ferenc, Bécs 1871. Posner Károly Lajos, Budapest 1866. Prélyi István, Budapest 1854. Preuszner József, Budapest 1867. 190. Prugberger József, M.-Sziget 1866. Pulszky Károly, Budapest 1869. Rácz István, Szathmár 1869. Reitter Ferencz, Budapest 1867. Reitz Frigyes, Budapest 1864. Elnök. 195. Richter György, Selmec 1871. Riegel Antal, Pécs 1867. Rieger János, Sebeshely 1867. Róka Benedek, Anina 1867. Rombauer Emil, Budapest 1871. 200. Rómer Flóris, Budapest 1860. Rónay Ferenc, Selmec 1874. Rónay Jáczint, Pozsony 1868. Rosty Pál, Duna-Pentele 1850. Rotli Fajos, Budapest 1870. Másod titkár. 205. dr. Rózsay József, Budapest 1865. Ruffiny Jenő, Dobsina 1872. Rybár István, Unghvár 1871. Sajóhelyi Frigyes, Budapest 1871. Első titkár. Sárkány Kálmán, Dobsina 1872. 210. Sárkány Miklós, Bakonybél 1869. Sárkány Miksa, Dobsina 1872. Sckeffer Vilmos, Antalócz 1873. Schneider Gusztáv, Dobsina 1872. Schröckenstein Ferenc, Kralup 1867. 215. Schroll József, Pécs 1867. Sebestyén Pál, Budapest 1866. Sebesy Alajos, Keszthely 1873. dr. Senek István, Selmec 1871. Serák Károly, Budapest 1874. 220. Siehmon Adolf, Budapest 1874. Simonidesz Pál, Ar.-Maróth 1873. báró Splényi Béla, Budapest 1874. Sramkó Mihály, Aszód 1873. Steinkaus Gyula, Feistritz (Stiria) 1871. 225. Stepán Miksa, Petrozseny 1872. dr. Stessel Lajos, Tápió-Szele 1866. 74 Stürzenbaum József, Budapest 1874. Süssuer Ferenc, Nagybánya 1869. dr. Szabó József, Budapest 1850. Alelnök. 230. Szabó Károly, Bécs 1867. Szakács István, Kecskemét 1873. Szász Sándor, Budapest 1872. Szathmáry Béla, Zalatlma 1869. Széles Dénes, Budapest 1866. 235. Szentgyörgyi Elek, Budapest 1874. Szilniczky Jakab, Selmec 1871. Szlavik Dániel, Budapest 1867. Szőnyi Pál, Budapest 1850. Téglás Gábor, Déva 1872. 240. Themák Ede, Temesvár 1869. Torma Zsófia, Szászváros 1867. Tóth Ágoston, Gmunden (Ausztria) 1868. Választm. tag. Tribusz Ferenc, Oravieza 1867. gróf Vass Samu, Budapest 1859. 245. báró Vécsey József, Budapest 1868. Veress József, Petrozseny 1867. Volny József, Budapest 1870. dr. Wagner Dániel, Budapest 1850. Wagner Vilmos, Budapest 1873. 250. Walny Alajos, Márm.-Sziget 1873. Wagner József, Selmec 1871. «lr. Wartha Vince, Budapest 1868. Választói, tag. Wein János, Budapest 1867. Weiss Bernát, Budapest 1866. 255. Weiss Tádé, Zalatlma 1867. Wettstein Antal, Budapest 1866. Választmányi tag. Wieszner Adolf, Selmec 1870. Winkler Benő, Selmec 1867. Wissinger Károly, Budapest 1873. 260. Zemlinszky Rudolf, Salgótarján 1866. Zlocha Ferenc, Iglö 1866. Zsigmondy Béla, Budapest 1871. Zsigmomly Vilmos, Budapest 1864. Választói, tag. E szerint a magyarhoni földtani társulat jelenleg a követ¬ kező tagokból áll : 1 pártfogó, 7 tiszteletbeli, 5 pártoló, 6 alapító, 2 levelező és 263 rendes tagból; tehát összes létszám: 284. Kelt Budapesten 1874. január hó 28-án. Sajóhelyi Frigyes társulati titkár. 75 Előfizettek a „földtani közlönyére 1878. évben : M. kir. főbányagrófi hivatal Selmec. „ „ bányahivatal Szélakna. „ „ bányahiv. Úrvölgy. „ „ bányahivatal Körmöcz. „ „ vasgyári hivatal Rhonicz. „ „ bányaigazgatóság Nagybánya. „ „ sóbányahivatal Maros-Újvár. „ „ vasmithivatal Sebeshely. „ „ bányahivatal Nagyág. „ „ sóbányahivatal Vizakna. Fuchs Tivadar a. cs. kir. udv. ásv. cab. cust. Bécs. M. kir. államépületi felügyelőség Budapest. „ „ bányaigazgatöság Diósgyőr. „ „ vasgyári hivatal Diósgyőr. * „ „ bányahivatal Diósgyőr. „ „ bányahivatal Szomolnok. „ „ kohóhivatal Szomolnok. Hollósy Floris, k. bányabiztos Oravicza. M. kir. vincellér-képezde, Erdiószeg. Budapest, 1874. márc. hó 10-én. Iioth Lajos társulati titkár ■ • - I . 1 a — — -- - _ - ' 1874. IV. évfolyam. 4. és 5. szám. El B m! mr El fii Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Szakgyiilés 1874-ik évi március hó 4-én. — Szakgyülés 1874-ik évi március hó 18-án. — Adatok Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismertetéséhez dr. Szabó Józseftől. — A magas Tátra gránitjai Roth Sámueltől. — A földtan az 1873-ik évi bécsi világtárlaton I. rész. Titkári közlemények, — A társulat könyveinek jegyzéke. (Folytatás.) Szakgyülés 1874 ik évi március hó 4 én. Tárgyak: 1. dr. Szabó József „Adatok Magyar- és Erdélyor¬ szág katárhegysége trachytképleteinek ismertetéséhez “ című nagyobb terjedelmű értekezésének első részét — a Vlegyásza- csoport trachytjai — olvasta föl. (Lásd a jelen számban.) 2. Második tárgy gyanánt Róth Sámuel tanárjelölt ur „A magas Tátra granitjai“ cimfí közleményét olvasta föl. (L. a jelen számban.) 3. Fölolvastatott Schreder Rezső selmeci bányaakadé¬ miai tanár úrnak levele A d 1 e r Károly úrnak a társulat múlt szakgyülésén tartott értekezésére vonatkozólag, melyben Sch. úr A. úrnak állításait megcáfolni igyekszik. Erre Adler úr állítᬠsai igazolására még néhány adatot tett közzé. 4. Végre a titkár a belépett s kilépett, illetőleg kitörölt vagy meghalt tagok neveit olvasta föl. Beléptek dr. P e s k a 7. Ferenc kanonok Veszprémben, Erődi H arra eh Béla ta¬ nár, Róth Sámuel tanárjelölt és Z ám pori Károly ta¬ nárjelölt, mindhárman Budapesten. A 11. §. értelmében kitöröltettek: Rónay Ferenc, Klier Rezső, Meinhold Rezső és .Obiak József urak. Meghalt: Pergel* Ignác vár. képviselő. Szakgyüles 1874—évi március hó 18-án. Tárgyak: 1. Matyasovszky Jakab „a mezőgazdászat céljai¬ nak megfelelő földtani térképek készítése 11 cimfí ismertetését olvasta föl. (Lásd a következő számban.) 2. Az első titkár Rybár István ungvári gymn. tanár¬ nak ,,Jelentés Ungvár környékén tett földtani kirándulásokról 11 cimű terjedelmesebb értekezését olvasta föl. (Lásd a következő számok egyikében.) 3. Az első titkár a belépett, új tagok s a kilépett illetőleg kitörölt tagok neveit olvasta föl. Beléptek: Legez a Victor tanárjelölt és Molnár Károly m. n. múzeumi ásványtári se¬ géd Budapesten. A 11. §. értelmében kitörlendő : dr. Balogh P á 1 n é úrhölgy. ADATOK Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismer¬ tetéséhez. dr. Szabó Józseftől. (Fölolvastatott a társ. í. évi márc. hó 4-én tartott szakgyiilésén.) Azon hegység, mely Magyarország keleti részén Bihar és Arad megyékben az alföldből emelkedik ki és nyugati oldalával 79 Magyarországhoz, keletivel Erdélyhez tartozván, Magyar- és Erdélyország határhegységét képezi, azon közép- és főrészében^ mely éjszakról a Sebes-Körös és délről a Maros között fekszik, bonyolódott geológiai szerkezettel bir, a régibb krystályos kő¬ zeteken kivid másodkori és harmadkori eruptív kőzetek is lép¬ nek fel a legkülönbözőbb üledékes képletek társaságában. Én itt különösen a trachytokra akarok figyelemmel lenni, azok részlete¬ sebb megismertetéséhez tanulmányaim alapján adatokat nyújtandó. Ezen nagy kiterjedésű hegységet legcélszerűbbnek tartom Hauer után *) három csoportra osztani: I. a VI egy ás z a-csoport, a legéjszakibb; ennek határa éjszakról a Sebes-Körös, mely Bánfihunyad és Feketetó között annak tömegében vájt magának utat. Innét délre haladva jutunk a lankás Vlegyásza hegy tetejére (956’5 bécsi öl), hon- nét e csoport leginkább kelet felé terjed, hol a meleg és hideg Szamos környékének közelebbi részét is hozzávehetjük. II. A Bihar-csoport, a hegység nyugati tagja. Réz¬ bánya környékét számítjuk ide. Ezen csoport legnagyobbrészt Magyarországba esik. III. Az erdélyi Érchegység, a déli csoport, melynek éjszaki határa körülbelül az Aranyos, déli a Maros. Hauer az osztrák-magyar birodalom imént befejezett geo¬ lógiai átnézeti térképén a trachytot három csoportba osztja, s ezeket külön színezetben is tünteti ki.**) Az ő beosztási elve főleg geológiai, úgy mint Richthofené, s egészen ezt követi, csakhogy a 4 osztály helyett (rhyolith, trachyt, propylith, andesit) hármat állit fel. 1. Propylit, ide foglalja Richthofen szerint a quarzment zöldkőtrachytot, valamint Stache dacitjait, mik hasonkoruak a zöldkőtrachyttal, de szabad quarz által térnek el. Mind a két kőzetcsoport feltünőleg plutói jelleggel lép fel; látszólag a szᬠrazon történt tömegtódulásoknak eredményei. Tufájok ritkán van. *) Geolog. Übersichtskarte dér Oest.-Ung. Monarchie. Nacli den Auf- nahmen dér k. k. Geol. Reichsanstalt bearbeitet. von F. R. v. Hauer. Wien 1873. Blatt Nr. VIII. Siebenbürgen. **) Geol. Uebersichtskarte dér Oest.-Ung. Monarchie. Blatt Nr. Hl. 1869. S. 553. 7 * 80 2. Trachyt. Ezen név alatt érti mindazon féleségeket, melyeket Richtliofen régibb munkáiban „grauer Tracbyt“-nak mondott. Ide tartozik teliát mind az, mit a bécsi geologok a későbbi közleményekben „fiatalabb andesit“ vagy „valódi 11 , „veres“ vagy végre „normál trachyt“ név alatt írtak le. Korra nézve a „valódi trachytok “ valamivel fiatalabbak, mint a szürke alapanyagú andesitek, s ezek ismét fiatalabbak, mint a propyli- tek. Plútói kitörés terményei, de csak részben, mert találkoz¬ nak olyanok is, melyek tufákkal függnek össze. 3. Rhyolith. A legutolsó kitörés terménye; a nagy trachytmagaslatok oldalán mint ár vagy födél vannak helyeződve. Nem ritkán állanak erős tufaképletekkel összeköttetésben. Szabad quarz mindig van bennük. A füldpát, miként elemzés által is bebizonyult, sanidin, s ritkán van e mellett valami rovátkos föld- pát. Gyéren van még ampliibol, biotit; ellenben az augit hiány- zani látszik. Midőn ezen beosztás Richtliofen által megállapittatott, a trachytok ásványtanilag, különösen a földpátra nézve tanulmᬠnyozva épen nem voltak. Akkor még minden üveges foldpátot sanidinnek, minden rovátkosat oligoklasnak tartottunk, és ak¬ kori közleményeinkben csakis ezen két földpátról volt szó. Ké¬ sőbben Hauer Károly s többen a nagyobb földpátokat elemez¬ ték s kitűnt, hogy azok között nemcsak afönebbi kettő, hanem még andesin, labradorit s anorthit isjőnek elő. Minthogy azon¬ ban csak egyes lelhelyekről lévén ezen elemzések, a trachytok összes tömegének beosztásánál felhasználni nem lehetett, Hauer még mindig Richtliofen alapján jár és csak csekély módositást tesz rajta. Néhány év óta a vegyelemzésekhez a mikroskopi tanul¬ mányok is csatlakoztak és ezek alapján különösen Tschermak két sorba osztja a trachytokat: egyik a sanidin-, másik a pla- gioklas-sor; amazok tulajdonképen a trachytok, emezek az au- desitek. Tschermak ezen nézete alapján Doelter *) a következő beosztást teszi: *) Zűr Kenntniss dér quarzfüh renden Andesite in Siebenbürgen und Ungam von Dr. Doelter. Tschermak. Mineral. Mittheilungen 1873. 81 Sanidin-sor: quarztrachyt (rhyolith), trachyt. Plagioklas-sor: quarzandesit (dacit), andesit. . Alosztály mindnyájára nézve e három: amphibol-, pyroxen- vagy biotit-tartalom. Ezen beosztás tisztán ásványtani, ahoz geológiai jelentő¬ ség nem csatoltatik. Én a trachytokat, mint a természetben az egésszel szerve¬ sen összefüggő tárgyakat tekintvén, egyesíteni igyekezem a geológiai tulajdonságot az ásványtani alkattal és miként ezt kimutattam „a trachytok osztályozásában a természetes rend¬ szer szerint,“ a íoldpát kiválólag azon ásvány, a melynek is¬ merete egyszersmind geológiai felvilágosítást is ad, nevezetesen a trachytok viszonyos koráról, és azon mélységről, a melyből feltódultak; mennél savasabb a íoldpát, annál régibb azon tra¬ chyt, mennél bázisosabb, annál újabb az eruptio korára nézve, de egyszersmind annál nagyobb mélységből tódult fel, és így, ha keresztül tört más trachyton, ez az eddigi észleletek sze¬ rint mindig savasabb földpátú. Az én beosztásom tehát a földpátra van alapítva, melyet a Tschermák által megállapított tíz sorban fogadok el, de azon megjegyzéssel először, hogy én itt nem bízom magamat csupán a mikroskopra, hanem csak a mechanikailag elválasztható és így lángkisérletileg vizsgált példányokat veszem tekintetbe; másodszor, hogy a kálium földpátnál elégségesnek mutatkozik az egyes sorok helyett általában csak orthoklast említeni; va¬ lamint a natrium-főldpátoknál csak az oligoklast, míg ellenben a calcium-földpátoknál mind a négy sor (andesin, labradorit, bytownit, anorthit) fordul elő. Általában megkülönböztetek normál és módosított állapo¬ tot, a rendszeres osztályozás csak oly trachyton vitetik keresz¬ tül, mely normál állapotban van, vagy ahoz még elég közel áll. A quarz szerint én is két csoportot állítok fel. A. Normál trachytok. Quarztrachyt-csoport: Trachyt-csoport: orthoklas quarztrachyt orth. oligoklas quarztrachyt orthoklas trachyt orth. oligoklas trachyt 82 oligoklas quarztrachyt andesin quarztrachyt labradorit quarztrachyt bytownit quarztrachyt anorthit quarztrachyt oligoklas trachyt andesin trachyt labradorit trachyt bytownit trachyt anorthit trachyt. Ezen sor függélyesen a földpátok sorát kitüntetvén, adja egyszersmind a növekedő basicitás, a növekedő tömöttség és a viszonyos kor sorozatot is. A legfelső a legelőbb kitódult, min¬ den következő későbben jött tel s csak az előbbenieken tört keresztül. Szintes sorban egykorú lehet egy quarztrachyt vala¬ mely trachyttal, melyben ugyanazon földpát jön elő. A quarz- nak nincs korhatározási képessége. A bytownit és anorthit csak kivételesen képeznek quarztrachytot. B. Módosult trachytok 1. R h y o 1 i t h, az üveges vagy szuroknemű, többé-kevésbbé olvadott állapot. Elő van idézve valamely öregebb trachytfajon a tenger alatt magasabb hőfok által, melyet egy fiatalabb tra- chytfaj kitódulása okozott. 2. Lithoidit, rhyolithok üvegtelenedési terménye. A lithoidit tehát csak ott jöhet elő, a hol rhyolith is van. 3. Zöldkő-trachyt, azon módosulat, melyet valamely öregebb trachytfajon leginkább a kénes és vizpárás exhalátiók idéznek elő. A magnetit pyritté lesz, s így azon ásvány, mely a fekete szint leginkább okozza, létezni megszűnvén, míg a zöld amphibol és augit megmarad, a fekete trachytból „érces zöldkő“ lesz. 4. D o m i t, azon módosulat, melyet valamely régibb tra- chyton a tenger vize közreműködése nélkül magasabb hőfok és gáz, s ezek között uralkodólag sósav idéz elő. A magnetit el¬ távozik mint chlorvegy, később a vas ily módon az amphibol- és augitból, s még később a biotitból is eltávolodik, míg a földpát épen marad, sőt gyakran üveges. A domit ennélfogva fehér. 5. A 1 u n i t, képződik magasabb hőfok s egyúttal gáz- exhalatiók által, melyek között kénsav az irányadó. A földpát hydrosulfáttá és kovasavvá lesz. Az alunit és ezen hydroquarzit ennélfogva elválhatlanul együtt lépnek fel. 6. Kaolinit, az alunitos módosulat további elváltozása 83 által, hogy a kénsav és az alkálik eltávolodnak ; de képződik közvetlenül minden trachytból a protoxydok eltávolodása és víz felvétele által. 7. Hy d ro quar zi t, általános kifejezés mindazon mó¬ dosulatokra, melyeket a kovasav valamely trachytképlet legkü¬ lönbözőbb tagjainál előidéz. A kovasav mint oldat jön fel a mélyből, behat minden likacsba, hasadékba, és meggyül egyes mélyedményekben, s a hydroquarzitos állapot legváltozatosabb fokozatait idézi elő. Ezen beosztás összehasonlítva Hauer beosztásával, a kő vetkező viszonyt mutatja ki : 1. A propylit alatt értett zöldkő nálam valamely tra- chytfaj utóbbi módosulata. A földpát alapján tanulmányozván a trachytokát, ez önként áll így elő. Én a zöldkövek alatt az ezen módosulatot mutató trachytoknak összességét értem, azok mint különálló trachytképlet nem léteznek. A dacit, csak synonimja a quarztrachytnak; az én quarztrachyt-csoportom tehát ide vonható. Zöldkő-módosulat ezek között is fordul elő- 2. Hauer trachyt-ja alá tartozik az én beosztásom szerint az egész trachytcsoport normál kiképződésben. 3. Rhyolith Hauernél épen az, mint nálam; kivéve hogy ő Richthofen nyomán indulva külön képletnek, én pedig módosu¬ latnak tartom, s annak mint külön eruptív működés termé¬ nyének, szóval mint külön képletnek létezését tagadom. Tschermak beosztásával alapban az enyém egészen ösz- szevág: ő megkülönböztet quarztrachytot és trachytot, vala¬ mint én is. Ezek mindegyikében aztán a földpátra tekint, va¬ lamint én is: megkülönböztet orthoklas quarztrachytot s ille¬ tőleg orthoklas trachytot, és plagioklas quarztrachytot, illető¬ leg plagioklas trachytot; ezen utóbbiaknál általában az ande- sit nevet használja. Eltérés csak abban van, hogy én a plagioklasokat részletesebben tüntetem ki, és ekkor azt talᬠlom, hogy az andesit ismét csak egy gyűnév, hogy a plagio" kiások minden egyes sora által képezett trachytok a termé¬ szetben csak úgy szerepelnek, mint az orthoklas-trachyt, így tehát az andesiteknél is elkerülhetetlen, hogy olyan részletes kiilönböztetést tegyünk, a minővel azok előjötté a természetben 84 épen oly világításba állítható, mint az orthoklastrachytoké, és ez az, mi engem a talált foldpátok útmutatásánál fogva oda vezetett, hogy a fönebbi 7 trachytfajt, mint adaequat hétféle képletet állítsam fel. Egy lényeges sajátsága azonban az én beosztásomnak az, hogy abban a geológiai viszonyok összhang- zásban"vannak hozva az ásványtani meghatározásokkal, mire minden elegyrész között egyedül csak a földpát képesít. Ha meghatároztam a fÖldpátot, felderítettem a viszonyos kort is két trachytfaj között. Trachyt-osztályozásom támogatására évről évre adatokat gyűjteni feladatom, s ezt tevén, ugyan együtt tapasztalom, hogy minden új környék trachytja engedelmeskedik azon törvények¬ nek, melyek a dunai trachytcsoportban, a Mátrában és Tokaj- Hegyalján tett részletes tanulmányozásomból önként előállottak. Mennél több előmunkálat tétetett valamely trachytvidék geoló¬ giai tanulmányozásában, annál jobban használhatom azt fel magam is, és ez indított arra, hogy a magyarországi és er¬ délyi határhegység trachytképlcteit vegyem tanulmányozásom tárgyául, tekintve, hogy a geológiai viszonyokra nézve Hauer és Stache, az ásványtaniakra nézve pedig Doelter oly becses adatokat szolgáltattak már, úgy hogy egyik és másik szem¬ pontból van már biztos alap a továbbfejlesztésre. I. Vlegyásxacsoport. Legelőször is a Vlegyásza-csoporttal foglalkozom. 1873. nyarán kirándulást tettem oda és a gyűjtött anyag alapján szó¬ lok hozzá, felhasználva Stache és Doelter adatait is különösen ott, honnét nekem anyagom nem volt. Nevezetesen négy vo¬ nalban jártam be a nagy csoportot: 1) éjszaki részén Csúcsától Bánfy-Huuyad felé a Sebes- Körös jobb oldalán, hol a kőbányák egész hosszú sora a tra- chytot jól tárja fel. 2) Az országutat elhagyva Nagy-Sebes felé, a Dragán- völgybe, és innét jobbra egy mellékvölgybe fordúltam be, mely¬ nek neve Valea lungi. Ide veszem még a Reraecz tájékán előjövő trachytot a nyugatról szomszédos Jád-völgyből. 85 3) Éjszakkeletről Gy erő-Vásárhely, Kapus és Gyula ha¬ tárában gyűjtöttem. 4) Keletről Sz.-László és Magyar-Létán keresztül Kisbá- nyán jártam. 1. Csúcsától Bánfy Hunyad felé a Sebes-Körös jobb oldalán. Az indóháztól megindulva Kis-Sebes felé van azon neve¬ zetes trachythegység, melyben ezen kőzet már régóta van a fejtések és új abban a vasúti munkálatok által feltárva- Nem csoda, hogy Stache is*) ezen képletet munkájában annyira kiemeli, sőt azt némileg a világos színű granito-por- phyros trachytra nézve kiindulási pontul veszi. Az általam gyűjtött kőzetpéldányok a csúcsai indóháztól, mint legnyugatibb ponttól kezdve Kis-Sebes felé a következők : a) Csillámpala quarzdús, szálban van. Fejtik, és azon a tájon a legkeményebb kőnek tartják. Gyér földpátja orthoklas a perthit sorból. Tömöttsége 2,66. Ettől a ponttól kezdve pkyllitek tartanak Kis-Sebes felé? túl azon a ponton, hol a Sebes-Körössel a tiszta vizű Dra- gán-patak egyesül. Egy helyen pyritdús quarztömeg van be¬ lőle kiválva. A csillámpala egyike azon kőzeteknek, melyek¬ ből a trachyt kitör, és belőle zárványokat tartalmaz, másrészt a csillámpala rétegzete is sokszor nagy zavarodást mutat (44, «/ 7 1873). b) Andesin-quarz-trachyt, Kis-Sebest elhagyva a Sebes-Körös jobb partján Bánfy-Hunyad felé a legelső kis bᬠnyából van. Ez a Stache által, az egyes ásványok kiképződé¬ sét illetőleg helyesen elnevezett granitoporphyros quarz-tra- chytok, vagy röviden dacitok fő képviselője, azon különbség¬ gel, hogy míg ő a geológiai fölvétel alkalmával csupán ráte- kintés által az üveges földpátot sanidinnak, a vereses színűt orthoklasnak, az ikerrovátkosat pedig oligoklasnak tartotta, későbben Hauer Károly vegyelemzése következtében kiderült, hogy a földpát andesin. Újabban bővebben érvényre juttatva fejtette ki azon vidékre nézve ezen andesin-quarz-trachytok *) Hauer u. Stache Geologie Siebenbürgens 436. lap. 86 természetét Doelter egy igen tanulságos értekezésben*), melyet a Bécsben lévő példányokon ásványtani tekintetben makroscopo- san és a mikroskop segítségével is tett, és különösen a Vle- gyászát illetőleg vagy kilenc pontról közöl adatokat. Ezen példányban makroscoposan még amphibol és biotit vannak kiképződve a quarzon kívül, a mely néha egyes na¬ gyobb mogyorónyi nagyságban is látszik. Kőzetzárvány gya¬ nánt van benne először csillámpala, másodszor finomabb szemű trachytzárvány (49 x 6 / 7 1873.) c) Andesin-quarz trachyt Szilaczky-féle bányᬠból gr. Bánfy birtok, Kis-Sebes határában. Faragnak belőle kockát is kövezésre. Egészben hasonlít az előbbihez csak hogy épebb. Az andesin krystályok csiszolatában kitűnik, hogy azok tartalmaznak egyéb krystályt is, nevezetesen bio- titot, mi magát még jobban elárulja a lángkisérletnél, hol az az 5 mm. magasságban történt izzítás után sötétebb szint vesz fel és mint fekete pont árulja el magát, a kaliumtartalmat emelvén. Kőzetzárványul itt is előjön azon apróbb szemű tra- chyt, melyről b-nél tettem említést. Tömöttsége 2,60. (51 8 , */ 7 1873). d) Még tovább keletre ugyanezen a sziklafalon haladva egy másik bányája van, hol mélyebben hatoltak be, hol ezen andesin-quarz-traehyt nemcsak granitoporphyros, hanem gra- nitos szövegűnek is mondható. Az ikerrovátkok a plagioklast feltiinőleg árulják el, azonkívül quarz, amphibol és biotit is jól kivehetők. Kőzetzárvány, apróbb szemű trachyt által ké¬ pezve, benne is előjön. Tömöttsége 2,60 (52 2 , fi / 7 1873). e) Ezen túl fölfelé a Körös mentében még egy kőbánya van, a hol hasonló granitoporphyros andesin quarz-trachytot törnek. Itt tisztán kivenni, hogy a hegy teteje felé fehérebb a kőzet, az alján sötétebb. A világosabbnak tömöttsége 2,58. Tehát valamivel kisebb, mint az döbbeni kettőé, melyek a sziklafal tövéből vannak. (53 x 6 / 7 1873). f) Folytatva a sziklafal mentében a Körös-parton az utat, a legközelebbi kőbánya már Sebesvár határában van. Mayer bírja Pestről. A kőzet kinézése elég ép, de törésében kurta és *) Zűr Kenntniss dér quarzführenden Andesite in Siebenbürgen und Ungarn. Mineral. Mittheil. v. G. Tschermák. 1873. 87 szabálytalan. Váladéka táblás, a táblák iránya csak csekély elhajlást mutat a fíiggélytől. Tömöttsége 2,60 (54 2 6 / 7 1 8 73.*) Ugyanezen kőbányában látni egy idegen kőzetet, mely az andesin- quarz-trachytnak vagy 8 öl magas kőzetíálába függélyesen nyomul be. Alul szélessége 9—10 láb, fölfelé fo¬ kozatosan vékonyodik. A kőzet szürke finom szemű, de be¬ lőle nagyobb földpátok vannak kiválva. Ezek legtöbbnyire fehérek s mállottak, de nem hiányzanak épek sem. Úgy látszik, mintha idegen származásúak volnának. A szürke kőzetnek sa¬ ját földpátjai is vannak, ezek üvegfényiiek. Biotit is van, de ez is, mintha idegen származásit volna, nem bir éles körvona¬ lokkal, hanem elmosódott s elváltozást gyanittat. Némely pél¬ dányon tisztán kivehetni nagyban a fluidál vagy lávaréteges szö¬ veget, Egészben véve mállott annyira, hogy alapanyagát föl¬ desnek kell mondani, melyben azonban apró, de ép földpátok is vannak. Ezen földes szövegnél fogva nagyon reáillik a ré¬ giek által a trachytok között megkülönböztetett Thonstein- porphyr. Ezen áttörést észlelte Stache is, és azt, mint a kiseb¬ bik áttörést munkájának 437. lapján röviden leírja. A földes szöveg következtében tömöttsége 2,50, tehát feltünőleg cseké¬ lyebb, mint az ép trachyté. Zárványul benne az áttört granito- porphyros-trachytból csak kis darabok fordulnak elő, de a föuebb említett egyes fehéres nagyobb földpát, és a biotit is abból lehetnek. Földpátja a lángkísérletben nem egyéb, mint andesin. Apró darabokra (1 köbmm.) törve és iszapolva, hogy a portól megtisztuljon, a mikroskop alatt vagy 40-szeres nagyí¬ tásnál reá bocsátott erős fénynél, mint fehér földpát-kőzet veszi *) Hauer K. vegyelemezvén a földpátot, abban a következő alkat¬ részeket találta: Na 2 0 6.13 K 2 0 1,49 Ca.O 5.32, Al 2 0 3 26 . 48 , SiO, 59.50 Töm. 2.60. Ha Tschermak szerint a calciumoxydot vesszük vezér¬ számnak, mi az andesinnél 6—10, úgy ezen Földpát a határon van, sőt még oligoklasnak is mondható; tömöttsége is kisebb mint kellene. Ellenben közöl egy földpát elemzést a szomszéd helység, Nagy-Se¬ bes határában előjövő trachytokból is, ott a CaO 6.96 és igy egészen az andesinnek felel meg. A lángkisérletek egy két esetben szintén oligoklast, de túlnyomólag mégis andesin viselkedést mutatván, csak andesin-tra- chytnak nevezem ezen granitoporphyros féleséget. 88 ki magát, melyben erősen fénylő quavz van szabálytalanul elhelyeződve, és itt-ott vasfekete magnetit. A quarzról meg¬ győződhetünk úgy is, ha a kőzettel az obsidiant karcoljuk. A vékony csiszolat a mikroskop alatt kimutat benne igen szép magnetit-oktaedereket, de nem nagy számmal; földpátot, de belsejében nem tiszta anyaggal; biotitot nagy mennyiség¬ ben, de igen apró foszlányokra oszolva. Ellenben azon biotit, mely makroskoposan is látszik, a mikroskop alatt is egészet képez. Látni még quarzot is finom szemekben; amphibolt nem Egészben véve tehát apró szemű andesin quarztrachyt (biotit magnetittal). Vulkáni hatás következtében módosult el annyiból, hogy a füldpátja részben megolvadott, s hatott a quarzra is, a biotitra is, azokat apróbb részekre osztván és magába zárván; a polarizált fény szerint az alapanyagot földpátnak lehet tar¬ tani. Alsóbb emeletben ment ez véghez, honnét a vulkáni hatás következtében a mozgóvá lett anyag feltódult, és a felső trachyttömegben támadt hasadékot függélyesen kitöltötte. A mely rész még nem változott el, az úg} r veszi ki magát, mint a granitoporphyros-féleség zárványa kőzet- és az azt al¬ kotó egyes ásványok alakjában. Maga az előidéző bázisosabb vulkáni kőzet e helyen nem jutott a felületre, az a mélyben maradott. Utólagosan még azon módosulás következett be, hogy földessé lett, sőt egyes repedéseibe s űrjeibe calcit is szivár¬ gott, mit olykor hártya vékonyságú, de erősen fénylő fennőtt esoportkákban látunk, és a gyenge pezsgés által is észrevesszük a kőzeten. (55 3 , 6 / 7 1873). g) Még fölebb ugyanezen sebesvári kőbánya fala menté¬ ben a szövegben történik változás. Többé kevésbé breccia-szerű és különféle szövegű: finomabb és durvább. Ez valószínűleg ugyanazon áttörés, melyet Stache 436. lapon ir le. Ennek a kőzeteiből kiemelek egy durvább szövegűt, melyben nagyobb földpátok is vannak és a mi nem más, mint andesin-quarz¬ trachyt sötét és sűrű alapanyaggal. Benne érdekesen fordulnak elő agyagos és szarukő-féle egyöntetű fekete kőzetzárványok, a melyek azonban nagyobb tömegben is vannak kiválva. Töm. 2,60. 89 Egy másik kőzet ngyaninnét egy finom szemű zöldes, de igen ép tracliyt, melyből csak az üvegfényű plagioklasok, tisz¬ tán mutatva az ikerrovátkosságot válnak ki felismerlietőleg. Kézi nagyitóval azonban quarzot is, de nagyon gyéren lehet kivenni. Töm. 2,61. Ezen kőzet nem egyéb, mint szintén ant desin-quarztrackyt finom szemmel és gyér ülő quarzzal. (56 4 , 6 / 7 1873.) A harmadik kőzet a fekete szarukőféle anyag, mely min' apró zárvány már említve volt, de a mely az andesin-quarz- trachytban oly tömegben is van kiválva, melynek hosszasága közel 2 öl, vastagsága 1—2 láb. Töm. 2,74. Keménysége nagy, nemcsak az obsidiánt jól karcolja, de még némely pontjával a quarzot is. Törése egyenetlen, apró kagylós. Oly finom szemű, hogy tömöttnek lehet mondani; de ennek dacára a vékony csiszolatán a mikroskop vagy 100-szoros nagyításnál elárulja, hogy összetett kőzet. All egészen átlátszó, áttetsző és fekete nem átlátszó ásványból. Az átlátszó a polarizált fényben quarz- nak ismerhető fel. Ebből nem sok van benne. Az áttetsző két¬ féle: az egyik lehet foldpát, de minden ikerrovátkosság nél¬ kül; ez túlnyomó. Homályos. A másik áttetsző ásvány zöld és finom rostok összekuszált halmazából látszik állani. Egyik pél¬ dányon repedést mutat a kőzet, és e repedést is ilyenféle át¬ tetsző zöld ásvány tölti ki. Hogy mi, közelebbi adatokkal nem birok. A fekete ásvány hosszúkás, vagy ritkábban gömbölyű. 400-szoros nagyításnál a hosszúkás legtöbb esetben biotitnak látszik, mely azonban bomlásnak indult, anyagában fekete vas- vegy lévén kiválva. A szemek pedig magnetit, hol egyesen, hol csoportokban, de egészben véve sem nagy mennyiségben. Innét lehet kimagyarázni, hogy ezen egészben fekete kőzet a mágnes¬ tűre nem hat. Lángkisérlethez a kőzet egy darabja vétetett, mert az egyes ásványokra nézve mechanikai elemzést véghez vinni le¬ hetetlen. Olv. (3). Natriumtartalma 2—3. Káliumot (a II. kísér¬ letnél) már magában is mutat. Ennélfogva a földpát benne orthoklasnak vehető megközelítőleg. A megolvadás után is fekete maradott. Sósavban bizonyos fehér részeken nagyban is pezseg, a repedésekbe calcit van be- 90 szivárogva. Az oldat vas által festve van. Lángban nem mutat calciumot csak nátrium- és káliumot, mi a csillám hatásának következménye. A mi a savban visszamarad, fehér port képez. Ezen zárványt nem tartom egyébnek, mint agyagpalának ^ a mely ugyanazon magasabb hőfok hatásának volt kitéve, mely a bezáró trachyton is oly feltűnő módosulatot idézett elő. Vannak aztán kevésbé módosult ilyen agyagpala-zár- ványok is, melyeken a felismerés könnyebb, szinök szürke, összeállásuk csekélyebb, sőt egészen szétesők sem hiányzanak, a melyeket foraminiferákra is lehetne vizsgálni. Mind ezen zárványok a bezáró trachyttól igen élesen válnak el. Találtam egy fehér zárványt is a granitoporphyros ande- sin-quarztrachytban, azt egy kockának faragott darabból Ko- losvárt a városháza udvarán ütvén ki; a mint mondták a se¬ besvári kőbányák valamelyikéből hoznák oda. A zárvány úgy néz ki, mint szemcsés mész. Színe csaknem fehér, kissé sárgásba hajlik. Igen élesen van a bezáró kőzettől elválva. Nagy ke' méuysége meggyőz azonnal, hogy nem calcit. A lángkisérletben orthoklasnak bizonyult be. Tehát nagygyából orthoklas-szemek halmaza. Egészben tekintve észre lehet venni, hogy az egyes krystályok lapjai parallel helyzetűek, azok fénylenek, de iker- rovátkosság egyen sem látszik. Obsidiánt egyes pontjaival lehet karcolni. Vékony csiszolata a mikroskop alatt szintén jól mutatja hogy a bezáró kőzettől élesen válik el. A határszélen ezen utóbbinak iivegfényíí, ikerrovátkos füldpátja van, míg a zár¬ ványban ilyet a polarizált fény sem mutat ki. Látni gyéren quarzszemeket, még gyérebben biotit-foszlányt és egy fekvés helyen nehány magnetitszemet. Tehát ezen fehér, szemcsés zárvány is valami régibb krystályos, és igen othoklasdús kő¬ zetből való. Csillámpaladarabok is találkoznak végre kőzetzárvány gyanánt, valamint apróbb szemű andesin-quarz trachytok is. Amazt bevette az andesin-quarztrachyt, midőn kitódult a fedő¬ ből ; emez betódult a fekiiből, midőn az alsóbb emeletből tör¬ tént az apróbb szemű és quarzszegényebb andesin-quarztra- chyt feltódulása. 91 h) A legutolsó kőbányában, kelet felé szintén látni más kiné¬ zésű kőzetet, mint az uralkodó granitoporphyros világos andesin- quarztrachyt. Színe sötétzöldes vagy barnás. Közép, sőt néhol apróbb szemű. Ásványokból előfordul quarz, ikerrovátkos föld- pát, biotit és magnetit. De kőzetzárványok is vannak: először ugyanazon fekete, szarukőféle agyagpala, melyről imént történt említés, és másodszor némely példánynál úgy néz ki, mintha brecciaszerkezetű volna, melynek törmelékei a uagyobbszemű világos granito-porphyros and. q.-trachyt és egy apróbb szemű, de ugyanazon typusnak megfelelő quarztrachyt, melyek azon¬ ban oly módon érülnek egymással, hogy a határvonal nem tűnvén fel, azt is állíthatjuk, hogy egymásba átmennek. A lángkisérletben a földpát andesinnek mutatkozik a na¬ gyobb szemeknél, különösen ott, hol a kétféle quarztrachyt egymáshoz közel áll, míg az apró szeműnél labradoritot meg¬ közelítőleg viselkedők is találkoznak. A quarz között egyes nagyobb nem átlátszók is vannak, míg a legnagyobb rész víztiszta és igen fénylő. A biotit erősen fénylő hexagonokban jól kivehető. A kőzet keménységét egész darabbal megkísértvén, talál¬ koznak rajta pontok, melyekkel a quarzot lehet karcolni- Hogy csalódásnak kitéve ne legyek, egy nagyobb krystálynak csiszolt lapján tettem karcolást egy quarzkrystály hegyével, .és összehasonlitólag trachytom keménynek talált pontjával. E két karcolás között volt különbség, amaz gyengébb volt, a gödrön a köröm átcsúszott, míg emennek gödrében megakadt. Az élek télé a quarzkrystály hegyével már alig, végre az él mellett éppen nem idézhettem elő karcolást, a trachytom bi¬ zonyos pontja itt is behatolt. Van tehát a quarznál keményebb ásvány is jelen, tán dichroit, de azt közvetlenül sem nagyban, sem a vékony csiszolatban nem találtam. Volt egy színjátszó szem a törlapon, mit coddingtonnal jól lehet kivenni, de az még sem volt egyéb mint quarz. A vékony csiszolaton még az amphibol és magnetit tűntek fel; de legnevezetesebb a finom fluidal-szöveg, mely az egyes nagyobb quarz- és üvegessé lett földpátok körül kanyargó parallel vonalokban szépen kivehető. Az amphibolból alig van 92 már valami, az mint könnyen olvadó ásvány, a kisebb ande- sinekkel folyóvá kezdett lenni. A biotit nagyobb krystályai olykor kettészakadva láthatók úgy, hogy a két rész még közel áll, de eltérő irányban indúlt meg. A kőzet tömöttsége 2.67 (574, e / 7 1873). Stacke ezen kőzetről mint a Hodosfalva-féle fekete quarz- trachytról emlékezik, mely a Vlegyásza-tömzsöknek keleti far¬ kán, a Sebes-Körös mindkét partján, különösen Hodosfalva és Marótlaka között van kifejlődve, és a sebesi meg sebesvári granito-porphyroson tisztán keresztültör. A űnidal-szöveg tisztán elárulja a vulkáni hatást; de míg ezen példányok, melyeken ezen szöveg mutatkozik, nem mások, mint andesin-quarztrachyt utólagos vulkáni (rhyolithos) módo¬ sulatban, addig lehet, hogy egy bázisosabb trachyt vagy quarz- tracbyt is lép fel ott, tán belebb a kőbányától éjszakra, mit megvizsgálni az idő rövidsége akkor nem engedett. Ezen keletre az utolsó bánya után ismét a szokott fehér földpátos granito-porphyros quarztrachyt kezdődik s még egy kis ideig tartván, Bánfy Hunyad felé a trachytképletnek vége szakad. Ezen egész eddig leírt vonalon a váladék-idom táblás, de oly szabályos, hogy akár rétegnek is beillenék. A trachyttáb- lák itt az utolsó bányánál, hol a fekete apróbb szemű trachyt áttör, csaknem függélyesek, míg nyugatra követve fokozatosan nagyobbodó szög alatt dűlnek. A Sebes-Körös ágyában szétnézvén, a világosfehér fold- pátú quarztrachyton kívül feketét is találtam, a simára kopott ép felületen szabad szemmel is jól kivehető fluidal-szöveggel. A földpát ennél is andesin, tehát csak rhyolitosodó módosu¬ lata az audesin-quarztrachytnak, de nagyobb mélységből feltolva valamely bázisosabb kőzet által, mely itt nem jutott egészen a felületre. (50 3 , ®/ 7 1873). Töm. 2.67. 2. Dragán-völgy, Valea lungi és Remecz környékéről való trachytok. A Sebes-Körösön átmenve, annak bal partjára, Nagy-Se¬ bes mellett befordultam a Drágán völgybe, mely többé-ke- vésbbé délny. irányban megy be több mértföldre a Vlegyá- 93 sza csúcs nyugati oldalán. Különös alkalmat szolgáltatott ezen kirándulásra azon körülmény, hogy a fővölgy egyik ágában a vasúti építkezések alkalmával tracbytot fejtettek. Ezen ág a Dragán-völgyből, miután vagy egy órai utat tettünk volna sze¬ kéren előre, ÉK-DNy. irányban szakad ki s neve Valea lungi. Ezen völgyben vagy bárom kőtenger mellett haladtunk el, azokat köb-öles és kisebb szögletes trachytok halmaza képezvén. Egykor meredeken emelt, túlhajlott és saját súlya miatt összetöredezett nagymérvű törmelékek ezek, melyek legtá- volabbika a Draku mare-hegy DK. tövénél van. Az olasz mun¬ kások ezen darabokat dolgozták fel. a) A kőzet andesin-quarztrachyt kevés ampkibol- biotittal; más mint ez, nem jön elő a Valea lungi azon részé¬ ben, melyet én láttam. Igen nagyszemű, ezt valóban gran i- fosnak mondhatni, nemcsak granitoporpbyrosnak. Színe fe¬ hér, azon kevés zöld, mit a kis-sebesi és sebesvári bányák¬ ban még látni, mint az alapanyag színét, itt nincs meg, a vas- oxydul itt oxyddá változott át, s az néhol sárgás-barna fol¬ tokat képez. Van benne kétféle kőzetzárvány, egyik csillám¬ pala, másik apróbb szemű andesin-quarztrachyt, a mi tulaj¬ donképen csak az által különbözik, hogy a nagy plagioklas biotit és quarzon kivid sok apró fekete pontot képező, látszó¬ lag biot.it és ampbibol is van mintegy az alapanyagban, s ez¬ által apróbb szeműnek, de egyszersmind porphyrosnak is látszik- Ezen legtávolibb kőbányánál a sokfélekép kanyargó völgy iránya KNy. volt. A fehér granitosnak tömöttsége 2.62; egy olyan példányé, melyhez az apróbb szeműből volt nőve 2.68. Egészen apró szemű zárványé 2.70. (45 8 , 6 / 7 1873.) b) Visszajövet a Sebespatak mentében a kömpölyöket vizsgáltam, és kettőből hoztam, melyek már külsőleg is elté¬ rőknek látszottak. Az egyik egy fekete porphyros trachyt, mely¬ nek gömbölyűre kopott sima felületén nagyban kivehető volt a fluidál szöveg. Törésben igen szívós, belsejében kezdődő rhyolithos módosulat jól kivehető. Tömöttsége 2.62. Szabad szemmel a vereses barna alapanyagban erősen fénylő quarz, és fehér ke¬ véssé fénylő, sőt fénytelen földpát vehető ki. A lángkisérlet- ben orthoklas és oligoklas árulta el magát; zen utóbbi né- 8 94 ha ikerrovátkos, oligoklas nagyobb és gyakoribb mint az orthoklas. Ezen orth. ólig. quarz-trachyt a Dragánvölgy távolabb pontjától jővén ide, jele, hogy annak mén ében dél¬ nek ezen faj is előfordul. (46 2 , 6 / 7 1873). Egy másik feltűnő trachyt a hömpölyök között kö¬ zépszemű andesin-quarz-trachytnak bizonyult be. A zöldes alapanyagból quarz és fehér ikerrovátkos földpát vannak ki¬ válva. A vékony csiszolaton a mikroskop alatt amphybol és biotit, meg kevés magnetit vehetők ki; a biotit — szálak olyan féle görbüléseket és szétfoszlásokat mutatnak, melyekről kez¬ dődő fluidál szövegre lehet következtetni. Töm 2.67 (47 2 , 6 / 7 1873). c) A Sebes-Körös völgyébe kiérve, ennek jobb partján szintén feltűnt egy sűrű fekete tracbyt mint hömpöly, de azért ez sem egyéb mint andesin quarztrachyt amphybol, biotit, és magnetittal. Töm. 2.70 (48 2 , 6 / 7 1873). Hasonlít a h) alatt le¬ irt 57 4 , ü / 7 1873. jegyű kőzethez. Az andesin kissé hajlik a labradoritboz. A Vlegyásza-csoportnak egy ENy. pontjáról is kaptam példányokat a Jád-völgyből, mi párhuzamosan fut a Drágán völggyel, de attól nyugatra esik, és Bihar megyében fekszik, Remecz helység tájékáról való. Az orth. ólig. quarztrachyt kissé hydroquarzitos módosulatban. Stache ÉK-ről több pontot is említ még, nevezetesen Sebesvárallyától délre, a Dragánvölgy legközelebbi parallel völgyében keletre, Székelyo és Rögösei, ettől K-re Bocsnál, a Bogdánhegység, végre ennek szomszédságában délre Meregyó és Retyzel közötti hegység. Ezek közül kis példányokat kaptam tanulmányozásaimra Stache úrtól, nevezetesen a Kis-Sebesnél előjövő fekete közép¬ szemű quarztrachytból, milyenből azonban én is gyűjtöttem; továbbá egy példányt Meregyo és Retyzel közti hegységből és végre Bocs táján Bogdán hegységből. A földpátot mindezekben andesinnek találtam, úgy hogy a trachyttypus egy és ugyanaz. A szemek nagyságára, a színre, az elegyrészek állapotára nézve eltérés van, de egészben véve ezek is, úgy mint minden eddigi leírt és szálban előjövő eruptív kőzet itt andesin quarz- 95 trachyt, amphibol biotit magnetittal, s legfölebb ott, bol fluidál szöveg mutatkozik, vannak még augitnak nyomai. Ezen átmenetet a granitoporpbyrosba Doelter is említi, a mint a „Hodosfalva-kőzetekről,, szól. 3. Gyeró'-Vásárhely, Kapus és Gyalu határa. A kirándulást Gyaluból tettem gr. Eszterházy Kálmán úr, társulatunk tagjának kíséretében, ki azon a vidéken geo¬ lógiai tekintetben is otthon van. Legtávolabb pontunk volt a gyalu-bánfihunyadi országúton Gyerő-Vásárhely, melynek ha¬ tárában a Cserhát hegy DDNy. oldalán meredek szirtol- dalt képező trachyt áll ki, míg az ellenkező, vagy É. oldalon abhoz gypsz támaszkodik. A Cserháthegy trachytja világosszürke, abban a földpát kissé üveges; nagyságra nézve kétféle: nagyobb és kisebb, ikerrovátkosság mind a kettő között előjön. Lángkisérletek csu¬ pán jelleges andesint mutattak ki. Kivehető még makrosko- posan quarz és biotit fényes pikkelyekben, valamint igen gyéren amphybol. A földpát üvegessége utólagos módosulatnak kezdete, melyet egy kitörő tiatalabb vulkáni kőzet idézhetett elő. (69 4 , 8 / 7 1873). Ilyen vulkáni kőzet lehetett a bazalt, mely a nem mesz- sze eső Köveshegyet részben alkotja. Ezen hegy tulajdonké¬ pen két kúpból áll, a nyugatibb a magasabb, s ez bazalt, melynek DNy. oldalán kiálló szirtoszlopok is vannak feltárva; a keletibb tetemesen alacsonyabb s ez valami quarztrachyt domitja, lithoiditja olykor lythophysokkal. Valóságos rhyolith nincs is, valódi üvegességet nem észleltem. Lássuk a Köveshegy két kőzetét külön. A bazalt igen sűrű, fekete, egyöntetű. A napnak tartva azonban parányi, többnyire hosszúkás krystálykák halmazának látszik. Coddington lencsével nézve a sűrű alapanyagból, egyes üveges foldpátokat veszünk ki, s ezek között egy olyan is van példányaim között, melynek hosszasága IV 2 mm. Iker- rovátkosságot látni rajta gyengén. A sok átvizsgált darabon zár¬ vány gyanánt, de igen ritkán még quarz, amphybol és biotit is mu¬ tatkozott. (70 3 , 8 /_ 1873.) Ezen példányok a hegy tövéhez kö- 5 * 96 zel gyüjtettek. Fölfelé haladva a szili világosabb, s a legtetején barna, fénytelen (73 2 , 8 / 7 1873). Vékony csiszolatban, 100-szoros nagyításnál ezen bazalt csupa földpát tűk halmazának látszik, melyek között parányi magnetit szemek vannak sörön elszóródva. A föld pútok kettős vagy többszörös ikrek, és a polarizált fényben plagioklasnak tűnnek ki. 400-szoros nagyításnál azonban kivehető, hogy a föld- pátokat nagy számban járják keresztül augit-mikrolithok. — Szinök főzöld, átlátszók. Láng-kísérlethez magát a bazaltot vettem egészben, és az úgy viselkedett, mint andesin, mely a labradorithoz kezd ha¬ jolni. Ha nem is egészen tiszta földpát-anyag ez, de legna¬ gyobbrészt az, és csak augit meg magnetittal van keveredve, két olyan ásvánnyal, mely olvad és alkálit nem tartalmaz. Különben vékony szálkában a bazalt áttetsző. Szedtem ki azonban egy földpátot is, az a láng-kísérletnél andesinnak mutatkozott. Könnyebben olvadott, mint a ba¬ zalt-darab és egy kevéssel több alkálit mutatott. Ebből tehát látni, hogy ha a mikroskop az alapanyagot uralkodólag földpát- nak mutatja ki, s mellette csak alkalimeut olvadó elegyrészek vaunak, megközelítőleg a földpát meghatározására anyagul maga a bazalt is vehető. Szövegére nézve jelleges bazalt, abban egy izzón folyó anyag lassú kihűlése folytán beállott krystályodás eredménye szemlélhető. üli vilit nem tartalmaz, s tömöttsége 2.72, csekélyebb, mint a bazaltok rendes tömöttsége. Keménysége tetemes, egyes pontjai obsidiánou mély karcot idéznek elő. Sósavas oldata vas által erősen van festve; lángban erősen mutat calciumot, nem erősen nátriumot és igen gyengén káliumot. Tehát ez is összhangzásban áll azzal, hogy a föld¬ pát calciumplagioklas, még pedig uralkodólag a labradorithoz közeledő sorból. A két kúp egyszersmind határ is a két helység között : a bazalt kúp Gy erő-Vásárhelyhez tartozik még, de a fehér domit kúp Kis-Kapus határában van. Ezen domit alapanyaga fehéres, hydroquarzitos. Néha 97 sűrű, máskor likacsos. Kiválva erősen fénylő, üveges földpát és szintén erősen fénylő quarz van. Ikerrovátkosság nem lát¬ szik, quarz néha amethyst színű. A lángkisérletben a földpát orthoklasnak bizonyult be. A faj tehát orthoklas-quarz- trachyt. Egyéb ásvány nem vehető ki. Ezen kőzetről röviden emlékezik Stache*), mint rhyolithról valamint említi, hogy nem messze ide Pányikon, hova én már i nem juthattam, rhyolithok szintén jőnek elő. A Köveshegyről DDK-re esik Kis-Kapus falu, ennek a Bedecs-patak mentében eső felső végén trachyt tör keresztül a patak jobb és bal partján, némileg a szűkülő völgy kapufᬠját képezvén. Stache erről ezt Írja (482. lapon) „Dér Trachyt von Kis-Kapus ist ein quarzfreies Gestein von brauner, dun- kelbraunlicher bis grünlichgrauer Farbe, velches in Bankén und zum Theil selbst in dtinnen glanzenden Plattén abgesondert ist, und Aehnlichkeit mit manchen Phonolithen hat. Aus dem feinkörnigen Gemenge dér Grundmasse treten ziemlich zalil- reich glánzende Sanidinfláchen liervor. Nur sparsam erscheinen überdies aucli einzelne ldeine Hornblendenadeln.“ Én a patak éjszaki vagy bal partján észleltem, a jobb partra nem mehettem át. A falun végig menve, az utolsó ház¬ nál kis előhegynek az oldalát képezi ezen trachyt, magassága a patak felett legfeljebb 30 bécsi láb. Vékony táblákban van elválva, melyek csekély fokú dűlést mutatnak. Ilyen dombfark vagy négy van, én még egyből, az utolsóból hoztam, minthogy ez legfeketébb, legépebb. Rétegei vagy táblái (vastagságuk 1—2") 10—12 fok alatt hajolnak. Van azonban sok transver- sal szabálytalan hasadás, s ezeket nem ritkán calcit tölti ki szemcsés halmazokban. Ezen alacsony előhegyek egy fensík oldalát képezik, s a jobb parton látni, hogy a fensíkból magas gerinchegység emelkedik ki, melynek kőzete csillámpala. Ásványtani vizsgálatát úgy a mállottabb, mint az épebb *) Geologic Siebenbiirgens 456. lapon. 98 féleségeken tettem. A mállottak között gyűjtöttem olyat is, mely darává esett szét. Ebből a földpátot egyenként lehet kiszedni. Dacára ezen mállottságának a kőzet sósavval leöntve nem pezseg. A kiszedett földpát fehér, nem-átlátszó, de azért fényes és ép, lángkisérletre alkalmas. A szemek nagy¬ sága 1—2 mm. Ezen darában quarznak nyoma sincs. A mállásnak indult kőzet alapanyagányak szine szürke, s abból csak a fehérlő földpát látszik kiválva lenni, a mely mennyiségre nézve tán felét képezi a kőzetnek. Közöttök több mutat ikerrovátkosságot. (74 3 , 8 / 7 1873.) Az egészen ép kőzet sötét szürke. A földpát egészen üveges, átlátszó, innét a fekete szín; de azért sem kevesebb, sem nem kisebb mint a világos szürke féleségé. Ezen üveges földpátok között az iker- rovátkosság gyakrabban mutatkozik. Egyes repedésein pezseg? minthogy calcit-hártya van beszüremkezve; maga a trachyt nem pezseg. Töm. 272 (75 4 , 8 / 7 1873). A földpát a lángkisérletben labradoritnak bizonyult be úgy a fehér, mint az üveges féleségnél. Amaz kissé szegényebb? emez dúsabb nátriumban, és hajol az andesinhez. Mikroskop alatt a fekete féleségből készített vékony csi¬ szolatban főleg földpát, augit és alapanyag tűnik ki. Földpát az uralkodó. Repedéses, benne nem ritkák a parányi zárvᬠnyok s ezek között üvegesek is, s polarizált fényben élénken mutatja az ikrek pótszineit. Az augitnál feltűnő a sok üveg¬ zárvány. Az alapanyag 400-szoros nagyításnál sok magnetit- szemet mutat, mely egy tarka magmából van kiválva. Ezen magma mintha földpát és augit benső keveréke volna. Gyenge nyoma látszik a fluidál szövegnek ezen magmában. Az utóla¬ gos hő-hatásra a földpát üveges és repedéses állapotra is mutat. A kis-kapusi kőzet tehát labradorit-trachyt (augit, mag- netittal). Sem quarz, sem anphibol, sem biotit nincs benne. Gyalu határában, tehát a kis-kapusi labradorit trachyt- tól DK-re, a Szamos mindkét partján jön elő egy zöldes szürke trachyt, melyről röviden Stache is emlékezik (482. lap). Szemre 99 nézve hasonlít a kis-kapusihoz. A napon nézve Coddingtonnal látni, hogy legnagyobbrészt földpát, s azon kívül magnetit sze¬ mek vehetők ki. Töm. : 2.59. Földpátja a lángkisérletben andesin. Quarz nincs benne, hanem magnetit és elpusztult biotit. Ennek szélein sajátságos sugaros keret látható. Tán amphibol is volt benne, olyanféle körvonal látszik, de anyaga végkép elváltozott. Ez tehát ande¬ sin trachyt (magnetit biotittal) kissé zöldkő állapotban. 4. Kisbánya környéke. Kolozsvárról Kock úr társaságában tettem a kirándulást a DNy-i irányban vagy 4 mértföldre eső Kisbányára, Jára-pa- tak völgyében, hogy a Vlegyásza-csoport ezen legtávolibb vi¬ dékén is gyűjtsék adatokat. Az út Sz.-Lászlónak vitt és itt el nem hallgathatom a nummulitokat, melyek ott, s nevezetesen Sz.-Lászlón túl, Oláh- Léta felé oly roppant mennyiségben jönnek elő közel a felü¬ lethez. Voltak helyek, hol azon meszes agyagnak, melyben előfordulnak, tán 9 / l0 képezte a nummulites perforata és n. lucasana. Vannak kőbányák, honnét szekerekkel hordják a nummulitokat az országút kövezésére, és az ember mértfölde¬ kig csupa nummulit-kavicson jár. Egymással keverve jön elő e két faj leggyakrabban, de egy helyen, nevezetesen Magyar- Létán észleltem, hogy külön rétegben vannak: felül a nagyobb n. perforata, alul a kisebb n. lucasana. Azonkívül ostrea, echinidek s puhányok kőmagvai is fordulnak elő. (60 5 , 7 / 7 1873.) A mint Magyar-Létát elhagyva a Jára- völgybe ereszkedtünk volna le, egy mellék-patak mélyében, a Jára bal partján mind a két oldalon egyszerre egy quarz- trachyt lepett meg, mely mint hatalmas dyke tör keresztül a nummulitrétegek alatt levő homokkövön. Ezen homokkő azon¬ ban módosulva van, úgy hogy nehéz felismerni, különösen ko¬ vasav járta át erősen. A quarztrachyt-dyke szélessége 7—8 öl. Igen szívós, világosszinű, öregszemű. Puszta szemmel megis- ismerni benne a quarzot, az ikerrovátkos plagioklast, gyé_ rebben biotitot, még gyérebben amphibolt, de azért néha nagy krystályokban fordul elő. Végre látni pyritet, hol a biotit, hol 100 az amphibol tő szomszédságában, de néha ezektől szabad he¬ lyeken is földpát és quarz között. Töm.: 2.64. Kőzetzárvány gyanánt előjön benne csillámpala, valamint átmegy rögtön aprószemű, de azért szintén quarztrachytba, úgy mint ez a kissebesi és valea-lungi-i leihelyeknél előfordul. Azon homokkőben, melyen áttör, pyrit csak úgy jön elő, mint a quarztrachytban. A plagioklas a lángkisérlet alapján jelleges andesin. A trachyt tehát: granito-porphyros andesin quarztrachyt, biotit amphibol s pyrittel, zöldkő módosulatban. Staclie leírásával (76. lap.) megegyezik, kivéve hogy én a finomszemű trachyt- zárványban is találtam quarzot, míg Stache azt quarz-ment- nek mondja. (62, 7 /, 1673). A mint vége lesz ezen szorosnak, közel a Jára patakhoz, de még mindig Kisbánya előtt, ezen mellék¬ patak fenekén újból találtam, mint az előbbinek folytatását egy alacsonyabb emeletben ezen andesin quarztrachytot igen sok pyrittel átjárva, úgy hogy ez a zöldkő módosulatra nezve jel¬ leges előjövetnek mondható, mert míg a zöldkőtrachyt rende¬ sen mállásnak indúl, ez igen ép, igen szívós. Töm.: 2.67. A kőzet igen világos színű, mi arányban látszik állani a pyrit szaporodásával. A kőzet kissé hydroquarzitos is, s ezért az andesin is valamennyire nehezebben olvad, mint az előbbeni leihelyről, de Na. és K. tartalmának viszonyai azonosak. (68, 7 /, 1873.) Átkelve a Jára-patakon, bementünk Kő¬ bányára s innét egy mellékvölgybe nyugati irányban, melynek neve Ércpatak, hói felhagyott bányák vannak. Mindjárt az Érczpatak-völgy kezdetén, a falu végén találkoztunk granito- porphyros andesin quarztrachyttal, biotit és gyéren amphybol, pyrittel. A kőzet igen szívós. Belül zöldes, kivid sárgás. A biotit hexagonok az ő fekete fényes tábláikkal feltiinőleg emel¬ kednek ki a zöldes fehér alapanyagból. Hydroquarzitos, mit már az idomítás is gyaníttat, valamint azon körülmény, hogy a kőtuskók élei nem kopottak, végre, hogy a földpát málléko- nyabb, mint az alapanyag, s ebből kihullik épen úgy, mint a biotit s az igen gyéren előjövő amphybol. Fölebb menve folyvást andesin quarztrachyt, zöldkő mó - 101 posulatban, de apróbb szemmel, és inkább mállásnak indulva. Több pontról gyűjtöttem, különösen olyanokról is, hol tisztán látni való volt, hogy mint dyke hatol be a phyllitekbe. A finomszemű zöldkőtrachytok között van olyan is, melyben quarz nem látszik (66 4 , 7 /? 1873), ez is a phyllitekbe hatol be, mint dyke az Erczpatak jobb oldalán. Stache említi (496. lapon), hogy Partsch ott járván, nap¬ lójában említést tesz zöldkőről és hornblendegranititról, mely utóbbi amabba átmenetet képez. Valamint Stache a zöldkövet a tra- chytnak tartja, úgy én nagyon valószínűnek találom, hogy a hornblendegranitit sem egyéb, mint a granitoporphyros és néhol valóban granitos andesin-quarztrachyt, melyben egyes nagy amphibolok nem hiányzanak. A fóldpát részletes meghatározása itt döntő befolyást gyakorol, valamint az áttörési viszonyok is. Az Érczpatakban előforduló hömpölyök között egy külö¬ nösen feltűnt, a mely egy mellékszurdokból szakadt oda. As- ványtanilag chlorit, quarz és földpát, mi oligoklas-andesin gya¬ nánt viselkedett. A gneisz szerkezetével bir, tehát chlorit-gneisz- nak nevezhetni. A Vlegyászacsoport trachytképleteinek schemája. A leirt trachyt képleteket, ha egybefoglaljuk, és a kezdetben be¬ mutatott mód szerint rendezzük, a következő schemát kapjuk ki: Quarztrachyt -képlet Trachytkép let orthoklas quarztrachyt . orth. ólig. quarztrachyt oligoklas quarztrachyt andesin quarztrachyt andesin-trachyt labradorit trachyt Andesin labradorit bazalt. 102 Az orthoklas-quarztrachyt ki van képződve az ÉNy. és az EK. részen, amott hydroquarzitos, emitt domitos módosulatban. Az orth. oligoklas quarztrachyt a Dragánvölgyben messze bent mint hömpöly elárulja, hogy a Vlegyásza-esúcs felé meg¬ van. Oligoklas-quarztrachytnak vehetni a granito-porphyros andesin-quarztrachyt legsavasabb féleségeit, a melyeknél azon¬ ban a typus ugyanaz, mint a túlsúlyra vergődött andesin-quarz- trachytnál, azért csak úgy van kitüntetve, hogy alárendelten jön elő. Vlegyásza-csoportjában az andesin-quarztrachyt az ural¬ kodó trachytképlet, s előfordul szövegére nézve granito-poryhy- rosan, és porphyrosan is. Átmegy lefelé a quarzszegény ta¬ gokon keresztül végre andesintrackytba. Ezt követi a labradorit-traehyt Kis-Kapusnál, s ezzel a trachytok sora be van fejezve. Következik még a bazalt Gyerő-Vásárhelynél. Ennek ás¬ ványtani alkata valóban azon gondolatra hoz, hogy az nem egyéb, mint a legalsóbb két trachyt: az andesin- és labradorit- traehyt megolvadva és ezen izzón folyó magmából történt kikrys- tályodás eredménye azon megjegyzéssel, hogy ilyenkor, ha volt amphibol, az többé mint ilyen a bazaltban nem, hanem csak mint augit válik ki és ha mint zárvány elő is fordúl az am phibol, a quarz vagy néha a biotit is, azok a tömeg tetején találtatnak és zárványi természetöket könnyen elárulják. A fönebbi sorozat egyszersmind a kor sorrendjét is be¬ mutatja, az összevág a basicitas és a tömöttség növekedő szᬠmával. A quarz szereplésében itt szintén mutatkozik azon eddig Magyarországon általánosan észlelt törvény, hogy ha az megszűnik valamely trachytfajban, itt például az andesin-tra- chytban, akkor a bázisosabb faj, tehát a labradorit-traehyt már quarz nélkül jön elő. Viszont az is látszik, hogy egy és ugyan¬ azon a vidéken trachytfaj quarzzal és anélkül nem jön elő. Az orthoklas és az orth. oligoklastraehyt csak mint quarztra¬ chyt van kiképződve. A quarz tehát a savasabb foldpátokat követi, le egész az andesinig; itt kifogy és már vannak ande- 103 — sintrachytok, melyek aztán a még bázisosabb labradorit-trachyt- ba mennek át, mi ott az eddig ismert példányok után a leg¬ alantabb emeletből tódult fel, mint a legújabb trachyt-eruptio terménye. A bazalt sajátságos körülmények által előidézett eruptioi episod, annak és a trachytoknak az anyaga között valami összefüggést eddig mindig találtam. A MAGAS-TÁTRA GRÁNITJAI. Közlemény az egyetemi ásványtani intézetből. Rotli Sámueltől. Midőn dr. Szabó József tanár úr a régibb krystályos kőzetekre is a természetes rendszert, melybe a tracbytokat összefoglalta volt, ki akarta terjeszteni, legcélszerűbbnek ta¬ lálta az egyetem ásványtani intézetében levő kőzeteket ezen szempontból megvizsgálni, illetőleg megvizsgáltatni. Én a Ma- gas-Tátra közelében születvén, leginkább azon hegység kőze¬ teivel akartam közelebbről megismerkedni. Az egyetem ásványtani intézetének a Tátráról gyűjtött példányait rendre megvizsgáltam; de mivel a példányok részint nem voltak teljesen épek, részint a leihely pontos megjelölését nélkülözték, és mivel földtannal csak akkor lehet sikeresen fog¬ lalkozni, ha az ember az elegyrészek minő- és mennyiségén kivül, még a kőzet földtani előjövési körülményeit is felöleli, ösztönözve éreztem magamat, hogy a múlt évi (1873) szünidő¬ ben magam tegyek kirándulást és különböző hegyekről, külön¬ böző magasságban gyűjtsék példányokat. Augusztus 17-dikén Fink Gyula pályatársammal Tátrafüredről a szaloki csúcs tete¬ jére rándultam ki, mind a begy közepén, mind pedig annak tetején számos példányt gyüjtvén. Augusztus 18-dikán a lom- nici csúcsra szándékoztunk felmenni, de egy erős záporeső visszatérésre kényszerített, midőn már majdnem a csúcs köze¬ péig előhaladtunk volt. De az esőzés dacára akkor is gyűj¬ töttünk, mind azon a helyen, a honnan vissza kellett térnünk, 104 mind pedig- a hegy alján, a hol az eső megszűntével tovább tartózkodtunk. Ezen kivitl még a Gúnárról (a lomnici és sza- loki csúcs közötti csúcs) is hoztunk nehány példányt. Ősszel Budapestre érkezvén, legelső teendőmnek tartottam azon példᬠnyokat makroskoposan, lángkisérletileg és a górcső alatt meg¬ vizsgálni. Ezen vizsgálódás eredményeit közölvén, mind a múlt évi megbízható eredményekre, mind pedig a helyszínén tett tapasztalatokra leszek tekintettel. A magas Tátra gránitjai az orthoklas-oligoklas csoportba tartoznak és már makrosko¬ posan kétféle földpátot, kétfelé csillámot és azon kivid még quarzot mutatnak. Az elegyrészek sorában a földpátok minőségi és meny- nyiségi tekintetben a legfontosabbak. Az orthoklas többnyire üveges, gyöngyfényu, néha szürkés szinti, azonban veres-sárgás szinti is fordul elő, különösen mállásnak induló példányokon; azon tünemény vasélecsnek éleny felvétele által vaséleggé való átalakulásából származik. A hegység közepén és alján elő¬ forduló földpátok a perthit-sorba tartoznak, míg a csúcsokról gyűjtött példányoké kaliumdúsabb és az amazonitsorba bátran sorozhatok. Itt egyátalában ugyanazon tünemény látszik lenni, mely a trachytoknál mutatkozik ; t. i. hogy a legfelsőbbek a legkaliumdúsabbak, és hogy lejebb szállva mind inkább fogy a kálium tartalma, a nátrium vergődvén túlsúlyra, végre az is fogy és a caleium kezd, mint az oligoklas egyik eleme na¬ gyobb mennyiségben mutatkozni. Ezen ténynyel összefüggésben áll azon körülmény is, hogy a kálium és kovasav-tartaloui a tömöttséggel fordított arányban áll. A hegy tetején gyűjtött pél¬ dányok kaliumdúsabhak, de kevésbé tömöttek, mint a közepéről és aljáról valók. A hegyek aljáról való példányok tömöttsége 2.69—2.66 között ingadozik, míg- a szaloki csúcs tetejéről való példányoké 2.37-et tesz. A szaloki csúcs délnyugati részéről, az úgynevezett felkai völgyből, az 1872. évi kirándulásom alkalmával gyűjtött gránát tartalmú gneisz és csillámpala a gránáttartalom következtében igen nagy tömöttséggel bír, a csillámpala gránát zárványokkal 3.10; a gneisz hasonlóképen gránát-zárványnyal 2.97 tömöttségíí. Az orthoklason kivid az oligoklas is nagyon szépen ki" 105 van képződve, és többnyire nagyobb mennyiségben mint amaz. Az oligoklas már külsőleg is megkülönböztethető az ortho- klastól kevésbé erős ténye, nagyobb fokbani átlátszatlan¬ sága és az egyes példányokon mutatkozó ikkerrovátkossága által. A lángban azonban még jobban tűnik fel a különbség; mert míg az ortkoklas kevésbbé nátrium tartalmú, nehezebben olvad és az olvadék többnyire külhólyagos, addig az oligoklas több nátriumot tartalmaz, könnyebben olvad és belkólyagos. Az oligo- klasnak csak ritkán lehet krystályos körvonalát látni; leginkább úgy veszi ki magát, mintha az orthoklas az oligoklasba be volna ágyalva. Az oligoklas nagyobb natriumtartalmánál fogva a légköriek (atmosphariliák) behatásának inkább enged, mint azt egy, a szaloki csúcs tetején gyűjtött (X. sz.) példány nagyon szépen mutatja; ott a kaliumföldpát és a többi alkat¬ részek még egészen épek, a uatriumföldpát azonban majdnem végképen elmállott; az ég vény féméi és földje, úgymint nᬠtrium, kálium és calcium mint szénsavsók eltávoztak, vissza, hagyván a földpát többi alkatrészeit, a kovasavat és timföldet melyhez még víz is járul; ezen alkatrészek együttesen képe¬ zik a kaolint. A földpát elmállása külfeliiletéu kezdődik; egy átlátszatlan burok körül zárja a néha majdnem ép mag¬ vak Az oligoklas után az orthoklasra kerül a sor; ennek al¬ katrészei hasonló sorsban részesülnek. Midőn a földpát már elmállott, megszűnik a többi elegyrészek között is az össze¬ függés és összetartás, és a kőzet porlani kezd. A quarz szürkés kékes színű és az eddig elősorolt elegy¬ részektől mind keménysége, mind pedig azon tulajdonsága ál¬ tal, hogy a Bunsenféle lámpában meg nem olvad, eltér ; tö¬ rése kagylós és törlapjai nagyon fénylők ; némely helyen a krystályodás némi nyomai látszanak. Ha a quarz viszonyát a többi elegy-részekhez tekintetbe vesszük, úgy tűnik az fel, mint¬ ha legutoljára képződött volna és csak a földpát és a későb¬ ben leírandó csillám által hátrahagyott iireket kitöltené. Csillám kétféle fordúl elő, egy sötétebb színű biotit (mag- nesiacsillám) és egy világosabb, többnyire sárgás szürkés színű muskovit (kali-csillám). Ezek többnyire minden rend nélkül el¬ szórt lemezekből állanak ; előfordul azonban azon eset is, hogy 106 a biotit egész fészket képez, mint azt több példánynál nagyon világosan észlelhetni. Ha a csillám lemezek bizonyos, egymás¬ sal egyenközu sorban elhelyezkednek, akkor a közét sa¬ játságos szöveget nyer és már nem gránit, hanem gneisz-gra- nitnak, vagy gneisznak neveztetik, a mennyiben az elhelyez¬ kedés vagy csak kezdődik, vagy már végbement. A lomniczi csúcs közepe tájáról gyűjtött példányok (I. és II. sz.) épen ezen stádiumot mutatják, a hol az elhelyezkedés kezdődik; nagyobb fokban mutatkozik ezen réteges szöveg az 1872-dik évben a felkai völgyben gyűjtött példányaimnál. Ezen példᬠnyokon látszik azon átmenet, illetőleg összefüggés, mely a grᬠnit és csillámpala között létezik. Tökéletesen ép gránit, réte¬ ges gránit, melyben a csillámlemezkék egymással egyenközu rétegekben elhelyezkednek, gneisz, melyben a réteges csillám mennyisége túlsúlyra vergődik, és végtére csillámpala, mely¬ ben csak a csillámlemezek fordáinak elő, a többi elegy részek csekély vagy semmi nyomával; ezek a stádiumok, melyek ezen két szélsőség között az átmenetet mutatják. Már az 1872-ik évben, midőn dr. Szabó József tanár úr felszólítása következtében a uagyszaloki csúcs délnyugati olda¬ lát bejártam, hogy az úgynevezett gránátfalban gránát tartalmú gránitokat gyűjtsék, feltűnt nekem azon nagy változatosság, és mindjárt a helyszínén kívántam azon összefüggést megszem¬ lélni ; e célra bajártam a hegyoldal legnagyobb részét, míg hosszú keresés után sikerűit egy ilyen sziklát szálban talál¬ nom, a melyen azon átmenet nagyon tanulságosan volt elém tárva. Meg kell jegyeznem, hogy a gneisz és csillámpala a hegy alján és közepe táján csak mint hömpöly for¬ dul elő. Sokkal tanulságosabb példányokat hozhattam volna, ha célom lett volna ezen átmeneti stádiumokat tanulmányozni. De én azzal nem sokat törődtem, hanem csak gránáttartalmú gránitokat óhajtottam gyűjteni, a mi azonban nem sikerűit, mivel csak a gneisz és csillámpala bir gránát-zárványokkal, tehát ezekből hoztam több példányt gránáttal és gránáttartalom nélkül. A gránát rhomb- tizenkettősökben jegecedett ki és a lángba tartva gömbbé olvad. Az alak által eltér a trachytok gránátjai¬ tól. A gránáttartalmú gneiszban csak egyféle foldpátot, t. i. öli- 107 goklast találtam, ellenben a gránátnélküli orthoklas és oligo- klassal bír. Ezen körülmény kapcsolatban azzal, hogy a csillám¬ pala és gránit közötti összefüggés valamely más helyen még tanulságosabban lehet feltárva, azon elhatározásra birtak, hogy folyó évben ismételjem ezen kirándulásokat, mégpedig ha köriil- nyeim megengedik, nagyobb számmal és tágasabb körben. A FÖLDTAN AZ 1873-ik ÉVI BÉCSI VILÁGTÁRLATON. (dr. Hofmann Károly és Böckh János, m. k. főgeologok, Telegdi Roth Lajos, m. k. osztály-geolog ésM. Matyasovszky Jakab, m. k. segéd-geolog által a nagyméltóságú földmivelés- ipar- és kereskedelem- iigyi m. k. minisztérium elé terjesztett jelentés.) A földtan az 1873-ik évi bécsi világtárlaton különös mérvben földtani térképek és átmetszetek, valamint egyes ne¬ vezetesebb petrographiai és palaeontologiai tárgyak kiállítása, sőt egész gyűjtemények összeállítása által volt képviselve, s e tárgyak vagy állami intézetek, tudományos társulatok és egyes tudósok, vagy pedig bányászati és építészeti, átalában ipari vállalatok által állíttattak ki. Az itt tárgyalandó anyag sokasága, áttekinthetés végett azt kívánja, hogy bizonyos rendszerben tárgyaljuk, s igy már az élőbbemből kiderül, hogy a világtárlaton képviselt, a föld¬ tan terébe vágó anyag mindenek előtt két főcsoportra oszt¬ ható fel, t. i.: I. A térképek-, szelvények-, egyáltalában a földtan terébe vágó abroszolási munkálatokra; II. a petrographiai és palaeontologiai tárgyakra. Tekintsük tehát először is e csoportok elsejének tárgyait. Itt mindenek előtt szembetűnnek a kiállított földtani tér¬ képek, melyeknek tanulmányozásánál szem előtt tartottuk az illető térképek földtani részletezését, valamint a színezésnek mikénti eléállítását s a színezésnél elkövetett elvet, de figye¬ lemmel kisértük a választott mérték nagyságát és a földtani 108 felvételek alapjául szolgáló térképek topographiai tekintetben való előállítását. A világtávlaton képviselt államok csaknem mindegyiké¬ nek osztályában találtunk e fejezetbe tartozó tárgyakat, de azért a feuebbi tekintetben nagyobb fontossággal csak egyesek bírtak, s igy nem véljük szükségesnek a kiállított térképek mindegyikét tárgyalni, miután a kitűzött czél elérésére elegendő, ha a fentebbi értelemben tanulságosabb munkálatokkal fog¬ lalkozunk. Tekintsük a kiállított nevezetesebb földtani abroszolási munkálatokat az egyes államok szerint. Különös mérvben vonja magára figyelmünket Némethon, térképészeti munkálatai sokasága és kitűnősége által. A német állam országai közül képviselve találjuk : 1. Poroszországot, a porosz kir. földtani intézet által, mely igen nevezetes abroszolási munkálatokat állított ki: a) „Ausschnitt aus dér geologischen Specialkarte von Preussen. 1:25,000. Gfegend des Riechelsdorfer Gebirges.“ E térkép, szintúgy mint a következő : b) „Ausschnitt aus dér geologischen Specialkarte von Preussen und dcn Thüringischen Staaten. 1:25,000. Südost- liarz, Goldene Aue, Kyffhauser etc.,“ már a használt mérték nagysága által tűnnek fel. A földtani térképek alapjául a porosz vezérkari térké¬ pek használtatnak, melyek lejtővonalzás helyett magassági görbékkel látvák el. Ilyféle térképek földtani abroszolási mun¬ kálatok közzétételére mindenesetre célszerüebbek mint a lejtő- södési vonalokkal ellátottak, miután e térképek első rend¬ ben már világosabbak maradnak, s igy a földtan, a bᬠnyászat, ipar és földmivelés használatára szánt bejegyzések annál jobban tűnnek elé. A magassági görbék jelenléte pedig azon kivid igen sza¬ batos földtani szelvények készítését engedi. A porosz földtani intézet térképeit szintén nyomatási szí¬ nezéssel adja ki, miáltal e térképek nemcsak igen szép alak¬ ban tűnnek elé, de egyszersmind ez az egyetlen út, melyen a sokasitás olcsón történhetik. Térképeit például szolgálható 109 részletezéssel késziti. Ily alapon készített térképek természete¬ sen nemcsak tudományi tekintetben, de az ipar és foldmive- lésre nézve is felette nagy fontossággal bírnak, mint ez legújabb időben, sőt épen a fóldmivelés terén szakavatott részről is elismertetik (lásd Dr. Orth „Neues Jahrbuch" stb. 1873), de természetesen csak ott érhetők el, hol a vizsgáló geolog nemcsak a természet nyújtotta feltárásokra van utalva, s hol továbbá az egy bizonyos időtartamra vizsgálásra kisze¬ melt terület jóval korlátoltabb határok közt forog. Képviselve találtuk továbbá a c) „Geologische Übersichtskarte dér Rheinprovinz und dér Provinz Westfalen von D. H. v. Dechen“ valamint a: d) „Gfeognostische Übersichtskarte von Deutschland, Frank- reicli und England, und den angrenzenden Lándern von H. v. Dechen“, és a: e) „Geologische Karte von Deutschland von Dr. H. v. Dechen;“ — mind e térképek szintén nyomatási színezéssel készülvék. A felsoroltakon kívül ugyan még egypár térkép volt je len, de ezek készítési módjuk által az előbbeniekkel megegyez nek js csak egy az, mely a földtani térképeknél rendesebben divó készítési módtól kissé eltér. Ez a: „Geognostische Specialkarte dér Grafschaft Schaum- burg, in die im Jahre 1854 unter dér Leitung des Oberst Wie- grebe ausgefülirte topographische Originalaufnahme geognos- tisch eingetragen unter dér Direction des Professor Dr. W. Dunker von A. Franké u. H. Raabe, mit Angabe des Flachen- raurnes, welchen die Formationsglieder einnehmen, berechnet von Dr. Fr. Moesta.“ E térkép a földtani térképek rendesebben használt kiállí¬ tásától annyiban különbözik, hogy a szokásos színezésen kívül, kis kivonatban, az egyes kijelölt csoportok petrographiai és palaeontologiai jelleme is kiemeltetik, s az egyes kijelölt réteg¬ csoportok térbeli mennyisége is közöltetik. E térkép szintén nyomatási színezéssel bir, mértéke 1:50.000 s magassági gör¬ békkel van ellátva. Nem messze az imént felsorolt térképektől látjuk Alsó- 6 110 Szilézia bánya- és kohó tulajdonosainak együttes kiállítását, hol a : f) „Geologische Karte von dem uiederscklesiscken Gebirge und den angrenzenden Gegenden, bearbeitet von Beyrich, G. Rose, Rotli, und W. Runge“ vala kiállítva, mely térkép alatt szén, érez, s egyéb kőzet-gyűjtemények valának elhelyezve. Felső-Szilézia pedig a g) „Geognossisclie Karte von Oberschlesien und den angrenzenden Gebieten bearbeitet von Férd. Roemer“, és h) „Dér obersehlesisch-polnische Bergdistrict mit Hiu- weglassung des Diluviums, im Anschlusse an die von Férd. Roemer etc. ausgefübrte geognostische Karte von Oberschlesien, bearbeitet und dargestellt von 0. Degenhardt kön. Bergrath u» Bergwerksdirector“, állította ki. E térkép szintén nyomatási színezéssel bir. 2. A „Geognostisches Bureau des königl. bayer. Oberberg- amtes zu München“ a következő tárgyakat állította ki: a) „Geognostische Karte des Königreiches Bayern. 1. Abtliei- lung. Das bayerische Alpengebirge mit einem Theil dér siid- bayerischen Hochebene, in 5 Blattern“. A színezés nyomatás utján történik, s e térképek ritka szépséggel bírnak. A szóban forgó földtani térképek sem magassági görbé¬ ket sem pedig lejtővonalzást nem mutatnak, s a topographiai térkép csakis a folyók és patakok mentét, valamint az illető helyen emelkedő hegyek magasságának számát, a hely¬ ségeket és utakat tünteti elé. A földtani térkép ennek folytán annál élesebben mutatja a földtani részletezést és az illető bejegyzéseket. A földtani részletezés az illető terület viszonyaihoz van al¬ kalmazva, de azonkívül mindenféle az ipar különféle ágaira nézve fontos bejegyzéseket is észlelteinek e térképek, mint p. o. ércztelepeket, malomkő-bányákat, fazekasagyag-gödröket stb. mely bejegyzéseket az alapul szolgáló topographiai térkép fenemlitett minősége folytán a térképet nem terhelik és igen jól észlelhetők. De világos, hogy ilyféle földtani térképek előállithatására a topograpliiai térképnek e czélra külön kell készülnie. Az itt emlitett földtani térképek többjei azonkívül színezett földtani harántmetszeteket tüntetnek fel, mi által a hegység- alkotása gyönyörűen van előtüntetve. A világkiállításon ugyan nem észlelhettük, de tudvalevő dolog, hogy e térképekhez is mellékelve van egy lap, mely a bajor Alpokra vonatkozó tájképekben ez utóbbiakat alakza- tilag mutatja, de egyszersmind tekintettel földtani alkotá- sukra. b) „Das ostbayeriscke Grenzgebirge oder das Bayerische und Oberpfálzer Waldgebirge. (5. lap)“ E térképek szintén nyomatási színezéssel bírnak s földtanilag színezett tájképekkel vannak ellátva. Végre ki volt állítva : c) „Die geognostische Karte des Königreiches Bayern. 3. Abtheil. Das Fichtelgebirge und dér Frankenwald nebst Vor- land in 2 Blattern. E földtani térképekkel továbbá hat, e területre vonat¬ kozó tájkép volt látható, melyek mint Bajorország földtani leírásának kiegészítéséül dr. C. W. Giimbel által lettek össze¬ állítva, s mely tájképek a fenebbi terület magaslati alakzatát tüntették elé. A kiállított térképek mértéke a térképeken ugyan nincs kiemelve, de ez 1:100,000. A bajorhoni térképek minden esetre a világtárlaton kép¬ viselt eféle munkálatok legbecsesebbjei közé tartoznak, s min¬ den esetre nagy figyelembevételt érdemelnek. 3. Hesseni nagyherczegség. A „Mittelrheinische geologische Verein“ t. í. a hesseni nagy- hercegségre vonatkozó 17 földtani térképet állított ki, me¬ lyeknek alapjául a hesseni vezérkari térképek szolgálnak. A térképek mértéke 1:50,000 és nyomatási színezés¬ sel készitvék; azoknak magas elhelyezése behatóbb ta¬ nulmányozást ugyan nem engedett, annyi azonban mégis kivehető vala, hogy a térképek magassági görbékkel nem iát- vák el. 112 Megjegyzendő még, hogy minden egyes földtani térkép kisebb petrographiai és palaeontologiai gyűjtemények által volt okadatolva. Mindannyi jelei annak, mily magas fokra vitte Németbon földtani ábrázolási munkálatait; de jelei annak is, mily átalá- nosan elismert ott a földtani térképek fontossága mind a bᬠnyászat és ipar ágaira, mind pedig a földmivelésre is. 4. Tekintsük most A u s z t r i a földtani abroszolási mun¬ kálatait. Itt első rendben szembetűnnek a cs. k. földtani intézet térképei. A testvérintézetünk egy a bánya- és egyéb iparágakra nézve roppant fontos petrographiai gyüjteménynyel kapcsolat¬ ban térképeinek szép számát állitá ki, s már a kiállított tár¬ gyak eléggé küzdenek a kiállító intézet tevékenysége és mü ködösének nagy becse mellett. A kiállított, felette becses földtani abroszolási munkála¬ tok közt ott találjuk Gácsország, Illyria és Stájerország, Morva és Szilézia stb. földtani térképeit. E térképeken a geo¬ lógiai határok kijelölése valamint a geológiai színezés nem nyomatási úton, hanem szabad kézzel történik. A cs. kir. föld¬ tani intézet részletes felvételei alapjául, szintúgy mint mi, a ve¬ zérkari térképeket 1"=400° használja. Miután egyáltalában a bécsi és a mi térképeink készí¬ tési módja vagy alapja közt különbség nincsen, bővebb tár¬ gyalás szükséges talán nem lészen. Csak fel kell említenünk még az „Übersichtskarte dér Österreichisch-ungarischen Monarchie von F. v. Hauer,“ mely az összeállítónak örök dicsőségére válik, s tisztán mutatja, hogy Ausztria is kezdi térképeinek kiállítását nyomatási színe¬ zés utján eszközölni. Az itt felsoroltakkal azonban koránt sincs még kimerítve az osztrák osztályban kiállított, geológiai abroszolási munkᬠlatok tárgya, de igen is nagyra terjedne e jelentés, ha min¬ den egyes tárgygyal behatóbban foglalkoznánk. Elég talán a főbb mozzanatokat kiemelni. 5. Ha vándorlásunkat folytatjuk, a francia osztály térképei tűnnek szemünkbe. 113 A francia osztályban figyelmünket mindenek előtt egy nagyszerű geológiai térképészeti mű vonta magára; ez egy szakasza a „Ministére des traveaux publiques“ részéről közzé¬ tett „Carte géologique detaillée de la France“-nek, melynek foganatosítását, a nagyhírű mester Élie de Beaumont és M. de Chancourtois vezetése alatt, a fennevezett ministerium „service géologique des mines“-je eszközli. A térkép mértéke 1.80,000; azonkiviil még egyes terü¬ leti részek a kétszeres mértékben is tétetnek közzé; példa gyanánt Páris környéke volt kiállítva. Gyakorlati előállítása remek. Színezése nyomatás utján történt. Az előforduló képző¬ dések szerfelett részletesen vannak geologiailag osztályozva. Igen célszerű és utánzásra méltó eljárás az, hogy a térképen különböző vonalzás által a tényleg megfigyelt kőzet¬ határok a combinatio utján következtettekéitől meg vannak kü¬ lönböztetve. — A geológiai színezésre nézve e térképészeti müven oly elvet látunk elkövetve, mely a különben geológiai térké¬ peknél divótól némileg eltér. A francia részletes geológiai térképen t. i. e tekintetben a petrographiai tényező volt az irányadó, úgy hogy petrographiai- lag hasonalkotásu képződések megjelölésére, melyek különböző korú képletekben fordulnak elő, hasonnemü alapszín van alkal¬ mazva, mig rendesen geológiai térképeken szokás, ezt mind oly képződésekre használni, melyek geologiailag egymással szorosabb kapcsolatban állanak, mint egy képletnek különböző emeletjeire vagy petrographiailag megkülönböztetett tagjaira. Kétséget nem szenved, hogy azon, a francia térképen követett elv oly geológiai ábrázolási munkákra nézve, melyek tisztán ipari vagy földmivelési célokra szolgáljanak, sok előnyt nyújt; mindamellett szorosabb értelemben geológiai térképek¬ nél, melyeknek, mint a szóban állónak, feladata első sorban mégis az, hogy az ábrázolt vidék földtani alkotását tüntessék elő, alig ajánlható ismétlésre a második módszer ellenében, mely a geologiailag összetartozó képződéseknek hasonló színe¬ zése által az ábrázolt vidék földtani szerkezetének gyors és átnézetes felfogását lényegesen elősegíti. 114 A szóban álló francia részletes geológiai térképen szᬠmos, ligy a tudomány emberére nézve, mind ipari és földmi- velési tekintetben igen értékes adat van kijelölve, anélkül, hogy ezáltal a geológiai összes-kép áttekinthetésében vesztett volna, ügy különös jelek által megjegyezvék a kövületekben bővelkedő pontok, különböző haszonvehető kőzetek és ásványok előfordulása, oly helyek, hol ezen utóbbiakat vagy kőbányák¬ ban, vagy föld alól, bányászati munkálatok utján, vájják, édes¬ vízi források, hővizek, ásványvizek kifakadási pontjai stb. stb. A térkép kiegészítő részét számos nagy, igen részletes s nagy pontossággal a természetnek megfelelő, egyenlő hosszú¬ sági és magassági mértékben készített, színezett geológiai ke¬ resztmetszetek képezik, melyek a terület legkülönbözőbb irᬠnyain keresztül fektetvék s igy a térképpel együtt a vidék földtani alkotását igen világosan és szerfelett pontosan tünte¬ tik elé. Mellékletül szolgál továbbá több külön lap, melyeken még egyes, különösen tanulságos, természetes geológiai szel¬ vények, milyenek némely kőbányában feltárva vollak, photo- graphiailag ábrázolvák; az ábrázolt rétegek magyarázatául a photographia oldalán a megfelelő egyenlő mértékű, színezett geológiai szelvény látható, melyen az egyes rétegek valóságos vastagsága is számokban van kimutatva. A térképhez elvégre még táblák mellékelvék, melyeken az illető vidéken előforduló képződések nevezetesebb köviilet- jeiknek igen sikerült photographiai abrázolatjuk közöl\ ok. Világos, hogy ily mind tudományi mind pedig ipari tekin¬ tetben rendkívül értékes, felette részletes földtani térkép csak is nagy segédeszközök támogatásával, úgy szólván léptenkénti felvételek mellett foganatosítható; de akkor is csak bő idő tartania alatt. Franciaország részéről azonkívül még egy második, szakunkba vágó térképészeti mű volt kiállítva, mely szintén a Ministére des traveaux publiques megbízásából készült el; ez a „Carte géologiquc agronomiquc de 1’ Arrondissement de Vouziers pár A. Meugy. 115 Nagy és szintén nyomatási színezéssel készített térkép; mértéke 1:40.000. A szerző legelőször is az ábrázolt területen előforduló, s chemiai alkotásuk ágy mint mechanikai minőségüknél fogva különböző képződéseket geológiai szempontból igen részletesen osztályozta, s elterjedésüket a térképen, a geológiai térképen szokásos mód szerint, különböző színekkel tüntette elé. A szin- magyarázatban eme képződések földmivelési tekintetben fontos tulajdonságai rövid vázlatban előadvák. A szerző továbbá a talajt, függetlenül geológiai hová tar¬ tozásától, csak tisztán chemiai és mechanikai minőségére nézve veszi szemügyre, s e tekintetben az ábrázolt vidéken 16 talaj¬ nemet vagy talaj-képletet különböztet meg, mint például: turfás vagy mocsáros talaj (terrain tourbeux ou marecageux) homokos agyag-talaj (terrain argilo-sableux). E talajnemek előfordulását a térképen különböző be¬ tűkkel jelöli ki. E betűket azonkívül még számjelekkel látta el, melyek az illető talajnemek nedvesség! vagy szárazsági fo¬ kát fejezik ki. Ez utóbbi tekintetben 5 fokot különböztet meg. 6. Forduljunk most a Svájc osztályához. Ismét nagy érdeket keltenek a svájci földtani térképek. a) A„ Commission géologique de Suisse“ térképeit szintén nyomatási színezéssel készíti s a választott mérték 1:100,000 Alant továbbá az illető térképen képviselt emeletek van¬ nak felsorolva és egy betűvel ellátva, oldalt pedig e betű az illető emelet kijelölésére a térképen szereplő színnel van ki¬ tüntetve. A svájci térkép gyakorlati előállítása okvetlen szintén gyönyörű. Képviselve láttuk itt továbbá: b) „Karte dér penninischen Alpen, geologisch bearbeitet von H. Gerlach“, melynél a mérték 1:200,000. Ezen térkép is nyomatási színezéssel bir valamint a: c) „Geologische Karte des Sentis, aufgenommen von A. Escher in den Jahren 1837—1872. Herausgegeben von dér geolog. Commission dér schweizerischen naturforschenden Gesellschaft auf Grundlage dér topográf. Karte des Cantons St. Gálién im Massstabe von 1:25,000. 116 E gyönyörű térkép, melynek mértéke tehát szintoly nagy, mint a jelenleg készült- porosz részletes földtani térképeké, a szövetség költségén állíttatott elé ; szintén nyomatási színezés¬ sel bir. Jelen volt továbbá a : d) „Carte géologique de la Suisse" pár B. Studer et A. Escher, mely a többi kiállított svájci földtani térképek sorát méltóan szaporító. E térkép mértéke 1:760.000, s szintén nyoma¬ tás utján színezett. E felsorolt térképeken kivid azonban ott láttuk még: e) „Geologische Formationskarte dér Schweiz. Nach den Karten dér H. Studer, Esclier etc., fúr Mittelsckulen sowie Alpentouristen iibersichtlich bearbeitet von Dr. R. Th. Simler.“ E térkép a „Freiamter Moranenclub in Muri“ által ada¬ tott ki, s mint a felirat mutatja, közép iskolák oktatási cél¬ jára, valamint utazók számára lett összeállítva. A választott mérték 1:760.000, s céljának megfelelőleg a térképi kijelölés csak képletek szerint történt. E térkép azonkívül egy szelvénynyel van ellátva, mely az Alpokon áthúzódik. Szintén nyomatási színezéssel bir. Minden esetre elismerésre méltó e kiadvány, miután igen is alkalmatos, az illető ország földtani szempontból való általánosabb megismertetését saját lakosai körében elter¬ jeszteni. Még csak egy munkát akarunk kiemelni, mely bonyoló- dottabb földtani viszonyokkal biró területek alkotásának előtüu- tetésére felette fontos. Ez a: „Das Geologische Profilrelief dér Faltungen am Ostende dér Finster-Aarhorn-Centralmasse, nach den Beobachtungen von Prof. A. Escher von d. L. etc. 1873 zu- sammengestellt und ausgeführt von Alb. Heirn, Docent am eidgenössischen Polyteehnicum u. dér Universitat Zürich. ‘ Egy rendes alakban készült földtani térképen t. i. körül- belől V 2 hüvelknyi távolokban haránt szelvények vannak felál¬ lítva, mely haránt szelvényeken nem csak az illető szelvény hosszában mutatkozó orographiai viszonyok vannak rajzolva, 117 hanem egyszersmind az alkotó rétegek mikénti hajtásaikkal együtt láthatók. Ilyféle szelvényekkel ellátott földtani térkép oldalt nézve az illető vidéket relief alakban mutatja, de egyszersmind tu¬ domást szerezhetünk magunknak az illető reliefkép mikénti földtani alkotásáról is. A választott mérték 1:100,000. 7. Olaszország szintén állított ki többféle földtani térképeket, csak sajnos, hogy ezek legnagyobb részt oly ma¬ gasan függtek, hogy bővebb tanulmányozásuk lehetetlen vala; képviselve volt a: a) „Carta geologica della parte orientale deli’ Isola d’Elba, alla scala di 1:50.000 per J. Cocchi. Ezen térkép nyomatási színezéssel bir; továbbá a b) r R. Comitato Geologico d’ Italia“ részéről: „Fogli della Carta geologica, nella scala di 1:50,000 stb. Az Olaszország részéről kiállított térképek részben nyo¬ matási színezéssel bírnak, legnagyobbrészt azonban kézzel van nak festve. 8. Belgium csak a „Carte géologique de la Belgique et des Provinces voisines pár G. Dewalque“ állította ki, mely szintén nyomatási színezéssel készült. 9. Norvégia pedig kiállította a: „Geologisk oversigtskart over en dél uf Trondhjems StifíA Th. Kjerulf. E térkép szintén nyomatás utján színezett s mértéke 1:800.000. Továbbá ki volt állítva egy térkép: „Geologisk Oversigtskart over det sydlige Norge 1:2.400.000“, szintén nyomatási színezéssel. Egy pár igen érdekes szelvény és Norvégia emelkedésére vonatkozó rajz szintén látható vala, valamint egy kézzel fes¬ tett nagyobb térkép, címezve: „Carte Géologique de la Norvégé méridionale á 1’ échelle des Cartes des préfectures, 1:200.000, avec 4 coupes á l’échelle de 1:100.000.“ 10. Ismét gyönyörű térképekre akadunk, ha Svédor- 118 szag kiállítását keressük fel. Mindjárt első rendben szembe¬ tűnik a: „Geologische Landesuntersuchung Schwedens“ által ki¬ adott a) „Geologische Karte dér Umgebung des Malat-Sees . E térkép 1:50.000 mértékben van dolgozva, készítőinek csakugyan dicsőségére válik. E térképi mely több lapból van összeállítva, nyomatási színezéssel bír. A térképi kijelölések roppant szorgalommal foganatosíttat¬ tak, s a lerakodások részletezése a lehetőségig megy. A térkép azonkívül egy a negyedkori rétegek települési viszonyait ábrázoló átmetszettél van ellátva. Az imént tárgyalt földtani térképen kivid azonban még számos egyéb földtani térkép is szerepelt, közülök csak b) „Geologische Karte über das östlicbe Dalsland u.einen Theil Westgothlands“-t akarjuk fölemlíteni, melynek mértéke 1:50.000. E térkép szintén igen részletes kijelöléseket mutat; mint az egyéb svédországi földtani térképek, nyomatás utján történt- színezéssel s egy harántszelvény nyel van ellátva, mely a tele pülési viszonyokat ábrázolja. Svédország földtani munkálataiból tisztán kivilág ük, bog a földtani vizsgálások az ipar és föklmivelés igényei különös figyelembevétele mellett történnek. A térképi kijelölés, mint emliténk, roppant részletezéssé történik. Ez természetesen azonban csak akkor érhető el, ha a vizsgálásra kiszemelt évi-területek csak kisebb térséggel bírnak. Térképeikhez mellékelt, a látogatók használatara kira¬ kott magyarázó könyvecskéből kiviláglik, hogy Svédországban, hol 1858 óta folynak a földtani felvételek, eddigelé mintegy 695 geog. □ m. terület vizsgáltatott át. Átlagosan évenként tehát kerek számban csak mintegy 46 geog. □ m. vétetett fel. 119 A személyzet pedig az igazgatóval együtt, 8 geologból, 1 palaeontologból, 1 vegyészből, valamint 1 archivál- és 1 szinlejtő- zoből (Nivelleur) áll, de sőt e személyzet mellett is még ideig¬ lenes segédek működnek a geologok vezérlete alatt. A kiállított térképeken kívül kisebb, a térképekre vo¬ natkozó kőzet- és palaeontologiai gyűjtemények is valónak láthatók. Svédország azonkívül még egy igen érdekes térképet állított ki, melynek címe : c) „Karte dér Ackerkrume u. des Untergrundes über einen Theil des Gutes Skottorp in dér Provinz Halland (rajt Niveau Curven) agronomisch u. geologiscli ausgefiihrt vonLeonh. Holmström u. Axel Lindström. (Maasstab 1:4000) E térképen t, i. az illető terület rétegei először földtani¬ lag vannak feltüntetve, s ennyiben egy közönséges geológiai térkép tulajdonságával bir, de az ig-y nyert alapon azután a talaj minősége jelekkel vau kimutatva, úgy hogy itt egy egyesült földtaui-földmivelési térképpel van dolgunk. A földtanilag színezett térkép 1 svéd Tonnenland — 1.934 ném. h. térségit négyszögekre van felosztva. Minden egyes négyszögben továbbá bizonyos jelek és számok által az illető talajnak chemiai és physikai minősége, valamint vastagsága van előtüntetve. Azonkívül azon pontok is meg vannak jelölve, hol nagyobb átlagos talajminták vétettek a vegyelemzésre. 11. Oroszország ugyan szintén állított ki nehány földtani térképet, de ezek igen szerencsétlenül valónak helyezve, jobban csak a: a) „Carte géologique de la Russie pár R. Murchison, E. de Ver¬ néiül etA. deKaiserling rév. et complétée pár Helmersen en 1870“ vala látható. Ha végre felemlítjük, hogy egyes földtani térképek sőt India, Uj-Zeeland és Queensland-ból is ki valónak állítva, me¬ lyek közül az Oldham által kiállított Geological Map of Salt Rangé Punjab valamint: Jules Marcou „Carte Géologique de laTerre“ Il ik kiadása különös érdeket keltettek, mig csak egyedül az angol anyaor- 120 szág nem vala képviselve földtani abroszolási munkálatok ál tál, azt véljük, hogy felsoroltunk minden földtani, abroszolási tekintetben fontosabb külföldi munkát. 12. Végül csak még felemlítjük, hogy hazánk területe sem maradt árván e tekintetben: a) A magy. kir. földtani intézet munkálatait megítélni nem rajtunk áll, de csak büszkén utalhatunk arra, hogy sőt e fiatal intézet is képes vala a szaktársak körében magúnak tiszteletet és elismerést kiküzdeni. b) Herbich továbbá egy az erdélyországi eruptív-kőze¬ tek elterjedését ábrázoló térképet állított ki egy közet-gyüjte- ménynyel. c) A cs. kir. szab. oszt. államvaspálya részéről szintén igen érdekes és becses, bányavidékére vonatkozó, térképek valának bemutatva, s ez illeti az elsőcs.k. szab. duna-gőzhajózási-társulat által kiállított tárgyakat is. Itt szerepelt továbbá: d) Nagyág vidékének földtani térképe. Posepny után. Továbbá : e) Az abrudbánya- verespataki aranybánya-kerületnek földtan-bányászati térképe Posepny F. felvételei szerint; s igy még számos felette érdekes tárgyakat kellene felemlíteni, de tehetetlen vala oly rövid idő alatt, mint rendelkezésünkie állt, minden egyes tárgygyal foglalkozni. Mindezekből kitűnik, hogy hazánk e téren is nagy ha¬ ladásokat tüntet fel, s most csak óhajtandó, hogy a látott és célszerűnek elismert eljárásokat, a mennyire lehetséges, minél előbb nálunk is alkalmazzuk, hogy igy akkor, midőn a nem¬ zedékek uj versenyre kelnek, hazánk a szellemi harcosok első sorába léphessen. (Folyt, köv.) 121 TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Nyilvános n y u g t at v á n y o zá s. 1873- ra a tagdíjat lefizette: Kosztka Vilmos és b. Med- nyánszky Dénes ur. 1874- re a tagdijat lefizették: Angyal József, dr. Arányi Lajos, Belházy János, Csernyus Andor, Déry Mihály, Divald József, Éber Nándor, Eggenberger-féle akad. könyvkereskedés, Egger Samu, Fauser Antal,GereiulayAntal, Granzenstein Béla, Gyújtó Lajos, Hazslinszky Frigyes, dr. Hausmann Ferenc, Hradeczky Antal, Huffner Tivadar, Hunfalvy János, Húsz Samu, Kalmár Ferencz, Kohen Jakab, Leutner Károly, Lipner János, dr. Lutter Nándor, Meczner Vendel, b. Mednyánszky Dénes, Merényi Dezső, gf. Nádasdy Lipót, dr. Nendtvicli Károly, Neumann Frigyes, iíj. Novelly Antal, Nyulassy Antal, Petro- vits Gyula, Pfiszter Károly, Ponner Nándor, Reitter Ferenc, Rotli Lajos, Roth Samu, Rombauer Emil, Sárkány Miklós, Se¬ bestyén Pál, Sielnnon Adolf, Szathmáry Béla, Szentgyörgyi Elek, Szőnyi Pál, Tóth Ágoston, Volny József, dr. Wagner Dániel, Wagner Vilmos és Weiss Bernát urak. Budapest, 1874. april hó 10-én. Sajóhelyi Frigyes, társ. I. titkár. 122 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT KÖNYVEINEK JEGYZÉKE.*) (Folytatás. Elejét lásd a „Földtani Közlöny 11 II. 'évfolyamának 129—136-ik lapján.) 294. D r. Ludwig B iielmer. Die Stellung cles Menschen in dér Natúr in Vergangenheit, Gegenwart u. Zukunft. 1. Lieferung. Leip- zig 1869. vétel. 295. A u i n g e r M a t h i a s. Tabellarisekes Yer- zeichniss dér bisher aus den Térti arbildun- gen dér Markgrafschaft Mahren bekannt ge- wordenen fossilen Conchylien. Briinn 1871. ajándék. 296. Bulletins de la Société malacologique de Belgique. Törne VII. Bruxelles 1872. . . . csere. 297. M i h ó k S á n do r. 1871. évi tiszti névtárának I. ►Statistikai része. II. Név- és czimtári ré¬ sze. Pest 1871." . vétel. 298. S t u r D i o n y s. Die geologische Beschaf- fenheit des Enns-Thales. Sep.-Abdr. a. d. Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anstalt 1853. IV. Bd. Wien 1853.ajándék. 299. S t u r D i o n y s. Die neogen -tertiáren Ab- lagerungen von West-Slavonien. Sep.-Abdr. a. d. Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Wien 1862. „ 300. S t u r D. Das Isonzo-Thal von Flitsck ab- • wárts bis Görz, die Umgebungen v. Wippach, Adelsberg, Planina u. die Wochein. Aus d. Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. IX. Jg. Wien 1858. 301. Stur D. Die Umgebungen v. Tábor (Wotitz, Tábor, Jung-Woschitz, Patzau, Pilgramu. Cech- *) A magyarhoni földtani társulat könyvtára további intézkedé¬ sekig egyelőre még a magyar kir. földtani intézet helyiségeiben — mu- zeum-uteza 8. sz. — van elhelyezve. Itt minden társulati tag kive¬ het használatra könyveket, melyeket a másodtitkár elismervény mellett minden nap délutáni 2 óráig ad át. A II. titkár tavollétében az első titkár lesz szives, annak ebbeli hiyatalát magára vállalni. Ro th Laj os, társ. II. titkár. 123 titz) A. d. Jalirb. d. k. k. geol. R.-Anst. Wien 1858.. 302. Stur D. Geologische Übersichtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag u. Neutra. A. d. Jahrb. d. geol. R.-Anst. XI. Bd. Wien 1860. 303. Stur D. Bericlit iiber die geologiscbe Über- sicbtsaufnabme im mittleren Tbeile Croatiens, ausgeführt im Sommer 1862. A. d. Jabrb. d. k.k. geol. R.-Anst. XIIL Bd. Wien 1863. . 304. Stur D. Bericlit iiber die geologische Über- sicbtsaufnabme des südwestlicben Siebenbür- gens im Sommer 1860. A. d. Jabrb. d. geol. R.-Anst. XIII. Bd. Wien 1863. 305. Stur D. Die intermittirende Quelle von Stracena in Oberungarn. Ein Bericbt nacli Mittbeilungen dér H. Ervin Helm, Dir. W. Schubert u. Dr. A. Novak. Sep.-Abdr. a. d. Mitth. d. k. k. geogr. Ges. Wien. 1863. . . 306. S t u r D. Einige Bemerkungen über die an dér Grenze des Keupers gégén den Lias vorkommenden Ablagerungen. A. d. Jabrb. d. geol. R.-A. XIV. Bd. Wien 1864. . . . 307. Stur D. Die neogenenA blagerungen im Ge- biete dér Miirz u. Mur in Ob.-Steiermark. A. d. Jabrb. d. geol. R.-A. XIV. Bd. Wien 1864. 308. Stur D. Die geologische Karte dér nord- östlichen Alpen. A. d. Jabrb. d. g. R.-A. XV. Bd. Wien 1865. 309. Stur D. Vorkommen ober-silurischer Petre- facte am Erzberg u. in dessen Umgebungbei Eisenerz in Steiermark. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XV. Bd. Wien 1865. 310. Stur D. Fossilien aus den neogenen Abla¬ gerungen von Holubica bei Pieniaky, siidlich von Brody im östlichen Galizien. Nacb den Bestimmungen dér H1I. A. Letocha u. F. Karrer. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XV. Bd. Wien 1865. 311. Stur D. Eine Excursion in die Dachscbie- ferbriicbe Mahrens u. Schlesiens und in die Schalsteinhiigel zwischen Benniscb und Barn. ajándék. V W 5? 124 A. d. Jahrb. d. geol. R.-A. XVT. Bd. Wien 1866 . 312. SturD. Fossile Pflanzenreste aus dera Schie- fergebirge von Tergove in Croatien. A. d. Jahrb. d. geol. R.-A. XVII. Bd. Wien 1867. 313. Stur D. Beitrage zűr Kenntniss per geolo- gischen Verháltnisse dér Umgegend von Raibl und Kaltwasser. Sep.-Abdr. a. d. Jahrb. d. geol. R.-A. XVIII. Bd. Wien 1868. . . 314. Stur D. Die geologische Beschaffenheit dér Herrschaft Halmágy im Zaránder Comitate in Ungarn. A, d. Jb. d. geol. R.-A. XVIII. Bd. Wien 1868. . .. 315. Stur D. Eine Excursion in die Umgegend von St.-Cassian. A. d. Jahrb. d. geol. R.-A. XVIII. Bd. AVien 1868. . ,. 316. Stur D. Bericht iiber die geologische Auf- nahme im oberen Waag- und Gran-Thale A. d. Jahrb. d. geol. R.-A. XVIII. Bd. AVien 1868. .. 317. Stur D. Über das Niveau dér Halobia Haueri. Ein Beitrag zűr Kenntniss dér alpi- nen Trias. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XIX. Bd. Wien 1869. 318. Stur D. Die Braunkohlen-Vorkommnisse iin Gebiete dér Herrschaft Budafa in Ungarn. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XIX. Bd. Wien 1869. .. 319. Stur D. Bericht iiber die geol. Aufnahme dér Umgebungen von Schmöllnitz u. Göllnitz. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XIX. Bd. AVien 1869 . 320. Stur D. Die Bodenbeschaífeuheit dér. Ge- genden südöstlich bei Wien. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XIX. Bd. Wien 1869. . . . 321. S t u r D. Über zwei neue Farne aus den Sotzka- Schichten von Möttnig in Krain. Sep.-Abdr. a. d. Jahrb. d. geol.' R.-A. XX. Bd. AVien 1870 . 322. Stur D. Beitrage zűr Kenntniss dér Dyas- und Steinkohlen-Formation im Bánát. A. d. Jb. d. geol. R.-A. XX. Bd. AVien 1870. . (Folyt, köv.) ajándék. V V T) 1* 77 77 77 77 Budapest, Légrády testvérek. 1874. IV. évfolyam. 6. és 7. szám. 61 m> ^ ® » Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Szakgyiilés 1874-ik évi április hó 8-án. — A földtan az 1873-ik évi bécsi világtárlaton II. rész. — A mezőgazdászat céljainak megfelelő földtani térképek készítéséről Matyasovszky Jakabtól. — Jelentés Ungvár környékén tett földtani kirándulásokról. Rybár Istvántól. — A buziási gyógyfürdő és az ott legújabban véghezvitt fúrások. Zsigmondy Vilmos¬ tól.— Földtani fölvételek. — Titkári közlemények.— A társulat könyveinek jegyzéke (Folytatás.) Szakgyiilés 1874. évi április hó 8-án. Tárgyak: 1. dr. Henszlmann Imre Majlátli Béla, liptómegyei főjegyző úr által a liptói baráthegyi barlangban talált ős em¬ beri csontokat, a nevezett barlang rajzát, egy réteg-átmetszetet, valamint az e csontokkal együtt egy szint áj bán elő¬ fordult kőeszközöket és maminuthfogakat — rajzban — matatta be. E nagybecsű és a tudományra nézve fölötte nagy fontos¬ sággal biró leletről Majlátli úr az „Archaeologiai Értesítő*' szᬠmára egy hosszabb cikket irt, melyből dr. Henszlmann úr, előre bocsátván, hogy Majláth és társai hiába törekedtek egy nagy szik" ladarabot helyéből mozdítani, a következő pontokat olvasta föl: „A meghiúsult küzködés után a sziklától a főcsarnok felé másfél ölnyi hosszúságbán s öt lábnyi szélességben elhordottuk 126 a másfél láb vastag televényföldet, s erős csákányok kezelése mellett, égő fáklyák és gyertyák világánál feltörtük a már¬ ványkemény travertint, mi szikrákat hányva darabokban hal¬ lott szét. Ezen réteg alatt nagy darabokból álló, a hömpölygés által kerekded vagy gömbölyűvé vált köveket és kavicsot szem¬ léltünk, miket csakis viz hordhatott oda, mert anyaguk épen olyan, mint az innét öt órányi távolságra kelet felé fekvő bra- deki ártérnek gránit-golyói és tömbjei, tehát egészen idegen a barlang neocom-mészkőzetétől, megülepedett iszapfölddel a kövek közeiben. Ezen réteg vastagsága 4' 7"-nyíre terjed. To¬ vább folytatván munkánkat, sárgás homokra bukkantunk, mi másfél lábnyi vastagsággal birt; ezen kavicsos homokréteg közepe felé találta Joob Mihály társam a beküldött állka¬ pocs-töredéket. A szótlan öröm meglepetése, mi egész valómat elönté, leirhatlan. A kihányt földet és rétegeket újra a legfi¬ gyelmesebben átvizsgáltuk, s a kiemelt kavicsos homok kö¬ zött egy csigolyacsontot vettünk észre. Ismét folytattuk a mun¬ kát. Ismét két lábnyi távolságban, hasonló szintájon, feküdt egy mamnmthfog-töredék, mellette egy kőeszköz s két darab kovakő-forgács; a rétegnek a főcsarnok felőli részét lehord¬ ván, ugyanazon szintájban hevert a koponya-homlokcsont, kőtárgy és egy mammuthfog. A csontok fekvése össze¬ vissza hányt volt, igy akadtunk cserép-töredék mellett egy ép és egy felhasitott emberi szárcsontra, oldalbordára, csigo¬ lyákra, mintegy öt négyszög lábnyi téren. Leásva a kavicsos homokot, a barlang sziklatalajához értünk, s a további kutatással estve, midőn már többi tár¬ saim jóval előbb eltávoztak, nyolcz órakor felhagytam és haza tértem. Semikép sem tehető fel, hogy mindazon csontok, melyek a barlangokban találtatnak, az ott lakott, tanyázott emberektől vagy állatoktól erednének; sőt az ott legközelebb csatangolta- kétól sem, hanem azoknak egy jó nagy részét á diluviális áramlatok hömpölygő rohama, messzi-távol vidékről sodorta magával, inig azok a barlangok üregeiben megtorlódván, leüle¬ pedtek. Ép oly kevéssé lehet föltenni, hogy mindazon állatok és emberek, melyeknek csontjai a barlangokban felhalmozódtak, a 127 diluvium hullámaiban lelték volna sírjukat, hiszen azok a lét harcában a climaticus viszonyok változása alatt, úgy mint ma is, már előbb befejezvén a földi pályafutást, a feloszlás sötét országában alak- és anyagváltozás által más szerves életlét föltételévé váltak; vagy sírjaikban pihenték ki a lét harcának viszontagságos fáradalmait, mig a helyenkénti áramlatok hul¬ lámzó elemei fel nem dúlták azokat, magukkal söpörték s a barlangok üregeiben végre is lerakták. Innen magyarázható a barlangok csontmaradványainak különböző állapota. Némelyik annyira puha, korhadt, hogy már a lég érintkezésében elmállik, elporhanyúl, némelyik pedig oly ép, oly kemény, mintha csak rövid idő előtt tért volna az enyészet ölébe. Kitűnik a mondottak¬ ból, hogy a barlangokba jutott csontok már akkor az elmállás különböző fokán állottak, a miért a jelen esetben is feltehető, hogy az említett homlokcsont egykori tulajdonosa nem lakta a barlangot; vagy élve találta, vagy máshonnét vitte oda, a mi¬ ért is elmállási szaka még sokkal fiatalabb lehetett a többi ott talált csontokénál, és ezért különbözik ennek állapota a töb¬ biekétől, a miért is hiszem, hogy tartozik az ott felfedezett váz részeihez. Ezen koponyacsontnak feltűnően vastag az állaga, a varrányoknál 0010" vastagságú. A szemőld-csont roppant mérvű kifejlődése a neandervölgyi koponyára emlékeztet, s annak szélességében a befelé hajlott homlok-csatorna vad kinézést ád, a kifejtés igen alacsony fokát tünteti föl. Ha tekintetbe vesszük a szemgödrök irányát, -— a jelen töredékdarabnál csak ez adhatja a fő- és kellő irányt, — majd¬ nem kétségbe esik az ember, azt egykori társának tulajdoní¬ tani, mert összehasonlítva azt a jelenlegi koponyák szemgödré¬ nek irányával, a koponyán szükségképen oly állást kelletett vennie, hogy a szemgolyók vizirányosan foghatták fel a vilᬠgosság behatását s akkor az majdnem vízszintesen feküdt, s a homlok végképen elveszett. De ha feltéve, hogy az némileg mégis felfelé 'ézsut helyezkedett a koponyába, oly rögtön hátra csapott, és annyira prognath arcza volt tulajdonosának, hogy a koponya állatias, hosszú kifejlődése rendkívüli faj-alkatot képezett, mit meghatározni magamat feljogositottnak nem érzem. 10 * — 128 Hogy a jelen csontdarab a koponya árrészének felső t a szemgödrök tanúsítják, továbbá hogy az íuggo leges helyet nem foglalhatott a koponya előrészén, bizonyítja ! « W^Mnya mert ez esetten a szemgo,yók egyenes a mellkasra esik, a mi a képtelenseggel határos s végre a varrányok fekvése is az ellenkezőt bizonyba.Én. k- lönben csekély nézetem szerint a mikro cepb aló g dalhoz sorozom, a szer.es fejlédés ama pnmr.v « mely a neandervölgyinek messze-mogotte all, a m. lak ama catastrophának, mely a negyedleges korszak elő le- rtíek maradványai emberi csontokkal együtt soka és sehol, hang- súlyozza, hogy tudományosan k ^ lei jy^_ k 1 otv 1 6 t r 1 líXJOfrtnyi gliában, Kent grófságban, törteink, h ■ bizottság összeg fordittatik ily célokra lépéB ekí kiküldetését hozza javaslatba, me y c . & a kár tenné, hogy akár a «^'J^t^éStábW tudó- “ Mint második értekező Zsignrondy Vilmos£ buziási gyógyvizek elvetek viszonya,rok' szólott. (Lasda.,e len számban.) , Krenner József úr: 3 Harmadik tárgy gyanánt di. Ki ennei FVv borsodmegyei ős rhinoceros felett" értekezett. lKoJ ” E ° y l,ívván e vidékről (Szilvás, Borsodmegye) egy ben a mnzeumba ugyan e vme őslény agyarának a koronája küldetett t , ^ muze „ m több zápfog, agyar és annak gyok«'«- pekuldött ko- Prélyi árnak köszöni. Ezen agyar a lo ev előtt 129 - rónával tökéletesen összeillett. E maradványok egy olyan rhi- noceros-fajhoz (Acerotherium incisivum) tartoznak, melynek szarva nem volt, hanem e helyett borzasztó agyarokkal birt. Az Acerotherium incisivum maradványai a Mastodon longiros- tris, Dinotherium giganteum és Hippoterium gracile-éival együtt fordulnak elő a congeria-rétegek agyag- és homokjában, vala¬ mint az ú. n. belvedére-kavicsban. Nevezetes, hogy az emlitett lelhelyen — Szilváson — az Ac. incisivum maradványaival együtt a Mastodon longirostris alsó állkapcsának tejfoga is előjött, mi nagy ritkaság. 4. A másod titkár a belépett új tagok s a kilépett ille¬ tőleg meghalt tagok neveit olvasta föl. Beléptek: Eichleiter Antal, a Cfanz-féle vasöntőde- részvénytársulat alelnöke Budapesten, Szumrák Pál, m. k. főmérnök Budapesten, és Dezső Lajos, tanitóképezdei tanár Léván (Barsmegyében). Meghaltak: BallusZsigmond, választmányi tag, Ku- b i n y i F e r e n c, a társulat tiszteletbeli elnöke és gr. Nádasdy Lipót. A FÖLDTAN AZ 1873-IK ÉVI BÉCSI VILÁGTÁR¬ LATON. (Dr. Hofmann Károly és Böckh János, m. k. főgeologok, Telegdi Roth Lajos, m. k. osztály-geolog és M. Matyasovszky Jakab, m. k. segéd-geolog által a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. mini- sterium elé terjeszteti jelentés.) II. rész. Áttérünk most jelentésünk második részére, melyben a kiállított nevezetesebb petrographiai és palaeontologiai tárgya¬ kat fogjuk ismertetni. Ezek, részben a földtani térképek támo¬ gatásául szolgálva, valamely vidék geológiai alkotásának ké¬ pét tökéletesíteni vannak hivatva. Habár a kiállítás (főkép az iparnak szánt volt osztály) figyelmes bejárásánál minden világrészt ásványi terményeiben többé-kevésbé képviselve találhattuk? mégis csak csekély volt a systematice rendezett gyűjtemények — vagy bizonyos rend szerint sorozott kőzet- s ásvány-minta¬ példányok — száma. 130 A földtani térképekhez csatolt ásványtani, petvographiai és palaeontologiai, valamint ezekkel kapcsolatban levő, külön¬ legesen ipaii tekintetben fontos, tárgyak ki- és összeállításᬠban tündöklőit mindenek előtt: 1. Némethon, a mennyiben ennek e tércni kiállítása, főleg bányászati szempontból kivánandónak semmit sem ha¬ gyott hátra, és világosan megmutatta, hogy mit képes egy or¬ szág teremteni, ha, mint ez itt történik, tudomány és gyakor¬ lat egymást kiegészítik, egymásra termékenyítve hatnak! És valóban bámulatra méltó e behatás eredménye, ha visszaemlé¬ kezünk a statistikai ábrázolatokra, melyek a német birodalom bᬠnyászati osztályában a kiállításon valának láthatók, s melyek ez eredmények könnyebb felfoghatásának közvetítőiül voltak hivatva. A sok érdekes közül, mit Németország kiállításának e részében nyújtott, különösen kiemeljük itt a kősó-termelésre vonatkozó mutatványokat, nevezetesen egy kősó-obeliskot, mely astassfurti évi kősó-termelést a természetes nagyság Vioooo való mértékében ábrázolta, — a sok különféle porosz és württembergi (friedrichshalli) sónemet, valamint az éjszak-német alföld alap¬ zatának kikutatása céljából eszközölt fúrások átmetszeteit, mely fúrások, a só települési viszonyai- s vastagságáról kellő fel¬ világosítást adva, ellehet mondani csaknem kimcrithctlenül gazdag, a trias képletben tartalmazott sótelepek feltárását eredményezték. E furlyukak egyike, t. i. a Sperenberg melletti, egészen 1269 méternyi, tehát 4000 bécsi lábon felüli, azaz a legnagyobb eddig elért mélységbe hatolt, anélkül, hogy a só¬ telepen egészen áttört volna. Ila itt felemlítjük még a porosz-sziléziai „Königsgrube“ kőszéntermelését, mely egymaga 1872-ben közel 20.000,000 mázsa szenet szállított ki pár aknából, a saarbriieki ke¬ rület valamint Szászország szintén igen nevezetes szénter melését, a siegeni és nassaui vasércz-bányák terményeit, melyek, legnagyobb részt mangantartalmú sideritből állva, a világhírű „Krupp“-féle gyárnak óriási ágyuk és más öntött aczél-készitményeire szolgáltatják a nyers anyagot; másrészt pedig kiemeljük a szászországi érezhegység s clausthali bánya- kerület ólom, ezüst stb. termelését, valamint a tananyagul szol- gáló freibergi (Szászország) bányaakademiai raktár ásvány- s kőzet-gyűjteményeit, — lígy Németországra vonatkozó fennebbi állításunkat elegendően bebizonyitottnak véljük. 2. Az ausztriai tartományok közül, melyek az itt figyelembe vett tekintetben szintén igen sok szépet és érdekest mutattak fel, sőt különlegesen bányászati szempontból véve kitünően valának képviselve, különösen ki kell emelnünk Kraj- nát t. i. az idriai higanymü cs. k. bányaigazgatóságát, mely Lipold főbányátanácsos vezetése alatt áll. E műnek kiállítása, az osztrák cs. k. földmivelési minisztérium külön-épületében helyeztetvén el, a földtani és bányászati térképeken, valamint műtani részletes rajzokon kívül az ottani bányákból való érc¬ darabokat, továbbá kohászati és gyári készítményeket, végre képletek, — tehát a geológiai kor szerint — igen szépen rendezett kőzeteket és fossil maradványokat, Idria környékéről, tartal¬ mazott, ez utóbbiak lelhelye is egyszersmind kitéve lévén; te¬ hát az ottani földtani s bányászati viszonyok tökéletes s kime¬ rítő képét nyújtotta. A bécsi cs. k. földtani intézet az e jelentés első részében tárgyalt földtani térképeken, valamint összes, fennállása óta kiadott nyomtatványán kivid, főleg általános elvek szerint ren¬ dezett gyűjtemény által, mely az osztrák országokban előfor¬ duló hasznavehető terményeket az ásványország köréből fog¬ lalta, fényesen volt képviselve. E gyűjtemény, építészeti anya¬ gok,- szenek,- ércek és sókból állva, a fontosabb ércvonula¬ tok, a jelentékenyebb szénmedencék stb. mindegyikét, tette szemlélhetővé, lígy hogy ez által az ország hasznavehető ás¬ ványi terményeinek sokasága- és változatosságáról élénk képet nyújtott. E gyűjteményhez volt még csatolva a Drasche-féle szén¬ müvek külön kiállítása, valamint a Hauer Károly által a földtani intézet vegyműhelyében készített mesterséges jegecek gyűjte¬ ménye is, továbbá a jellemzőbb kövületek néhány legszebb példánya. Olyféle, mint az itt említett, főkép ipari szempont¬ ból fontos, gyűjtemény kétség kivid nagy becsesei bir minden országra nézve, de annak beszerzése, össze- és felállítása elő¬ ször hosszabb időt, másodszor pedig tág helyiséget igényel. 132 Igen érdekesek voltak Hochstetter-nek kénből készített miniatur-vulcánjai, Simony jégár-tüneményei, Ettingshausen fossil virány-gyűjteménye, valamint a bécsi anthropologiaí tár¬ sulat kiállított tárgyai, melyek közül egy „ursus spelaeus“ csontváza, cölöp-épitkezési lelemények stb. tűntek elő. Mérnöki szempontból kiváló figyelmet érdemel azon, Wolf bécsi geolog és bányatanácsos által összeállított kisebb, külön¬ féle kőzetből álló gyűjtemény, mely a kőzetek keménységi fo¬ kának fúrás által való meghatározását mutatta, a mennyiben az egy perc alatt elért fúrlyuk-mélység, milliméterben kifejezve, a kőzetnemek keménységi fokát jelenti. Az arlbergi alagút megindítása alkalmával például a mészköven egy perez alatt 1-559 mm.-re, a verracano-homokkövön pedig csak: 048 m. m.-re fúrhattak keresztül, tehát 1-55 és 0-48 fejezi ki e mész- s homokkő keménységi fokát. Az osztrák szénbánya-mivelés a bécsi világtárlaton igen gazdagon vala képviselve. E tekintetben különösen kitüntették magukat Cseh- és Morvaország, mi különben már előre volt várható; tisztességes helyet foglalt el: Stájer- ország és Felső-Ausztria is. Ezen országok bányatársulat- jai, úgymint ez más országok bányakiállitásaiban is több¬ ször fordult elő, igen kedvelték a fekete-és barnaszénnek gúla-alakban való felállítását, mi a széntelepek egész vastag¬ ságát, úgymint települési viszonyait világosan tiinteté elé, tehát ily modorban eszközölt fel- s kiállítás jó gondolatnak mondható. Több cseh társulat igen szép, a kőszén-képletből való növénylenyo¬ matokat is állított vala ki, mint araucariták,- calamiták,- stig- mariákat stb., s a kemény cannelszénből készített tárgyak is, mint golyók, palackok, valónak itt láthatók, míg ilyféle lig¬ nitből készített tárgyak, mint kosárfonadékok, keretek stb. a felső-ausztriai wolfsegg-traunthali társulat által voltak kiállítva, mely társulat barnaszénből előállított coaks-sot is mutatott fel. Ha még felemlítjük itt Lottmann (Chlumetz, Csehország) tőzeg szenesedési módját, a stájerországi, alsó-ausztriai és cseh¬ országi (schwarzbachi) grafitot, a seefeldi (Tirol) és dalmát- országi asphaltot, a gácsországi (Boryslaw) ozokeritet (nyers földviaszt), valamint az eocen naphta-rétegekből való kövüle- 133 teket, a gácsországi, kaluszi sóbányákból való kainitot vagy pikromeritet (kénsavas kalium-magnesium) és a légenysavas káliumot, mely a földmivelésre nézve igen fontos, a stíriai és karinthiai vasérceket, nevezetesen sideritet s az e vasérccel együtt előforduló, „vasvirágainak nevezett aragonit-válfajt, a karinthiai ólmot, a klagenfurti „Naturhistorisches Landesmu- seum“ által kiállított, igen jól rendezett föld- s ásványtani gyűjteményeket, a cseh-. és morvaországi fedőpalatáblákat, a felső-ausztriai (mauthauseni) gránitot, mely emlékoszlopok,- malomkövek,- és Bécs városának kövezésére szolgáltatja nagy¬ részt az anyagot, — a laibachi múzeum által kiállított krajnai márvány faj okát, Stark (Csehország) kasnaui kőszénbányásza¬ tának rétegátmetszetét, és végre még Schary által (Prága) kiál¬ lított, siluri kövületeket, nevezetesen igen szép megtartású tri- lobitákat tartalmazó'gyönyörű gyűjteményt, — úgy az osztrák tartományok, mint legközelebbi szomszédainknak kiállított, s jelentésünk e részébe vágó, jelentékenyebb tárgyait felsoroltak¬ nak véljük. 3. Franciaország a már tárgyalt földtani térképe¬ ken, „le Creusot" és a „Mines de la grande Combé" rajzain, akna-átmetszetein, szén-, coaks-, és briquets-mintáin kivid a pᬠrisi „piacé Hébert á la Chapelle" artézi luftjából való henger- alakú fúrómintákat állított ki, továbbá lehetett — más helyen — látni „la Ferté-sous-Jouarre"-i malomköveket, cementet és ebből készített ízletes kőtáblákat, megint más helyen az „anonym társulat" és Seyssel (Aix-ben) földszurokját, igen szép a „Py- renaeák"-ból való márványtuskókat, természetes és mestersé¬ ges drágakövet nyersen és csíszoltan, és a département „du- Lot"-ból való fossd phosphorsavas meszet, melyet Storck et Comp. Párisban a phosphorsav s annak vegyületeinek előállít tására felhasználják. A francia te le pi tvén y ek (Algéria) osztályában kiílönféleszinü, fehér és fekete (Constantiné-ből való) csiszolt márvány-válfajokat, rostnemű és tömött aragonitot díszes asz¬ taltáblák alakjában, orani, ékítményekre felhasznált nemes ser- pentint, természetes ockert, rostnemű kősót Constantinéből, lignitet, antimon-, ólom-, horgany-, réz- és vas-ércet láthatott a látogató. 134 Algériát kivéve az éjszak-afrikai országok geológiai viszo¬ nyairól tájékozást nyerni különben alig volt alkalom nyújtva, és legfölebb az egy p tömi osztályban kiállított, a Nílus tor¬ kolatjait jól ábráló domborművet véljük itt felemlíthetőnek. 4. Visszatérve Európába következik a Svájc. A grau- bündteni „Naturforschende Gesellschaft“ rhati (vas-, kén-, gipsz- natron-tartalmu) ásványvizeit mutatta be, voltak azután kiál¬ lítva schaffhauseni grafittégelyek, a Montcenis-alagut egy része, természetes nagyságban utánozva, és annak keresztülfurása alkalmával áthatolt kőzetrétegek mintái, mig tananyagul szol¬ gáló gyűjtemények a svájci iskolaházban vaIának felállítva. 5. Olasz hon. Az 1873-ki bécsi világtárlat legtöbb láto¬ gatója talán, örömmel emlékezik vissza azon kitünő-szép, igen gazdag, mindenféle színű, csiszolt, főleg márványokból álló gyűjteményre, mely a kiállítás olaszhoni osztályában vala lát¬ ható. E gyűjtemény a márványnemeken kivid alabastert, bitu¬ menes mészkövet, tuffát, gránitot, porphyrt, serpentint, achatot stb. is tartalmazott, és, e kőzet-minták mind csiszolva lévén, lapos és kocka-alakban voltak kiállítva. A lusernai (Piemont) kőbányák bámulatos nagy gneisz-táblákat szolgáltattak, mely kőzet tartóssága miatt járdák és közhelyek kövezésére hasz¬ náltaik. Érdekkel bírtak a faragatlan, nagy márványtuskók is, melyek ily állápotban a művészek részéről találnak alkalma zást. Volt továbbá képviselve római kaolin természetes állapot bán, asbest, finomított gypsz (az úgynevezett bolognesi kréta), kristályosodott természetes- és öntött kén Siciliából, Sar- dinia sziget szép ólomérce, gazdag horganyérce, Bacu-abisi szene stb. 6. Belgiumból való nyers anyagok közűi a híres se- raingi társulat (John Coqueril) vas-ércét, szenét, a „Société anonyme de Bleyberg belgique“ ólom-, horgany- és vasérceit, namuri, malomkőre használt quarcitot lehetett találni, továbbá áttunk itt mesterségesen készített márványt, és gyönyörköd¬ ünk a „Société du charbonnage de Bascoup“ szénbányászatᬠnak dombortervében, valamint e társulat szénterületének geo¬ lógiai-bányászati átmetszetében. 135 7. Ha vándorlásunkat folytatjuk, különösen igénybe vesz, figyelmünket Svédország, mely kitűnő danemorai vasércei (mágnes, — vörösvasérc stb.), falduni chalkopyrit, kobalt snickeli ércei, grafit, szén és portland-cementje által igen szépen van képviselve. Példásan rendezve voltak a földtani térképeknek közelebbi magyarázatául szolgáló kőzetgyiijtemények, melyek, kézi- és csiszolt kockaalaké példányokból állva, úgymint a svédországi glacial-lerakodásokból való tanulságos puliányok gyűjteménye a „Geologische Landesuntersuchung Schwedens* által valának kiállítva. 8. A norvégiai osztályban észrevehettünk egy szép kőzet- és ásványgyüjteményt, többi közt az ottani alaphegység nagyszemű granittelléreit is képviselve, apatit-jegeceket és tus- kókat, a „Comp. miniére belge de Vigsnaes“ által kiállított 75 mázsát nyomó chalkopyrit-tuskót, vasérceket stb; gyönyörű látványt nyújtott a rotundában felállított kristályodott és haj¬ szálnyi vékony kongsbergi szín-ezüst, ezüstércek, és azon a kongsbergi „Königsgrube“-ből öOOmtnyi mélységből való tuskó, mely, belseje kénezüst, kérge pedig tiszta ezüst lévén, 100 kilo¬ grammot nyom és 7000 firt. értékkel bir. 9. Oroszország ide tartozó kiállítási tárgyai közül felemlithetőnek tartjuk a szép malachitet és lapis lazulit, mely¬ ből asztaltáblák, ékszerek stb. készíttetnek, a szép nagy, a ro¬ tundában látható vala, vékonyra csiszolt nephrit-táblákat, vala¬ mint a Faber által kiállított, a sibiriai „Alibert“-aknából való felül nem haladott grafitot, melyből készített, igen csinos ék¬ szerek is valának itt láthatók. 10. A dánországi osztályban földpátot, kaolint, sze¬ net és nagy darabokban a szép izlandi kettős-pátot vettük észre. 11. Angolhon szakmánkba vágót nem sokat, de érde¬ kest mutatott, mint a walesi, kvarcerekkel áthúzódott fedő¬ palát, sajátságos, kakastarajhoz hasonlító kőszenet, merthyr-i sigillaria és lepidodendron maradványait tartalmazó agyagos spkarosideritet, antracitot, cornwalli ónércet stb. — Volt továbbá kiállítási osztályában látható egy csinos, — Rob. Damon által kiállított — mostkori szárazföldi, édes- és sósvizi puliányokból 136 álló gyűjtemény, mig más helyt a 10"-nyi vastag, 500 mázsát nyomó Armstr ong-féle páncél-toronytábla, mely a német „Bo- russia“ nevű toronyhajó részére lett készítve, hírt adá az ango vasipar nagyszerűségéről. Angolország telepitvé ny ei, mint angol India, dr. Oldham által összeállított s különféle kőzetnemet, aranyt, smaragdot, kockaalaku kősó és szénmintákat tartalmazó, tanul¬ ságos gyűjteményt, ceyloni grafitot és vasérceket küldött vala; dr Stoliczka Dél-Indiából való krétakorszakbeli kövületei a világtárlat tartama alatt a cs. k. földtani intézet helyiségeiben valának felállítva. Különös vonzerővel bírtak a kiállítás látogatóira nézve a délafrikai, nem csiszolt Capgyémántok, melyeknek legnagyob¬ bika, (1V*" átmérő), az ismert s 375,000 forint értékű „bte- wart“ a rotundában volt látható. Voltak továbbá a „Cape of good kopekról kiállítva szép aranydarabok, „Namagualand- Mines“ rézércei, „Port-Na- tal“-i feketeszén és guanó (szikla-guanó). Feltűnést okoztak a dél-ausztráliai aranyrögök is, melyek gipszből mintázva, főleg legnagyobbikával, a Bakery Hill Bal- larat-nál (Victoria) 180'-nyi mélységben talált s 2195 obont nyomó „Willkommen" nevűjével díszelegtek. Queensl an db ól egy óriási malachittuskó, chalkopyrit cinober, valamint igen szép darabokban nemes opál is, beérke¬ zett vala, mely utóbbi a magyarhonival is versenyezhetne. dr. Lauder-Lindsay N eu-See 1 andból egy arany-réz¬ ére, chromvasérc, szenekből stb. álló gyűjteményt küldött vala, de okvetlenül legérdekesebb-bé tették ezen ország kiállítását a különben mindenkinek feltűnő, csaknem tökéletesen megtar¬ tott csontvázai a Dinornis (Moa) nevű madaraknak. E szárny-, tálán, kihalt madarak csontvázai, mint a Dinornis didiformis Ow.- a Din. ingens Ow, -a Din. gigauteus Ow.-é a Christchurclu Canterbury-Museum“ igazgatója dr. Jul. Haast által voltak kiállítva, a Din. giganteus csontváza, körülbelül BV-nyi magas, Hochstetter tanár által vala felállítva. Nagy érdekkel bírt ez óriási Moának egy lábnyoma, mely, a Poverty-Bay partvidéken 137 előforduló homokkőben találtatván, Hochstetter tanár úr tulaj¬ dona s általa volt kiállítva. 12. Spanyolbo n ásványkincsei egy külön pavillonban voltak kirakva, láttunk szép ólom-, vas-, réz- és ezüstérceket, márványt, természetes cementet, kősót és szenet, mely tárgyak rendezési módjuk által a szemre ugyan jó benyomást tettek, de a szükséges, a lelkelyt stb. megnevező jegyek csaknem egé¬ szen hiányoztak. 13. Portugálból ólom- antimon- és rézércek mellett kiilöuös szép márványtáblák, porcellánföld az Azorák-ról és a vallongoi palatáblák tűntek fel; a magyarázatra nézve külön¬ ben e kiállítás a spanyolhon inál még többet hagyott kivá- nandónak. 14. Görögország márványt, építőköveket, ezek közül a lauriumi, plakyt nevű, mésztartalmú csillámpalát, santorini cementet, ólom-, chromércet és Meganisi-szigetről való litko- grapbikus palát küldött vala. 15. A t ö rö k osztályban láttunk auripigmentet és dr. Ab- didlab Bey-nek a Bosporusról való és devoni kövületeket tartal¬ mazó nagyobb gyűjteményét. 16. Cbinából beérkezett vala fekete szén. 17. Japanszén, titanvasérc, serpentin mellett az ott na¬ gyon kedvelt, begyjegec-, amethyst- és chalcedonból készített go¬ lyókat mutatta fel, mig egy Nautilus lingulatus ennek messz- elterjedésére nézve igénybe vette az érdeket. 18. E j s z a k a m e r i k a. Ásványi terményeiben többé kevésbé az egyesült-államok is voltak képviselve; itt felemlí¬ tendő : egy Kerr tanár által kiállított, jól rendezett ásvány- gyüjtemény Éjszak-Carolinából, mely igen szép korund-darabo- kat, beryllt, serpentint, itakolumitot (a gyémánt anyakőzetét), szenet, vas-, rézérceket stb. tartalmazott. Tenessee vasér¬ ceket, C1 eve 1 and-0bio homokkövet, márványt, Pe nnsy 1- vánia vasércet, kobaltot és nickelt táblákban, Alabama litbograpbikus palát, St.louis-i kobalt- és nickelércet, márványt, aranyércet, Illinois folypátot, ólom- horgany- vasércet, Utali arany,- ezüst,- réz-, wismuth,- ólom,- horgany,- vasércet, csiszoló palát, C i n c i n a t i-0 h i o siluri kövületeket, I n d i a n a 138 szenet (block coal), vasérceket, California (Nevada-Ari- zona) ritka ásványok,- mint clilor,- brom-, arsen,- ezüst,- miar- gyrit,- stb.-bdl álló gyűjteményt küldött. 19. A délamerikai kiállításban lehetett látni Vene- zuelából való guayanai aranydús kvarcot, kőszenet, anthra- citot, petróleumot, réz,-ólomércet, kaolint, gránát tartalmú gneiszt, mely ott kövezetkőnek használtatik, és természetes tengcrsó- kristályokat. Brasiliából láttunk szép hegyjegecet, „San Pedro do rio grande“ és „Sta. Catbarina“ tartományából való szenet, egy az 1867—1871 évi brasiliai gyémánt - kivitelt gra- phice előtüntető kimutatást, továbbá vasércet, petrosilcxet, igen szépen megtartott hallenyomatokat homokos agyagpalában, va¬ lamint egy a Rio de Janeiroi nemzeti múzeum által kiállított, és szép arany-, ezüst-ércet, szín-aranyat, palládiumot, topast, turmalint, beryllt, opált, gyémántot a conglomerátnemű itako- lumit-anyakőzetével (grés flexivel)-lel együtt stb. — tartalmazó gyűjteményt. 20. Végre Magyarország szintén igen szépen volt kép¬ viselve, nevezetesen: Hantken igazgató és Madarász urak gyö¬ nyörű nummulit-gyüjteménye, — Szabó tanár rendszeres tra- chyt-gyüjteménye, — Herbichnek erdélyi eruptív-kőzetek gyűj¬ teménye,- valamint a magy. kir. földtani intézet képletek szerint rendezett, dús kövület-gyűjteménye- által. A magyarországi kőszén együttes kiállítása, melynek létrejötte első sorban a magyarh. földtani társulat kezdeményének, annak rendezése és felállítása pedig Hantken igazgató úrnak köszönhető, hazánk nevezetesebb szénbányáiról elég hu képet nyújtott a külföldnek. A selmeci, — körmöd, — nagybányai kir. fémbányᬠszat kőzeteket és érceket küldött vala, láttuk továbbá Hofmann Ernő (O-Orsován) eh róni érceit, a dobsinai kobált- s nickel- érceket, abrudbányai és verespataki színaranyat, a brassói bányatársulat vasérceit, valamint a mármarosi és erdélyi só¬ nemeket. így tehát geológiai tekintetben hazánk is méltó helyet foglalt el a bécsi világtárlaton, miről legjobb tanúságot adott a versenyező országok és nemzetek általános elismerése. Kelt Budapesten, 1874. február 8-án. 139 A MEZŐGAZDÁSZAT CÉLJAINAK MEGFELELŐ FÖLDTANI TÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSÉRŐL. Matyasovszky J.-tól ifelolvastatott a társ. f. é március hú 18-án tar¬ tott szakülésén). A földtan elejétől fogva kiválóan a bányászatnak tett megbecsülhettél! szolgálatot, egyúttal segédkezet nyújtván annak mai álláspontja eléréséhez; sőt újabb időben, hol a mérnöki- szak vasutak, alagutak stb. építése által oly jelentékeny ér¬ vényre jutott, ismét a földtan nyújtott segédkezet a legfontosabb kérdések helyes megoldására, mi legelőször is Angolhonban méltányoltatok kellően, hol néhai Captaiu Boscawcn Ibetson- nak jutott feladatául, hogy az újabb vasúti bevágásokat s keresztmetszeteket földtanilag vizsgálja meg. Azon mértékben, melyben a földtani kutatások legújabb időben mindinkább a legfiatalabb képződésekre vagy földréte¬ gekre kiterjesztettek, a földmivelő érdeklődése is ezen tudomány iránt növekedett; ezen érdeklődés főkép az által nyer kifejezést, hogy részletes geologiai-agronomicus térképek hiánya ezen ol¬ dalról nyilvánul leginkább. dr. Orth Albert, a jeles berlini tanár, ki a földtani agro¬ nómia terén több év óta érdemdús sikerrel működik, az 1872-ik évben a breslaui gazdászati egylet által jutalmazott munkájában „Die geognostische Durckforschung des schlesischen Schwennn- landes zwischen dem Zobtener und Trebnitzer Gebirge, nebst analytischen und petrographischen Bestimmungen, sowie einer Übersicht von Mineral-Gesteins, und Bodeuanalyseifö, különö¬ sen kiemeli az alaptalajrétegek fontosságát a termőföld ér¬ tékére nézve. Egyszersmind elismeri a geológiának nagy jelen¬ tőségét földmivelési tekintetben, mint azon közvetítő tudomᬠnyét, mely a földtörténet folyamatában az alaptalajból kelet¬ kezett és a megváltozott rétegeket és képződményeket ismerteti. A földtani térképek magukban véve, a mint általában készíttetnek, a földmivelőnek már jelenleg is, ha kielégítő arány- mértékben áldhatnak elő, sokkal nagyobb előnyöket nyújtanak, mint sem általában gyanittatik, s ha gyakorlati földmivelési célok elérésénél nem méltathatnak kellő figyelemre, úgy annak 140 oka egyrészt abban rejlik, hogy a térképek mértéke aránylag kicsiny, s ennek folytán az egyes földrétegek, talaj- és kőzet¬ nemek részletes kijelölése majdnem lehetetlenné válik,- másrészt pedig abban, hogy általában a tájékozottság, s annak tudata hiányzik, mire szolgáljanak tulajdonképen a földtani térképek. Továbbá a földtani térképek inkább csak bizonyos vidék kü¬ lönböző képleteinek képződése és egykorúsága szerint való ábrázolására szorítkoznak, a petrographiai alkotás ellenben csak másodrendű, s gyakran csak az alosztályozásokban véte¬ tik figyelembe. A földmivelőre nézve pedig legfontosabbak a geognosticus képződmények petrographiája; továbbá a képződmények alko¬ tása és helyezkedési viszonyainak beható ismerete. A képződ¬ mény magában, valamint a származási mód is csak any- nyiban vétetik tekintetbe, a mennyiben alkotásárá befolyás sál birt. A célnak megfelelő geologiai-agronomicus térképek ké¬ szítésénél azonban sokféle tényező veendő tekintetbe, mint pél¬ dául, a termőréteg összetétele (alkotása), helyezkedése, vastag¬ sága, fekvése s még egyéb fontos adatok, melyek a tiszta geo¬ lógiai térképeken mind be nem jegyezhetők. Tekintetbe véve azon körülményt, hogy a termőtalaj be¬ hatóbb földtani és chemiai átkutatása és részletes ábrázolása mily jelentőséggel bir, különösen hazánkban, melynek mint földmivelői államnak fejlődését lényegesen előmozdítani képes, általános óhajnak vélek kifejezést adni, ha a tisztelt földtani tár¬ sulat figyelmét a tudomány ezen ágára irányzóm, szem előtt tart¬ ván azt, hogy a közönség érdeklődése bár mely tudomány iránt annál nagyobb, minél inkább alkalmazhatók és minél el¬ terjedtebb módon jönnek tényleg is alkalmazásba eredményei a gyakorlati életben. Ezeket előre 'bocsátván, bátorkodom a geológiai s agro- nomicus térképek készítési módjára vonatkozókig némi ada¬ tokat közölni, melyeket a bécsi világtárlat alkalmával igen tisz¬ telt szaktársaim közreműködésével gyüjthetni szerencsés voltam. Sajnálom, hogy nem vagyok azon kedvező helyzetben, az itt tárgyalandó geologiai-agronomicus térképeknek egyet- 141 lenegy példányát sem mutathatni be, miután eddig még nem sikerült azokat megszerezni; e helyett igyekezni fogok ma¬ gyarázatul közlésemet rövid ábrázolásokkal kisérni. A nagyobb számban kiállítva volt geologiai-agronomicus térképek közül csak hármat akarok itt tárgyalni, melyeknek készítési módja különféle mérték szerint világosan tűnik ki, és pedig: I. Az „Übersichts-Bodenkarte Österreichs“ című, dr. Lorencz cs. kir. osztálytanácsos és Wolf H. cs. kir. bányata¬ nácsos által készített térképet, mely egy egész ország-csopor- tozatot tárgyal, II. a francia földrnivelési ministerium megbízásából Meugy A. által készített és csak egy tartományt tárgyaló „Carte géologique-agronomique de l’arrondissement de Vouziers“ és III. a svéd : „Karte dér Ackerkrume und des Untergrun- des iiber einen Theil des Gutes Skottorp in dér Provinz Hal- land, agronomisch-geologisch ausgeführt von Leonhard Holm- ström und Axel Lindström“, mely egy jószágnak csak részét tárgyalja. Az első tehát inkább naggyában, átnézetesen, a harma¬ dik egész részletesen tünteti elénk a talaj viszonyait, míg a második, a francia térkép, a mérték nagyságára nézve e kettő közt foglal helyet. I. Tárgyaljuk tehát először is az „Übersichts-Bodenkarte Österreichs.“ Az aránymérték a térképen nem volt kitéve, de becslé¬ sem szerint alig lehetett nagyobb mint 1:600.000. Az ily nagyságú térképek csakis arra szorítkozhatnak, hogy a geológiai térképen kijelölt felületes képlet-tagokat, melyek a termőréteg képződésére befolyással bírnak, ismer¬ tessék. A különböző talajnemek közönséges módon, színezés ál¬ tal tüntetvék ki. A talajnemek kijelölésére szerzők következő négy cso¬ portot állítottak fel, vagy különböztettek meg: 11 142 1. csoport. Primitív (őskori) kőzetek föld nemei. Talaj, törmelék stb. után nem alkotó, szilárd alaptalajon (auf nicht nachschaffendem, liartem Untergrund) t. i. oly alaptalajon, mely szántás által össze nem keverhető a termőréteggé!: I , .,,, i tömeg - kőzetekből a) kovasavas timföld |elmallasbeli| ^ (AU0.3 Sí 0.) tartalmú) termények |^ acS o S és földes „ b) kovasavas magnesia) az l az . (. MyO , S0 2 ) tartalmú I I b) calcitok. d) dolomitok. e) gipszek. 2. csoport. Üledékes kőzetek fő Id nem ei. Talaj, után nem alkotó szilárd alap talajon : a) agyagos kőzetek b) márgás „ c) meszes „ d) kovagos „ 3. csoport. Üledékes kőzetek földnemei. Talaj, után alkotó, laza alaptalajon (auf weichem, nachschaffendem Untergrund) t. i. oly alaptalajon, mely szántás által összekeverhető a termő¬ réteggel : a) az agyag féleségei. b) homok. c) kavics. 4. csoport. Földmivelési tekintetben különösen fontos anyagok. Turfa, szén, graphit, phosphortartalmú kőzetek, bitumenes kőzetek, kénes kőzetek, kősó, timsó és porcel- lánföld. II. A francia „Carte géologique-agronomique de l’arron- dissement de Vouziers“, nagy és színes nyomatú térkép, mér¬ téke 1 : 40.000 143 Szerző legelőször is az ábrázolt területen előforduló, s che- miai alkotásuk, xigy mint mechanikai minőségüknél fogva külön¬ böző képződéseket, geológiai szempontból igen részletesen osz¬ tályozta, s elterjedésüket a térképen, a geológiai térképen szo¬ kásos mód szerint, különböző sziliekkel tüntette elé. A színmagyarázatban eme képződések geológiai kora, geograpliikus előjövetele, víz-átbocsátási foka és több, földmi- velési tekintetben fontos tulajdonságai, rövid vázlatban előad- vák, mint például, krétás talajoknál (terrains croyeux). A krétás talajok átlag 75°/ 0 szénsavas meszet tartalmaz¬ nak s nagyon kygroskopikusak, 50—60°/ 0 vizet beszíván s hosszabb ideig azt mégis tartván, csekély mérvű tömöttségük- nél fogva könnyen fagynak. A térképen észrevehetők még betűk is, melyek a talaj minőségét, függetlenül geológiai hovátartozásától, csak tisz¬ tán cliemiai és mechanikai minőségére nézve tüntetik elő s e tekintetben az ábrázolt vidéken 16 talajnemet vagy talaj¬ képletet különböztet meg, mint például: T = turfás vagy mocsáros talaj (terrains tourbeux ou marecageux.) A = homokos agyagtalaj (terrains argilo-sableux) stb. E betűk azonkiviil még számjelekkel vannak ellátva, melyek az illető talajnemek nedvességű vagy szárazsági fo¬ kát ismertetik. E tekintetben 5 fokot különböztetnek meg. III. Az előbbiekben már említett svéd térkép „Karte dér Ackerkrume und des Untergrundes iiber einen Thcil des Gu- tes Skottorp in dér Provinz Halland“ kiváló pontossággal s szorgalommal van készitve. Az egyes lerakodások, vagy képződmények részletes tag¬ lalását, valamint a talajnemek chemiai és mechanikai megha¬ tározását alig lehetett, volna célszerűbb, átnézetesebb módon oly tömör képben kijelölni, mint ezt nevezett térkép mutatja. A térkép mértéke 1:4000 és színtáj görbékkel van ellátva, melyek fekete pontozott vonalok által jelölvék meg. A színtáj görbék egymástóli egyenlő távolsága, illetőleg a szint különb¬ sége 2,5 lábra vétetett; ezek számokkal vannak ellátva, mely utóbbiak a tenger-szín feletti magasságot fejezik ki. 11 * 144 A térképen legelőször is közönséges színezés által kittin- tetvék a talaj minősége t. i. a termőréteg s az alaptalaj. Az ily mórion ábrázolt terület aztán egyenlő négyszögekre van fel¬ osztva, melyeknek egységéül 1 svéd Tonnenland = 1,934 né¬ met hold vétetett. A felső talaj vagy termőréteg alkatrészeit (egész 12 hüvelyknyi mélységre), mindegyik négyszögbe fogott terület déli és keleti szélén, valamint közepén, elmés jelek tünte¬ tik elé. A Tarell tanár tervezete szerint használt jelek és ezek magyarázata következő : 2 > 5 %, 5°/ 0 , 7,5%, 10% (fekete színben), a talaj heví- tési veszteségét százalékokban fejezi ki. _ _ _ • _ • _ • • * • • . • 2,5%, «5%« , •7,5%, 10%, 15%, 17,5%, (kék színben) a talajnak agyag és porfinom homok tartalmát szᬠzalékokban fejezi ki. • (pont) jelenti 10 százalékos finom homok O (kör) „ „ „ közép finom homok © (kör ponttal „ „ „ durva homok és kavics Kék színű számok a széneny vegyiiletek (Carbonatok) tartalmát, százalékokban fejezik ki. Vörös • a sark vidéki szerves testek leihelyét, a jégár- korszakbeli márgában (Glacialmergel) jelenti. Vörös —• a tengeri szerves testek lelhelyét, az alluvialis mostkori agyagban jelenti. Fekete színű $ értésül adja a gyepvaskő (Raseneisen stein) jelenlétét a termőrétegben. Mint már emlitém, a rétegek vastagsága szintén számok¬ kal van jelölve, mint például: S5'-|- azt jelenti, hogy a homok vastagsága az 5 lábat túl haladja. SS4' |azt jelenti, hogy 4 láb vastagságú alluviális ho- SLl'-f-jmok alatt alluviális agyag következik, melynek vastagsága ösmeretlen mélységbe terjed. tartal¬ mát. egy vörös színű I 145 vastagságú turfatelep vastagsága T3 | azt jelenti, hogy 3 láb Sl'-(- (alatt homok következik, melynek ösmeretlen mélységbe terjed. Római számok olyan helyeket tüntetnek elő, melyekből nagyobb összpróbák lőnek chemiai úton elemezve. Sőt némely mechanicai elemzés eredménye is ki van tüntetve a térképen, és pedig a következő módon: azon terület, melynek talajából több mechanikai elemzés tétetett, vörös pontok által van hatᬠrolva és ebbe be vannak jegyezve a ter¬ mőréteg átlagos alkatrészei, p. o. é. hu- mus és víz 5—15°/ 0 agyag és porfinom homok 7—30°/ 0 finom és középfinom homok 70—90°/ 0 durva homok és kavics 1—10°/ 0 A kertek és faültetvények, valamint az agyaggödrök és tavak szintén kij elő Ívék. Az ily módon ábrázolt térkép, körülbelül következő ké¬ pet mutat.(Lásd a mellékelt táblát) Itt tehát látjuk, hogy a térkép elmés módon mind azon fontos adatokat nyújtja, melyeket az okszerű földmivelő föld¬ birtokának helyes megbírálására szükségei; és pedig anélkül, hogy a térkép átnézetes voltát csorbítanák. Magától értetik, hogy első sorban az illető jegyekkel meg kell ismerkedni. H 5—15% L 7-30% S 70-90% G 1—10% JELENTES Ungvár környékén tett földtani kirándulásokról. Rybár I s tyáutói. (Felolvastatott a társ. f. évi márc. 17-ki szakgyiilésén.) A magyarhoni földtani társulat t. választmánya megbízᬠsából 1873. év nyarán számos kirándulást tettem azon pa- rallelogrammhoz hasonló területre, melynek határait keletről az Ung folyó, délről és délnyugatról az ungvár-szobránczi s végre a szobráncz-hunkócz-váralja,bereznai országút képezi, — tehát az Ung folyó jobb partján elterülő hegységbe. Ezen 4 □ mértföldet túlhaladó terület domborzati viszo¬ nyai elég egyszerűek. A legmagasabb hegyek: mint 3072 146 láb*) magas Holicza, Farkaja, Szokolu Kamen, Djil, Kicsera stb. e terület közepén léteznek s közölök egyesek p. Szokolu Kamen vagy a Vaccinium myrtilus koszorúzta Farkaja szédítő magasságú szíriekben végződnek. A hegy-kifutások, melyek a központból minden világ- rész felé sugaranként haladó patakokkal egyenközüen futnak, nagyobbára a hegység központjától kezdve eleinte gyorsan, de később csak szelíden ereszkednek, különösen azok, melyek a szobráncz-ungvári oldalon, a tiszavidéki átlátliatlan íónaságon enyésznek el. A határolt terület földtani szerkezete igen egyszerű: déli, nagyobb felének anyaga a trachyt, éjszaki kisebb felét har¬ madkori homokkőcomplex alkotja s csakis e két különböző kép¬ ződmény érűlési határán van kifejlődve egy keskeny másod¬ kori mészkőszalag, mely Váralja falutól éjszaknyugatra, a Cserteshegy tövénél kezdődvén, Váralja, Benjatina, Ujkemencze faluk közvetlen szomszédságában majdnem egyenes vonalban Perecsen felé húzódik, hol Perecsen éjszaki oldalán jelenték¬ telen mérvben még egyszer kiemelkedvén, a mészégetéshez szük¬ séges anyagot szolgáltatja. E három képződmény burka gyanánt szerepel ezenkívül a trachytbreccia és tufa, lösz, nyirok és csekély mennyiségben a szilárd kőzetek szétporlása, elmállása, és vizek általi össze¬ hordása folytán keletkezett mostkori lerakodmányok. Másod kori képletek. Mészkő. A határolt terület legrégibb képződménye, mely a felhozott mészkőszalag anyagához van kötve, egy ösz- szefiiggő egészet nem képez, hanem több ponton, de leginkább Farkaja és Holicza hegyek homokkőterületébe is beékiilő tra- chytja által van félbeszakítva vagy fiatalabb képződmények által elfedve. Ezen mészvonulat Cserteshegy keleti oldalán veszi kez¬ detét, szabálytalan rétegzést alig mutató mésztuskók alakjában; melyek középszemű, calciteres anyaga mészégetéshez hasz¬ náltaik. : ) Ungmegye monográfiája, Horváth Jánostól. 147 E legnyugatibb ponttól Hurky nevíí hegysor (Benjatiná- tól É. K.) keleti széléhez képezi mindazon dombokat s éles- hátú gerinceket, melyek e két pontot összekötő vonalon fe- küsznek. így a váraljai rétekből magát kiütő dombsor, Bukovec patak jobb oldalán levő sziklák, a váraljai Várhegy, mely egy régi vár romját hordja, e mészkőnek köszönik létöket; további folytatásában keletfelé képezi azon jelentéktelen éleshátú mész- padokat, melyek Poporotni hegy déli oldalán egyideig ennek mészconglomeratja által elfedve, Poporotni hegy déli lejtőjén hátu¬ kat mutatják s végre fiatalabb homokkő által félbeszakítva a Hurky nevű hegysor anyagában igen szépen feltárva találtatnak. További folytatásában, vagy x / 2 mérföldnyi területen van ketté szakítva Farkaja és Holica trackytja által, de az ujke- mencei katlanban újból lép fel azon mészkőszirtek anyagában, mely a Vapenica nevű hegygerincet alkotja. Az ujkemcncei patak körül kifejlett fiatalabb képződmények határt vetnek a völgyben való további megjelenésének. Szokolu Kamentől éjszakra újból van jellegezve azon crinoid- dús mésztuskók által, melyek a dubrinicsi patak fejénél a neocom márga közt léteznek. Ezen, csak ovatos megfigyelés mellett határozottan kimu¬ tatható megjelenése után még csak Perecsen éj szaki oldalán búvik ki a harmadkori homokköven alul, hol azonban csak alárendelt szerepet játszik. Területem mészkő vonulata nem csak elhelyezésére nézve igen nevezetes, hanem az azt alkotó mészpadok fekvése is ér¬ dekes. A rétegek ugyanis az egész É. Ny. Ny. ról D. K. K. felé húzódó vomüaton E. felé dűlnek 45—50, sőt helyenként ennél nagyobb fok alatt; igy a váraljai Várhegyen, Hurky hegysoron és Perecsen mellett, mely rétegzet az újkemenczei mészkövön is felismerhető, ámbár nem oly tisztán, mint a fel¬ hozott helyeken. A dőlésnek megfelelőleg a mészkőrétegek csapása majdnem mindenütt kelet-nyugati. Ezen egészben véve 2 1 / 2 mfd. hosszú és a legszélesebb helyen is alig 100 ölnyi vastagságban feltárt mészvonulat a mᬠsodik korszaknak több emeletét zárja magába. A mésszalag legmélyebb, valószinűleg Hashoz tartozó 148 szintje szürkés, kovagos mész márgával kezdődik, mely azon¬ ban csak egy helyen, s itt is rosszul feltárt állapotban van kifejlődve. Ez pedig azon kis nyereg, melyen a Hurky nevű begysort átszelő mezei út áthalad. E nyergen számos kékes¬ szürke, mállott állapotban kissé homokos márgadarab található, melyek biztosan a íoveny alatti azonos képlethez tartoznak és egy csinos, elég gyakori fauna által nevezetesek, melyet Böckh úr szives volt meghatározni Gyakori Pecteneken kivül különösen Spiriferina Haueri Suesz és Spiriferina efr. rostrata Sckl. sp. említendők, melyek között még egy rosszul megtartott am- monitot és egy belemnitet sikerült e meszes márgábau ta¬ lálnom. Mind kövületei — mind részben petrograíia tekintetéből érdekes és sajátságos mészképződmény ki van fejlődve azon domb mészkövében, melyet a Csertes hegy felül Váraljának eresz¬ kedő patak baloldalról mos; nevezetes különösen igen gya¬ kori Posidonomya alpina Gras. és Rhynchonella coarctata Opp. tartalom által, melyek gyér, rosszul megtartott ammonitok, más brachyopodák és crinoidkarok mellett egy vörös fehéres tö¬ mött mészkőben léteznek; érdekesnek mondom e mészkövet azért, mert a két felhozott kövület a felső Dogger jelenlétét árulja el, miután aposidonomya alpina és rhyncho¬ nella coarctata az úgynevezett Klaus rétegekben is honos. *) Eltekintve e két, csak kis mérvben szereplő legmélyebb szinttől a mészvonulat majdnem egész tömegét durvább közép¬ szemű, erinoiddús, calciteres mészkő teszi össze. Ezen erinoid- dús mészkő mélyebb részlete fehér v. sárgás szemcsés meszeli által van alkotva, mig felső emeletében a világos és téglavö¬ rös erinoiddús meszeli nagyobbára lazább minőségben és vé- *) Böckli úr, a ki e két kövületet szintén meghatározá továbbá oda nyilatkozott, hogy a beküldött posidonomya-kőzet petrografiailag annyira hasonlít a déli Bakonyban, a Gombás csárda közelében előforduló, szintén p o s. alpina gr. tartalmú kőzethez, (1. a Bakony déli részének földt. viszonyai II. rész, 33 lap), hogy a kárpáti és bakonyi pos. kőzet kézi példányokban felcserélhető. A szerkesztőség. 149 konyább padokban uralkodnak. Úgy felső, mint alsó emeleté¬ ben crinoidkarokon kivid quarz hömpölykék is közönségesek benne, melyek helyenként a mogyoró nagyságát is elérik. Szépen feltárva három helyen lép fel mint hegy-alkotó u. m. Váralja, Benjatina és Ujkemencze mellett, hol rétegei mindenütt kelet¬ nyugati csapás mellett 45—50, sőt ennél nagyobb fok alatt éjszaknak dűlnek. így a váraljai Várhegy crinoidmesze fehé és világos sárga kristályos anyaggal kezdődik, melyre hala- ványveres vékonyabb s lazább összefüggést! mészpadok követ¬ keznek K. Ny-i csapással és É. felé 45° alatti dőléssel. Kövüle¬ tek közül a brachyopodák nem ritkák sem alsó, sem felső emeletében, de a tetemes mennyiségben fellépő crinoidok ma¬ radványai miatt csak rósz megtartási állapotban szedhetők ki a kőzetből. Hasonló viszonyokat mutat Hurkyhegy mészköve is Ben- atina mellett úgy települését,, mint kőzettani tulajdonságait és faunáját tekintve. Sokkal érdekesebb azon, már régóta csinos brachyopod- kövületeiről híres méssziget, mely Ujkemencze délnyugati ol¬ dalán Vapenica hegygerincet alkotja. Itt is a méssziklák ter¬ mészetben való megjelenése a váraljai és benjatinai éleshátú mész vonulatok fellépésével megegyező ; csakhogy itt a rend¬ kívül fölemelt és összehasadozott, mészkő csak nagyon homᬠlyosan mutatja rétegeinek különben kelet-nyugati csapását; de leginkább kölönbözik tőlük az ujkemenczei mészkő azon dús¬ gazdag brachyopod fauna által, mely Vapenica homlokához közel, annak déli oldalán jól megtartott állapotban fejthető ki a mészkőből. E ponton gyűjtött kövületek közt képviselve van : Terebratula fr. bifrons Opp. Terebratula margarita Opp. Rhynchonella myriacantha Desl. Rhynchonella Voultensis Opp. (gyakori) Rhynchonella major Sow. ? (nincs tökéletesen meg tartva.) Rhynchonella n. sp. melyek meghatározását Böckh úr szívességének köszönöm. Ugyanazon helyen még több, igen érdekes Terebratulát gyűjtöttem, de ezek sajnos, nem jól megtartvák. 150 Az itt felsorolt fauna ezen ujkemanczei mészkövet az úgynevezett Yilsi rétegekkel hozza kapcsolatba. A mészkő maga világosveres, szemcsés, crinoiddús és ki- sebb-nagyobb quar zhömpölykéket zár magába, helyenként (mészégető kemencék mellett) szarukő és jaspis felvétele foly¬ tán mésszarukőbrecciaba megy át. Eltekintve azon pár mésztuskótól, melyek Szokolu-Kamen- től éjszakra a dutrinicsi patak forrása környékén azonos kép¬ ződmény jelenlétét árulják el, fél mérföldnél nagyobb szünet után már csak egy ponton üti ki magát a crinoid mészkő har¬ madkori homokkő közepeit és ez azon hely, hol a perecseni mészégető kemencék léteznek. Itt is durva szemű quarztar- talmú mészanyag által van képezve, melyben a rosszul meg¬ tartott terebratulákon kívül crinoidmaradványok is közönsége¬ sek. Rétegei É-Ny — D-Keleti — csapással és É. K-i dőléssel bírnak és szaruköves tömött mésszel látszanak váltakozni. Az eddig említett három mészféleségen kívül tudomásom szerint még csak egy gumós, élénk vörös, ammonit-tartalmú mészkő vesz részt a mészvonulat alkotásában, ámbár a két legelső mészféleség módjára alárendelt szereppel. Jobban kifej¬ lődve látható a benjatinai mészvonulat éjszaki és Vapenica éjszaknyugati oldalán, úgy szintén alig észrevehetőig a vár¬ aljai várhegy éjszaki oldalán, hol a crinoiddús mészkő fediije gyanánt tűnik fel. Márga. (neocom.) Az ungmegyei mészvonulat érdekes fel¬ lépését fokozza még annak hű kísérője is, mely veres vagy vi¬ lágosszürke, egymással váltakozó márga, és márgás meszek alakjában a mésszalag egész hosszában, különösen annak déli oldalán van kifejlődve. Puha, porié szerkezeténél fogva nem képez sehol kiálló csúcsokat és csakis az árkokban s vízmosta helyeken árulja el magát élénk, téglavörös vagy kékesszürke színe által, hol egyúttal vékonyan és rendesen tökéletlenül pa¬ lás rétegei is jobban kivehetők. A rétegek csapása különböző helyeken különböző ugyan, de a mészkőpadok csapási irányá" val nagyjában megegyezik: igy Vapenica délnyugati oldalán levő patakban K—Ny és K. D. K.—Ny. E. Ny.-i. A váraljai mészkő minden oldalról ezen márga által vétetik körül, és csakis éj- 151 szaknyugati csúcsa és éjszakkeleti oldala határos a harmadkon homokkővel; sőt a váraljai mészgerinceket elhagyván a váralja- benjatinai gyalogút mentében Benjatinára húzódik, hol a falu talapzatát képezi. Hurky és Vapenica mészköve csak délről van e képződ¬ mény által környezve. Szokolu-Kamen éjszaki oldalán koszorúzza a mészkövet s végre Perecsen mellett részint önállóan lép fej a mészkőtől délrefekvő legelső hegygerincen és árokban, részint körülve¬ szi magát a mészkövet. A mészkőhöz való viszonyát legszebben lehet látni a vár¬ aljai várhegy éjszaki oldalán, hol a mészkő fedüjét képezi s homokkő által van fedve. Ezen márgás rétegeket, melyekben hosszú keresés dacára az állati maradványok legkisebb nyomát sem sikerült találnom, dr. Stachevel a felhozott fekvésüknél és a pennini alpesekben kifejlett neocom képlettel való nagy hasonlatosságuknál fogva a a kréták alsó, neocom szintjének kell tekintenem. Harmadkori homokkőhegység. A Kárpátok hegykoronájában annyira szereplő homokkö¬ vek területem architecturájához is jelentékeny mérvben járul¬ tak. E zúzkőzet képezi a másod kori képletek közvetlen hatᬠrát; déli részében azonban nem húzódik messzire. Vulsovka házait, Szokolu-Kamen, Holicza, Boroló és Csertes hegyeket összekötő görbe vonaltól délre nem láttam sehol, míg e vonal¬ tól kezdve területem egész éjszaki részében mint hegyalkotó kizárólagosan szerepel azon, aránylag kis félbeszakitások kivéte¬ lével, melyeket testében a tárgyalt másodkori képletek kibú¬ vásai idéztek elő. Természetben való megjelenésére nézve lé¬ nyegesen különbözik nem csak az éleshátú mészvonulattól, ha¬ nem a trachytképlettől is. Lapos, többé kevésbé meggömbölyö- dött, magasságra nézve a trachytképezte magaslatokkal verse¬ nyező hegyek (p. Kozmaticz h.), hegyvonulatok és dombok a homokkőnek köszönik létüket, melyek csak ott mutatnak me¬ redek partokat, hol a vizek erős hatásának nagy mérvben voltak kitéve, így p. Perecsen és Dubrinies közti hegyparton, az országút mentében. 152 Az ungi homokkőre vonatkozó ismereteim még igen hiᬠnyosak s e miatt a következőkben csak egyes sajátságaira fogok szorítkozni. Midőn legelőször a homokkőterületre kirándultam, észre¬ vettem mindjárt, hogy a föltárt homokkő különbségeket mutat kőzettani tekintetben is, miről a kirándulások folyamában mindinkább meggyőződtem; de olyan átható és egyszerű jelle¬ geket még eddig nem bírtam felfedezni, melyek segítségével az egész complexet alkotó homokkőrészleteket egymástól elvᬠlasztani lehetne. A homokkőterület legdélibb részletében, még pedig köz¬ vetlenül a másodkori képletek körül ki van fejlődve a homok¬ kőnek egy faja, mely helyenként, meszes kötszerének túlnyomó fellépése és a quarzszemek majdnem tökéletes eltűnése követ¬ keztében mészhomokkőbe vagy mészconglomeratba megy át, helyenként azonban valóságos quarzconglomeratot alkot, mely¬ be apró mész- és márgadarabokon kívül különösen számos quarz-, gyér csillámpala — és ritkán fejnagyságú granithöm- pölyök vannak beágyazva. Az elsőnek eocen korszakba való tartozását a nummuli- tek (Poporotni h. és Visoky h. keleti oldala), melyek benne elég gyakoriak, kétségen kivid helyezik. Váljon azonban a többi homokkövek, melyek a homokkőterület felépítésében szerepelnek, szintén a harmadik korszak elején képződtek-e, vagy tán a későbbi oligocen korszakban, azt az eddigi adatok alapján eldönteni nem lehet; mert a nummulittartalmú mészhomokkővel való közvetlen érülésüket nem láttam, sem pedig kövületeket nem találtam bennök. Mind a mellett a felhozott homokköven kívül a követ¬ kező homokkőfajták mutatkoznak : 1. Ujkemenczéről Vapenicára vezető mezei úton, a kertek mellett homokos márgapala függélyesen álló rétegei ütik ki ma¬ gukat, melyek látszólag a neocom márga és a quarzconglomerat közé vannak foglalva, mit azonban a rajtuk és körülöttük kifejtett föveny miatt tisztán kivenni nem lehet. Ezen homokos, tökéletesen palás márgarétegek dúsgazdag halpikkelyek és 153 kisebb nagyobb balcsontvázak tartalmával másutt nincsenek se¬ hol s valószínűleg már szintén az eocen korszakba tartoznak. 2. Legnagyobb elterjedéssel bir egy homokkőképződmény, mely gyakran ismétlődő vastag homokkőpadok és ezek közé foglalt kékes márga vagy agyag által van jellemezve (zaricsói és ujkemenczei patak). A homokkőpadok dőlése majdnem az egész területen E-keleti, s a legtöbb esetben igen meredek. 3. Ruszky-Hrabovec körül, sőt magában a faluban van¬ nak feltárva homokkőrétegek, melyek kékes, zöldesszürkébe játszó színük, a felületen gyakori féregszerü rajzok de különö¬ sen a vékonyrétegeknek rendkívüli hajlása és ráncolása által lényegesen látszanak az előbbeniektől különbözni. Legszebben láthatók azon patakban, mely Holicza felül Hrabóczra ereszke¬ dik; dőlésük ÉÉK-i, tehát az előbbeni komokkővel majdnem megegyező. Trachyt és zúzkőzetei. T r a c h y t. E vulkanikus kőzet szereplése az általam bejárt területen igen nagy. Legdélibb részében Ungvár városᬠnak ágyát képezi; mert az ungvári várdomb anyagát adván, tovább húzódik a város közepe felé, hol a csatorna körüli vas¬ tagabb mostkori lerakodmányon alul kibújván, a Kálvária-hegy keleti és déli lejtős oldalán azon helyenként szívós, helyenként félig mállott anyagot szolgáltatja, melybe a borpincék be van¬ nak mélyesztve, és a melyet házak építésére is használnak. Ungvárit szilárd lábra kapván, tovább, a hegység központja felé húzódik s alkotja mindazon hegy-kifutásokat, melyek Diel hegy felül részint a szobráncz-ungvári síkságon, részint az Ung folyó völgyében kiékülnek, elenyésznek. — A trachyt ezen összefüggő egészéről tanúskodnak azon trachytsziklák, melyek a németi, orechovai és korumlyai, továbbá Domonya felé ereszkedő patakok medreiben vagy oldalain ki vannak fejlődve. Prikopa, Korumlya és Petrócz fölött, a magasabb hegyek tövé¬ nél kezd mindinkább a lösz- és nyiroktalaj alul kibontakozni, míg végre területem központjában, t. i. Djil, Poprisny, Farkalja, Kicsera hegyek környékén valóságos uralomra vergődik, anya¬ gával e magas hegyeket alkotván; sőt a benjatinai és ujke- meuezei méssziget közt még tovább is tart, a harmadkori 154 homokkő közé is beékiil, hol végre legészakibb részében az imposans Holicza hegy anyagát képezi. Ezen általam határolt terület igen fontos kőzetének anyaga dr. Stacbe véleménye szerint *) azon hatalmas kráterből tódult volna ki, melynek szé¬ lét Stary Konjuss, Djil-Pohár- és Kicsera begyek képezik. E vélemény mellett a Szirova völgy felső részében létező s jelen¬ tékenyen csakis e völgy által kinyitott horpadás, úgyszintén azon / oldal-gerincek alkata is szól, melyek e legmagasabb pontoktól, sugarakként ágaznak el. így p. Korumlya felé Djil begyről ereszkedő hegygerinc trackytja salakos, Korumlya felé dűlő padokban lép fel, azon utat és irányt mutatván, melyet az egykor izzónfolyó trackytláva követett. Kirándulásaim alkalmával az egész trackytterületen tettem gyűjtéseket és az ezen anyagon tett, nagyobbára macroscopos észleletek eredményét a következőkben foglalom össze. Általán véve a terület déli részében a durva szemcsés trachyt uralkodik, míg az éjszakiban inkább a sűrű, csak apró földpátokat tartalmazó féleség van kifejlődve nemcsak a ge¬ rinceken, hanem a völgyek oldalain is; mindkettő azonban petrographiai sajátságainál fogva egy és ugyanazon trachyt- fajra mutat. — Anyaga vékony táblákban válott el, a mint az különösen az ungvár-szobránczi oldalon több ponton, kőbᬠnyai miveletek által feltárt tracliyton észlelhető, valamint a hunkóczi és karcsavai kőbányákban, hol vékony, vízszintesen fekvő padjai igen könnyen fejthetek. Az ungvári trachyt főtömege kisebb nagyobb mértékben mállott és héjas szerkezetű, a nép által szinyaknak neve¬ zett szívós bombatartalom miatt nevezetes, mely p. a Kalvaria begy keleti oldalán levő kőfejtésben a mállott tracbytpadok köze¬ pette egy öl átmérőjű gömböket is képez. Ez által azonban nem zárom ki az Ungvár közvetlen szomszédságában önállóan föllépő szívós trachytot; sőt meg kell említenem, hogy itt is létezik (p. a szobránczi utca végén) szívós minőségben, való¬ színűleg mint a trachytképlet mélyebb szintje, úgyszintén *) Die geologischen Verháltnisse dér Umgebungen von Ungvár in Ungaru. — 155 salakos féleségei is vannak képviselve, különösen azon tra- cliytban, mely Lalidon szőlője mellett kőfejtésre szolgáltat anyagot. A szinyak sűrű alapanyaga kékes szürke, de kissé mál¬ lóit állapotban barnás. Az alapanyagban kiválóit földpátok 2—3‘" bosszú s keskeny táblácskákat képeznek, melyek az itveg fényű liasa- dáslapokon az ikerképződési rovátkákat tisztán mutatják. — A dús földpát krystályok mellett csak szórványosan léteznek fekete vagy sötétzöld bosszú augit jegecek, melyek a mál¬ lóit tracbytok alapanyagából kiszedve (Csertes hegy trachytja) ( oo P oo). *) cc P go. oo P. 0 P. + P képezte alakot tisztán mutatják. A mint a múlt nyáron Pesten való tartózkodᬠsom alkalmával dr. Szabó J. egyetemi tanár úr szokott szíves¬ ségével megengedte, hogy a gyűjtött tracbytok földpátjának meghatározását az egyetemi ásványtani intézetben véghez vihes- sem, a vizsgálatból, mely Szabó tanár úr lángkisérleti módszere szerint történt, ismételve nyert adatokat a következőkbe- fogla¬ lom össze : A földpát Láilgkiaérlet 5mm Olvasztérben Gipsszel A meghatá- száma és leihelye Na. K. olv. f. olv. minős. Na. K olv. f. olv. minős Na. K. rozott föld¬ pát neve 2. ungvár, szobrán- czi utca végén 1-2 0 0-1 2 0 1—2 zavaros 2 3 0-1 Bytownit x. Püspöki residentia mögött 2 0 0—1 2-3 0 2 zománcos kissé 2-3 1 Bytownit 38. Varal¬ ja, Csertes h, trachyt- brecciájá- ból 1-2 0 1 üve- 2 0 2 zománcos dtto 3 1 Bytownit 57. Varal- ja, Kami- nok domb. 1-2 0 0 ges 2 0 0-1 2 0 Anorthit Ezen adatok alapján dr. Szabó „Földpátok rendezve a *) A záijel közé foglalt jegy az épátlús véglapra vonatkozik. 156 vegyelemzés és lángkisérletek szerint" cimíí táblázatával össze¬ hasonlítva, az 57. számú kivételével a fokipát bytownit; az 57. szᬠmú ellenben inkább az anorthit földpát tulajdonságait árulja el. Ha a Kaminok nevű domb földpátja valóban anorthit, akkor e ma¬ gányosan álló domb trackytja csak később tódulhatott fel, ér alakjában. Finom csiszolatban, górcső alatt az említett ásványokon kivid csak magnetitet voltam képes felismerni az alapanyagban, mely ásvány társaságához még tán neplielin is csatlakozik, mit az alapanyagban levő átlátszó ásvány hosszas négyszögű át- metszetei gyaníttatni engednek. E szerint területem trachytjá- nak legnagyobb tömegét bytownit trackyt képezi, augit magnetit s tán nép kelin tartalommal. — Trackytunk mállása a fóldpátok mállásával veszi kezdetét. A víztiszta föld- pátok ugyanis a légbeliek behatása alatt legelőször felületükön kaolinná lesznek, mivé a mállás további folyamánál az egész krystály változik át. Az augitok mállása csak később kezdő¬ dik s e miatt teljesen kaolinos trachytokban is augitszcmcsék láthatók. — Trackytunk salakos féleségeiben igen közönséges a hyalith, mely először hófehér laza kivirágzás, azután viztiszta cseppek vagy bevonat gyanánt tűnik fel a trachyt űrjeiben és annak felületén. Mint utólagos képződményt találtam még limo- nitot és egypár esetben calcitot is. Legutolsó őszi kirándulásom alkalmával Kicsera hegytől éjszakra egy sajátságos, elég szívós, sárgás fehér, egyenetlen, kissé kagylós törésű kőzetre akadtam, melyben apró csillogós víztiszta petyek (földpát?) már puszta szemmel is voltak ki¬ vehetők, és melyet elég gyakori gránáttartalma miatt első tekin¬ tetre trachyttufának néztem. Ezen kőzet a Kicsera felül jövő perecseuyi patak medrét képezi; derék területen és összetöre¬ dezett állapotban jő elő. Éjszakról trachyttufa által van fedve. Kicsera trackytjához vak) viszonyát az idő rövidsége miatt nem bírtam meghatározni. Otthon közelebbről vettem szemügyre s szivósabb féleségeivel való összehasonlítás után, azon meggyő¬ ződésre jutottam, hogy ez ugyanazon kőzet, melyet egy kirán¬ dulás alkalmával Szerednye vidékén, a kőszén völgyben is is¬ tanultam merni. Ha e kőzet nem trachyt elváltozott állapot- A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT KÖNYVEINEK JEGYZÉKE. (Folytatás). 323. Stur D. Beitrage zűr Kenntniss dér strati- graphischen Verhaltnisse dér marínén Stufe des Wiener Beckens. A. d. Jb. d. geol. R. A. XX. Bd. Wien 1870 .ajándék. 324. Stur D. Das Erdbeben von Klana im Jahre 1870. A. d. Jb. d. geol. R. A. XXI. Bd. Wien 1871. 325. Földtani Közlöny. Kiadja a m. földtani társulat. A választmány megbízásából szer¬ kesztették : Winkler Benő, Bernáth József és Kocb Antal, titkárok. Első évfolyam I—X. szám. (bekötve.) Pest 1872.sajátkiadása. 326. Arbeiten dér geologischen Section fúr Lan- desdurcbforscliung von Böbmen. Mit Beitrágen von Prof. J. Krejöi Dr. A. Friö, A. Slavik und Hüttenmeister C. Feistmantel. Prag 1869 vétel. 327. Dapsy László. A talajkimerülés befolyása az államok életére, különös tekintettel Ma¬ gyarország jövőjére. Pest 1869 .... vétel. 328. Abbandlungen dér naturforsclienden Gesell- schaft zu Halle. Originalaufsatze aus dem Gebiete dér gesammten Naturwissenschaften X. Bd. 1. u. 2. Heft. Halle 1867 .... csere. 329. Dr. G. Tschermak. Die Porphyrgesteine Österreichs aus dér mittleren geologischen Epocke. Wien 1869 vétel. 330. Dr. G. Laube. Die Echinoiden dér öster- reichisch-ungariscben oberen Tertiarablage- rungen. Wien 1871. csere. 331. Bányászati és kohászati lapok II. évfolyam, szerkeszti és kiadja Péch Antal. Pest 1869. in. évfolyam. 1870. (nem teljes.) ... „ 332. Schriften dér königl. physikalisch-ökonomi- schen Gesellschaft zu Königsberg i. Pr. 1869. 10. Jg. 1. u. 2. Abth.; 1870. 11. Jg. 1., 2. Abth.; 1871. 12. Jg. 1., 2. Abth.; 1872. 13. Jg. 1., 2. Abth. „ 333. D r. E. G. Z a d d a c h. Das Tertiar-Gebirge Samlands. Königsberg 1868. (Sep. Abdr. a. d. Schrift. d. Ges.) . „ 174 334. D r. G. B e r e n d t. Erláuterungen zűr geo- logischen Karte des West-Samlandes. (Sep. Abdr. a. d. Schrift. d. ph. ők. Ges. 1866.) 335. G. Bérén d t. Die Bernstein-Ablagerungen u. ih. Gewinnung. (Sep. Abdr. a. d. Schr. d. ph. ők. G. 1866.).. . 336. G. Berendt. Beitrage zűr Lagerung u. Ver- breitung des Tertiar-Gebirges in dér Provinz Preussen (Sep. Abdr. a. d. Schr. d. ph. ők. Ges. 1867). 337. G. Berendt. Vorbemerkungen zűr geologi- schen Karte’der Provinz Preussen. (Sep. Abdr. a. d. Schr. d. ph. ők. Ges. 1866) . . . . 338. Schumann. Zűr Kenntniss des Bodens von Königsberg. (A. d. Sch. d. ph. ők. Ges. 1865.) 339. G. Berendt. Geologie des kurischen Haf- fes u. seiner Umgebung. Königsberg 1869 . 340. G. Berendt. Marino Diluvial-Fauna inWest- preussen. (Sep. Abdr. a. d. Schr. d. ph. ök. Ges. 6. Jg. 1865). 341. G. Berendt. Nachtrag zűr marínén Diluvial- Fauna in Westpreussen. (A. d. Jg. 8. d. Sch. d. ph. ök. Ges.). 342. Annales de la Société Malacologique de Bel- gique. törne I. (1863—1865) t. II. (1866— 1867). t. III. (1868), t. IV. (1869), t. V. (1870) — Bruxelles . 343. J. Colbeau. Liste des Mollusques terrestres et fluviatiles de Belgique. Bruxelles 1859. 8° 1 füzet . „ Catalogue de l’exposition d’animaux inverté- brés. Bruxelles. 1866. 1 füzet. „ Status de la sosiété malacologique de Belgi¬ que Bruxelles. 1863. 1 füzet. 344. Abhandlungen dér naturforschenden Gesell- schaft zu Görlitz. 14 Bd. Görlitz, 1871. 1 kötet. 8°. 345. Jahrbücher des nassauischen Vereins f. Na- turkunde. Jg. 25. 26. 9. Tf. Wiesbaden. 1871. u. 1872. 8° — 1 kötet. 346. Vierzehnter Bericht dér oberhessischen Gesellschaftf. Natúr- u. H e i 1 k u n d e. 8 Tf. Giessen 1873. 1 kötet. 8° . . . . 347. Mit theilung e n aus d. Véréin dér Natúr- csere. 77 77 V 77 77 77 v ti * ajándék. csere. V 77 » 77 175 - freunde in R e i c h e n b e r g, redig. v. A. Hla- watsch. 4. Jg. Reichenberg, 1873. 8° — 1 Bd. csere. 348. Lotos. Zeitschrift f. Naturwissenschaften red. v. Dr. Vogl. 22. Jg. Prag, 1872. 1 köt. 8°.. „ 349. V erhandlu ngen des naturforschen- denYereines inBriinn. 10. Bd. 1871.7 Tf. 1 köt. 8°. „ Verhandl. dtto. 11 Bd. 1872. 2 Tf. 1 kö¬ tet 8°. „ 350. Mittheilungen d. k. u. k. geographi- schen Gesellschaft in Wien. 15. Bd. (dér neuen Folge 5.) red. v. Becker. Wien 1873. 1 köt. 8°. 351. Ver handlungen dér k. k. zo o logisch- botanischen Gesellschaft in Wien. 21. Bd. Wien, 1871. 1 köt. 8°—14 Tf. . . . „ dtto. 22. Bd. 7 Tf. Wien 1872. 1 köt. 8° 352. Jahrbuch dér k. k. geologischen Re icbs a nstalt. 22. Bd. Wien 1872. 1 kötet 8°. „ „ dtto. 23. Bd. Wien 1873. 1 kötet 8° . . „ 353. Gr e n eral-Register dér Bde XI—XX. des Jahrbucbes u. d. Jg. . 1860—1870. dér Verhandlungen dér k. k. geolog. R. Anstalt. Von Senoner. Wien 1872. 1 köt. 8° . . „ 354. Verhandlungen dér k. k. geolog. R. Anstalt. Wien 1872. 1 köt. 8 5 . . . . „ „ dtto. Wien 1873. 1 köt. 8° . . . . ' . „ 355. Abhandl. dér k.k. g e ol. R. Anstalt. Bd. VI. Dr. Ed. Mojsisovics de Mojsvár. Das Gebirge umHallstadt. I. Theil. Die Mollusken- Faunen dér Zlambach- u. Hallstadter Schich- ten. 32. Tat. Wien, 1873. 1 köt. 4° . . . „ 356. Abhandl. d. k. k. g e o 1. R. An s t. Bd. V. Hft. 5.Ant. Redtenbacher. Die Cephalopo- denfauna dér Gosauschichten in den nordöstl. Alpen. 9. Taf. Wien, 1873. 1 köt. folio . . „ 357. Abhandlungen dér k. k. geol. R. An¬ stalt. Bd. V. Hft. 4. Dr. A. Kornhuber: Über einen neuen fossilen Saurier aus Lesina. Taf. Wien, 1873. folio. 1 füzet ... „ 176 358. Dr. Ed. von Mojsisovics: Beitráge zűr topischen Geologie dér Alpen. 3. Dér Rhati- kon. (Sep. Abdruck a. d. Jb. d. geol. R. Anst. 1873. 23. Bd. 2 Hft.) Wien. 1873. 1 fűz. 8° 359. Th. Fucks und Félix Karrer: Geolog. Studien in den Tertiárbildungen des Wiener Beckens. (Sep. Abdruck a. d. Jb. d. geol. R. Anstalt. 1873. 23. Bd. 2. Hft.) Wien. 1873. 1 fliz. 8°. 360. Magy. tudom. Akadémia értesítője. II. évf. 1868. 16—20. sz. 8° ... III. „ 1869. 1—20. sz. IV. „ 1870. 1 — 18. sz. (1. és 2. sz. kétszer) V. „ 1871. 1—17. sz. VI. „ 1872. 1— 8. sz. 361. M. tud. akad émiai A lmana eh. . . . 1870- re 1. fűzet 8° . . . , . . 1871- re. Pest 1871. 1872- re. „ 1872.. 362. Értekezések a természettudományi osztály köréből. Kiadja a m. tudomᬠnyos Akadémia . „ Koch Antal: A górcső alkalmazása a kő¬ zettanban. 2 tábla. 8° Pest 1869. 363. dr. Rózsay József: Adatok a járványok oki viszonyaihoz. Pest 1870. 364. dr. Wartha Vincze: A silikatok formulá- zásáról. Pest. 1870. 365. dr. S ay Móricz: Az állati munka és annak forrása. Pest. 1870. 366. br. Mednyánszky Dénes: A mész geoló¬ giai és technikai jelentősége Magyarország¬ ban. Pest. 1870. 367. Hirschler Ignácz: Tapasztalataim a sze¬ szes italokkal, valamint a dobánynyal való visszaélésekről, mint a láttompulat okáról. Pest. 1870. 368. Heller Ágost: A hangrezgés intensivitásá- nak méréséről. Pest. 1870. ajándék V csere w V V) n n v T) v n v V V V T) V Budapest. Légrády testvérek. 157 bán, minek állítom most, akkor a hiba a természetben való elégtelen észlelésnek és hiányos vizsg'álásnak tulajdonítandó. Trachytbreccia és tuffa. A harmadkori tenger, mely¬ ben trachytunk kitörése történt, hullámzása alkalmával nyalt, rombolt a trachytanyagon s annak töredékeit a kitódult vul¬ káni hamuval együtt rétegesen rakta le a megszilárdult tra- chytlávára. Az így keletkezett zúzkőzetek régibb ibőben sok¬ kal áltatánosabb elterjedéssel bírtak, mint most. Ezt bizonyítják azon kisebb-nagyobb trachytbreccia- és tuffa-szigetek, melyek az egész ungvári trachytterületen nem csak a lejtők oldalain és talpánál, hanem helyenként tetemes magasságban is (Szo- kolu Kámen) léteznek. A víz hullámai a területnek a vízből való kibontakozása alkalmával újból romboltak azon, mit hosszú időn át képesek voltak létrehozni, míg végre eltávolodásuk után csak azon trachytbreccia és tuffa-foltokat hagyták hátra, mint e képlet egykori uralmáról tanúskodó tagokat, melyek a lég¬ beliektől kiméivé a trachyton még most is nyugosznak. Igen sok nevet kellene felhoznom, ha akarnám e fiatal harmadkori képződmény leihelyeit elősorolni, e miatt csak is egy pár érdekesebb pontra szorítkozom. A Szokolu Kámen trachytjának közvetlen fedőjét alkotó durvaszemö trachyt brecciából áll, hol annak rétegei vagy 60 ölnyi vastagságban, e hegy éj szaki oldalán fel vannak tárva. E szédítő magas fal vízszintes rétegeit alkotják kisebb-na¬ gyobb, nagyrészt szegletes trachyt-darabok és ökölnagyságú sűrű trachythömpölyök, melyek piszkos-szürkés kötszer által vannak összeforrasztva. E durvaszemű breccia a szikla teteje felé finomabb trachytbrecciába megy át, mely mállott álla¬ potban annak hátát képezi, és jól kiképződött augitjegeceket tartalmaz. Szokolu Kámen É. K. gerincén már megint tra¬ chyt van kifejlődve, összehasadozott szikla alakjában. Hasonló szerkezetet mutat azon breccia is, mely Temnik alatt, az országút közvetlen szomszédságában, könnyű faragha¬ tóságánál fogva a hídfők építéséhez szükséges köbkövekké dolgoztatik fel. Puha, földes, homokos tuffák részint alárendelten fordulnak elő e trachytbrecciák társaságában, részint önállóan nagyobb 12 158 tereket is borítanak, így különösen az Ung-völgy jobb oldalán, az Ungvár-ókemenczei magas part egész hosszában. A trachyttutfa nevezetes ungvárit, vasopálok, más fél¬ opálok és limonit tartalmáról, mely ásványok fészkekben vagy vékony erekben váltak ki. Az ungvárit Németi és Koriunlya Kolibabcze közti területen található 1—2" vastag erekben, más félopálok pedig az alsó Domonyával szemben vasbányai mun¬ kálatok által lettek jól feltárva. A limoniton kívül, mely a turjaremetei vasgyár megszűnte után már csak a hameri és antalóczi vaskohóban dolgoztatik fel, még egy értékesíthető anyag van a határolt területen s ez a már régóta ismeretes porcelláníold, mely nem csak mennyi¬ ségénél, hanem kitűnő minőségénél fogva is, érdemel említést. Ezen anyag legtisztább minőségben van kifejlődve Dubrinicstól nyugatra, a magas part oldalában, a hol tinomszemű agyagréte¬ gekkel váltakozó homokkő ágyát képezi. Beomlott bányák arról tanúskodnak, hogy azelőtt figyelemben részesült. Váljon a homokkő képezte katlanban vau-e rétegesen elhelyezve vagy nem, azt a felületről kivenni nem voltam képes; mert a feltárt helyeken csak vékony, nyirok által elválasztott tuskókban lé¬ tezik. Anyaga finom szemű, földes, krétafehér; a kaolinszem- csék között benne parányi csillámpikkelyek s kevésbé tiszta féleségeiben fekete petyek találhatók, melyek tán augittól erednek. Ezen kitűnő kaolinhoz közvetlenül csatlakozik azon finom¬ szemű tuffa-képződmény, mely a Borolohegy (Váralja mellett) keleti, de különösen annak éjszaknyugati oldaláu van feltárva, hol Bukovecz vize vagy 3 öl vastag rétegeit mossa. Hauer, a bécsi cs. kir. földtani intézet igazgatója, összehasonlította a kao- lintuffákat a dubrinicsi porcellánfolddel s úgy találta, hogy azok legtisztább anyaga a dubrinicsi kaolinnal minőségre nézve majdnem azonos. Végre Vorocsóval szemben, az országúton, még porcellán- nemű tuffa üti ki magát, mely azonban tisztaságára nézve mesz- sze marad a megemlített két anyag mögött és arról nevezetes, hogy köles- sőt egész borsónagyságú mOm és co 0 képezte piros gránátokat tartalmaz. 159 Hogy ezen utóbbi tuffa más, durvábbszemű tuffák módjára képződött, alig szenved kétséget; de váljon a Borolohegy kao- lintuífája és a dubrinicsi porcellánföld szintén csak a vizek összehordó hatásának köszöni-e léteiét, vagy tán valami vulkani¬ kus kőzet átalakulásából eredett-e, még biztosan állítanom nem lehet. Negyed- és mostkori lerakodmányok. Az eddig csak röviden felhozott képződmények burka gyanánt szerepelnek: a lösz és a nyirok, melyekhez helyenként quarzkavics és csekély kiterjedésben a mostkori lerakodmányok is csatlakoznak. A lösz és a nyirok ki vannak fejlődve még pedig különösen a Szobráncz-ungvári oldalon, hol az egész vonalon levő szántóföldek és az ungvári szőlők talaját képezik; nem hiányoznak azonban sem a trachyt- sem a homokkő-terüle¬ ten. E fiatal képződmények elterjedését és egymáshoz való viszonyát más alkalommal még közelebbről fogom szemügyre venni. Befejezésül legyen szabad azon barátságos vendégszere¬ tetet és sokféle gyámolítást kiemelnem, melyet a gör. kath. pa¬ pok, Gulacsy Egyed barátom és Kornides úr részéről tapasz¬ taltam ; miért is meleg köszönettel tartozom. A BUZIÁSI GYÓGYFÜRDŐ ÉS AZ OTT LEGÚJAB¬ BAN VÉGHEZVITT FÚRÁSOK Zsigmondy Vilmostól. (Felolvastatott a társ. f. évi április hó 8-án tartott szakgyülésén.) I. Bevezetés. Buziás mezővárosa Temesvártól négy mértföldnyire kelet dél kelet felé a Szilashegy éjszaknyugoti tövében, egy közép¬ szerű dombok által szegélyezett völgyben fekszik. Kornhuber sze¬ rint: (Barometrische Höhenmessungen in Ungarn. Verhandlungen des Vereines für Naturkunde in Pressburg) a buziási parknak fekvése a tenger szine felett 417 bécsi láb. Gyógyvizei némelyek gyanitása szerint még a rómaiak idejében „centum putei“ nevezet alatt voltak ismeretesek, habár mások által ezen elnevezés a szászkai bányáknak vindicáltatik. 12 * 160 Újabb időben — még pedig csak e század elején — Linden mayer, sebész, fáradozott ezen nagyhatású gyógyvizek megis¬ mertetése körül, és a jelenlegi kutak befoglalása még az ő idejéből származik. Lindenmayer előtt egy nagy — folytonosan bugyborékoló — posvány terült el Buziás jelenlegi szépen ren¬ dezett díszkertje területén,egy hitvány kis oláh falu által kör¬ nyezve. Lindenmayer fáradozásai és Kitaibel Pál, hírneves tudósunk — kinek a buziási gyógyvíznek egyik vegyelemzését köszön¬ hetjük — buzdításai folytán ezen nagybecsű gyógyvizek hire elterjedvén, a kis oláh falu virágzó mezővárossá nőtte ki magát; melyben Temes, Torontál és Krassó megyék nagybirtokosai maguknak díszes lakházakat építettek. Buziás gyógyvizei, vastartalmúkra nézve a nagyhírű schwal- bachi és spaa-i gyógyforrásokkal azonosak lévén, bő szénsav¬ tartalmuk következtében fölülmúlják azokat. Mind ezek, mind pedig vidékének enyhe éghajlata s gyógyászati tekintetben meg¬ lehetős berendezése, honunk látogatottabb gyógyhelyévé emelték. Egy baja lévén, — gyógyvizének mennyisége ugyanis az igényeknek meg nem felelvén, fel lettem még 1867-ben és új¬ ból a legutóbbi időben a nagyméltóságu vallás- és közoktatás minister úr által szólítva véleményt adni, mi módon lenne ezen bajnak orvoslása eszközölhető? Ismételve 1867-ben adott véle¬ ményemre hivatkozván, megbizattam az általam javaslatba ho¬ zott munkálatok keresztülvitelével, melyekről a következőkben szólani szerencsém leend. II. Buziás környékének földtani viszonyai és vé¬ lemény gyógyfürdőjének vízzel való ellátása iránt. Buziás — mint feljeb’- mondám— a Szilashegy tövében fek¬ szik. Ezen hegy éjszaknyugatról délkelet felé elnyúlván, magas¬ latai kitünően vizbocsájtó őspalakőzetekből, névszerint gneisz¬ ből és csillámpalából állanak, melyek köpenyneműen harmad¬ kori rétegek által körülövedzvék. A palakőzet, melybe Vukova helysége felőli oldalán szemcsés mész van települve, mintegy harmadfél mértföldnyire terjed el 3 / 4 mértföldnyi zélesség mel¬ lett. Dőlésének iránya s szöge egyes pontjain igen eltérők. 161 Egymáshoz közel eső pontokon ugyanis dőlésének iránya 14 h és 18 h között változik, — dőlésének szöge pedig 25—85 9 között. Némely helyütt — alig 20 öles közökben — egymástól ellenkező irányú dőlés és a kőzet mintegy összegyúrása szem¬ lélhető. Quarc-és földpátkiválások igen gyakoriak. Buziás gyógyvizei kétségen kívül ezen őspalaszigetből nyerik vizüket, a légbeliek hatása folytán felette hamar elmálló palakőzet szolgáltatván azok vastartalmához az anyagot. A be- szivárgási terület egy négyszög mértföldnél többet tévén ki, ha az évi csapadékot csak 18 hővelyknyinek veszszük fel, akkor egy napi beszivárgásra esik 394.520 köbláb, mely a pala¬ kőzetet körülövedző harmadkori képlet vízhatlan rétegei alá húzódván, ott egy roppant terjedelmű víztartónak keletkeztére szolgáltat alkalmat. Buziás területén sem nagyobbszerő vízmosás, sem egyéb természetes feltárás nem létezvén, az ott fellépő harmadkori képlet tanulmányozása alig lehetséges. A közelében lévő Szilas helysége határában előforduló számosabb vízmosás nyújt e te¬ kintetben egyedül útmutatást. 1—■l 1 / 2 ölnyi vastagságú agyag¬ rétegek váltakoznak csillámpala- és gneisztörmelékből eredő 4^5 láb vastagságit, szintesen fekvő homokkő- és homokrétegekkel. Mig- a felső, igen zsíros és sziirkeszinű agyagrétegek tömérdek borsó-alakú s nagyságú vas-ércdarabkákat tartalmaznak, az általam észlelt legalsó, szintén igen zsíros, agyagréteg zöldes- szinő, s ment minden vasérctől. Szerves testnek maradványát sem az agyagban, sem a homokkőben vagy homokban nem leltem. Váljon nem tartalmaznak-e foraminiferákat, ennek meg¬ határozása a jövő dolga. Megemlítendőnek vélem még, a Szilas helység területén néhány évtizeddel ezelőtt nyert vasércet is. Ennek előfordu¬ lása a fennemlitett borsóalakú vasdarabkákkal tökéletesen azo¬ nos, minden az agyagból kiásott egyes darab megközelítvén a gömbalakot, csakhogy némelyike 2—3 láb átmérővel is bir. Habár vizsgálataim a Szilashegy oldalait borító harmad¬ kori képletet illetőleg Izgár-on (1 x / 2 mértföldnyire Buziástól dél felé) túl nem terjeszkedtek, melynek határán szintén a többször emlitett sziirkeszinű, vasércdarabkákat tartalmazó s szintesen 162 fekvő zsíros agyagra akadtam, — nagyon valószínűnek tartom, miszerint az ezen kegynek Buziástól Magyar-Szákos felé irány¬ zott oldalán lévő harmadkon képlet rétegei is az imént leírtak¬ kal hasonnemüek, mi, ha úgy nem volna, számosabb nagyobb jelentőségű — a Szilas ezen oldalából eredő, de tudtommal hi¬ ányzó-forrásnak keletkeztére szolgáltatott volna alkalmat. Szándékom nem lehetvén ugyan, a buziási gyógyvizek alkatrészeinek eredetére vonatkozó kérdésekbe bocsátkozni, — említés nélkül még sem hagyhatom az ezen gyógyvizekből nagy mérvben fejlődő s azokat savanyúvizekké alkotó szénszav hon- nani származásának kérdését. Ha Temesmegye számos savanyuviz-forrásainak elhelye¬ zését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azok előjövése azon fővonalra esik, mely Lippától délnek Lukaretz-ig, — innen pedig dél¬ nyugat felé Nagy-Semlakig terjed, — a két vég- és a közép¬ pont eruptiv-kőzetek által lévén jelölve. Ezen egyes eruptiv- kőzet leihelyeinek egymássali földalatti összeköttetése a sava- nyuvizek előjövése által kétségtelenné van téve, az ilynemű vizeket alkotó szénszavexhalátiók csak is azon repedékekből kerülhetvén ki, melyek az eruptionalis pontok irányában támad¬ tak. Buziás két ily basalt-lelhely (Gattája és Lukaretz) közti vonal közepére esvén, az ottani nagymérvű szénsavexhalatio egyszerűen megfejthető. Buziás környékének vázlatos földtani leírása után, áttérek gyógykútjainak megismertetésére. Ezek — mint feljebb mondám — egy hullámzatos dom¬ bok által szegélyezett 150 öl széles és 600 öl hosszú völgyben vannak elhelyezve. A völgy talaja három lábnyi mélységre igen termékeny fekete földből áll. Ez alatt van egy zsíros — majd szűrkés, majd barnás vagy sárgás agyagból álló — réteg, alább egy 3 láb¬ nyi sötétbarna, homokos, turfaszerű lerakodmány, mely után gneisz-, csillámpala- és quarcdarabokból álló, egy lábnyi ka¬ vics-, és végre egy ismeretlen vastagságú homok-réteg kö¬ vetkeznek. Buziásnak nyolc gyógykútja lévén, ezek oly módon van¬ nak elhelyezve, hogy a melegfürdő közelében a völgy egyik 163 végén négy, majdnem közepén kettő, és másik végén szintén kettő létezik. Az első négy kiitból, melyek 2—3 öl átmérőjüek, és egy hatalmas földalatti csatorna által egybekötvék, a meleg- fürdő számára meríttetik a viz, — a középső kutak vize ivásra, a völgy másik végén lévőké pedig a hidegfürdők és a zuhany¬ fürdő számára szolgálván. Ezen kutak vizénél 1867. april 2-án a következő hő¬ fokokat észleltem: 1. A melegfürdői kutaknál . . -f 9° R, 2. A Józsefkutnál. 10. 7 ° R. 3. A Mihálykutnál.-f- 10. 2 ° R.. 4. A hidegfürdői kutnál . . . -}- 9. 7 ° R. A viz, mely a robajjal feltoluló szénsav nagy mennyiségé¬ től forrni látszik, az ivókutakban tökéletesen tiszta, színtelen és átlátszó, kőolajszagu, csípős savanyú, később tisztaizfí. A kutak aljára, oldalaira, s a vezető-csatornákra sárgásbarna üledé¬ ket rak le. A nagyobb átmérőjű kutakban a feltoluló szénsav magával ragadván a finomszemcséjű üledéket, a vizet sárgás¬ nak tünteti fel. Ezen üledék a kutak alján lévő kavicsra — mely rétegig mindnyája mélyesztve — cementmódon hat, és ott egy válósá- gos conglomeratot képez, mely a kút alját idővel vízhatlanná tévén a savanyúviz felszállását gátolja. Végre megjegyzendő, miszerint a viz mindazon kútban melyből lefolyása nincsen, absolute egy s ugyanazon vizszintre emelkedik. Sajnálattal tapasztalván, hogy helyben meteorologiai ész¬ lelések eddigelé nem eszközöltettek, Buziásnak középmelege ennélfogva ismeretlen, annak kiszámítására pedig, mily mély¬ ségből eredhetnek gyógyvizei, középmelegének ismerete elkerül- hetlen; 12 édesvizet szolgáló kútjának vizét — mely is a helybeli szüremkezés eredményének tekinthető —vizsgáltam meg hőmérsékletére nézve. A legkisebb hőfokot 7, 4 a legnagyobbat 8, 9 fokkal ta¬ lálván, az imént érintett 12 kút vizének középmelegét számítás utján 8, 08 R.-fokkal állapíthattam meg, mely hőfok, tekintettel azon jelenségre, hogy a kutak vizének hőmérséklete a mi vi- 164 (lékünkön január havában legnagyobb, júliusban legkisebb és april és október hónapokban egyenlő szokott lenni, — s hogy továbbá a küllégnek hatása egy bizonyos mélységben, mely Európa középrészében 36 és 40 láb között változik, és mely a buziási édesvízi kutak mélységével majdnem azonos — megsemmi¬ sül, — egyszersmind megközelitőleg — még pedig nagy hi¬ bának elkövetése nélkül — Buziás vidékének középmelegéül felvehető. Összehasonlítva Buziásnak a fennebiekben 8, 0S R.-fokkal megállapított középmelegét a József-forrás 10, 7 R.-foknyi hő¬ mérsékletével, 2, 62 R° a különbség. Miután pedig a föld benső melege — fölliletéről számítva — mélységének 115 lábnyira való növekedésével egy Reaumur-fokkal növekedik, a buziási gyógyvizek eredete, feltéve, hogy a helybeli szüremkezés vizei azoktól tökéletesen elzárvák, 348 lábnyi mélységben volna ke¬ resendő. Látni fogjuk azonban, miszerint ezen mélységnek sokkal nagyobbnak kell lennie. A hévmérővel tett, imént közlött észlelések azon felette fon¬ tos eredményre vezettek, miszerint Buziásnak gyógyvizei nagyobb mélységből származván, a felszállók közé sorozandók. Ezeket egybevetve a fenebbiekben előadott földtani viszo¬ nyokkal, Buziás csekély mennyiségű gyógyvizének szaporítására nézve még 1867-ben egy artézi kútnak fúrását hoztam javas¬ latba, indítványomat a következő módon indokolván: ^Tekintettel hévmérői és földtani vizsgálataimra kétség¬ telen, miszerint 1. létezik Buziás közelében egy magasan fekvő s a viz beszivárgására alkalmatos kőzettel ellátott terület, — mi¬ szerint 2. ezen terület nagy vastagságú, s többnyire vízhatlan ré¬ tegek által van körülövedzve, melyek egy nagy földalatti víz¬ tartónak keletkeztére szolgáltatnak alkalmat, — miszerint 3. ezen víztartó Buziás alá húzódván, egyrészt vizének, más¬ részt a benne meggyűlt szénsav roppant feszereje idézték legyen elő azon repedékeket, melyeken keresztül az ottani gyógyforrᬠsok kibugyognak. Meg lévén ezek szerint minden kellék, mely egy szökő 165 artési kút előállítását lehetővé teszi, véleményem az, miszerint egy ily kút mélyesztése Buziáson nem csak a siker legnagyobb valószínűségével megkísérthető, hanem hogy az egyszersmind a íolszin fölé felszálló, a Józsefforrás vizénél melegebb, oly mennyiségű s minőségű gyógyvizet szolgáltatand, mely Buziást idővel világhírű fürdővé emelendi.“ Javaslatom életbe nem léptetett, miután a fúrás sikerét csak valószínűnek jeleztem. Azótai tapasztalataim alapján ki¬ jelenthettem volna, miszerint a kilátásba helyezett eredmény egész positivitással várható. Indítványom tétele óta hét év elmúlván, Buziáson a gyógy- vizhiány nem csak nem kevesbedett, hanem annál érezhetőbbé lett, szintén a múlt évben egy 4000 köbláb víztartalomra szᬠmított úszoda építtetvén annak megtöltése az ivókutakból le¬ folyó víz által céloztatott. Az úszoda elhelyezésénél fogva annak savanyúvizzel való megtöltése a faragott kővel kirakott ivókutakból csak oly mó¬ don lévén eszközölhető, ha ezeknek vizszintje 15 hüvelykkel felemeltetik, ezen felemelés meg lett kisértve az eddigi vízle¬ folyás elzárása és egy magasabban elhelyezett kifolyási pont¬ nak előállítása által. A víz emelkedett ugyan, de csakhamar az tapasztaltat- ván, miszerint a kút kőbefoglalásának hiányos volta miatt a kút körűi források keletkeznek, annak újbóli befoglalása ho¬ zatott javaslatba. Az ügy ezen állása mellett lettem ismét vélemény-adásra felszólítva, mely alkalommal a célba vett munkálatok helyte¬ lenségét kimutatván, kijelentém, miszerint a buziási vízhiány egyszerre s mindenkorra egyes-egyedül az általam még 1867- ben javaslatba hozott mély fúrás által orvosolható ugyan, de miszerint egyelőre a baj rögtöni enyhítésére célszerűbb pallia- tivumok alkalmazhatók. Javaslatom elfogadása után a munkᬠlatok keresztülvitelével megbizatván, lesz szerencsém azokról a közelebbi szakaszban szólani. III. A Buziáson 1874. február é s március hónap jaiban véghezvitt fúrási munkálatok. Az előbbi szakaszban el volt mondva, miszerint Buziásnak 166 összes gyógykútjai a termékenyföld és az agyagréteg átmé- lyesztése után egy kavics és homokból álló rétegből fakadnak. Úgyszintén el lett mondva, miszerint a vizből eredő sárgásbarna üledék cementmódon hatván és idővel valóságos conglomeratot képezvén, a kutak alját vízhatlanná teszi, s ennek folytán a víz felszállását gátolja, — végre, miszerint a viz mindazon kútban, melyből lefolyása nincsen, absolute egy- és ugyan¬ azon szintre emelkedik. Mindezen észlelések kétségtelenné tették előttem, miszerint a Buziás gyógyhelyisége alatt elterülő kavics- és homokréteg savanyúvizzel megtelve lévén, ezen viz — ha úgy szabad szó¬ tanom — mintegy másodlagos településen fordul elő. Elsődképzése a Szilashegyet köriilövedző vízhatlan har¬ madkori rétegek alatt keletkezett víztartóban keresendő, mely¬ ből roppant feszerejénél fogva alólróli erosio utján a József- forrás vizénél sokkal melegebb gyógyvíz az érintett kavics- és homokrétegbe kerül, hol az abban [létező szüremkezés vizével összeelegyedvén, eredeti hőfoka alászáll. Kétségtelennek lát¬ szott előttem, miszerint ezen elmélet helyessége mellett, Buziás gyógyhelyiségének bármely pontja savanyúvizforrás előállítására alkalmatos. Ép úgy kétségtelennek tartottam, miszerint Buziásnak ré¬ gibb gyógykútjairól, melyeknél vizapadás állott elő, ezt a fenn jelzett lerakodás folytán keletkezett conglomeratképződmény okozta légyen, — és miszerint ezek folytán nagyobb vizmcny- nyiség egyrészt újabb kutak fúrása, másrészt a régi kutak aljᬠnak megfuratása által előállítható. 1874. február 18-án Boncz Ferenc, k. osztálytanácsos úr kíséretében Buziásra rándulván, első teendőmnek ismertem, neki fúrási kísérletek által meggyőződést szerezni arról, mi¬ szerint nézeteim a buziási földtani viszonyokra nézve helyeseké és miszerint, mint fennebb mondám, a fürdőnek szánt összes terület bármely pontja savanyúvizkút előállítására tökéletesen alkalmatos. 600 ölnyi hosszúságban az ide mellékelt terv szerint 7 ily I., II., III., IV., V., VI. és VII. számokkal jelölt kísérleti fúrlyuk előállittatván, és mindegyikében 2—3 1 /? ölnyi mélység- 167 ben kavics és homok érettetvén el, mind meg annyi savanyú- vizforrás állíttatott elé, melyek vize a fölszinről lefelé számitva 2—3 lábnyira emelkedett. Az idézett hét fúrás által a következő rétegek fúrattak keresztül: I. Fúrás a Mihálykút mellett: 1. Televény.0° 2' 0" 2. Barna agyag . . . . 0° 1' 0" 3. Világos-szürke agyag . . 0° 5' 6" 4. Barna, homokos agyag . 0° 2' 6" 5. Kavics és homok ? Összesen.1° 5' 0" II. Fúrás a gépész lakása mellett. 1. Hordalék.0° 3' 0“ 2. Szürke agyag . . . . 0° 2 ‘ 6" 3. Világosbarna, zsiros agyag 1° 0' 0“ 4. Világos, homokos agyag . 0° 2 ‘ 3" 5. Világos homokos turfa . . 0° 2 ‘ 3" 6. Kavics és homok ? Összesen.2° 4' 0" III. Fúrás a gépész lakásától legtávolabb eső melegfürdői kútnál. 1. Hordalék . . , . . . 0° 3' 0" 2. Sötétbarna agyag . . . 0° 2 ‘ 9" 3. Kavicsos sárga agyag . . 0° 5' 9" 4. Hamuszinü, homokos turfa 0° 0' 3" 5. Sötétbarna, homokos és ka¬ vicsos agyag . . . . 0° 3' 0" 6. Kavics és homok ? Összesen. 2 ° 2 ‘ 9 “ IV. Fúrás az erdei sétatérnek a melegfürdőhöz vezető fasorának bal oldalán: 1. Televény.0° 3' 0" 2. Sötétszürke agyag . . . 0° 5' 2 “ 3. Zsiros, barnás agyag . . 0° 4' 0" 4. Homokos, barnás agyag . 0° 2' 0" Kavics és homok ? Összesen .... 2° 2' 2 " 168 V. Fúrás az erdei sétatér egyenes fasorának szintén bal oldalán távolabb a mel'egfürdőtől. 1. Televény.0° 3' 0" 2. Zsíros, sárgabarnás agyag 1° 1' 9" 3. Világosszürke, zsíros agyag 0° 1' 0“ 4. Sötétbarna, homokos agyag 0° 1' 4‘* 5. Kavics és homok ? Összesen.2° 1' 1” VI. Fúrás az erdei sétatérnek a melegfürdőhez vezető fasor jobb oldalán egy árok mellett. 1. Televény . . . . . . 0° 3' 0" 2. Sárgás, meszes agyag . . 0° 1' 3" 3. Szürke, zsíros agyag . . 1° 5' 3" 4. Sötétbarna, homokos turfa 0° 2 1 0" 5. Kavics és homok ? Összesen.2° 5' 6" VII. Fúrás a hidegfürdői kút és az uszoda között. 1. Televény.0° 3' 0“ 2. Sötétsárga agyag . . . 0° 4‘ 3“ 3. Szürke, zsíros agyag . . 0° 3' 5" 4. Sötétbarna, homokos agyag 0° 3' 0" 5. Szürke homok egyes kavics¬ szemekkel . 1° 2' 1" Összesen.3° 3' 9" Ezen fúrások világosan mutatván, miszerint az uszodai helyiség maga is a VII. fúrás 3-ik rétegéig ki lévén ásva, tökéletesen alkalmatos egy oly forrás előállítására, mely azt közvetlenül savanyúvizzel ellássa, azt javasoltam, engedtessék meg, hogy a fúrás magában az uszodában eszközöltessék. Pa¬ radoxonnak látszott ugyan, hogy egy vizhatlanúl készült me¬ dence, mely fölülről bevezetendő víz által volt megtöltendő, aljának megfuratása által láttassák el vízzel, — de érveim nyomatéka által Boncz, osztálytanácsos úr meggyőződtetvén, a tervezett fúráshoz hozzájárulását megadá. Ajánlatom elfogadása után hozzálátván a fúráshoz, az uszoda aljától számítva nyolc ölnyi mélységre fúrtam, mely fúrás 24 óránként magától kifolyó 4032 köbláb tökéletesen 169 tiszta, színtelen és átlátszó, kőolajszagú, csípős- savanyú, tiszta- ízti vizet eredményezett. Az átfúrt rétegek sorozata a követ¬ kező: 1. Az uszodának téglából és betonból készült alja 2. Szürke zsíros agyag . . 3. Sötétbarna homokos agyag 4. Kavics . 5. Finomszemü homok . . 6. Durvaszemű homok. . . Összesen. O u 1' 6“ 0° 2' 3" 0° 5' 6" 0° 0' 3" 4° 2' 6" 2 ° 0 ' 6 " .... 8 ° 0 ' 0 " Az uszoda összes térfogata a felső kifolyási pontig 4000 köblábot kitévén, elegendőnek látszott a nyert viz, ha az uszoda 2—3 nap alatt megtelnék. Kísérletek tétetvén ez irány¬ ban, a következőket volt alkalmam tapasztalhatni. Az uszodában, mely a fúrlyuk oldalán 4, a kifolyás oldat Ián 4 V 2 lábnyi vizoszlopra van számítva, ott mulatásom alat- — első kifolyásának elzárása után a viz: az első napon .... I 6 V 2 hitvelyknyire a második napon .... 9 1 / i r> a harmadik napon .... VU V a negyedik napon .... 63 / 4 n az ötödik napon . .... 5 1 /, „ és e szerint öt nap alatt ....... 45 V 2 „ emelkedvén, eltávozásom után kétségen kívül még két napot igényelt, hogy a felső kifolyási csatornát elérje, hol kifolyó mennyisége számításom szerint 24 óránként 200—240 köblábot kitehet. Feltéve, hogy ezen kifolyás 200 köbláb, akkor az uszoda vizének tökéletes felfrissítése, tekintettel annak 4000 köblábot kitevő térfogatára, 20 napot venne igénybe. Látván ezek alapján, miszerint dacára a kísérlet tökéle¬ tes sikerültére, mely az uszodának savanyúvizzel való megtölt- hetését — aljának megfúratása által — kétségen kívül helyezte, és a maga nemében egy unicum létesítését lehetővé tette, — a jogos igényeknek még sem lett elég téve, miután a viz felfrissítése nagyon hosszú időt vesz igénybe, — kötelességem¬ nek ismertem, a nagyméltóságu miniszter urat arra figyelmeztetni, 170 miszerint ezen igény is egy 18 hüvelyknyi átmérőjű második fúrlyuknak előállítása által kielégíthető. A jelenlegi fúrlyuk 11 hüvelyk átmérőjű lévén, ez a javaslóit 18 hüvelyk átmérőjű fúrlyuk teriméjéhez aráuyitva úgy viszonylik mint 1 : 2. 7 , — illetőleg a kifolyó vízmennyiség kitenue a fúrlyukból 1—)—2. 7 = 3. 7 , —tehát a jelenleginek majdnem négyszeressét, mi az uszodᬠnak hét nap helyett nem egészen két nap alatti megtöltését tenné lehetségessé. Ajánlatom a miniszter ur ő excelleutiája által elfogadtat¬ ván, a második fúrás a legközelebbi időben meg fog indíttatni s kötelességemnek ismerendem, az eredményről a tisztelt társu¬ latot annak idején értesíteni. Egy másik ajánlatom, mely tekintettel az uszodában nyert tapasztalatokra tétetett, miszerint a melegfürdői kutak valame¬ lyikének alja szintén megfúrassék, miután ez által a meleg¬ fürdő, melybe a savanyúviz gőzgép által meríttetik, jelenlegi berendezése mellett mindenkorra vízzel fedezhető, szintén he¬ lyeslésre találván, ott is a fúrási munkálatok a legközelebbi időben keresztül fognak vitetni. Ezen munka annál érdekesebb leend, miután a fenebbiekben jelzett conglomeratszerfí lera- kodmányt keresztül kellend fúrni, miről hasonlólag annak ide¬ jén itten szólani szerencsém leend. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET EZ IDEI FÖLVɬ TELEI. Hantken Miksa, osztálytanácsos és a magy. kir. föld¬ tani intézet igazgatója által f. é. april hó 9-én 68. szám a. fel¬ terjesztett felvételi tervezet Bartal György földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minister úr april 28-án 7008. sz. a. kelt rendeletével jóváhagyatott. E szerint a magy. kir. föld¬ tani intézet tisztviselői 5 osztályban, és pedig: dr. Hofmann Károly főgeolog és Matyasovszky Jakab, segéd-geolog, a katonai törzskari térkép F. 12 és F. 13, — Böckh János, főgeolog és Kókán János, gyakornok F. 11, — Telegdi Roth Lajos, osztály-geolog E. 10— E. 11 jelű osztályokon foglalt területen lógják a földtani fölvételeket eszközölni; dr. 171 Pávay Vájná Elek éz Herbich Ferenc Erdélyben fog¬ ják folytatni ez évben is a felvételeket, az első N. 10 jelű osz¬ tályon, az utóbbi pedig- Erdély keleti részén, a tavalyi felvé¬ tellel határos területen. Hantken Miksa igazgató be fogja utazni azon terüle¬ teket, melyek a jövő 1875-ik évi felvételek tárgyát képezendik, hogy azok megállapitásához a szükséges adatokat megszerezze. Megjegyezzük még, hogy valamint ez az előbbeni évek¬ ben történt, úgy jelenben is megkereste a minister a felvételi területen létező törvényhatóságokat, hogy a felvételekkel meg¬ bízott geologokat kiküldetésük teljesítésében minden módon tᬠmogassák, s e célból a felvételekkel megbízott geologok mind¬ egyikének részére „nyílt igazolvány 14 állíttatott ki a minis- ter által. TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Értesítés. A f. évi január hó 28-án tartott közgyűlésen az idei vidéki földtani vándor-ülés helyéül Mármaros-Sziget fogadtatott el. Ezen ülések sorrendje az april 17-én tartott bizottmányi gyű. lésen véglegesen megállapittatván, van szerencsém e sorrendet egész terjedelmében közzétenni, hogy a társulat t. tagjai e te¬ kintetben jó eleve tájékozhassák magokat s lehetőleg nagy számmal vegyenek e gyűléseken részt. A vasúti igazgatóságok annak idején árleengedés miatt föl fognak kéretni, hogy az uta¬ zási költségek lehetőleg leszállíttassanak, miről a t. tagok ré¬ szint a közlöny, részint a napi lapok útján lesznek kellőleg értesítve. A sorrend a következő: augustus hó 2-án, vasárnap, estve indulás Budapestről; „ „ 3-án, hétfőn délután megérkezés Bustyaházára, innen szekéren át Viskre; Visken meghálás. „ „ 4-én, kedden, délig excursiók Viskről, délután át Bustyaházára, estve a vonattal Márrna- ros-Szigetre. 172 augustus hó 5-én, szerdán délelőtt gyűlés Mármaros-Szige- ten, délután kirándulás Szlatinára, estve vissza Szigetre. „ „ 6-án, csötörtökön, reggel kirándulás Rónaszékre, az ottani sóbányák megtekintése, estve visz- sza Szigetre. „ „ 7-én, pénteken, Szigetről szekéren Dragomér- falvára, itt megszemlélése a petroleumfor- rásoknak és - fúratásoknak, innen estve Felső-Visóra. » „ 8-án, szombaton, szekéren Borsára, a környék megszemlélése, innen, ha az idő kedvez, lóháton a Trojagán át Fajnára; itt meg- hálás. „ „ 9-én, vasárnap, reggel kirándulás a „Suliguli“ forrásokhoz; tutajon Felső-Visóra, innét szintén tutajon Bocskóra. „ „ 10-én, hétfőn, Bocskón a szódagyár megtekin¬ tése ; a kobala-pojanai fürdő és vasbánya megtekintése; zárgyiilés; estve vissza Szi¬ getre. „ „ 11-én, kedden reggel elutazás Budapestre. Sajóhelyi Frigyes, társ. I. titkár. Nyilvános nyugtatványozás. 1874-re a tagdijat lefizették: Baczoni Albert, Benes Gyula, Dezső Lajos, Eichleiter Antal, Fest Aladár, Gesell János. dr. Hasenfeld Manó, Herrich Károly, Hozák József, Hürsch Ágos¬ ton, dr. Kézmárszky Tivadar, Kuncz Péter, Molnár Károly, Posner K. Lajos, Prélyi István, Preuszner József, Prihradny Ödön, Prugberger József, Reitz Frigyes, Rómer Flóris, Stürzen- baum József, dr. Szabó József, br. Vécsey Józseí és Wein János urak. Budapest, 1874. május hó 10-én. Róth Lajos, társ. II. titkár. 1874. IV. évfolyam . 8. szánt. El B B m> sí a Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Szakgyülés 1874. évi apr. hó 29-én. — Adatok Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismertetéséhez. II. Rézbánya vidéke, dr. Szabó Józseftől. — A zirczi eocen-rétegek, Hantken Miksától. — Az alveo- linák szerepe a délnyugati, középmagyarországi hegység eocen-képződmé- nyeiben, Hantken Miksától. — Necrolog. — Titkári közlemények. Szakgyülés 1874. évi április hó 29-én. Tárgyak: 1) dr. Szabó József. Rézbánya vidékének trachytkép- leteit ismertette (1. a jelen számban). 2) Hantken Miksa két kisebb ismertetését a másod: titkár olvassa föl, ezek cimei: „a zirczi eocen rétegek" és „az alveolinak szerepe a délnyugati, középmagyarországi hegység eocen képződményeiben" (1. a jelen számban). 3) A titkár a belépett uj tagok neveit olvasta föl, ezek: Prihradry Ödön kohómérnök Krompachon, dr. Kéz- márszky Tivadar egyetemi magántanár és Fest Aladár az osztr. földhitel-intézet fiókjának igazgatója Budapesten. Meghalt: Zámpori Károly, tanárjelölt Budapesten. 12 178 ADATOK Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismer¬ tetéséhez. n. Rézbánya vidéke. Dr. Szabó Józseftől. (Fülolvastatott a társ. f. évi április 29-iki szakgyülésén.) Ámbár régi bányászat helye Rézbánya és ennélfogva közvetlen környékéről némi geológiai ismeret volt is elterjedve, de a határbegység attól távolabb eső részeiről a vidék elha- gyottsága s járhatlansága következtében úgy szólván az újabb időkig mit sem tudtunk. Ezen körülmény az ötvenes évek végén (1858) Budapes¬ ten egy ; tanárokból álló tudományos expeditió létrejövését eredményező, melynek célja volt oda rándulni és a mennyire az iskolai szünidő tartama alatt kivihető, a Bihar hegység tᬠvolabbi környékéről is geographiai, ethnographiai, növénytani s geológiai ismereteket gyűjteni. Tagjai voltak: dr. Peters Károly egyetemi tanár, dr. Schmidl A. budai polytechnikumi-, Wastler A. budai főreális¬ kolai- és dr. Kerner A. hasonlóképen budai főreáliskolai ta¬ nár, kik a kormány költségén a Biharhegységet csakugyan be is utazták, Wastler szép térképet készített, s a többiek jelen¬ tést írtak. A geológiai s ásványtani részt dr. Peters vállalta magára, nagy szorgalommal kidolgozta s az eredményt a tudományos akadémiánál Bécsben külön ki is adta.*) Dr. Peters a gyűjteményekben a csekély irodalomban és ott utazottak közlésében előleges tájékozást szerezvén, azon hitben ment oda, hogy ott, miként maga mondja, majd egy syenit tömzsököt talál, melyet gneisz, csillám- és agyagpala borít s tövében mészkövek lesznek kifejlődve. A kirándulást Nagy-Váradon keresztül Belényesre s onnét Rézbányára tette *) Geol. und Min. Studien aus dem SÖ. Ungarn, insbesondere aus dér Umgegend von Rézbánya (I. und II. Theil). Wien 1861. (aus dem XLIII. und XLIV. Bande dér Sitzungsbericbte). 179 - mint első állomásra, honnét egész az Aranyos és Galbina pa¬ takig hatoltak. Második állomása volt Biharmegye déli részében Yaskóh, Rézbányától nyugatra vagy 1 mértföldre, honnét előbb a Pleszhegységet bejárván, a Fehér-Kőrös völgyén fel[Kőrösbá- nyára ment. Eredményeit Hauer Ferenc a legújabban (1873) befeje¬ zett geológiai térkép színezésénél*) nagyrészt felhasználja. Újabban Rézbánya vidékén Posepny F., mint bányageo- log (1870 és 1871) tett a kir. magyar pénzügyministerium megbízása folytán tanulmányokat, melyek eredményét**) a ma¬ gyarhoni földtani társulat jelen évben adja ki. A nagyobb mennyiségben gyűjtött anyag petrographiai átdolgozása folya¬ matban van, és eredményének utólagos közlése van kilátásba helyezve. Némely tekintetben azonban nyilatkozik már ezen munkájában is az eruptív képletekről. Dr. Peters K. kőzetei a budapesti egyetem gyűjteményé¬ ben vannak letéve. Tehát rendelkezésemre állván ugyanazon anyag, mely szerint ő tette a meghatározást, indíttatva érez¬ tem magamat azon példányok átvizsgálására, különösen vé¬ kony csiszolatokban és a lángban, a melyek, megtartási álla¬ potukat tekintve, alkalmasaknak mutatkoztak. Az egyetemi gyűjteményben van Rézbányáról egy kis helyi gyűjtemény is, melyet onnét egykor (1831) Szajbélyi bányamérnök küldött, és melyek között, ha nem is sok, de sokszor épebb példányok vannak, mint Peters gyűjteményében, melyről szabad legyen általánosan annyit mondani, hogy akár a megtartási állapotot, akár az anyag elégtelenségét tekintve, alapos tanulmányozásra a legtöbb esetben nem használhatók és igy gyakran csak megközelítő eredményt adhatnak. A Kőrösvölgyében magam is jártam 1863. és nem mu¬ lasztottam el utam vonalába eső pontokról eruptív anyagot gyűjteni, minek a meghatározása itt hasonlóképen közöltetik. *) Geol. Uebersichts-Karte dér Oest. Ung. Monarchie. Blatt VIII. Sieben- bürgen 1873. **) Geologisch-montanistische Studie dér Erzlagerstátten von Réz¬ bánya in S. Ö. Ungarn. F. Posepny. 12* 180 A tömegkőzeteket di\ Peters ekként különbözteti meg: 1. Diabas (Aphanit) agyagpalában (kőszénképlet'?) 2 . Felsitporphyr a) Quarzporphyr, réteges és tömeges. b) Porphyrit, nagy tömzsökben. 3. Syenit tömzsökben. 4. Syenitporphyr név alatt: Oligoklasit, zöldkőféle, részben trachytnemű. 5. Trachyt, egy nagy elszigetelt tömzsököt képez; fiata¬ labb mint a környék nullipora-mesze, de öregebb, mint a cerithium-rétegek felső emelete, tí. Rhyolitb (Ricbtbofen) a trachyttufa vidék szélén, fiata¬ labb mint minden cerithium-réteg. Az egyes kőzetek tanulmányozását petrograpkíai módon teszi, minthogy a rétegzeti viszonyok kevéssé vannak felde¬ rítve, és némelyek oly kétes jellegűek, miként Peters maga mondja, hogy csak nagyobb terület ismeretével összekötött részletesebb tanulmány által hozhatók majd tisztába. Geographiai csoportba foglalva, éjszakról délnek haladva szólani fogok: Meziád, Petrosz, Rézbánya (Bihar), Vaskóh vi¬ dékéről, és végre a Fehér-Kőrös völgyének mentében előjövő krystályos kőzetekről. I. Meziád vidéke. Meziád falu Belényestől EEK-re esik. Környékéből két krystályos kőzet van Peters gyűjteményében. Kettő Meziádtól EK-re Yalea Pestjeri-ből, egy Meziádtól keletre. Peters geoló¬ giai térképén e helyen „Felsitporphyr und seine Pelite“ van bejegyezve. Két kőzet példánya a pestjeri völgyből egymáshoz na¬ gyon hasonlít; szemcsés porphyros kinézésű, mind a kettő csak felületről van leütve, úgy hogy tetemesen mállásnak in¬ dultak már; az épebb alapanyagának szine veresbarna, sárgás, alig fénylő földpátokkal. Nagyitóval vizsgálva, látni benne sok quarzot gömbölyű szemekben, gyérebben mállásnak indult csillámot, és azt is kivehetni, hogy a földpátok között elég 181 épek is találkoznak arra, hogy a lángkisérletben meghatároz- tassanak. Ezen földpát orthoklas. A harmadik példány, mely Peters jelzése szerint Meziad- tól keletre való, igen sűrű felsites szürke alapanyaggal bir, melyből gyéren vannak kiválva parányi, de erősen fénylő, fe¬ kete biotit pikkelyek, valamint egyes krystályodott íöldpátok. A kőzet ép; külalakjáról ítélve hömpölynek is tarthatni, de lehet egy simára lekoptatott darab, valamely szírt külső felü¬ letéről is. Vékony csiszolaton az alapanyag némi fluidálszöve¬ get mutat. Az földpát, melynek átlátszó tömegében myri- adja van a parányi áttetsző zöldesszürke ásványszemeknek, valamint a nagyobb, de sokkal gyérebb nem-átlátszó feketés- nek, mi tán magnetit lehet. Ezen alapanyagból aztán egyes nagyobb krystályokban földpát, biotit és gyérebben quarz van kiválva, melyek körvonala sokszor elmosódva megy át az alapanyagba. A földpátkrystály lángkisérletileg meghatározva orthoklas. A kőzetben ennélfogva a krystályokban kivált elegyré¬ szek: orthoklas, quarz és csillám. Az alapanyag a lángkisér¬ letben úgy viselkedik, mintha egy natrium-plagioklas, kevés orthoklas, biotit és tán kevés quarz keveréke volna. Két nikoi között az alapanyag átlátszó része a sárga és kék szí¬ neket váltva gyengén ugyan de határozottan mutatja. Peters szerint ez „massiger Quarzporphyr“, a mely Me¬ ziád közelében vagy nyolc öl vastagságban a Valeae Pestjerén keresztül húzódik és látszólag egy sötét szürke mészkövet fól- iémelt. A tömeg közepében e porphyr kőzet ép, zöldesszürke, ‘sok benne a quarz és fekete csillám, a szélekfelé barna lesz lés a földpát mállásnak indul, valamint az alapanyag is, melyből 3—6 mm.-nyi quarzkrystályok hullanak ki. Annyi bizonyos, hogy orthoklas - quarz - csillámkőzettel van dolgunk, és igy lehet, hogy ezen kőzet a trachytképlet legrégibb tagjának, az orthoklas quarztrachytnak felel meg, úgy mint Verespatokon, de posítiv adattal nem bírok annak bebizonyítására, valamint Petersnek sem volt alkalma a hely¬ színén közelebbi korhatározó adatokat gyűjteni. 182 II. Petrósz vidéke. Belényes és Rézbánya vonalától keletre esik Petrósz falu, a melynek szomszédságában nagyobb tömegben „Syenit“ var Peters által bejegyezve. Szerinte orthoklas-oligoklas, barnás zöld csillám-amphibol és finom osztató quarz van benne, a szö¬ veg változik: rendesen egyenlő szemű, gránitos, de gyakran hajlik porphyrosba. Mellékes elegyrészek gyanánt a pyritel hozza fel. Vagy kilenc példányban van Peters ezen jelzésével „Syenít“ Petrósz vidékéről egy középszemíí gránit-féle kőzet, melynek elegyrészei lángkisérletileg is meghatározva orthoklas. oligoklas, e helyett több példányban a plagioklas andesin, a plagioklas általában túlnyomó; azonkívül quarz, biotit és elég gyakran pyrit. A kőzet igen ép, úgy hogy a meghatározások biztos eredménnyel vihetők ki. A plagioklas gyakran árulja el magát már makroskoposan is, ikerrovátkák által. A quarz mennyisége változó, és néha elég nagy, valamint a fekete és igen fénylő biotité is. Amphibol sem makroskoposan, sem a vé¬ kony csiszolatokban a mikroskop alatt nem mutatkozik. Ezen nagyobb szemű féleségeken kiviil vannak apróbb szeműek is; egyes példányokon látni, hogy a nagyobb szemű és az inkább prophyros kinézésű apróbb szemű egymásba átmeneteket ké¬ peznek. Ezen porphyros féleségnek vékony csiszolata hasonló eredményt mutatván, ez sem tekinthető másnak, mint a fónebbi négy granitásvány elegyének. Tömöttsége a nagyobb szeműnek 2-66, a porphyrosnak 2‘67, tehát egymástól alig térnek el; de igenis eltérnek a syenit tömöttségétől (2.73—2.79). A Petrósz falu környékén levő hegység ezen kőzete tehát nem egyéb, mint jelleges gránit és semmi okot nem hozhatni fel, azt syenitnek nevezni. A külleméről maga Peters is azt mondja: hogy az határozottan gránitos, és hogy a szemcsés féleségek első pillanatra is a mauthauseni gránitra emlékeztetnek. Azon körülmény, hogy a Petrósz hegységi gránitos kő¬ zetben semmi amphibol nincs, és a quarz nagyobb mennyiség¬ ben fordul elő, az eltér a dognacskai syenittől épen úgy, mint Selmec mellett a hodrusitól, melyek mind ketteje amphibolt bőven tartalmaz, és hozzá quarzban jóval szegényebb. 183 Ugyancsak Petrosztól éjszakkeletre „porphyrit“ név alatt is ír le kőzeteket, a melyek alapanyaga veres szürke vagy barnás, zöldes és a melyből fehéres, eléggé fénylő földpátok vannak kiválva. Peters szerint orthoklas, oligoklas, quarz és amphibolból állanak. Az anyag nem elég ép a meghatározásra, a lángkisérle- tekhez vett földpátok mind az andesin sorba tartozó plagiokla - soknak mutatkoztak. A vékony csiszolatban a mikroskop a földpátokat szintén nem tiszta anyaguaknak mutatja és nem lehetetlen, hogy azok között orthoklas is van. Quarz igen cse¬ kély mennyiségben van; a színes ásványok közül csak alakra nézve lehet az amphibolt benne gyanítni, mert anyaga tökéle¬ tesen megváltozott, szélén átlátszatlan magnetit van meg¬ gyűlve, közepén pedig színtelen lett; úgy szintén vannak benne nagy számmal vékony fekete vonalak, vagy vonalpamatok, mik hasonló módon elváltozott biotit lehetnek. Ezt különösen azon példányon észleltem, melynek leihelye Piatra Talharuluj. Egy másik példány, szintén ÉK.-re Petrosztól Vuron Bri- tzi (áll a példány papirján nem tisztán Írva), küllemére nézve hasonlít amahhoz, de valamivel épebb, ezen ki lehet venni több quarzot, valamint épebb amphibolt makroskoposan. A plagio- klas ezen jól elárulja magát az ikerrovátkok által. Ezen kőzetnél sem lehet biztosan elhatározni, jó anyag és geológiai adatok hiányában, hogy porphyrit-e vagy trachyt; az itt nyújtott eredmény csak megközelítő. III. Rézbánya közelebbi környéke. Rézbánya környékének eruptív kőzeteit a régiebbek „Grrünstein“-nak vagy „Grünstein porphyr“-nak nevezték álta¬ lában. Azok ott úgy a réteges képleteken, mint a mészkö¬ veken áttörve, apró tömzsökökben és telérekben jelennek meg, és a bányászat által sok helyen vannak feltárva. A leg¬ különfélébb küllemmel bírnak, némelyek Peters szerint csak¬ ugyan úgy néznek ki, mint zöldkövek, a legtöbb mint diorit- porphyr, mások mint aphanit, és ismét mások mint porphyrdad felsitkőzet. Földpát kétféle van, azonkívül amphibol, csillám^ és több kevesebb quarz, mellékesen epidot és pyrit. Mindezen 184 ingatag jellemű kőzeteket Peters „syenitporphyr“ név alatt foglalja össze, tehát egy olyan nevet használ, melynek a petro- graphiában, miként önmaga is mondja, igen tétova jelentő¬ sége van. Posepny a fenn emlitett munkájában a geológiai viszo¬ nyokra vonatkozólag a következő megjegyzéseket teszi: Quarczporphyrtufát talált Rézbányán, GodjáD és Prislopnál, mi megegyezni látszik azzal, mit Peters Vaskóh- nál (I. p. 406) és később a Pless-Codru hegységben (I. p. 442) fedezett fel. Eruptív kőzeteknek vehetni már a quarzporphyr durván krystályos tufáit a Rothliegendben, valamint a finomszemű mela- phyrtufákat a Lias-képletben. Posepny kutatási körébe az eruptiv-kőzet-tömzsökből három esik: Rézbánya-, Kohógyarmatnál és Vale-Sacca-ban. A rézbányái helyébe Peters egy aphanit-tömzsököt tesz, mi nem áll Poíepny szerint, mert az felsitporphyr, de néha átmegy felsitbe. Van benne ikerrovátkos földpát, quarz és csillám. A Kohógyarmatnál való tömzsök kőzetének alap¬ anyaga sötétszürke, finomszemű, benne sok fehér földpát és quarzkrystály s olykor csillám van kiválva. A zúzda omla- déknál a jelleges felsitporhyrból granitféle tömeg emelke¬ dik ki. Földpát és quarz nagy krystályaiból áll. Peters a syenitporphyrok között (Werksthal) több félesé¬ get különböztet meg, de nem mondja, hogy a tömzsök- vagy a telérből vannak-e? A vale-saccai tömzsököt Peters syenitnek irja le. A teléres eruptív kőzetek többfélék: Peters aphauit és syenitporphyrjain kivid mások is lépnek fel. Általában ott zöldkőnek nevezik. Ezekről Posepny most még csak általánosságokat mond, Tschermak után. Legtöbbször aprószemű ásványkeverékek, sötétzöldes szín¬ nel. Az aphanit név reájok illik. Az „uj Antal“ tárnából való a vékony csiszolaton mutat sok plagioklast, magnetitet egy oly alapanyagban, mely az optikai tidajdonságok szerint biótittö- 185 megnek felel meg. Még egyéb ásványok nyomai is vannak benne, úgy hogy valaha porphyr lehetett. A Cósciuri völgyből egy durvább kőzet elég ép ésmela- p h y r h o z hasonlít. Mikroskop alatt szintén vegybomlást mutat. Más félévből úgy látszik, hogy egykor augit-audesit volt. Van augitpseudomorphosa amphibol, biotit és tán apatit. Vale- Sacca-ból a „parallel fekvetének“ kőzete erősen mállott, van benne fehér földpát, quarzkrystályok, amphibol és csillám nyoma. Igen hasonlít a verespataki dacit vagy quarzporphyrhoz, akkora quarzkrystályokat csak ott látott Posepny. Vannak okok a verespataki kőzetet oligocennek tartani és azt a trachyt- családba bevonni. Az, hogy a neocom mészben jön elő, amend- ment azon hypothesishez, melynél fogva a traehytos küllem csak a hamadkorra szorítkozik. Ennek utána szól egy syenittömzsökről, és végre meg¬ említi, hogy az összes kőzet anyag áttekintése után Tschermak azon általános nyilatkozatra találta magát indíttatva, hogy az általa Rézbányáról hozott anyagból egy sem felel meg trachytnak a mostani felfogás szerint, hanem azok vagy quarzporphyrok, vagy melaphyr, vagy syenit, tehát régiebbek mint a trachyt. Az erdélyi érckerület trackytjaival nem függnek össze, hanem tán inkább a bánsági eruptív kőzetekkel, mit felderíteni azon¬ ban a jövő kutatások feladata lesz. Végre legújabban említi Doelter, *) hogy a Bihar-hegy- ség eruptív-kőzetei valamivel eltérő jellegűek ugyan, de a földpát az elemzés szerint andesinnek bizonyulván be, azok szintén andesitek. Peters előbb a syenithez sorozta, de ké¬ sőbben úgy nyilatkozott, hogy az ő meggyőződése szerint is az andesitekhez számíthatók. Én Posepnjr anyagát nem ismerem, valamint ő sem ismeri azt, mire én támaszkodom. Egészen objectiv véve a dolgot, csupán azt fogom itt közleni, a mit találtam ásványtani tekintetben. A teljes pe- trographiai meghatározás az, melyet minden oldalról tehetünk. *) Doelter „Die Trachyte des siebenbiirgischen Erzgebirges. u Tscher¬ mak. Mmer. Mittheil. 1874. 186 Nekem az egyes példányokra kell szorítkoznom, mint összetett kőzetekre; azoknál a geológiai tulajdonságokról egyenkint fel¬ jegyezve igen keveset találok. A meghatározásaim eredményét, de némileg a küllemet tekintve is az én véleményem szintén oda megy ki, mint Doel- teré, hogy tudniillik Rézbánya kőzetei között a trachyt elég jól van kifejlődve és elterjedve, de ritkán normál, hanem ural- kodólag zöldkő-módosulatban és egyéb jelentékeny átváltozᬠsokban. Vannak azonban olyan kőzetek is, melyeket csupán apró kézi példányok után nem lehet határozottan osztályozni, sűrűk, igen apró szeműek, csaknem tömöttek, ennélfogva ás¬ ványtani határozásra nem szolgálhatnak, itt főleg a geológiai viszonyok alapján lehetne azokhoz szólani. A fóldpát szerint osztályozva, a következő fajokat hatá' roztam meg: 1 . Orthoklas-oligoklas-quarztrachyt. a) Szajbelyi példányai között van egy (28. sz.), melyre ő ezt irta „Porphyrartiger Griinstein.“ Leihelyül általában áll Rézbánya. Az alap-anyag zöld, s abból 4—5 mm. nagy¬ ságú földpátok vannak kiválva. Kézi nagyitóval a földpát né¬ mileg módosuknak látszik. Színe veres-szürke, de belül néha még fehér. A leveles szöveg már alig van meg, az aprószemű¬ vé lett, noha olykor a körrajz krystályalakú egyénre mutat Lángkisérletben ezen nagy földpátok orthoklasnak mutatkoz¬ nak a perthít-loxoklas sorból. Van azonban plagioklas is, de nagyon alárendelten. Ezt Coddingtonnal szintén felismertem úgy, hogy a példányt a nap által világítottam meg közvetlenül. Ikerrovátkok tisztán kivehetők. A plagioklas éles krystály kör¬ rajzzal orthoklas tömegek közé van szorulva. Véletlenül a láng- kisérletre kiszedett szemek között is találkozott olyan földpát, mely oligoklasnak tartható. Ugyancsak a kézi nagyitóval quarz is jól kivehető elég nagy szemekben, valamint biotit, hol na¬ gyobb pikkelyekben, hol kurta oszlopokban. Azonban annyira változásnak indult már, hogy puszta szemmel első tekintetre nem árulja el magát. A Peters által gyűjtött példányok között ilyen nincs, sem nem találom nyomát, hogy erről írt volna. 187 b) Ellenben van gyűjteményemben egy igen jól megtar¬ tott példány ezen felírással „Thonporphyr, Liegend-Gestein des Bleiglanzes von dér Grube St.-Antonio“. Ezt én kaptam Bécs- ben az 50-es évek elején a földtani intézet fölös példányaiból. Peters vizsgálta, és hozzá irta „veranderter Syenitpor- phyr“ (14. szám). Egészen hasonló hozzá az, mit Peters ho¬ zott Rézbányáról és ezen felírással látott el „Syenitporphyr Werksthal, Ladislaus“. Mind a kettőről ir Peters a „Syenit- porphyr“-jai között (453. lap), megemlíti, hogy az elegyrészek quarz, földpát, amphibol, biotit, néha epidot. A földpátot két¬ félének mondja, orthoklas és könnyen olvadó plagioklas. Én hasonlóképen orthoklasnak találtam (perthit) az uralkodó s többé kevésbbé meggömbölyödött szemű földpátot, mig a pla¬ gioklas csak igen gyéren mutatkozván, abból a lángvizsgálatra szemet nem kaptam. A vékony csiszolaton amphibol nem, hanem csak biotit mutatkozik, ez is vagy elváltozva, vagy ha még elég ép, sa- játszerfí görbülést mutat, mit látszólag nyomás idézett elő. *) Ha még tekintetbe vesszük, hogy a földpát legnagyobb része fényesre kopott oldalakkal bir, mit a köles nagyságra zúzott kőzet darabjainál, különösen a László bányából jól lehet ki¬ venni, úgy ezen kőzetek az a) alatt leirt quarztrachyt irrup- tiv tagjai gyanánt tekinthetők. Töm : 2.68. Ide veszem még Peters példányaiból ezen felírással „Valié sacca, erster Grünstein-Zubau.“ A kőzet krystályosan szemcsés, foltonkint csaknem fűzöld, és világos-szürke. Van ikerrovátkos és nem-ikerrovátkos földpátja, ez utóbbi orthoklas, amaz an- desin-labradorit. Az orthoklas viselkedése rendes, a plagio- klasé nem: az alkalí tartalomnál fogva lehetne oligoklas is, oly annyira dús a nátrium- és káliumban, de sokkal nehezebben ol¬ vad, úgy hogy e tekintetben alabradorit felé hajol, a nélkül, hogy jelleges labradorit olvadék minőséggel bírna, ezt tekintve oli- goklas-andesin lehetne. Egyes ponton az ikerrovátkos földpát a lángban sárgásbarna foltokat árult el, mi epidotra mutat. Az alapanyag földpát és quarz keverékének látszik lenni. *) Látni egy helyen hosszúkás oszlopokat képező, gyengén kékes ásványt, mi egy nikol forgatása alatt sötétebb lesz. Tán Dickroit. 188 A kőzet vékony csiszolata tisztán mutatja, hogy nem nor¬ mál állapotban van, hanem átváltozásnak indult a földpát épen úgy, mint azamphibol, mi jól felismerhető, és a biotit, mi erő¬ sebben változott el valami zöldes ásvánnyá. Lehet, hogy az előbb említettek képletéhez tartozik, de módosult állapotban van ; részletes tanulmányok kellenének a hely színén ezen kőzet biztosabb meghatározásához. Az aphanit-nak nevezett apró szemíí s egyöntetűbb kőze¬ tek között is találtam olyakat, melyekben a quarzszemeken kiviil orthoklast is határoztam meg. Azonban egyéb felírással mint „Grünstein Vale sacca“ nem lévén ellátva, azokkal bőveb¬ ben nem foglalkoztam. 2. Andesin quarztrachyt (quarz-andesit). A Bécsben kapott példányok között van egy „Grünstein porphyrartig, dunkelgrau Rézbánya“, mely Petersnek figyelmét kikerülte, minthogy nem is vette be a rézbányái gyűjteménybe, valamint egy másik a Szajbelyi-féle példányok között „Porphyr- artiger Grünstein Rézbánya 14 felírással (29. sz.) melyek egy¬ máshoz külsőleg nagyon hasonlítanak, de meghatározás által is hasonjellegiieknek bizonyultak be. A kőzet alapanyaga zöld, abból nagy szemekben vau földpát kiválva, mely gyakran szép ikerrovátkokat mutat, és nem ritkán epidotba megy át, mi a kisebb-nagyobb sárga fol¬ tok által, különösen a második példányon erősen tűnik fel. Lángkisérletileg a plagioklas andesin. Kevésbé feltűnő a quarz, de elég gyakori és néha teljes pyramisokban, ko¬ pott éllel van kiválva. A biotit apró fekete oszlopokat, vagy hexagonos táblákat képez, de fényét elvesztvén, első pillanatra nem tűnik fel. Pyrit elég sok vau kisebb-nagyobb szemekben elhintve, leginkább az alapany gban, de néha parányi szemek magában a földpátban csillognak. Az amphibol sem hiányzik, de csak elváltozva, többnyire romokban. Töm: 2.73. A vékony csiszolat ezen említett ásványokat szintén mu¬ tatván, még azt is feltűnővé teszi, hogy a nagyobb epidot sze¬ meken kivid sok andesinen egyes pontokat látni, melyekből sugaros szöveggel az elváltozás epidotba, mint megannyi mi- kroskopos csillag megindul. 189 Az andesin kőzetekhez számítok még egyet, mely Peters szerint „Syenit porphyr“ (Oligoklas porphyr) aus den klemen Stöcken im Werksthal-Rézbánya. A kivált ép földpát mind plagioklas, legtöbbször ikerrovátkokkal. A lángban andesin - oligoklasnak mutatkozik; a világos szürke szemcsés alapanyag azonban orthoklas jelenlétét is elárulja ; de az nem tiszta föld¬ pát, hanem mintha finom osztatú állapotban quarzot is tartal¬ mazó felsit volna. Egyebet makroskóposan alig lehet kivenni. Nagyitóval parányi pyrit szemek, valamint sötét ásványokra (biotit vagy amphiból) némi emlékeztetések vehetők ki. A kő¬ zet nem normál. 3. Labradorit quarztrachyt (quarz-andesit). Az ide tartozó fajok a legnagyobb számmal vannak Peters gyűjtemé¬ nyében, és azokról ezen jó ismertetést adja (455. lap): az alapanyag nem tömött, tartalmaz quarzot, forraszcső előtt köny- nyen olvad és a lángot sárgára festi. Orthoklas vagy végkép hiányzik vagy igen kevés lehet, ellenben sok a plagioklas, s ez egész 12 mm nagyságig látható. Az alapanyagba elmosód¬ nak. Némely példányban amphiból, másban csillám, ismét más¬ ban pistazit vehető ki. Általánosan „syenitporphyr“-nak, rész¬ letesebben „oligoklasit“-nak mondja. Két olyan példánynál, melyet én hoztam régebben Bécs- ből, Peters az eredeti régi lapra ezt irta: „aus den klemen Stöcken im Werksthal“ (19—20); az alapanyag világoszöld, abból nagyobb földpátok vannak kiválva, melyek andesin-lab- radorítként viselkednek; azonban az alapanyagban orthoklas vagy biotit, szóval kaliumásvány elárulja magát. Amphibolt nem látni, de igen is csillámot, még pedig fe¬ ketét és fehéret, olykor kisebb oszlopokban, máskor pikke¬ lyekben. Az egyik példányon puszta szemmel nem látni csil¬ lámot, de igen is egyszerű nagyitóval, de az mind halavány, színe olyan mind az alapanyagé, csak hogy jól hasadó pikke¬ lyeket képez, melyek némileg muskovitra emlékeztetnek. Ezen a példányon (19) még quarc és sok apró pyritkristály (penta- gondodekaeder) látható. A másik példányon (20) ellenben fe¬ kete csillám van feltűnő kurta oszlopokban, melyek levelei szintén sötét színűek. Ha azonban egyes nagyitóval jól nézzük, 190 itt is találunk muskovit-féle halavány csillámot. Itt átváltozási termény van a biotitból, mert a bővebb vizsgálás eredménye az, hogy először a fekete is, a gyöngyfényű is vizet tartalmaz; tehát egészen épnek már a fekete sem mondható, de másodszor a lángkiserletben úgy a Na. mint a K-ra valamint az olvadásra nézve igen közel állanak egymáshoz, s korántsem mutatkoznak azon különbségek, melyek például olyan gránitoknál, melyek¬ ben együtt jön elő muskovit a biotittal, ezek között a lángki- sérletben találtatnak. Itt tehát nem muskovit a halavány gyöngyfényű csillám, hanem a biotit elváltozási eredménye, s ezt támogatja még azon körülmény is, hogy a csillám példᬠnyok között fokozatos átmenetek vehetők ki a színre nézve is. A quarz és a sok pyrit itt is meg van. Töm: 2.72. Zöldkő módosulatban van ezen kőzet, a földpátja gyakran változik át epidottá. Egy aprószemű sötétebb zöldes sűrű kőzet Peters által hozva (10. sz.) és ezen felírással ellátva: Oligoklas por- phyr (Syenit porphyr) „Stöcke im Werksthal bei Ladislau und aufwarts“ szintén labradorit quarztrachyt. Az ikerrovátkos apró földpáton kiviil makroskópos még a quarz és a pyrit, miből sok van; és jobban nézve különösen egyszerű nagyitóval, bio¬ tit levelek s oszlopocskák is feltűnnek. Az amphibol igen gyé¬ ren, de meg van. Töm : 2.78. Lángkisérletileg a fóldpát szin- étn olyan labradorit, mely az andesinhez hajlik. Más példányoknál vékony csiszolatban fedeztem fel még elég ép amphibolt, úgy hogy ez az elegyrészek között csak¬ ugyan helyet foglal. A magnetit és pyrit egymással antagonis- musban vannak, a hol sok a magnetit, ott nincs, vagy csak kevés pyrit és viszont, úgy hogy a pyrit a magnetit rovására látszik képződve lenni kén hozzájárulása mellett. A Valié Sacca-ból Peters még syenitet ir le, s két példány van is gyűjteményében. Ezek valóban fehér szemcsés kőzetek, melyekben földpát a túlnyomó, és az ikerrovátkosság szerint az plagioklas. Azonkívül biotit, amphibol és finom osz¬ tató quarz, pyrit és magnetit igen gyéren mutatkozik, ez utóbbi nevezetesen vékony csiszolatban. 191 Az egyik példány (1. sz.) épebb, ennél csak az áll: „Valié sacca“ a földpát itt lángkisérletileg nátriumdús labradoritként viselkedett, melyből azonban egyes csúcsocskák mintha olva- datlanul állottak volna ki. Töm: 2.64. A kevésbbé épnél (4. sz.) melynek felírása Valle-sacca „unter den Berghausern“ kétféle földpát mutatkozott orthoklas és oligoklas-andesin. Töm: 2.61. Hogy ez a két kőzet egy és ugyanazon tömegből való-e, nem tudom, hanem annyit már tapasztaltam, különösen a ma¬ gyarhoni syenitekről u. m. Selmec (hodvicsi), és Dognacská- ról, hogy a földpát igen változó, és hogy syenitnek neveztet¬ nek olyan plutói küllemmel minden esetre biró kőzetek is melyekben calcium-plagioklasok jönnek elő. Itt is bővebb anyag és helyi tanulmányok kellenek ahoz, hogy biztosabban lehessen szólani a dologhoz; normál állapotban ezen kőzet sincs egészen. Az éppen úgy lehet valamely trachyt-képlet plutói küllemmel, mint syenit vagy tán diorit, de ezen esetben valószínűbbnek tartom, hogy a trachyt-képlet tagja. Tömött- sége is ehez húzza, az jóval kisebb mint a syeniteké, ellen¬ ben megegyezik a Sebes-Kőrös völgyben előjövő plutói kül¬ lemű andesin- és labradorit quarztrachytok tömöttségével. Dr. Peters Rézbányáról tett kirándulást keletnek a Bihar hegységre, és azon a környéken a földtani térképen uralkodólag gneisznemű kőzeteket festett be, melyekből egyes pontokon porphyrit van kiválasztva, ezen kérdőjeles megjegyzéssel (aus dér Trachytgruppe?). Ezt körülveszi aztán agyagpala. A példányai között Bihar hegység környékére vonatko¬ zólag az agyagpalákon kivlil van valódi gneisz a Bihar hegy¬ ség egyik legnagyobb csúcsának, a Kukurbetának környékéről, ezekben muskovit nagyban szerepelvén kétségtelenné lesz, hogy a palásszövegű kőzet gneisz, földpátja nem ép annyira, hogy meghatározást engedne. Megemlíti, hogy ezen gneisz a „syenitporphyr“ közelében van; ellenben a mit így jegyez „Syenitporphyr Peters, (Grün- steintrachyt Richthofen)“, Kukurbeta a Bihar hegységben, ezek trachytok, zöldkő állapotban. Egészben véve nem épek any- nyira, hogy akár a mikroskóp, akár a lángkisérletben biztos 192 határozást engednének. A földpát plagioklas, már az ikerro- vátkoknál fogva is, és a jobbak labradoritként viselkednek, úgy hogy labradorit-trachytnak vehetni. Peters nem az egyes példányok szerint, hanem összesítve adván meghatározásának eredményét, azt mondja, hogy kétféle földpátegy orthoklasztos és egy klinoklasztos van benne, továbbá amphibol, csillám és pistazit van benne. Külleme dioritos, és gya¬ nítja, hogy Nagybánya és Selmec zöldkőtrachytjaihoz közel álla¬ nak, minek eldöntésére további kutatásokat tart szükségesnek. Kukurbetából DK-re, az Aranyos vizkörnyékében, Vidra völgyéből van egy példány, melynek felírása „eruptív kőzet (Syenitporphyr, Peters; zöldkőtrackyt ? Richthofen)“ hömpöly. Ez andesin quarztrachyt amphiból biotittal, meglehetős durva- szemű és granitoporphyros szövegű. IV. Vaskók vidéke. Vaskók mellett nyugatra közvetlenül egy kis tömegben, ellenben távolabb a Plesz hegységnek tetemes része „Felsit- porphyr und seine Pelite“ van színezve. Kőzet anyag igen kevés van, és nem jó állapotban. Egyre lehetek némi tekintettel, t. i. melynek lelhelye Szuszány- tól éjszakra esik, Monyássától nyugatra. Ez Peters szerint réteges quarzporphyr, melynek elegy¬ részei quarzszemek, zavaros földpátok átraenve az alapanyagba, és elváltozott csillám. A földpát lapjain ikerrovátkosság nem látszik, az orthoklas. Én hasonlókép orthoklasnak találtam, de nem jelleges vi¬ selkedésűnek, az egész kőzet, miként Peters is kiemeli, tete¬ mes elváltozásnak van indulva. Ezen orthoklas quarzporphyr tekinthető-e a trachyt kép¬ letek legrégibb tagjának, s így ugyanazon képletnek, mely a szomszédos érc hegységben (Verespatakon) van kifejlődve, geológiai alap hiányában nem mondhatom. Az ásvány-associatio ugyanaz. V. Fehér Kőrös trachytja. Trachytot Peters csak egy ponton látott, Halmágytól egy órányira nyugatra, Liasza völgyben. — 193 — Két féleséget különböztet meg, egyike az alsóbb régiók¬ ban uralkodik, míg a másik a magaslatokat látszik képezni. Az első féleség a kalmágyi tracliyt, szívós, lapos vᬠladéka kőzet, alapanyaga likacsos, valódi trachytos, szinc hainu- sárgásszürke. Gyéren van legfölebb 2 mm. amphibol, több az augit. Gyakoribb a földpát, olykor 3—4 mm. magnetit sok vau, porrá törve maguesrúd sokat húz ki belőle. Ebből van¬ nak példányok. A másik féleség világossárgássziirke, igen likacsos, hosszú amphibollal és színtelen földpáttal (1—6 mm.). Szóval „gemeiner grauer Tracliyt-‘-mik mondja Peters. Koráról azt mondja, hogy fiatalabb mint a neogen nul- liporamész, de öregebb mint a legfelső cerithiumrétegek azon a vidéken. Ilyenből példányok nincsenek. A trachyttufákról is emlékezvén Írja, hogy Buttyin és Boros-Sebes között a cerithiummész egy hatalmas trachyttufa tö¬ meg fölött fekszik, s utólagosan még emelkedést szenvedett egy fiatalabb eruptio következtében, miről átmetszeti rajzot is közöl. A trachyttufa korát illetőleg Stur is odanyilatkozik,*) hogy feltehető, miszerint az a neogenképletek cerithium- vagy szarmát emeletéhez tartozik. Kövületeket abban közvetle¬ nül nem ismer. Halmágy körül észlelte, hogy a congeria-réte- gek határozottan a trachyttufa fölött feküsznek. Én azon vidéken magam is járván, gyűjtöttem olyan pontról is, melyet Peters nem látott, és így ezekkel megtold- ván az anyagot, a következő leihelyek trachytjairól szólhatok: 1) Tracliyt Déznáról. Azon agyagpalán kivit, mely Peters térképén Dézna táján befestve van, tracliyt is jön ott elő, melyről ő említést nem tesz. A Monyászára vezető úton, a Várhegy DK oldala trachytbrecciából áll, melynek tésztája trachyttufa és zárványai egy világosszürke tracliyt, kisebb nagyobb darabokban, melyek élei csak alig vannak meggöm- bölyödve. A tufa kötszere néha erős, s ilyen helyeken az ke- vésbbé mállik s alkalmat szolgáltat érdes oldalú szirtoszlopok *) Die geolog. Beschreibung dér Herrschaft Halmágy. Jahrb. dér geolog. lieichsanstalt 1868, 13 — 194 lét rejövésére, melyek több ölnyi magasságra meredeken nyúl¬ ván fel, a Várhegyet festőivé teszik. A hegy tövében megvan közvetlenül a talk- és agyagpala, melyen keresztül a trachyt eruptiv-breccia alakjában magának utat tört. A trachyt apró likacsig szívós, világosszürke, aprószemű. Nagyitóval foldpát, feketés augit meg itt-ott amphiból vehető ki; de sem quarz, sem biotit nem látható. Magnetitet azon tu¬ lajdonság árulja el, hogy a kőzet a mágnestűre jól hat. A foldpát üveges állapotban lévén, a kőzet a rhyolithog sodás első fokozatát mutatja. Számra nézve sok van. A láng- kisérletben oly bytownitként viselkedett, mely nátriumban- dús, tehát a labradorithoz közeledik. Az augit törékeny üveges szemeiből választottam pél¬ dányt a lángkisérletre, s az nátriumban igen szegény, csak, az első fokot mutatta, mi gypsszel sem lett nagyobb, de ne vezetes az, hogy olvadási foka megegyez a bytownit-éval, te¬ hát szintoly nehezen olvad, mint ez (1—2. fok). Töm: 2.51. Vékony csiszolata ugyanazon ásványokat mutatja, de az ásványok csaknem mindegyikére nyílik itt alkalom nehány sajátságos észleletet tenni. A foldpátnál repedéseket látni ke¬ reszt irányban a főtengelyre, de minden szabály nélkül; mᬠsodszor az egyes földpátoknál peripheriás vonalak mutatkoz¬ nak oly módon, mintha az egyes krystályburkok összezsugorod¬ tak volna magasabb hőség utólagos behatása következtében. Tán ennek lehet aztán azon körülményt is tulajdonítani, hogy a polarizált fényben az egyes lemezek néha kissé meggörbülve, egymástól nem élesen elválva, hanem mintegy összeolvadva mutatkoznak. Az augit erősen túlnyomó és egészen ép. Színe sárgás¬ zöld. Az anyakőzettől élesen válik el. Az amphiból gyér, de az én csiszolatomon tisztán kivehető. Színe világosbarna, alakja és a rhombos mezőcskék, meg a tulajdonsága egy nikol for¬ gatása mellett elsötétedni, semmi kétséget nem hagynak fenn hogy jelen van. Érdekes látni, hogy az alapanyagtól nincs élesen elválva, hanem körülveszi előbb egy sötét keret tele magnetit-szemekkel, s ezen a kereten kívül egy angit-koszorú áll, mintegy a magasabb hőség utólagos behatása következté- 195 ben a leolvadt amphibolból állva elő. Ezen kőzet múltja tehát az, hogy az amphibol-dúsabb lehetett, és utólag augit-dússá vált. Sósavban az egész kőzet nem pezseg; az oldat hat cal- ciumra igen erősen, nátriumra csak úgy, mint a földpát a lángban, és igen kevés káliumra. Tehát olyan ásvány van benne, melyet a sósav megtámad, abból sok calciumot húzván ki, s ilyen a bytownit is. 2) Trachyt Asucáről Pleskuca mellett, a Fehér-Körös jobb oldalán. Itt is breccia alakban jön elő, és a hasadékok- ban opál, jasp és achat van kiválva. Kinézésre nézve igen hasonlít a déznaihoz. Sűrű, ép, az apró földpátok üvegesek, s szintén bytownitnak mutatkoztak. Az egész kőzet jól hat a mágnesre Töm: 2.51. 3) Trachyt nyugatra Halmágytól Lyasza völgyből, Peters példányaiból, egészen hasonló az előbbihez, földpátját lángki- sérletileg szintén bytownitnak találtam, mely natrium-tartalomra nézve is egészen azonos a déznaival. A kőzet azonban jóval sűrűbb, és valamivel sötétebb, magnetit-dúsabb. Ennélfogva tö- möttsége nagyobb, = 2.69. 4) Trachyt a Fehér-Körös mentében, Bucsava-Solymos leihelyről; Peters azt irja, hogy e példányt Ambros úrtól kapta. Földpát, augit s gyérebben amphibol makroskoposau is kivehetők. Ebből lángkisérletileg a földpátot és augitot ha tároztam, de minden számban tökéletesen megegyezik a déz- nai trachyt ezen két ásványával, úgy, hogy ez is ugyanazon képletből valónak mondható. 5) Trachyt a Fehér-Körös völgyében a legnyugatibb pontról Vojvodjenről, az Alföld felé. Yojvodjen Algyesthcz ENy-ra szomszédos falu a Fehér- Körös völgyében, Arad megyében. A Körös meredek partja fölül sovány agyagos talaj 1—2' (1. 7 / 8 1863), alatta kavics kopott s mállott trachyttal 8—10' (2. 7 / 8 1863). Van azonban, ha ketté töretnek a darabok, közöttök még elég ép is arra, hogy a földpát meghatározható legyen. A trachythömpölyök mind hasonlítnak egymáshoz annyiban, hogy egyikben sem látni quarzot vagy amphibolt, tehát augit-trachytok, apró sze¬ műek. Kettétörve a hömpölyöket egyben még üvegfényű föld- pátokat találtam, az lángkisérletben bytownitnak bizonyult be- 13 * 196 Ezen trachyt-kavics alatt veresbarna homok látszik le a patakig 4—5' vastagságban, melyben itt nem láttam ugyan kövületeket, de más pontján a vojvodjéui határnak, nevezete¬ sen a Mogos nevű erdőben Barkassy úr kutat ásatván, az ott is 9' vastag kavicsréteg alatt a homokban 27 lábra mentek le, s ezen szintben cougeriakövületek fordultak elő.*) Ennélfogva azt mondhatni, hogy a bytownit-trachyt hőm pölyei itt a congeria-képletre közvetlen rakódtak, s azt a ne¬ gyedkori képlet alsó emeletének tarthatni. Egyéb trachytot ezen hömpölyök között nem találván, azt lehet következtetni, hogy ezen trachyt-képlet erősen van kifejlődve a Fehér-Körös völgyének magasabb vidékein, honnét a vizek a negyedkori rétegbe bejuttatták s ott oly messzire elterítették. 6) Végre Boros-Sebesnél az országúton Déznára leír Pe- ters egy íiatal eruptivkőzetet ezen név alatt „Ein basaltáhn- liclies Gestein aus dér Gruppé dér Khyolithe“, melyet egy ol¬ dalról a Lösz vesz körül, más részt tövében fekszik azon 4— 500' magas hegynek, mely trachyttufából és Buttyiu felé ceri- thiummészből áll. Ezen rétegeket mind föltolta, s azokból több mint 10 ölre emelkedik ki. Az országúton jól kivehetni, hogy 2—8" szintes réte¬ geket képez, melyek között sötétek és szürkék egymással válta¬ koznak. A sötét képezi a vastagabb, a szürke féleség a vékonyabb rétegeket. A sötét némileg úgy néz ki mint bazalt. Elegyré¬ szei között a mikroskop alatt világosakat és sötéteket lehet kivenni. A világosak egyike nem egyéb mint plagioklas (2—4 mm), melyen néha ikerrovátkok kivehetők. Egy más fehér ásványt mésznatronzeolithnak ismert fel a stílbitcsoportból, mely köles nagyságú szemcsés halmazokat képez. Sok kere¬ sésre egy helyen kevés olivint is fedezett fel, 2—3 mm. át¬ mérővel. A szürke féleségben szintén van zeolith, de olivin nincs. Vizet üvegcsőben hevítve mind a két féleség ad, kivéve ha olyan helyről veszi a kémletet, mely a zeolith-féle ásványtól ment, *) Álgyest földtani viszonyai Arad megyében. Szabó Józseftől. A magyarh. földt. társ. munkálatai. V. kötet. 1870. 197 ebben csaknem semmi víz sincs. A fekete kőzet nehezen olvad fekete üveggé. Pora sósavban kocsonyás lesz kis főzés után. Mindez Peters szerint reáillenék egy bazaltra, de nem találja öszkangzásban először, hogy magnetittartalma kisebb, és másodszor, tömöttsége is csekélyebb: 2.72 mint a bazalté.*) Ugyanazon időben hallván Peters Rickthofen előadását a rhyolitról, a rhyolitcsalád tagjának tartotta, dacára, hogy (miként maga mondja) szorosan véve a petrographiai identitás nincs meg, valamint a szabályként kisérő perlit, tajtkő, obsidián a Fehér-Körös vidékén teljesen hiányzik.**) Petersnek ezen nagy gonddal tett tanulmányozásához én a földpát és a vékony csiszolat határozását adom. A földpát bytownit, mely kissé hajlik az anorthithoz, és pedig a sötét féleségben épen úgy, mint a szürkében. Nátriumban oly dús, mint a déznai, káliumnak ellenben alig van nyoma. A zeolith- féle ásvány szintén nátriumdús. Az alapanyag könnyebben olvad. A vékony csiszolat a sötétféleségnél fluidalszöveget árul el kicsiben és nagyban, a mennyire nagyban sötétebb és ke- vésbbé sötét rétegeket' váltakozni lát az ember. Ezen sötétebb és világosabb csíkok csak a magnetit által vannak előidézve. 200-szoros nagyításnál jól kivehetni, hogy a parányi fekete sze¬ mek a hol sűrűn vannak, ott fekete csíkot látunk, a hol ritkán, ott világosat. Ezen kivid valami szürkés, áttetsző csillagocskák látszanak, de ki nem vehetem hogy mi, augitnak nem tartha¬ tom, s általában mikroskopos augit nem látszik, az csak makroskopos, de így is felette gyéren és úgy, mintha az egyes nagyobb krystályok olvadás által körvonalaikat elvesztették volna. Olivint nem találtam ; ellenben az utólagos infiltratió ál¬ tal az egyes likacsokban kivált ásványok jól láthatók. A földpát szerint ezen kőzet is bytownit-trachyt, rhyolithos módosulatban, és az anorthithoz hajló féleségben, úgy hogy ez a környék legbazisosabb eruptivkőzete, és így össze¬ függ azon tulajdonság is, hogy ott a legutolsó eruptiót képezte. *) A világos féleségnek, minthogy magnetitben szegényebb, és lilca- csosabb, tömöttsége csak 2.63. **) Hauer legújabb térképén Boros-Sebesnél Peters ezen adatai alap¬ ján bazalt van befestve. 198 A Biharhegységtrachytképletének schemája. A régibb krystályos kőzetektől eltekintve, a trachytkép- letek a következő korbeli sorrendet adják. Quarztrachyt-csoport orthoklas quarztrachyt orth. ólig. quarztrachyt andesin quarztrachyt labradorit quarztrachyt Trachyt-csoport labradoryttrachyt bytownittrachyt. Összehasonlítva a Vlegyásza csoport trachytképleteivel, ki¬ tűnik, hogy itt egy későbbi eruptió, egy bazisosabb trachyt- képlet is lép fel, a mely ott eddig nem ismeretes, de a mely aztán, amennyire eddig van tudomásom túlsúlyra vergődik a keleti tracliytvidéken a Hargita-hegységben épen úgy, mint Ungvár vidékén, vagy a Mátrában. A ZIRCZI EOCEN RÉTEGEK. — Hantken Miksától. — (Felolvastatott a társ. ápril 29-iki szakülésén.) Zircz vidékének földtani viszonyai igen érdekesek, a mennyiben a felső triász dolomitjaitól kezdve egész a harmad¬ kori neogenrétegekig csaknem valamennyi képződményt találunk kiképződve ezen területen. 199 Ugyanis Zireztől délre Puszta-Eplény határában találunk dolomitot, dachstein mészkövet, brackiopodákban bővelkedő alsó liasz - mészkövet, a közép jurához tartozó mészköveket, a „Borzovár“-ra vezető utón felső jurához tartozó dypliia-mész- köveket, Kardosrét vidékén ammonitokban bővelkedő alsó liász-mészköveket stb. Hatalmas kifejlődéssel bírnak e vidéken az alsó krétaképződménybe tartozó caprotina-mészkövek, és nagyobb távolságban, nevezetesen Lókut, Puszta-Akló, Olasz¬ falu, Bakony, Nána határaiban bovelkedők kövületekben a kö¬ zépső krétába tartozó márgák és márgamészkövek. Csekélyebb kifejlődéssel bírnak a harmadkori képződmények, melyek kö¬ zül kivált az eocenrétegek kiemelendő!?:. Ezek a Zircz hatᬠrában levő, a ciszterciták diszkertjétől nyugatra eső, homok¬ gödörben vannak fel tárva. E rétegek földtani tekintetben igen érdekesek, miért is 1866-tól kezdve több ízben vizsgálatokat tettem e helyen, mely vizsgálatok eredményét van szerencsém- a következőkben ismertetni. A zirczi homokgödörben a következő rétegeket találjuk feltárva alulról felfelé: 1. Homokot, melyben szerves maradványok nyomát sem találtam. Teljes vastagsága ismeretlen. A felszínen körülbelül 2 ölre volt feltárva ottlétemkor. 2. Félig sósvizi agyagot, melyben puhánymaradványok nagy mennyiségben fordulnak elő. Ezek meglehetősen jól meg- tartvák, de annyira törékenyek, hogy alig lehet ép példányt kapni. Ezen agyag vastagsága 2—3 láb. E rétegben találtam a következő kövületeket: Corbula sp. Cyrena sp. Arca sp. Mytilus cfr. corrugatus Brongt. Aromia dentata Hantk. Ostrea sp. Fenus polygonus Lám. Cerithium calcaratum Brongt. Cerithium aurículatum Schloth. Cerithium striatum Dcfr. Katica incompleta Fitt. 200 Melanopsis sp. A nummulitoknak nyoma sincs e rétegben. 3. Márgás mészkövet, melyben pontozott nummulitok nagy mennyiségben vannak kifejlődve. Azokon kivid még másféle foraminiferák, korállok, ecbinodermák és puhányok fordulnak elő, még pedig : Quinqueloculiua sp. Alveolina cfr. elongata Desb. Orbitulites n. sp. Nummulites Lucasana Defr. Nummulites perforata d’Orb. Cycloseris cfr. Andanensis. Echinolampas cfr. Suessi Laube. Crassatella sp. Venus sp. Cardium cfr. gratumDesh. Chama grandis Desh. Mytilus cfr. corrugatus Brongt. Pecten eorneus. Pecten sp. Ostrea sp. Harpa n. sp. Rostellaria sp. Turritella n. sp. Nerita conoidea Desh. A felhozott rétegek közül a lucasana-rétegek, faunᬠjukra nézve teljesen megegyeznek a Bakony egyéb helyein előforduló hasonló rétegekkel. — Némi különbséget pedig mu¬ tatnak az Esztergom és Buda vidékén kifejlődött lucasana- rétegekkel szemben, mely különbség főkép abban áll, hogy né¬ mely foraminifera-faj, melyek a zirczi, s általában a bakonyi lucasana-rétegekben nagyobb mennyiségben előfordulnak és felötlő alakjuknál fogva jellemző tulajdonsággal bírnak, Eszter¬ gom és Buda vidékén egyáltalában hiányzanak, minthogy e vidéken mindeddig nem találtattak. Ezek a következők: Orbitulites n. sp. Alveolina cfr. elongata Desh. 201 Ezen különbség kétségkívül összeköttetésben áll e num- mulitképződmény lerakodása idejében, a délnyugati közép-ma¬ gyarországi hegységterület keleti és nyugati részein ural¬ kodó pliysikai viszonyok bizonyos eltérésével, melyről egy kü¬ lön értekezésben szólandok. A félig sósvízi rétegek, melyek közvetlenül a lucasana- rétegek alatt fekszenek, nagy mértékben érdemlik figyelmün¬ ket, minthogy ezek a Bakony többi szélén mindeddig egy he¬ lyen sem találtattak ; előfordulnak pedig a Vértes-hegységben Esztergom és Buda vidékén, a nummulitképződmény különböző szintjeiben kifejlődve, mint ezt az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyait tárgyaló értekezésemben felhoztam. Ezekben teljesen hiányzanak a nummulitrétegekben elő¬ forduló foraminiferafajok, korállok, echinodermák, valamint a puhányok azon fajai, melyek tiszta sósvlzi tengerben éltek. Ezen rétegek határozottan mutatnak a nevezett hegység területén az eocen időszakban többb ízben történt földingado¬ zásokra, melyek következtében majd tiszta sósvizi tenger borította a kérdéses területet, majd bizonyos részein félig sósvíz keletke¬ zett, mely utóbbinak — a megváltozott természeti viszonyok¬ nak megfelelő faunája volt. Ily viszonyok létezése egyszersmind sok helyt kedvező volt növények összekalmozódásának, melyből többé-kevesbbé vastag kőszéntelepek keletkeztek, mint neveze¬ tesen Puszta-Nána, Puszta-Forna, Lábatlan, Esztergom és Buda vidékein. — A zirczi homokgödörben pedig csak szénült nö¬ vénymaradványokat találunk. Széntelepnek itt semmi nyoma nincs. A zirczi félig sósvízi rétegek kövületei közül a cerithium striatum Defr. érdemli bizonyos tekintetben figyelmünket. Mint ezt a fentebb idézett értekezésemben előadtam, ezen csigafaj Esztergom és Buda vidékén a kőszéntelepeket tartalmazó édes¬ vízi képződmény közvetlen fedőjében roppant nagy mennyiség¬ ben van kifejlődve, — a felsőbb rétegekben pedig mindeddig egy helyen sem találtatott. — A kérdéses zirczi féligsósvízi réteg kétségkívül az esztergomi és budai cerithiumrétegeknél sokkal felsőbb szintet képvisel, — s ennélfogvá azon helyes következtetést tehetjük, miszerint a cerithium striatum 202 Defr. függélyes elterjedése nagyobb, mint ezt mind eddig fel¬ tenni kénytelenek voltunk. Befejezésül még azt tartom kiemelendőnek, hogy a zirczi homokgödörben legalsóbb réteget képező homok is feltűnő je¬ lenség, minthogy a délnyugati középmagyarországi hegység szᬠmos helyén, a hol eocenrétegek észlelhetők, ilyen réteget nem találunk, s ennélfogva annak lerakodása idejében e helyen sa¬ játos körülmények uralkodtak, melyeknek figyelembe vétele — a nevezett területen az eocenidoszakban létezett természeti viszonyok megitélésénél -- mulhatlanul szükséges. AZ ALVEOLINAK SZEREPE A DÉLNYUGATI KÖ¬ ZÉPMA GYA ORSZÁGI HEGYSÉG EOCEN-KÉPZŐD- MÉNYEIBEN. — Hantken Miksától. — (Felolvastatott a társ. ápr. 29-ki szakülésén.) Mily nagy fontossággal bírnak a szerves testek maradványai s kivált a foraminiferák a délnyugati hegység területén előfor¬ duló bizonyos rétegek alkotásában, és némely képződmény jellegzésére nézve, azt számos korábbi értekezésemben több ízben volt alkalmam kimutatni. — Nevezetesen kiemeltem volt töb¬ bek között a spirolinákat és míliolideákat, melyek a cerithium- képződmény némely rétegének összetételében lényegesen részt vesznek, mint Perbál, Tinnye, Zsámbék, Bia, Sóskút stb. vi¬ dékén, valamint alveolinákat, melyek a lajtarétegeket jellemző maradványokhoz tartoznak, s kivált Bia vidékén, az ottani márgákban tömegesen vannak kiképződve. — Kimutattam to¬ vábbá azon kiváló fontosságot, mellyel a foraminiferák a budai márga és a kis-celli tályag jellegzésére nézve bírnak, és kiemeltem a nummulitok stratigraphiai jelentőségét az eocen tengeri képződményben Jelen értekezésnek célja az alveolinák szerepét is¬ mertetni, melyet azok az eocenrétegekben viselnek. Mint fen¬ tebb említettem, ezen foraminifera nem nagy mennyiségben 203 van kifejlődve Bia vidékén az ottani, 1 aj t árét egekben, — azoknak előfordulása a délnyugati magyarországi hegység te¬ rületén kiképződött e o c e n rétegekben azonban mindeddig is¬ meretlen volt s ennélfogva jelen értekezés új adatokat szolgál¬ tat a foraminiferák föld- és őslénytani fontosságának kimuta¬ tására. Mindenekelőtt szükségesnek tartom a kérdéses foraminifera nemét közelebbről ismertetni. Az alveolinák a foraminiferák rendszerében szerke¬ zetűk sajátos voltánál fogva önálló helyet foglalnak el, s könnyen különböztethetők meg a foraminiferák többi ne¬ meitől. Az alveolinák t. i. porcellánnemu héjjal birnak, mely egy hossztengely körül sűrűén van összecsavarodve. A héj teker- vényei képezte csatorna a tengely hosszában álló válaszfalak által kamrák-, s ezek a tengely irányára derékszög alatt álló válaszfalak által alosztályokra van osztva. Az egyes kam¬ rák egy vagy több sorban elhelyezett likacsok által összeköt¬ tetésben állanak egymással. A héj felülete hossz- és harántcsikokkal van fedve, a mi által ezen foraminifera-nem felismerése igen megkönnyíttetik. — Hossz- és karántátmetszete pedig némileg a nummulitokéi- hoz hasonlít, s ennélfogva ilyen esetekben igen könnyen összetéveszthetni az alveolinákat nummulitokkal, ha csak felü¬ letesen nézzük. Figyelmes megtekintésnél pedig összetévesztés nem történhetik, minthogy a nummulitoknál a héj tekervényei jóval távolabbra esnek egymástól s a válaszfalak elhelyezése nem annyira szabályos, mint az alveolináknál. A hossztengely és a harántátmetszet átmérője nagyságᬠnak egymáshozi viszonyához képest az alveolinák alakja vagy gömbölyded, vagy pedig többé kevésbbé bosszúra nyúj¬ tott, henger- vagy orsóalakú. E tekintetben a délnyugati középmagyarországi hegység területén kiképződött neogen- és eocen rétegekben előforduló alveolinák között az a felötlő különbség forog fenn, hogy a neogen alveolinák mind gömbölyded, kis alakkal birnak, az eocen alveolinák pedig mind hosszúra nyújtottak, henger- vagy 204 orsóalakuak és nagyok, mely körülménynél fogva e két kép¬ ződményben előforduló foraminiferák első tekintetre egymástól megkülönböztethetők. Ezeket előrebocsátva átmegyek értekezésem tulajdonképi tárgyára. Eddigi tapasztalatom szerint az eocen-alveolinák a dél¬ nyugati középmagyarországi hegység csak nyugati részén, t. i. a Bakonyban fordulnak elő, még pedig a pontozott és kiterült n ummulitok rétegcsoportjában. (Lucasana- és Spira-rétegek.) Mindeddig találtam ezeket: A Csurgó vidékén előforduló mészkő azon kézi pél¬ dányaiban, melyeket Winkler Benő úr 1869-ben gyűjtött. A Jákó helység határában fellépő mészkő azon pél¬ dányaiban, melyeket Koch Antul tanár úr 1869-ben gyűjtött. En magam pedig a következő helyeken találtam ezen nevezetes foraminiferát: Buszt a-G yónon, F ehérvármegyében, az ottani kőbᬠnyában 1866-ban. Itten nagy mennyiségben fordulnak elő al- veolinák, s a kőzetnek sajátos szöveget kölcsönöznek, mint a bemutatott példányokon láthatni. Csernyén, Veszprémtnegyében, a régi szénbányánál levő árokban. J ás dón, Veszprémmegyében, aPenethegy nyugati részén levő szőlőkön. Zirezén, a zirczi homokgödörben. P o lányon, a helységtől éjszakra eső erdőben, a Gannára vezető út mellett. Itt a uummulites spira rétegekben fordúl elő. Bakony bélen, a bakonybéli rétektől délre eső hegyen, itt Zsigmondy Béla úr találta a nevezett kövületet 1871-ben. A felhozottakból látni, hogy az alveolinákat tartalmazó eocenrétegeknek tetemes elterjedésük van a Bakonyban. — Annál inkább feltűnő az alveolinák hiánya Esztergom és Buda vidékének hasonló rétegeiben, mely körülmény kétség- kivid a természeti viszonyok bizonyos különbségével függ össze, mely ezen képződmények lerakodása idejében a délnyu¬ gati középmagyarországi hegység keleti és nyugati részén létezett. Az alveolinák különben más országok eocen képződmé- 205 nyeiben is igen fontos szerepet játszanak mint Staclie szerbit Karinthia- és Istriában, a hol az eocenmészkövek cg)’ része roppant nagy mennyiségben tartalmaz alveolinákat, s ezért is ezen mészkövet „alveolina-“ vagy „borelis-“ mész kőnek nevezi. Továbbá előfordulnak az olaszországi és franciaországi eocen- rétegek némelyikében, valamint Kressenbergen. Úgy látszik, hogy az olaszországi, kressenbergi és ma¬ gyarországi alveolinák mind ugyanazon fajhoz tartoznak; leg¬ alább azon példányok között, melyeket magam Vicenza vidé¬ kén Olaszországban gyűjtöttem, és a bakonyi példányok kö¬ zött lényeges különbséget nem találok. Váljon azonban az em¬ lített példányok alveolina elongatához tartoznak-e, egyelőre biztosan nem mondhatom, s ennélfogva alveolina cfr. elongata Desh-névvel jelölöm, A magyarországi alveolinák nagyságukra nézve igen vál¬ toznak; — néha oly tetemes hosszúságot érnek el, milyen a külföldi példányok egyikénél sem említtetik. Ugyanis némely példány 35 milliméter, nagyobb része pedig csak 10—15 milli¬ méter hosszú és 1V 2 —3 milliméter átmérőjű. Jíecrolog. Dr. Pávay Vájná Elek, a m. kir. földtani intézet egyik tagja f. hó 14-én délután meghalt s 15-én kisértetett ki barátai s hivataltársai által az örök nyugalom helyére. Egyike volt ő a földtan legszakavatottabb bajnokainak s különösen annak bizonyos részévéi nagy szakavatottság és kitartással foglalkozott; hogy nevének nagyobb hangzása nem volt csupán onnan van, mivel hazánkban a tudományos törekvés méltatása még nincs azon fokon, melyen egy valóban mívelt országban lennie kellene. — Erdélyben született s egy birtokos család ivadéka volt. Egy ideig az erdélyi múzeumnál mint custos működött, legutóbbi időben pedig a m. kir. földtaui intézetnél viselt hivatalt, mint osztálygeolog. Természettudományok: vegy¬ tan, növénytan s különösen a geológia s palaeoutologia voltak beható tanulmányainak tárgyai; különös előszeretettel foglalko- 206 zott a kövtilt tiisköncökkel, melyek meghatározásában valóban tekintélynek mondható. — Nagy utazásokat tett, járt Kelet- Indiában, Amerika különböző részeiben, különösen Brasiliában tartózkodott hosszabb ideig; úgyszintén Európa minden részét is bejárta. Számos tudományos társulatnak volt tagja. így hosszabb ideig társulatunk tagja is volt s mint választmányi tag is működött, utóbbi időben azonban betegeskedése s egyéb okok miatt mind a választmányi tagságról lemondott, mind pedig a társulatból végkép kilépett. Hosszabb ideig szenvedett gyomorbajban, úgy hogy már 1873. év tavaszán is egy ideig dr. Batizfalvy intézetében, később pedig a császárfürdőben gyógykezeltette magát, a f. év telén pedig állandóan beteges¬ kedett, mígnem a kérlelhetlen halál e hó 14-én őt az élők sorából kiragadta, 54 éves korában. — Munkálatai közül föl¬ említjük: Kolozsvár vidékének földtani viszonyai, a m. kir. földtani intézet évkönyve I. kötet. 1871. nagy 8. rét 135 lap 7 kőnyomatú táblával. Ugyanaz németül. A zsilyvölgyi barna kőszén virányról, Heer Oswald után, a m. kir. földtani intézet évkönyve II. kötet. I füzet 1872. nagy 8. rét 30 lap. 6 kő¬ nyomatú táblával. Kisebb értekezései a „Földtani Közlöny“ben jelentek meg, így: a gyzei pyramisok környezetének földtani viszonyai; Kolozsvár vidékének földtani viszonyai. A Kolozsvár és Bánfy-Hunyad közti vasútvonal ingadozó talajának geológiai szerkezete; gr. Eszterházy Kálmánnal a sztánai kimosási völgy és a kolozsvári medence ismertetése jelent meg tőle egy szí¬ nezett kőmetszettel. Egy új Echinolampas faj a kövült tüskön- cök rendjéből, egy kőnyomatú táblával. Nyomtatás alatt van: a budai márga ásatag tiisköncei, circa 200 nagy 8. rét lap 8 táblával. Végre említést kell még tenni egy művéről, mely kéziratban maradt hátra s ez : Torockó és vidéke földtani és bányászati ismertetése, 1869. nagy 4. rét 260 lap számos ábra és nagyobb táblával.— Az angol geologok egyik veterán bajnoka s legkiuőbb- jeinek egyike P h i 1 i p p s tanár f. évi április hó 24-én meg¬ szűnt élni 74 éves korában. Született 1800 ec. 25-én. Halálát véletlen eset okozta; ugyanis ápril 23-án az All-Soult College- 207 bán ebédelt s visszajövet kísérőjével a lépcsőn lejőve lába szerencsétlenül kisiklott s ő fejével esett le a kőlépcsőkön; rögtön ájulás, eszméletlenség fogta el, minek folytán már 24-én 1 órakor megszűnt élni. Mint 8 éves árva „az angol geológia atyja“ néven is¬ meretes nagybátyjának, S m i t h W i 11 iá m n a k gondjai alá került, nem csoda tehát, hogy a geológiával oly behatóan s nagy előszeretettel foglalkozott. — A yorkshire-i pbilosophical Society vei való összeköttetése 1826ból, a Brittish Association-nal an¬ nak alapítása t. i. 1831 óta ered; ő valóban lelke és éltetője volt e társulatok évi közgyűléseinek. Múlt évben Bradfortban, az ő általa oly annyira kedvelt Geological Section-ban el¬ nökölt. Oxforddal való összeköttetése 1853ban veszi kezdetét. Jóval túlélte Bucklandot, de la Beche-t, Faraday-t és Murchi- son-t s Sedgwicket egy évnél valamivel tovább. — Kevés ember¬ tiszteltek és szerettek jobban életükben s fognak őszintébben sajnálni haláluk után, mint John Phillips-t.- (the geolog. ma¬ gaz. may. 1874. 240 lap.) Titkári közlemények: a tagdijat május 15. óta jun. 10-ig lefizették : Abt Antal, Bellovits Ferenc, Bernáth József, Bruck Fe¬ renc, Brzorád Rezső, Bugyís András, Búza János, Choczenszky József, Czanyuga József, dr. Dékány Rafael, Deutscli Emil, Drottner Pál, Failhauer Alajos, Faller Gusztáv, Fcrenczy János, Frommhold Károly, Gesell Sándor, Glanzer Miksa, Gömöry Sándor, Halmágyi Sándor, Halassy Vilmos, Héder Lajos, Hof- mann Rafael, Jendrassik Miksa, Jermy Gusztáv, dr. Kanka Károly, Koch Antal, Kókán János, Korizmics László, dr. Kren- ner József, Fakner Ambró, dr. Lészay László, dr. Ulaár József, Markos György, Matyosovszky Jakab, Medveczky Árpád, Mé- 208 ray Ferenc, Miháldy István, Mikó Béla, Milkovits Zsigmond, Wávay Gyula, Neubauer Ferenc, Niki Mihály, Oelberg Fri¬ gyes, Ormándy Miklós, dr. Óváry Endre, Pálfíy Samu, Parragh Gedeon, Paszlavszky József, Péch Antal, Petrogalli József, Posepn Ferenc, Riegel Antal, Rieger János, Rosty Pál, Ry- bár István, Seheffer Vilmos, Sebről! József, Scbröckenstein Ferenc, Sebesy Alajos, Szecskay István, Széles Dénes, Tég¬ lás Gábor, Themák Ede, dr. Wartba Vince, Weiss Tbádé, Wettstein Antal, Zemlinszky Rezső és Zloclia Ferenc urak; Torma Zsófia úrnő, Esztergom városa, Felsőmagyarországi bányapolgár¬ ság és az Iglói ev. főgymnasium. Szives tudomásul. Néhány t. vidéki tagtárs úrnak fölszólalására a titkár azon eljárása ellen, hogy az évdijat utánvételes levéllel hajtja be, legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt semmiesetre sem időtöltésből, privát-passióból teszem, hanem a társ. alapszabᬠlyainak 11. §. értelmében ennek teljesítése kötelességem. E §. így hangzik: „Ha valamely ki nem lépett tag évi diját az év első negyedében be nem fizette volna, akkor a társulat az illető összeget posta-utánvétel utján fogja beszedetni, mely esetben após¬ tul költséget természetesen a hátralékos tag tartozik fizetni. - - Az utánvételes levél el nem fogadása esetében az illető a tagok sorából kilépettnek fog tekintetni — Miután pedig akadt ne¬ hány oly t. tagtárs is, ki az utánvételes levelet el nem fogadta, minden további kellemetlenség kikerülése végett szíveskedje¬ nek az illetők a hátrálékos évdijat mihamarabb szintén bekül¬ deni. — Azon t. tagtársak pedig, kik az utánvételes levelek küldését netán kíméletlenségnek tekintik, legyenek szívesek a tagdijat az év első negyedében küldeni meg, s így e kelle¬ metlenség alul föl lesznek oldva. Budapest, 1874. junius 10-én. Sajóhelyi Frigyes, társ. I. titkár. Budapest, Légrády testvérek. 1874. IV. évfolyam. 9. szám. Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Szakgyülés 1874-ik évi június hó 10-én. — Adatok Magyar- és Erdélyor- szág határhegysége trachytképleteinek ismertetéséhez; III. az erdély- érehegység Verespatak trachytképletei, dr. Szabó Józseftől. — Uj ás¬ ványok a Bánságból, Molnár Károlytól. — Vegyesek. — Titkári közle¬ mények. Szakgyülés 1874. évi junius hó 10-én. Tárgyalt: 1. Dr. Szabó József: Adatok Magyar- és Erdélyország trachytképleteinek ismertetéséhez cimű ; nagyobb terjedelmű munkálatának 3-ik részét: Verespatak vidékének trachytkép- leteit ismertette. (1. a jelen számban). 2. Molnár Károly nehány új ásványt a Bánságból is¬ mertetett meg s mutatott be. (1. a jelen számban.) 3. A titkár új tagul: Lajthay János segédlelkész urat Mélykutról jelentette be. 14 210 ADATOK Magyar-és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismerte¬ téséhez. III. Az erdélyi érchegység. Verespatak trach ytképle te i. Dr. Szabó Józseftől. (Felolvastatott a társ. f. é. junius 10-én tartott szakgyülésén.) A határhegység déli csoportját az erdélyi érchegység, vagy mint Hozak József nevezi, a magyar keleti aranykeriilet képezi. Határai az Aranyos- és Maros-folyók egyesülésétől d._ ny-ra a bihari hegyláncig és a Maros-sikságig terjed. Fek¬ szik Hunyad-, Alsófehér és Zaránd megyékben. tízen felette nevezetes bányászati helynek földtani viszo¬ nyaival már sokan foglalkoztak, névszerint régebben Grimm, Cotta, Hauer és Stache, Stur (1868.), Tschermak (1869.), külö¬ nösen beható tanulmányokat tett (1866. és 1867.) Posepny bᬠnyászati és geológiai tekintetben, kinek közlései Bécsbeu, a Jahrb. dér geolog. Keichsanstalt (1867., 1868.) köteteiben je¬ lentek meg; úgy szintén igen becses tanulmányt közlött a ma¬ gyar keleti aranykerületről Hozak József Verespatakou kir. bányamérnök, mely a m. orvosok és természetvizsgálók Aradon 1871-ben tartott nagy-gyülésének munkálataiban látott napvi¬ lágot, s végre legújabban (1873.) Doeltertől bírunk igen becses petrographiai tanulmányokat azon vidék tracbytjairól (Tscher mák: Mineralogische Mittheiluugen 1873.). Posepny után Hozak is egy háromszögbe foglalja a ke¬ leti aranykerületet, melynek csúcsai Uffenbánya, Szászváros és Nagy-Halmágy. Ezen a területen Posepny 4 párhuzamos erup- tivkőzetvonalt különböztet meg. Az 1-ső Offenbányánál van, ez a legrövidebb és legkes¬ kenyebb. A 2-ik vonal a verespatak-vulkoji, tulajdonképen két pa¬ rallel hegyvonal, melyek közül a keleti nagyobbára trachytból (andesit és normál-trachyt, Stache) — a nyugati pedig quarz- trachytból (dacit), és csak a dk. folytatásában áll Vulkoj felé 211 ismét tracliyt- és zöldkőtracliytból. Ezen második eruptivkőzet- vonal kiterjedése hosszaságban vagy 2 1 / 2 , szélességben 1 / 2 mért¬ föld. A keleti vonalon ezen kőzeteken kívül Verespatak köze¬ lében esik a híres Deftmatán, Hozak szavai szerint az audesit- nek egy bazaltszerű kitörése. A 3-ik eruptivvonal Zalathna és Mihelyen között. A 4-ik a háromszög alapvonalán Szászváros és Halmágy között van, s ennek főhelye Nagyág. Én a második eruptiói vonal kőzeteire vonatkozom jelen lég, mert eltekintve, hogy itt vannak az Abrudzel, Búcsúm és vulkojin kivid az abrudbánya-verespataki bányamüvek, melyek akár régiségre, akár nagyszerűségre és terjedelemre nézve a többit mind felülmúlják, a legjobban feltárt, a legjobbau átta¬ nulmányozott bányavidékeink egyike ez, és hozzá nem keve¬ sebb mint vagy 40 pontról vagyok kőzetanyag birtokában, melyet egy rövid tartózkodás alatt 1863 bán részint magam gyűjtöttem, feljegyezvén ugyanegyütt több elöjövési körül¬ ményt is; de legnagyobbrészt a magas pénzügy ministerium bányászati osztályának köszönhetek, hova tanulmányaim szᬠmára a keleti aranykerület trachytjai végett folyamodván, azok gyűjtése hivatalosan rendeltetett el, és a foganatosítással nem más mint Hozak József úr, akkor még királyi bányamérnök Verespatakou, bízatott meg, ki ezen felhívásnak valóban oly szakismerettel és előszeretettel tett eleget, hogy ezen gyűjte¬ ményt az azt követő osztályozó s leiró katalóggal együtt min¬ taszerűnek mondhatom. Hozzá jön ezen választásomhoz még különösen azon kö¬ rülmény is, hogy mig Doelter az érckerület sok pontjáról kö¬ zöl ismertetést, a verespataki tracliytképletek legfőbbjéről, a Kirnyik quarztrachytjáról úgyszólván csak futólag (valamint Tschermak is), mint quarzandesitről, emlékezik, de azzal rész¬ letesen, használható üde anyag birtokában (miként maga mondja) nem lévén, nem foglalkozik. A) Yerespatak környékének trachytfajai. I. Őrt holdas quar ztrachy t (dacit). Ez azon híres kőzet, melyből többi között a Nagy-Kir- 14 * 212 uyik áll, és a melyről a geologok oly sokfelé ágazó véleményt nyilvánítottak. Fő jelleme, hogy nagy quarzkrystályok vannak benne ki¬ válva s ezek anyaga s alakja eléggé ép, de a többi elegyrész mind igen el van változva, és e miatt meghatározása csak bajjal és sok anyag felhasználása mellett ejthető meg. Előbb megkísérlem annak eredeti elegyrészeit határozni meg, s azután megyek át az utólagosan képződöttekre. Krystályosan durván szemcsés, eredeti elegyrészek gya¬ nánt vehetők: quarz, földpát, biotit, amphibol és magnetit. Aquarz leggyakrabban kettős pyramisokban van kiválva, a melyek között kis diónyi nagyságúak is vannak. A pyramison kivid ennek oldal-élein, keskeny tompító lapok alakjában olykor az oszlop is fellép. Az élek leggyakrabban kopottak, de csak utó¬ lagos behatás következtében, ép élnek a legnagyobbak között is vannak, de különösen apróbbak között találhatók. Apróbbak va nnak az egyetemi gyüjteménybenaz Orlea-oldal egy quarztra- chytzárványából, egy igen nagy a Csetátye keleti oldaláról. Minden elegyrész között a quarz az, a mely magát leg¬ jobban tartotta, de egyszersmind a kőzet felismerésére is leg- biztosabbau vezet, minthogy úgyszólván csak ezen egy trachyt- faj jön elő ott mint quarztrachyt. A földpát csak ritkán ép annyira, hogy meghatáro¬ zásra alkalmas legyen ; ellenben elváltozva, különösen kaolinra gyakori. Ilyen pseudomorpkokból elég jól kivehető krystály alakkal vannak példányaim, Hozak által gyűjtve, Verespatak¬ ról, a katholikus templom melletti quarztrachytból, Troás és Carpin végre a csoszás-i kőzetből. Épebb földpátok olyan ál¬ lapotban, melyben a lángkisérletekben biztos eredménynyel határozhatók meg, azonban szintén találtatnak. Sziulik kissé vereses, keménységük, valamint hasadásuk még meg vau, valamint csekélyebb fokban fényük is. Azok között csupán orthoklast találtam, még pedig uralkodólag igen kaliumdús és igen nátriumszegény féleségben, úgy hogy az az adulár- sornak felel meg. A biotit csak ritka példányban mutatkozik, s ott is annyira elváltozva, hogy szilire nézve inkább a muskovitkoz 213 húz, sőt néha egészen oly világos, mint a müskovit. Viselke¬ dése a lángban azonban azt mutatja, hogy inkább biotit s így van ok azt eredeti állapota szerint biotítnak tartani, mely azonban utólagosan elhalványult. Az a m p h i b o 1 nagyon gyér, és soha sem találtam ép állapotban, hanem igen is pseudomorphokban, melyeknél a krystályalak makroskóposan jól felismerhető, mert az az am- phibol közönséges előjövési alakjait mutatja csak: az oszlopot a két melléktengely véglapjával, s az oszlop tetején a két he- mipyramis lapot a véglappal (cc P, co P oo ép, gc P oc ferde, P, oP). Nekem igen szép krystályalakom van Verespa¬ takról, a katkolikus templom alatti quarztrachytból, melyet a Hozak által onnét gyűjtött kőzetpéldányból sikerült kifej¬ teni. Hossza vagy 3 mm. Anyaga steatitos, zöld, de még eléggé szívós. A hasadásnak már nyoma sincs meg. Kisebbeket ugyan innét Hozak is gyűjtött, azon kívül még a déli Kirnyik, a Fe¬ renc- és a Gergelen tárnák quarztrachytjából. ügy, hogy az amphibolt, mint eredeti elegyrészt teljes ok van felvenni az ásvány-associatióba. A magnetit ritkán van meg ezen elváltozott kőzetben, de azért nem hiányzik, és különösen a Gergelen tárnából Ho¬ zak kölesszemnagyságú oktaédereket gyűjtött ezen quarztra¬ chytból, melyek az egyetemi gyűjteményben vannak. Az ásvány-associatio szerint tehát ezen dacitnak és quarz- porphyrnak is nevezett kőzet szerintem : Orthoklas — quarztrachyt. Biotit, ampáiból, magnetittal. Elemzés végett Bernáth József úrnak adtam át egy pél¬ dányt a Kirnyikről, a melynél az alapanyag még elég ép volt arra, hogy az eredmény némi támpontot nyújthasson. Megkü¬ lönböztetett ő abban háromfélét: alapanyagot, melyben quarz- és földpátszemek vannak kiválva. A földpát gyakran mállott, de vannak még fénylők is. Az alapanyag világos kékes szürke, mint a chalcedon, egynemű tömött, törésen egyenetlen, fényte¬ len. Az egész kőzet tele van pyrittel, de az oly apró, hogy a felületen nem veszsziik észre, s csak iszapolás által gyűl össze, 214 mint sötét por. Az alapanyagot nem lehetvén a földpátszemek- től mechanikailag elválasztani, azt milliméter vastag darabokra törte, s azokból elemzésre kiszedett olyan szemeket, melyek¬ ben szabad quarzot nem látott, s ez 100 részben a következő alkatrészeket matatta: FeS 2 7-1. HoO 2-42 SÍOg 63-so A1 2 O s 16. 78 Fe 2 0 3 0-22 CaO 3.g 2 MgO o. S2 k 2 o 6-38 Na 2 0 0-02 07 ° ' *78 Az 0 aránya a sav, a peroxydok és protoxydok között 12 : 2 . 89 : 0. 66 tehát legközelebb áll az orthoklaséhoz, innét ezen álta¬ lános kőzet-elemzés is az egyes földpátok lángkísérleti megha¬ tározásának említett eredménye mellett szól. Ezen elemzés szin¬ tén mutatja, hogy a földpát felette szegény a nátriumban. A magnesium a biotitra, a calcium az amphibolra vezethető vissza. Ugyanezen kőzetpéldány hasadékában kaolin is volt meggyűlve utólagosan, a melynek elemzése Bernáth-tól alább szintén fog következni. A kőzet felette elváltozott, lássuk most az abban feltű¬ nőbben kiképződött másodlagos ásványokat. 1) A quarz, igen gyakran találtatik egyes űrökben mint másodlagos képződmény fennőtt krystályokban vagy krystály- csoportokban, ilyenkor a közönséges bányavirágféle összalak- lattal kir, uralkodik az oszlop és csak az egyik végen van a pyramis kiképződve. Van azon kivid tömött quarz és hydro- quarzit, mi a kőzetet s az egyes ásványokat átjárja és quarzosítja. 2) A földpát, hasonlóképen előjön mint másodlagos kép¬ ződmény, egyes fennőtt kiystályokban vagy krystálycsoportok- ban oly egyszerű összalaklatban, hogy csak 6 lap által kör- 215 nyeztetik s igy a rhomboederre emlékeztet.*) Az előjövő alakok oo P, P co (egyenes,) és ekez jön olykor még a oP. Ezen ki¬ képződés egészen hasonlít némely granit-adulár kiképződésé liez hasonló jön elő a nagybányai trachyttelérek némelyikében is Felsőbányán, valamint Marmarosban egy orthoklas-quarztrachyt hasadékában. A Hozak által gyűjtött sok példány között az űrökben csupán másodlagos quarzot találtam, földpátot nem; de én hoztam a Csetatye nyugati, vagy a Gaur oldaláról egy olyan példányt, melynek hasadékában egy-két vastagabb bányavirág- féle quarzon kivül fennőtt adulárok, s közöttök 3—4 mm hosszaságuak vannak. Ugyanakkor (1863.) ajándékozott Eber- gényi Mózes úr, a lungesti bánya igazgatója egy díszpéldányt, melynek fehér alapanyagában a szokott bennőtt quarzok van¬ nak, egy szabálytalan alakú űr falain pedig szép fennőtt adu¬ lárok, igen szép gypszkrystályok, és még leveles szövegű, vas¬ tartalmú rhodocbrosit. Leihelye a Csetátye szomszédságában, a gauri oldalon az Alsó-Ferdinánd-bánya. Az első példánynál úgy a bennőtt, mint a fennőtt orthok las meghatározható, és mind a kettő az adular-soráqa tartozó¬ nak bizonyult be. 3. A limit, mint az ortkoklas módosulata olykor előfor- -dul. A lángkisérletben gyengén mutatja a nátriumot és feltii- nőleg erősebben a káliumot, tehát épen azon arányban, mint az ép földpát. Az alunit vaskos, tömött, fehér; fokozatosan átmegy kao¬ linba, s legnagyobb része már ezzé változott! át, úgy hogy alunit aránylag már gyéren jön elő. 4. Kaolin. A Nagy-Kirnyik begyben, azon vagy 60 bᬠnyában, melyet ott leginkább magánosak miveinek, egy fehér anyag jön elő, leginkább mint értöltelék, és különösen abban találtattak az 1860-as évek elején azon gyönyörű aranykrys- tályok, melyek a verespataki aranyelőjövet történetében phű nomenesnek mondható. **) Ezen fehér ér néha igen vékony, *)Innét a bányászok azt csak keserpátnak tartván, figyelemre sem méltatták. **) 1863-ban láttam Vöröspatalcon Koruya János bányaőrnél egy arany- ásvány példányt, melynek súlya 1 bécsifont, hossza 3",szélessége2" S“‘, 216 másutt pedig, nevezetesen a lungesti bányában fél ölre is kivas¬ tagszik, egyebütt még vastagabb, úgy hogy egy helyen majd¬ nem 8 ölesnek mondják lenni. Az onnét hozott példányokból vegyelemzés végett Molnár János és Bernáth József uraknak adtam, az eredmény részletesen alább van közölve * *) s ab¬ ból látni, hogy az nem egyéb, mint kaolin, legfölebb igen cse¬ kély mennyiségben keverve apatittal, arannyal s fémvegyek- kel. Olykor együtt van még az alunit a kaolinnal, úgy hogy a fehér kőzet bizonyos része kaolin, másik része meg alunit, míg más helyeken mindketten különváltan jönnek elő. A kao¬ lin olykor mechanicailag jut másodlagos helyekre, hova annak legfinomabb részei a víz által, mint kaoliniszap mosatnak. így kaptam Ebergényi úr által, a lungesti bányából (Nagy-Kirnyik hegy) egy nagy darab csepköves képződményt, melynek külső burka és mondhatnám szilárd váza krystályodott quarz,, mely¬ hez rhodoclirosit-szárak csatlakoznak és az ezek közti több- rendbeli hézagot a fehér kaolin tölti ki. Ezen példányból ha¬ sonlóképen van elemezve a kaolin, és összetétele csaknem tö¬ kéletesen megegyezik a másik példány elemzésével, mely Nagy- Kirnyik Szent József bányájából vau ; aranyat a vegyelemzés mind a kettőben kimutat. Közlöm itt egy harmadik kaolin elemzését is az opálbᬠnyákból Veresvágásról, Eperjes szomszédságában azon okból, hogy összehasonlitható legyen a különféle földpátú trachytok- ból eredeti kaolin. Az első két elemzés orthoklas quarztra- chytra vonatkozik, melyhez amphibol és biotit, — a harmadik labradorit és bytownittrachytra, melyhez amphibol ésaugit tár¬ sul. A kaolin mind a három esetben elég közel ugyanazon magassága 1" 10"'; értéke 140 arany. Alul halmaz alakú, moh szövegű; fölfelé azonban, az ür közepe táján krystályok vannak kinőve, leginkább » 0 »-nek tompítva O-val, néha még go 0 jön hozzá. Ilyen darabot vagy 20 fontot találtak egy héten át 1862. szeptem¬ berében, Nagy-Kirnyik-hegyben, a felső-verkesi spongia-tömzsökben. *) A vöröspataki és vörösvágási agalmatolith vegyelemzése Molnár Jánostól. Math. s természettud. Közlemények 1873. Akkor Verespatakon agalmatolithnak nevezték hibásan. A vöröspataki kőzet elemzése Bernáth Józseftől. A magyarhoni Földtani társulat munkálatai IV. kötet 1867. 217 lényeges arányszámokat mutatja a százalékos összetételben. A verespataki kaolinban az arany jelenléte könnyen kimutatható, mig a veresvágásiban nincs. A verespataki kaolin a Nagy-Kirnyikből fehér, rendesen földes, és ekkor keménysége csekélyebb mint a gypszé, tapin¬ tata sikamlós, dörzsölés által zsirfényt kap, a vizet hamar szívja fel s e miatt a nyelvhez tapad, kellő mennyiségű vízzel kép¬ lékeny. Nagyítóval nézve fémfényű pontokat venni ki a pará nyi fehér pikkelyek között. Vannak néha összeállóit és még némi fénnyel biró részlegek, melyek keménysége nagyobb, mint a gypszé, de vízben áztatva, és különösen csészében szétdör¬ zsölve, ez is fehér kaolinná esik szét, mit vízzel iszapolva el- távolithatunk, a fémszemecskék visszamaradván. Ezen fémsze- mecskék Bernáth szerint részint arany, részint valami acél¬ szürke ásván}', melyben minőlegesen mint alkatrészeket ezüstöt, rezet, tellurt és ként határozott meg. A kaolin tömöttsége 2.59. Forraszcső hatásának kitéve, előbb megszenesedik, aztán szürkésfehér lesz, de meg nem ol¬ vad. Kobalt oldattal szürkés fekete lesz. Savakkal nem pezseg. Hígított sósav nagyon keveset támadja meg, kihúzván belőle 3. 00 °/o timföldet és a kovasav nyomát. Fölbontására Molnár legalkalmasabbnak találta a kénsavat, mely azt tökéletesen fel¬ bontja, s behatása által kocsonyás lesz. A gázlángban vizs¬ gálva, alkálikat nem látott benne. Leszámítva a szerves anyagot, az aranyat, pyritet és egyéb fémvegyeket, a verespataki kaolinnak 100 részben alkat¬ részei. I. A Nagy-Kirnyiki Sz.-József bányából, a quarztrachytból (Molnár). H. A Nagy - Kirnyiki lungesti bányából, egy csepköves képződményből, melynek quarz és rhodochrosit képezte töme¬ gének egyes hézagaiba bemosódva találtatott (Molnár). III. Kaolin, az opálbányából Veresvágásról, Eperjes mel¬ lett. (Molnár). IV. Kaolin, szintén a Kirnyik egyik bányájából, de úgy látszik nem oly tiszta, hanem keverve kevés földpáttal s egyéb ásványokkal, Bernáth elemzése szerint. 218 I. II. III. IV. h 3 0 7-96 6-21 13. 2 8 16-77 60. 70> 60. 04 59-57 42. 13 auo 3 28. 1 6 28. b 2 24.27 21.44 aro 3 — — — 3. 00 (sósav kihúzta) Fe 2 0 3 O-io 2-14 0. 91 2.35 CaO 1*06 1*14 0. 9 5 11-86 ‘MgO 0. 24 11.39 0-44 1-84 p 2 o 6 1-25 0-22 0-5 9 K. Na nyoma, Fémvegyek 0. g2 . 5. Pyri t igen gyakori s azt egyrészt úgy lehet tekin¬ teni, mint a magnetit szemek elváltozási terményét, de na¬ gyobb részt utólagosan jön a kőzetbe egyéb kénegek, különö¬ sen pedig az arany társaságában. Előjön hintve és nem ritkán szépen krystályodva erekben. Csinos pentagondodekaeder krystályokat bírok Hozak által gyűjtve a Lety és a Contin quarztracbytjából. 6. Rh odockro sit. Valószínűleg mangánkéneg vegyek- nek utólagos elváltozásából állott elő. 7. Gypsz. Csekély mennyiségben találtatik ugyan, de miként fennebb említettem, én a gauri begyből, nevezetesen az Alsó-Ferdinand bányából, a Csetatye szomszédságában Eber. gényi úr szívességéből egy díszpéldány birtokában vagyok, hol a krystályok fennőtt csoportokban vannak kiképződve. Ezek között némely krystály hosszúsága vagy 10, szélessége vagy 8 centiméter. Valószinüleg a végkép elpusztult amphibolok szol¬ gáltatták a calciumot ugyanazon kénsav-exalialatio alkalmával történt változások idejében, midőn az orthoklasból az alunit létrejött. 8. C a leit. A quarztrachyt képletében ritkább, van azon¬ ban egy kézi példányom a Rákosy-bányából, a Csetátye-hegy keleti oldalán, melyen calcit krystályok igen szépen vannak a 219 hasadási rhomboeder alakjában kiképződve. Egy rhomboeder-él hosszasága 4—5 mm. A kőzet kivehetőleg ortkoklas-quarz- trachyt. Ezt bevonja pyritdús sötétebb quarz, erre következik egy vékony rhodochrosit réteg, erre víztiszta quarz, sűrű cso¬ portokban fennőve; s annak kis egyénei tetejében ritkásan ülnek a calcitok egyes krystályokban vagy csoportokban. A calcit belül erős üvegfényű, de kiviil fénytelen, azt látszólag quarz, vagy rhodochrosit kérgezi be, mely kérgen ismét egyes pyrit-krystálykák ülnek. Egyéb kőzetekben a calcit gyakrabban fordul elő. II. A nde s in t rachyt. (Amphibol-andesit) Verespatak környékében quarz nélkül is találtatnak pla- gioklas trachytok, nevezetesen a következő leihelyekről: Murgeu Zsamina és Gergeleu azon megjegyzéssel, hogy a két előbbeni jelleges andesinként viselkedik, mig az utóbbi a labradoritba hajlik. A plagioklas már makroskoposan is elárulja magát oly¬ kor az ikerrovátkosság által; utána az amphibol van nagyobb mennyiségben, biotit gyéren, magnetít csak mikroskopos, néha több, másszor kevesebb, és így a kőzet is hol hat a mágnes¬ tűre, hol nem. Az ásvány associatio szerint ezen trachyt faj: A n d e s i n t r a c h y t, amphibol, biotit magnetittal. III. L a b r a d o r i t -1 r a c h y t. (Amphibol-andesit). Sokkal nagyobb számmal jönnek azonban olyan trachytok elő, a melyeknek plagioklasa a labradorit-sorba tartozik. Ilye¬ neket a következő lelhelyekről bírok: Vurs, Tille, Zanoga, Rotunda, Rusiniasa, Cseresen, Ghirda, Igren, Despikata, Izlaz, Schulle, Troaselle, Csitera-Piatri és Nyegrilasza. A kőzet hol világos-szürke, igen érdes és a sötét és oly¬ kor fénylő amphibol által tarka, hol kissé zöldköves, és olykor pedig sötét, csaknem fekete (Nyegrilasza, Csitera-Piatri). Az ásvány associatio, a földpátsort leszámítva egészen az, mint az andesintrachytnál, és igy ezen faj kifejezése lab- radorittrachyt, amphibol biotit magnetittal. 220 A vékony csiszolatban aplagioklas hő-módosulatot mutat peripheriás vonalakban, melyek oda mutatnak, hogy az egyes krystály-lemezek, illetőleg burkok mintegy összezsugorodtak kez¬ dődő megolvadás következtében. Az amphibol csaknem könnyebben felismerhető makro¬ skoposan, mert elég gyakran van szépen kikrystályodva, míg anyaga igen sokszor változásnak indult, és igy a mikroskop alatt nem átlátszó. Ellenben a biotit makroskoposan nem tii. nik fel, mert annyira elváltozott, hogy fénye nincs, mig a mikroskop alatt krystály alakja és leveles szerkezete, meg szine által biztosan felismerhető. Az andesintrachytból álló Murgeutól éjszakra, a labrado- rittraehytból álló Rotunda és Rusiniasától keletre ezen trachyt- fajnak alunitos és quarzitos módosulata fordul elő azon a liegy- gerincen, melynek neve Cicera. Érdekes eset, hogy itt a solfatarai hatásnak labradorittrachyt lett utólagosan kitéve. A kénsav ennélfogva csekélyebb mennyiségű alunitot, de mellette gypszet képezett. Az alunit nátriumot is tartalmaz. A káliumot nemcsak a labradorit, hanem a biotit is szolgáltatta, sőt még az amphibol is, miután a szomszéd hegyek labradorittrachytjai- ban az amphibol, a hánynál csak vizsgálatra alkalmas példány mutatkozott, mind kaliumtartalmúnak bizonyult be. Nevezetes ezen előjövetnél az, hogy a 4—5 mm. nagyságú földpát alakja kivehető makroskoposan, de azt alunit tölti ki, gypsz szálak¬ kal keverve, tehát valóságos pseudormorphismus van itt. A vé¬ kony csiszolatban szintén sajátszerű viselkedés vehető észre, mit az alunit idéz elő. A gypsz kimutatása könnyen sikerül nedves utón: a vízoldat kétfelé osztva, egyikben sóskasav¬ val a calcium, másikban BaC'l-dal a kénsav jelenlétéről győz meg bennünket. A világos sziníí, de különben sűrű alapanyagban sem biotit, sem magnetit nincs meg, ezek mind elpusztultak; az amphibol is elpusztult anyagra nézve, de Hozak kiszedett még szennyes fehér krystályokat, melyeken az alak elég jól kive¬ hető. Ellenben vannak sárgás foltok, ezek közül sikerült a Hozak által gyűjtött példányokon némelyeket kifejteni, s elége¬ tés által arról győződni meg, hogy k é n. 221 A sulfátos módosulat tehát sulfuros is, és mint minden¬ kor, úgy itt is követve van quarzitos által is, előidézve azon kovasav által, melyet a kénsav a kovasav-vegyekből kiűzött. Posepny volt az első (tudtommal), ki ezen Cicera-kőzet kéntartalmáról irt, Doelter szintén ir a kénről nem kevésbbé, mint alunit és gypsz-tartalmáról is. Labrador it-quarztrackyt. Egy leihelyről, Conzumare egy quarz-tracbyt jön elő zöldkő módosulatban, melyben a quarzszemek makroskoposan kivehe¬ tők és a földpát ikerrovátkos; lángkisérletben az labradoritnak bizonyult be magas nátrium tartalommal, úgy hogy tán ande- sitnek is lehetne venni, mely kovasavval lévén átjárva, e miatt nehezebben olvad. Anyagom nem elegendő ennek felderítésére. B) Terespatak környékének tracliytképletei. Az ásvány-associatio alapján tehát látni való, hogy három trachytfaj fordul elő, a melyek sorozata a földpátok basicitása arányában egyszersmind a korszerinti sorrendet is kitünteti; lás¬ suk ezen fajok viszonyait, mint trachytképletekét egyenként, megjegyezve, hogy trachytképlet alatt öszvességét értem mind¬ azon trachytkőzeteknek, melyeknél a földpát és általában az ásvány-associatio ugyanaz, és hozzá még bizonyos téri össze¬ függés is mutatkozik közöttök. I. Őrt ho kiás-Quarz trachyt-képlet. Verespatak legérdekesebb, legjelentékenyebb trachytkép- lete ez ; miként említve volt, a két vonulatból a nyugatit ké¬ pezi, nevezetesen a Verespatak-Kornya, az Abrudbánya kőzet- szigeteket, valamint egy folytonos, Contin-nak nevezett, egész a Vulkoj-ig húzódó vonulatot. Meg van az nemcsak tömeges tagjaiban, hanem brecciában és tufában is. A törmelékes kő¬ zetei nagyon tanulságosak és a korhatározásra adatot nyújta¬ nak; a főkőzet, melyen keresztül tör a kárpáti homokkő, ez¬ zel igen gyakran érintkezik oly módon, hogy a tömeges quarz- trachyt közelében a törmelékek legnagyobb részt ebből állanak, mig a homokkő felé ennek törmelékei lesznek uralkodókká. A kárpáti homokkövöu kivül még csillámpala is fordul elő, néha gránát tartalommal is, valamint ritkábban gneisz és gránit, mint 222 szintén olyan régibb kőzetek, a melyeken keresztül tört. A kár¬ páti homokkő ott, Stur és Posepny szerint kréta-korszaki, en¬ nélfogva bizonyos, hogy ezen orthoklas-quarztrachyt eruptioja a kárpáti homokkő lerakodása után történt. Előjön azon a vidéken még egy tályag is, melyet oligocenkorszakinak tarta¬ nak, de a melyből zárványt ezen tracliyt-brecciában nem isme¬ rünk ; ez ujjmutatás volna, • hogy a kitörés az oligocen-kort megelőzte volna, mi azonban még eléggé bebizonyítva nincs. Én V erespatakról hoztam kárpáti homokkövet növény-lenyoma¬ tokkal, melyek megtartási állapota azonban rósz ; úgy szintén agyagos vagy tályagszerű kőzetet is a szekérúton, a patak jobb partján, egy hajlásnál a homokkőképletből ; savval alig pezseg; iszapoltam, de foraminiferákat nem találtam benne. Csaknem egészen apró quarzszemekből áll. Hauer és Stache ezen képletről azt mondják, hogy a legrégibb quarztrachyt. Posepny röviden úgy fejezi ki magát, hogy ezen képlet eredeti anyaga egy sötétebb trachyt, mely itt ott Verespatakon épen úgy, mint Abrudzelen egyes helye¬ ken még meg vau, de későbben meghalaványodott. Én hason¬ lóképen utólagos módosulatot látok itt, még pedig először is solfatárai hatás következtében. Azon gázok, melyek ilyenkor kítódulnak, kis részt áthatják az egész közettömeget, de kü¬ lönösen egyes repedésekben hatnak a legnagyobb erővel és itt látunk tökéletes elváltozási terményeket, a melyek a kőze¬ tet eredeti állapotából tökéletesen kivetkőztetik, mig egyebütt az elváltozások csak részben történtek meg; a kénsav, a víz¬ gőz és a kén a legirányadóbb vegyi tényezők a solfatárai mű¬ ködésnél, ezeknek vegyeit találjuk, utólagos termények gyanánt a régibb vegyek helyébe jutva. A kénsav kiűzi a kovasavat a földpátokból és azt alunittá változtatja át, mig az eltolt kova¬ sav szintén meggyül, és hol krystályokban, hol nagyobb kisebb vaskos tömegekben helyeződik el. A hol a kénsav-exhalatio megszűnvén a vizpára-kitódulás nagy tömegben tovább tartott, ott a már kötve volt kénsav is eltávolittatik, a kálium- és nᬠtriummal együtt és az alunitból kaolin lesz. A Nagy- és Kis- Kiruyik, valamint a Csetatye is csak azt mutatja e tekintetben, a mit más, sokkal nagyszerűbb solfatarai működés helyei, úgy 223 mint Beregszász és Tolfa (Róma mellett) hol az alunit előjö- y ététől elválaszthatlanul és nagyban meg vannak egyrészt a kaolintömegek, másrészt a quarzittömegek vagy quarzosodott mellékkőzetek. Az egyes ereken, a melyekben a kaolin csak¬ nem tisztán található, volt a kitóduló gázok legintensivebb ha¬ tása. Ezen solfatarai működés utólag következett be és annak behatása nem csak a tömegkőzeten, hanem az eruptív breccián és a tufán is egyaránt látható. Ugyanezen gáz-exhalatio alkal¬ mával történhetett a fémvegyek kitódulása is gőzalakban, mi a repedések szomszédságában átjárta a kőzeteket, bárminő természe üek is azok a kőzetek, a melyeken ezen gőzkitódulási csatornák képződtek. Ezen orthoklas quarztrachyt képletből példányaim külö¬ nösen a következő helyekről vannak: Boi-Csetatye, Vajdoja, Affmis, Brázicsucs, Kirnyik, Kirnicsell, Lety-Kosiure, Boi-Ga- uer, és végre a Verespatak, a katholikus templom alatt. Ezek mindnyája szolgáltatott olyan földpátot, melyet lángkisérleti utón egész biztossággal orthoklasnak, még pedig az adulár- sorból lehet tartani. Vau egy-két példány, nevezetesen a Csetatye Boi-ból, a Gauerból, melyben az orthoklas több nátriumot mu¬ tat és igy az amazonit sorba vehető, sőt egy leihelyről, Veres- patak, a kath olika egyház alatt, zöldkőállapotban levő példány a loxoklassorba vehető kalium-földpátot mutat, valószinüleg utólagos elváltozás következtében. Ezen orthoklas - trachytképlet brecciáját igen tanulságos példányokban bírom a Nagy-Kirnyikből, valamint különösen a Katroncza-érctömzsből; inig a tufája a Kirnyicsellből (Kis- Kirnyik) van meg oly módon, hogy a solfatarai hatás ezeken is épen úgy látható, mint a tömegkőzeten. Nemcsak a földpát, hanem egyéb kovasavas vegy, az amphíbol a biotit is elváltozott sulfáttá és anyagul szolgált alunit- vagy gypszképződésre. Azon körülmény, hogy az orthoklasok között natrium-dú- s ab bak vannak, feltenni engedi, hogy tán vannak ezen képlet¬ nek oligoklastartalmú tagjai is, és az ép anyag gyűjtésével lehet, hogy ezt még találni fogjuk. Az eddigiben biztosan pia- 224 gioklast nem találtam. Az anyag mikroskopos vizsgálatra nem alkalmas. II. Anclesin- és labradorit-trachytképlet. Ezen két tracbytfáj oly annyira megegyezik egymással, úgy az associatiora, mint a küllemre, mint végre az előjövés- múdra nézve, liogy azt célszerűbb egybefoglalva tárgyalni. Az andesín-trackytképlet gyéren van képviselve és azok egyike, különösen a Gergeleuröl való példány tetemes kajlást mutat a labradoritba; és a meghatározások szerint ki is tűnik, hogy a plagioklas a legtöbb esetben labradorit, úgy hogy a lábradorittrachytoknak legnagyobb rész jut azon hegyek alko¬ tásában, melyek Verespataknál a keleti vonulatot képezik, s a mely név szerint a Cicera massivból, a Giamena kettős kúp¬ ból és több közben fekvő tracliythegyből áll. A legjellegesebb trachyt kinézésű kőzeteket találjuk ezek között, a melyek a Hauer és Staclie normál vagy valódi tra- chytjának megfelelnek, és a melyekre nézve typus gyanánt a dévait és szent-annatavit említi. Vannak közöttök olyanok is, melyeknek alapanyaga kissé vereses és így Hozak felírása szerint, mint valami különös faj „Veres-trachyt“-nak neveztetik, a biidösi és verespataki typus szerint. Az ásvány-associatio sze¬ rint nincs szükség ezt külön fajnak tartani. Még egészen sötétszinfí féleségek is jönnek elő, neveze¬ tesen a Csitera-Piatri és Nyegrilasza lclhelyekről, melyet Hozak andesites trachytnak mond és typusul a karacsi hegyet említi fel. Az ásvány-associatio szerint ez sem képez külön tájt, csak abban különbözik, hogy sokkal épebb és sűrűbb, a trachytis- mus rajta nem lévén kifejlődve. Ezen képletnek áttörési viszonyairól nincs eddig valamely döntő adat feljegyezve, úgy hogy itt is inductió segítségével, a földpát basicitása alapján állítom, hogy ezen képlet a három között a legfiatalabb. A labradorit-trachytnak van a Cicera - hegyen egy sulfá- tos, sulfuros és quarzitos módosulata is, miként a faj leírásánál részletesen volt előadva. Az utólagosan következett be. A Couzumare labradorit-trachytja szabad quarzszemeke is tartalmaz, és igy az feltűnő kivételt látszik képezni először 225 azért, mert megfelelő andesin-quarztrachyt nem ismeretes, és igy azon gyakran észlelt körülmény, hogy t. i. a savasabb földpátú trachytok mint quarztrachytok is vannak kiképződve, itt nem fordul elő); de másodszor nevezetes azért, mert a quarz anyaga át van hatva alkálik által, úgy hogy az a lángot nátriumra feltünőleg festi. Ezen nem rendes viselkedésű tra- ckytképlet azonban, miként már a trachytfajok leírásánál emlí¬ tettem, még bővebben vizsgálandó, mihez a hely színén gyűj¬ tött több anyag és geológiai adatok fognak kelleni. A krystályos tömegkőzetek egyes családjaiban a tömött- ség szintén tekintetbe veendő mint korhatározási segédmód; mert a nagyobb tömöttségü kőzet nagyobb mélységből jővén, korra nézve fiatalabb. Az igaz, hogy a trachytok között van¬ nak ugyanazon fajt és képletet tekintve is ritkásabb és sűrűbb féleségek, de ha nagyobb számmal határozzuk meg a tömött- ségeket vegyesen a ritkább és a sűrűbb féleségekkel, feltűnő különbségre jutunk, úgy hogy ezen az alapon szintén tehetünk kísérletet 'a kor megállapítására. A legkisebb tömöttségüek az orthoklas - quarztrachyt pél¬ dányai — 2 - 30—2 - 47. Utána következik az andesin trachyt = 2’60—2 - 62 és ezt követi, mint legnagyobb tömöttségü a labra- dorit trachyt, ezek között vannak olyanok is, melyek tömöttsége 2-62—2-66. Az elváltozási állapot szintén tekintetbe veendő, mert e részben is áll, hogy legkevésbbé elváltozva találjuk a legújabb képleteket és fokozatosan jobban a régiebbeket. E tekintetben távolról sem közelíti meg egyik sem az ortkoklas- quarztrachytot, úgy hogy ezt normál állapotban eddig nem ismerem, hanem mindenkor csak módosulatokban láttam; an¬ nak a későbbi eruptiok alkalmával egész tömege át meg át¬ repedezett s solfatárai működés fejlődvén, anyagát most legna¬ gyobbrészt quarzitos, a meghalaványulás alapján némileg mond¬ hatni domitos, nemkülönben alunitos vagy kaolinos módosulat¬ ban találjuk. Sokkal csekélyebb fokban elváltozva fordul elő az aude- sin és labradórit-trachyt, ezek még gyakran megvannak nor- 226 mái állapotban, de előjönnek zöldkőmódosulatban, mely azon¬ ban a normál állapothoz még elég közel áll, sőt a Cicera-kegy táján alunitos módosulatban is, de korántsem annyira elvál¬ tozva, mint az ortkoklas-quarztrachyt. A labradorit-trackytok között vannak sűrű és fekete féleségek, a melyek ezen képlet tagjai közt a legújabbak és a legutolsó alkalommal feltódul¬ taknak tarthatók, mire tömöttségök is utal (2.65, 2.66).- Yégre az ércvezetési körülmények is fontosak geológiai tekintetben, és azért Verespatak vidékén ezt sem szabad figyelem nélkül hagyni, annál kevésbbé, minthogy az erre vonatkozó adatok Pósepny és Hozak beható tanulmánya¬ ikban is oly világosan körülírva vannak feljegyezve. Az ércvezetés fő kőzete az orthokla s-q u a r z t r a- c h y t (dacit), melynek azonban vannak meddő részlegei is, de csekély mennyiségben. Ezen quarztrachytban vannak Veres - patakon a bányák a Nagy-Kirnyiken és a Bői hegyben egé¬ szen, ellenben csak részben a Lety és Vajdoja-hegyekben, valamint szintén csak részben vannak quarztrachytban a bᬠnyák Abrudzel mellett, a Frászén-hegyen és. Búcsúm mellett a Contin-hegyben. A második ércvezető a zöldkőtrachyt, mely mint képlet a labradorittrachythoz tartozik. Ebben vannak a már felhagyott bányák Ruginosán, nem messze a kén- és alunit- tartalmu Cicera-tól, Tilie és Vurtopu-n Verespatak mellett; végre a bányák Vulkoj-nál. Mint ércvezető ezen képlet jelentéktelen. Ezen zöldkő- trachyt átmegy a trachytba, Hozak szerint oly fokozatosan, hogy a határt megmondani nem is lehet. A harmadik ércvezető a kar páti homokkő, vagy az ennek és a quarztrachytnak a határán levő breccia, mely fő¬ leg ezen két képletnek törmelékeiből áll. Ez az, mit Posepuy „Lokalsedimentnek^ nevez. A repedékes érctelepen Verespa¬ tak környékén a leggyakoribbak, sőt mondhatni, hogy némely tulajdonságnál, különösen azok rövidségénél togva az erdélyi ércelőjövet sajátjának mondhatók. Igen nevezetes ezekről, hogy valamint már a quarztrachyt és trachytban sincsenek egyaránt eloszolva, hanem különösen a trachyt legnagyobb 227 része ment azoktól, úgy másrészt még feltűnőbb, hogy a re- pedékes érctelepek az eruptív-kőzet határán túl is terjednek, átmenve az üledékes kőzetbe oly módon, hogy miveletre mél¬ tók és van elég eset arra, hogy ezen bányák jövedelmezőbbek, mint az eruptív-kőzetekben levők. Különösen a karpáti homok¬ kőben van a bányászat az Orlahegyen (14 bánya); keletről a hozzá csatlakozó Igren-kegyen, egész a kiálló Vajdoja szik¬ láig, mi quarztrachyt (dacit). Itt 19 kisebb bányamivelési tár¬ saság van ; Vajdojától dk.-re, Verespatak völgyén keresztül emelkedik a Lety-hegység. Csúcsa csekély kiterjedésben quarz¬ trachyt, miként már említve volt, de e körül csupa kárpáti homokkő van agyagos rétegekkel, és a telepek ezen képletbe nyúlván át, öt társaság által miveltetnek. A repedéses érctelepeken kívül vannak még az érctöm- zsök (Stöcke), ezek a quarztrachyt és az üledékes kőzet (ho¬ mokkő) érülési határán levő olyan törmelék-(breccia-) kőzet, melybe utólagosan ércanyag jutott be. A tömzs méretei na¬ gyok, vastagsága 5—10 öl, sőt több is. A törmelékek kötszere rendesen kovasav, a Nagy-Kirnyik Katronca-tömzsén az arany köti össze a breccia darabjait. A Nagy-Kirnyik, mely a verespataki íővölgyből 197 ölre emelkedik fel meredeken és sziklásán, a legtetején kár¬ páti homokkő, alatta quarztrachyt, mint mondva volt; de na¬ gyobb mélységben benn a quarztrachyt érintkezik a homokkő¬ vel, a dörzsbrecciák érctartalmuak s tömzsöket képeznek, melyek között legnevezetesebbek a) a Katronca tömzs, rajta dolgoznak a Mária-menybe-menetele, sz.-háromság, fel¬ ső- és alsó-Verkes, felső- és alsó-László és Koloz-társaságok. Az evés (Verhau) átlagos vastagsága 10°, magassága több mint 20°. b) Korhok tömzs, hasonlít az előbbihez, attól a Mária-menybe-menetele csak vagy 25 ölre esik. c) A quarz- tömzs vagy Baucza, a Kirnyik keleti lejtjén, Batrina, Lungesti, Sz.-Ferencz, Mózes, Mária-menybe-menetele és sz.- háromságtársaságok mivelik. Az arany quarcitban vagy calcitban igen szépen krystályodva is jön elő. AKis-Kirnyik (Kirnicsel) a nagytól dny.-ra emel-' kedik. Tetején quarztrachyt, s e körül homokkő, az érülési 15* 228 conglomerátban a Babostömzs, melyen 12 társaság dolgozik. A B o i (kőbánya) begy csúcsán van a híres Csetatye (kővár), melyet már a régiek (romaiak) dolgoztak, onnét kerülvén ki a m. nemz. múzeumban levő tabulae, ceratae, stb. Ezen hegy eny. lejtje az Aftinis quarztrackyt, de érintkezik homokkővel, s az érintkezés határán van a hatalmas man¬ gán töm zs, melyen Mátyás-király-bányában a Bákosy-társu¬ lat dolgozik. Az éjszaki lejten a Czaisz (Zeus), az eny-in a Gáur-oldalon a Troas és Borsaytömzsök. Az ércelőjövet ezen körülményeiből az elméleti föld¬ tanra nézve különösen két tétel vonható le. Először tekintve, hogy Verespatak aranytelérei ha¬ sonló alkotással bírnak a quarztrachytban, és a szomszédos homokkőben, sőt kétségbevonhatlan, hogy az ezekben levő telérrészek csak folytatásai az eruptivkőzetben levőnek, vilᬠgos, hogy az ércvezetés nem valamely eruptivkőzetosztály- nak sajátja, hanem, hogy utólagosan lett az eruptivkőzet ér¬ cessé. Az eruptivkőzet létre jött és normál állapotban kifej¬ lődött, utólagosan feltolatott, megrepedezett és a repedéseken jöttek fel a fémvegyek. Ha a repedések csupán az eruptivkő¬ zet határában maradtak, az ércvezetést is csak arra szorítva találjuk; de ha határain túl, a mellék kőzetbe is átment, a fémvegyek exhalatiója oda is behatván, azok is csak úgy ércvezetőkké lesznek. Verespatakon e mellékkőzet a karpáti homokkő; a keleti magyar aranykerületnek más helyein krys- tályos pala, vagy juramész, vagy augitporphyr és ezek min¬ den különbség nélkül a geológiai korra vagy az ásványos alkotásra ércvezetőkké váltak. Ha a repedések valamely vi¬ déken többféle trachytfajon képződnek ki, és azokba valamely újabb vulkáni működés alkalmával fémvegyek gázai hatolnak be, úgy ezen különféle trachytfajok mind ércvezetők lesznek s ekkor rendesen felveszik azon küllemet, melyben zöldkőnek, vagy pontosabban zöldkő-trachytnak mondatnak. Ismeretes úgy Verespatak, mint más vidékekről is, hogy a zöldkő- trachyt fokozatosan átmegy a trachytokba úgy, hogy a határt megszabni a kettő között lehetetlen, mert a legujabbi vizs- 229 gálatok egészen kétségtelenül kiderítik, hogy a földpát és az egész ásvá.nyassociatió ugyanaz. Ebből tehát levonhatni, hogy a zöldkőtrachyt nem egyéb, mint összessége azon trachytoknaic, melyek ércesek és zöldek, és igy bányászati tekintetben külön osztály gyanánt vehetők, de a zöldkőtrachyt, mint külön trachytképlet (propylit) nem létezik. A zöldkőtrachyt geológiai szempontból csak utólagos módosulata valamely tracbytfajuak, s ezek akármelyiké is lehet zöldkőtrachyttá. Másodszor ajelen állapotra nézve egész bizonyossággal lehet állítani, hogy az nem az eredeti, hanem különböző kor¬ szakban történt vulkáni működések eredményének tekinthető. A sorrendre nézve valószínű, hogy a kezdet a quarctrachyt eruptiója volt s az keresztül tört a kárpáti-hommokkövön. Annyi bizonyos, hogy fiatalabb ezen eruptio, mint a talán kréta¬ korszaki kárpáti-komokkő; Posepny az oligocen korszakba helyezi az eruptivbreccia képződést, de döntő érvek eddig nincsenek. Én a magyarországi trachyt-eruptió cyclusában, a földpátok alapján az orthoklas-trachytokat a legrégiebbeknck tartom, melyekkel a trachyt-eruptió általában megkezdődött, s Buda környékén egy részt az oligocenrétegek között is¬ merek orthoklas-quarztrachyt-tufát, másrészt egy brecciaréte- get orthoklas-quarztrachyt zárványokkal, a nummulitrétegek alatt, ennélfogva a verespataki orthoklas-quarztrachytról is azt tartom, hogy annak kitódulása a krétaképlet befejezése után történt meg az eocen, vagy legfölebb az oligocen időben. Kezdetben az orthoklas-quarztrachyt normál állapotban volt; későbbi időben következett be az első módosulat, t. i. az alu- nitos és csak utána következhetett be a zöldkőmódosulat, melyben az alunit legnagyobb része, a vízgőz behatása követ¬ keztében kaolinná lett és az egész kőzet ércessé vált. Hogy a zöldkőmódosulat függetlenül a solfatárai működéstől és csak utána következett be, abból következtethető, hogy az alunitos módosulatú quarztrachyt határán túl is terjedett az az ő ter¬ ményeivel és azok között csupán olyan ásványok fordulnak elő, melyek zöldkő módosulat alkalmával önállólag szoktak képződni. Az andesin- és labradorittrackytok képződése, ligy mint 230 egyebütt is a neogen korszak mediterrán idejébe tehető. A csicserakegyi solfatára valószínűleg későbbi, mint a Kirnyik- hegyi, és ettől terményeiben is eltér, a mennyiben a Csicsera hegyen szabad kén is van, a Kirnyiken nincs. Az ezen tra- chytképletek zöldkövei meglehet, hogy egyidejűleg ércesedtek meg a quarztrachytképlettel, a mennyire ismeretes hasonló ás¬ ványok jönnek elő, legalább minőlegesen. Hogy a labradorittrachytok azon tagjai, melyek, mint pél¬ dául a Nagy-Kirnyik és Kis-Ivirnyik között a Despicuta, áttör¬ tek az annyira módosult quarztrachyton a nélkül, hogy azon módosulatokban részesültek volna, sőt inkább teljesen normál állapotban vannak, kétségtelenül fiatalabbak, mint a módosult, világos, s igy ezen körülmény a kettő viszonyos korának el¬ döntésére biztos adatot nyújt. Fiatalabb trachytképlet, melynek földpátja a bytownit- vagy anorthit-sorból való volna, Verespatak környékén tud¬ tommal nincs, de van bazalt, mely a híres két Detunata hegyet alkotja. Detunata bazaltj a. Detunata kettő van Gola és Flocosa, amaz a híres osz¬ lopos és nagyszerűleg feltárt képlet, s midőn a Detunata em- littetik, csakis ezt értik alatta, mig a Flocosa függélyesen ke¬ véssé van feltárva. Egymással egy lankás nyereg által függnek össze körülbelül éjszak-déli vonalban, melynek éjszaki végén a Detunata-Gola, a délin a Detunata-Flocosa van egymástól mintegy negyed órányira. A bazalt mind a kettőn hasonlit egymáshoz. ‘Sötétebb hamuszürke, igen apró szemű. A hegy tetején ritkásabb a kőzet és ásványzárványokban, a melyek között quarzkrystályok is vannak nem szegény. Kőzetzárványul a Flocosan a Csetatye brecciája fordul elő, a melyben különösen meg van a homokkő és szarukő. A Flocosa déli oldalán le- menve, a Gola felé sűrűbb a bazalt. A Gola tetején nem osz¬ lopos, és tisztán mutat nagyban folyásossági rétegességet, quarzzárványok itt is vannak benne. Váladéka táblás. A fehér zárványai itt már nem bírnak a quarz küllemével, sem alakjᬠval, az anyag egészen át lévén változva. A nyugati oldalon 231 van az a szép függélyes, de kissé görbült oszlopcsoport, melyről a Detunata elhiresedett. A hegy oszlopos részének tetején gyé¬ ren még találni quarzot felismerhető állapotban, mig lefelé re¬ pedésekkel jelenik meg s azokból indulva fehér anyaggá vál¬ tozik el. Az oszlopok alsó részén és általában azon egész ha¬ lomban, mely a Detunata alján az oszloptöredékekből meg¬ gyűlve van, zöld és sárga szemekből álló zárványok vannak. Ezen quarzzárványok felette érdekesek lévén, részleteseb¬ ben leirni szükségesnek találom. Vannak példányaim, melyeken tisztán kivehető az alak: a hatszöges pyramis csekély tompítᬠsával az oldaléleknek, tehát egészen az az összalaklat, mint Kirnyík quarztrachytjában. Az anyag azonban ritkán ép, de hogy az valóban quarz, kitűnik a következő tulajdonságokból: a) nem olvad magában, sem nem festi a lángot; sodával ösz- szeolvasztva pedig viztiszta gyöngyöt ad, mi által az olivintől és a forsterittől eltér, b) Sósav által nem támadtatik meg, na¬ gyobb mennyiség lévén hatásának kitéve, alig észrevehető cse¬ kélységnek mondható a sósav behatása, kocsonya nem vált ki, a szemek teljes üvegfénynyel és egészen megtartott csú¬ csokkal, élekkel maradtak vissza, mint quarzszemek. Sósav igen csekély fokban mutatott zöldszint a vastól, valamint szintén igen kevés nátriumot, calciumot és magnesiumot. c) A tömött- séget két anyaggal határoztam meg: a lehető legtisztábbnál az 2.66, mig olyan szemeknél, melyekhez fehér anyag is volt ta¬ padva, 2.69-nek bizonyult be a piknométerrel; az olivin tömött- ségétől tetemesen eltér. Azonban áll, hogy a quarz egészen épen, viztisztán, sőt néha kissé ibolyás színnel a ritkaságokhoz tartozik; legtöbbször vegybotás következtében változás állott be, kívülről befelé, s erre mutat a fenebbi minőleges kimutatás is, s ahoz még azt csatolhatom, hogy a hol az elváltozási anyag fénytelen fehér, ott abból vizet is kaptam üvegcsőben. Ott hol a quarzanyagba a behatás csak részben történt, ott az elváltozási termény és a még megmaradt quarz-anyag együtt egészítik ki a quarzkrys- tály egyént. A krystály külső burokja már soha sem ép, az fénytelen kiett anyaggá változott át; belseje alatta néha még ép, máskor az épből alig maradt meg valami, sőt vannak ese- tek, midőn belül üres, az anyag végkép eltávolodván. Ilyen krystályburkok olykor maguk is kihullanak és akkor a bazalt¬ ban benyomatot hagynak hátra, melyen a quarz pyramis alakja igen szépen kivehető. Quarz - krystályburkokat csupán azon példányokban bí¬ rok, melyeket magam gyűjtöttem (1863) a Detunata Flocosa tetején, mig ép quarzszemek a Hozak által gyüjtöttekben is vannak, de felismerhető quarz-krystályalak nélkül. Gyakran valami üveges sötétzöld, mintegy megolvadott burokba van olyan quarz zárva, mely már össze vissza van repedezve, és a repedésein fehér anyaggá elváltozva, melyre a fönebbi minőle¬ ges kimutatás vonatkozik. Az oszlopos bazaltból zöld szemeket is lehet kiszedni. Ezek átlátszók, mutatnak hasadáslapokat, a sav nem támadja meg. Lángkisérletben kevés nátriumot árulnak el (2—3 fok), s megolvadnak (4 fok) zöldes üveggé. Mindezekből következ¬ tethetni, hogy augit. Ugyancsak az oszlopos bazaltban vannak barna szemek is; ezek nyomát sem mutatják a natriumfestésnek a lángban; sem meg nem olvadnak. Szódával ellenben nem átlátszó gönr bőt adnak. E barna szemek a sósavban megtámadtalak s a vasra festő oldatból magnesium csapható le. Ez olivin. Vilᬠgos féleségeket Tschermak határozott meg a forsterit csoport¬ ból s azokat fehér, sárgásfehér s félig átlátszó szemek gya¬ nánt irja le. A Detunata oszlopait képező bazalt az olivin és augit- tartalom, mig ebben quarz-féle zárványt nem találtam; ez utóbbi csak a tetőt képező bazalttömegben jön elő, úgy a De- tunata-Gola mint különösen a Flocosán. Ez némileg a törnött- ség által is ki van fejezve; az oszlopos bazalt tömöttsége 2.85; mig a Flocosa tetejéről való 2.77—2.79. A Detunata bazalt vékony csiszolatával már Koch tanár ur is foglalkozott*) s plagioklast,augitot és magnetitet külön böztetett meg benne; én ezeken kívül az én példányomban oli- vin-szemeket is észleltem. *) Górcsövi vizsgálatok, Koch Antaltól. M. tud. akad. érteke¬ zések 1871. 233 A lángkisérletre csupán aug'it szemeket választhattam el, földpátot nem; hanem az alapanyag vizsgálata szintén nyújt némi tájékozást az augit és magnetiten kívül társult plagioklasra nézve, és az alapanyag úgy viselkedett, hogy olvadása 4, olyan mint az augit-é; natriumtartaíma valamivel nagyobb, mint az augité, de a kaliumtartalomhan van eltérés, mig ez az augitbaa nincs, az alapanyagban van elég bőven, úgy hogy némely kísérletnél az andesinnak, de más kísérleteknél a ka- liumtartalom még több, s mondhatni, hogy a Ill ik kísérletnél gypszszel a loxoklasnak felelt meg. A bazaltot mész vagy dolomit hozzájöttével utóbb meg¬ olvadod vulkáni kőzetnek, s nevezetesen a trachytkörnyéken előjövőt ily módon megolvadott trachytnak tartom, mely izzón folyó tömegből lassan krystályodván ki, a fő elegyrészei, mint egyenlő olvadásnak: magnetit, augit, földpát egyidejűleg, és épen azért csaknem egyenlő nagyságban váltak ki. Ezen egyenlő olvadási fokról a lángkisérletben meggyőződhetni. A Detunata bazaltjánál az andesin-labradorit- trachyton kivid rész¬ ben az orthoklas-quarztrachyt is anyagul szolgált, mire a ket¬ tős pyramisú quarzkrystályok és a nagyobb kalium-tartalom en¬ gednek következtetést tenni. A quarzkrystályok, mint csekélyebb tömöttségö és nem olvadó anyag az izzó folyadékban a felső szint felé emelkedtek és most a bazalt hegytömeg tetején ta¬ láljuk csak, már ritkán épen, hanem a basisos anyagban meg¬ támadva és tán, legalább részben olivinné változva. A. Verespatak környékén előjövő kőzetek clironologiai schemája. • Quarztrachyt csoport Trachijt csoport Orthoklas - quarztrachyt normál állapotban alig, csak Orthoklastrachyt alunitos, kaolinos, quarzoso- nincs. dott és érces módosulatban. 234 Quarztracliyt csoport TracJnyt csoport Orthoklas-oligoklas-quarztra- chyt eddig nem ismeretes, de a natriumdús orthoklasok mellett gyanítható, csakhogy az oligoklas hamarább elváltozván, már nincs meg, de van ok a jövő kutatᬠsoknál figyelemmel lenni. Orthoklas-oligoklas-trachyt nincs. Oligoklas-quarztrachyt nincs. Oligoklastrachyt nincs. Andesin-quarztrachytnak tán a conzu-mareit vehetni. Az al¬ káli tartalomnál fogva lehetne, de az olvadás szerint nem. Ez tehát még bővebb kutatást igé¬ nyel. Andesin trachyt van normál állapotban s néha zöldkő- s alunitos módosu¬ latban. Labradorit-trachyt normál állapotban s néha zöldkőmódosulatban. Bazalt, mint ezen metamorphképletek tisztán vulkáni mellékképlete. UJ ÁSVÁNYOK A BÁNSÁGBÓL. (Molnár Károlyiéi,) (Fölolvastatott a társ. f. évi jun. 10-ki szakgyülésén.) A Bánságban az oravitzai bányakerület nevezetessé lett az ásványtanra nézve a múlt évben, mivel nehány ásvány- faj új lelhelyeként ismertetett fel; de sokkal érdekesebb lele¬ tet szolgáltatott egy igen érdekes ásvány által, mely ez évben teljesen új, még eddig sehol elő nem jövő fajnak bizonyult be, s igy mig egyfelől az ásványtan új egyént nyert benne, addig hazánk mind azt, mind lelhelyét magáénak mondhatja. Az igaz, nem vakító fényű gyémánt, sem valami kapós drágakő, 235 vagy nemes fém, minek következtében nem számíthat az em¬ berek közt oly népszerűségre, mint azok, de az ásványtan democraticus körében a mineralogok mindeniknek egyenlően nyitnak ajtót, s adnak helyet a rendszerben. Az áj leihelyű ásványok: a g e h 1 e n i t, g r e e n o c k i t, a úri eh a leit és az új faj a ludwigit, egy bórsavas vegy. Ezen ásványokról van szerencsém a t. szakgyülésnek ásvány¬ tani szempontból rövid előterjesztést tenni, nagy részt Tscher- mak „Mineralogische Mittheilungen“ cimii folyóirata után, s miután az említett ásványokból a m. nemz. muzeum birtokában is vannak már aquirált példányok, azokat be is mutathatom. Ludwigit. A legérdekesebb ezen ásványok közt; ez azon bórsavas vegy, melyet Tschermak, Ludwig buzgó ásvány- vegyész tiszteletére, a ki ezen ásványt elemezte, lúd wi gin névvel jelölt, s mely Moravitzán jön elő. Az ásvány fekete, figyelmesebb vizsgálatnál némely helyen zöldes barna, más helyen majdnem egészen fekete, kissé violába hajló szinti. Szövege finom rostos és a rostok csaknem párhuzamosan haladnak. Törésfelülete selyemfényű. Igen szívós úgy, hogy a rostok egymástól nehezen választhatók el. Az ásvány rost¬ jai kétféle hosszaságúak, t. i. hosszabbak (néha 8 cm.) és rovidebbek; mit azonban nem kell szorosan úgy venni, mintha I 1 nem lennének kétféle hosszaságú rostoknál mások is, hanem úgy, hogy ezek alkotják a nagyobb tömeget. Lehet a párhu¬ zamos rostokon kívül, főkép a rovidebbek közt sugarasan me¬ nőket is látni. Az ásványt alkotó rostok nem képeznek egy folytonos tömeget, hanem finom magnetitszemek, melyek ezen [ ásványt állandóan kisérik, vékonyabb vagy vastagabb ereket képeznek köztök. Ezen kívül nem hiányzik benne a mészpát, mely vagy szemekben, vagy erekben jelentkezik, mi előjövési , körülményéből következik, minthogy mészben beágyazva for¬ dul elő. Keménysége körülbelül az aptité (5.); csak körülbelül, mert szövege miatt teljes pontossággal nem lehet megha¬ tározni. Az említett ok miatt fajsúlya is csak közelithetőleg ha- 236 távozható meg. Mindkét szintié meg lett határozva, és pedig a világosabb szintinél 3,907—3,951-nek találtatott, mig a söté¬ tebbé valamivel nagyobb t. i. 4.016. Karca kissé világosabb, mint az anyag maga. Microscopi vizsgálathoz alkalmas csiszolat nem lévén készíthető, finomra tört pora lett 200-szoros nagyításnál meg¬ vizsgálva, a midőn is a tinóm lemezek áttetszők és zöldesbar¬ nák ; s igy az ásvány színe más a ráeső, mint az átbocsátó tt fényben. Polarizált fénybeni vizsgálásra még a finom lemezek sem elég világosak. A lemezek microscop alatt egynemüeknek látszottak tehát mentek voltak a magnetitszemektől, mi iszapolás és mágnestűvel való kezelés által éretett el. Tűz iránti magatartása következő: A légen hevítve vörös lesz, s még a finom lemezek is nehezen olvadnak meg végükön a forrasztócső előtt. Az olva¬ dék gyengén fénylő, fekete, erősen mágneses salak, mely a lemez hegyét mázként vonja be. Oldószerrel összeolvasztva vas- kémlét ad. Savakban könnyen oldódik. Tömény sósav hidegen is feloldja porát lassan, de hevítve igen gyorsan. Ez oldat sárga s benne ammóniák feketés csapadékot idéz elő, mint a vasélecs és vasélegnél. Kénsav szintén oldja s ekkor az oldat zöld. Oldódik még légeny- és folysavban is. A vas eltávolítása után a leszűrt folya¬ dék magnesia kémlét ad. Kénsavas oldatából egy csepp platin sod¬ ronyon a Bunzen-féle lángba téve, azt zöldre festi, ügy szintén kénsavval hevített porára alkoholt cseppentve zöld lánggal ég, mi a bőr jelenlétét bizonyítja. Eddig vas-, magnesia- és bór-kém- lét adott az ásvány. A mennyileges elemzést Ludwig tanár eszközölte, ki nagy fáradság- és pontossággal járt el; erre nézve csupán a főbb eredményeket olvasom fel. Mindkét szintiből elemzett többszörösen. Az első kísérlet¬ hez egy zöldes-fekete, tehát világosabb vétetett, melynek faj- súlya 3,951 s hosszabb rostú volt. Hét kísérletet tett, melyek szerint ezen féleség alkatrészeinek százalékos mennyisége kö¬ zép számban következő: 237 bórsav = 16.09 vasoxyd = 39.92 vasoxydul = 12.46 magnesia = 31.69 100.16.' A második kísérlethez sötétebb, violába hajló, rövid rostú vétetett. Egy ehez hasonló darab fajsúlya 4.016. Az ered¬ mény következő: bórsav = 15.06 vasoxyd = 39.29 vasoxydul == 17.67 magnesia = 26.91 984)37 Mint a két eredmény mutatja, a sötétebb féleségben több a vasoxydul és kevesebb a magnesia, mi isomorph elegyet gyanittat. Az említett alkatrészeken kivid mutatkozott mindkét esetben nyoma a mangánnak. A parányok viszonyos mennyisége szerint következő az ásvány vegyalkata: Világosabb féleségnél: 3 Mg 0,B 2 0 3 -f- FeO, Fe 2 0 3 . Sötétebb „ 2 Mg 0, B 2 0 3 2 FeO, Fe 2 0 3 A rézbányái szajbelit hasonlít ehez, a mennyiben bórsavas magnesia- és mészben jön elő. Azon ásványok, melyeknek a Bánság új leihelye lett a következők: Gehlenit. Ez Oravitzán találtatott. Úgy néz ki, mint egy kőzet-conglomerat, mivel összetettnek látszik és kisebb- nagyobb hömpölyalakokat képez. Kiviil egy vastag elváltozási vörösös kéreg borítja, mely kétféle elegyrészből látszik állani, t. i. egy szemcsés vörösös és egy abban levő, szintén szem¬ csés fehéres anyagból. Belseje szintén kétfélének tűnik fel szabad szemmel nézve, a nagyobb mennyiségű tinóm szem¬ csékből látszik állani és zöld színű, mig a kisebb mennyiségű, mint lencsenagyságú, finomabb szemű és fehérsárga színű anyag ebben mintegy be van ágyazva. Az egész zsirfényű. Az összetétel voltáról még inkább meggyőződünk, ha az ásvány vékony csiszolatát csak szabad szemmel, vagy codding- ton-lencsével nézzük is. Látjuk, miszerint a zöld anyag átlát¬ szó, a fehéres csak áttetsző'. Továbbá a zöldes nem annyira szemcsékből, mint inkább lemezekből áll, melyeken két egy¬ másra függélyes repedési irány mutatkozik, mig a másik finom szemcsékből áll. Némely lemez keresztezett nicol között sötét marad, mig mások egy keresztet is mutatnak a hasadásirányra függélyesen, mi a négyzetes rendszerbe való tartozása mellett bizonyít. Polarisált fényben a fehéres szemcsés részen nem észlel¬ hető semmi, mig a lemezek sárga színből, gyenge kékszinnel víztisztába mennek át. Vegyelemzés által Beyer mutatta ki a gehlenittel való azonosságát, de nem tesz említést a két féleségről, mig Ze- pharovich, ki szintén vizsgálta, csak a zöldet mondja gehle- nitnek, a durvább szeműt pedig vezuviánnak állítja. E szerint kétes, ha az egész anyag gehlenit-e. Ezen be¬ mutatott példányt Maderspach A. úrtól, az orovitzai vegyi laboratórium igazgatójától kapta a nemz. muzeum ajándékba. Greenockit. Ez Moravitzán, a „Therezia a -tárnában jön elő gránáttal és magnesvassal. A gránáttal keverten egy as- best nemű anyag is fordul elő. Maga az ásvány finom poralakban, mint narancssárga színű verődék belepi helyenként a gránáthalmazt. A por nem egynemű, hanem több ásvány keveréke. Dr. Schrauífa ként és cadmiumot felismerte benne és greenoekitnak állítja, de az anyag csekély volta miatt nem tehetvén elég kísérletet, még bizonyításra vár. Egy másik az Aurichalcit, Moravitzáról, mely hasonlóan gránáttal jön elő, de a magnesvas kevés, mig barnavas nagyobb menyiségű. A gránát alakja oo 0 és 202. Az ásvány szép égkék színű tűket képez; Parsch határozta meg és mutatta ki benne a rezet, horganyt és szénsavat. Kézbányán, a Peters által bura- titnak nevezett hasonló ehez, de mésztartalmú. Végre szabadjon még említést tennem két ásványról. 239 Egyik a coelestin Steierdorf nevű helységből, szintén a Bán¬ ságból, melyből azonban még nincs példányunk. A másik azon ásvány, melyet újnak állitanak a Bánság¬ ban Oravitzáról. Ugyanis Frenzel úr Freibergben egy, Oravitzáról bis- nmtfény-név alatt kapott ásványt tellurbismuthnalc is¬ mert fel. Dr. Krenner József szerint a nemz. muzeum gyűjte¬ ményében levő bismuthitek, melyek Oravitzán a „Therezia“ tárnában jönnek elő, alig mutatják nyomát a tellurnak, mig újabb időben a Csiklován találhatókban ugyan több van, de koránt sincs annyi, hogy azokat tellurbismuthnak lehetne nevezni, annyival is kevésbbé, mivel a sok kéntartalom a bismutkfények közé sorolja. Ebből azonban nem következik, hogy Frenzel ur példánya ne lenne tellurdúsabb, mi őt feljo¬ gosította ezen ásványt tellurbismuthnak nevezni, mit majd Frenzel úrnak ezen ásványra vonatkozó elemzése tisztába fog hozni. Hogy tellur van benne, azt különben rég tudták Ora¬ vitzán. VEGYESEK: S. F. — A német birodalom széntermelése 1862-tő! 1871-ig. 1. Kőszén. Németország. Poroszor szág. Év: Termelés Érték Termelés Érték mázsa: tallér: mázsa: tallér: 1862— 311.525,560— 27.699,298 270.391,194— 23.503,695 1863— 338.134,152— 28.489,558 293.724,980— 24.267,588 1864— 388.179,637— 33.519,080 339.308,882- 28.514,968 1865— 435.894,169— 40.176,364 379.946,072— 34.107,386 1866— 432.594,926— 42.410,038 381.079,893— 35.972,854 1867— 576.161,426— 45.804,734 420.571,116— 39.157,936 1868— 574.095,157— 48.597,029 454.630,648— 41.696,089 1869— 535.487,365— 51.928,403 475.221,881- 44.795,325 1870— 527.905,390— 54.512,360 466.324,753— 46.038,624 1871— 587.465,446— 72.783,765 519.340,875— 60.914,635 T Í2 évi ösísZ. 4.647.443,228— ■445.922,629 4.000.540,294— 378.969,100 1871-ben a termelési összeg 88’5 °/ 0 -al (Poroszországban 92 °/ 0 -al) mnlta fölül az 1862-dik évit; az érték pedig 162 °/ 0 -al (Poroszországban 159 °/ 0 -al). A munkások száma 1871-ben 150,005, Poroszországban 131,575 volt. 2. Barnaszén. Németország. Poroszország. Év: Termelés Érték Termelés Érték mázsa: tallér: mázsa: tallér: 1862— 101.687,984— • 4.703,363 79.793,624— 3.587,395 1863— 109.189,899- 5.061,241 84.198,718— 3.901,638 1864- 124.078,356— ■ 5.850,176 97.167,537— 4.545,366 1865— 135.161,139— 6.594,571 104.846,793— 5.097,975 1866— 130.661,182— ■ 6.282,697 102.010,586— 4.878,684 1867— 139.896,358— • 6.683,681 110.207,562— 5.234,247 1868— 143.487,300- 6.660,840 112.046,463— 5.166,250 1869— 151.390,897— - 7.017,227 120.293,754— 5,525,270 1870— 152.104,684— 7.351,039 122.330,423— 5.779,921 1871— 169.664,979— - 8.757,548 137.524,902— 6.965,931 évi összeg: 1.357.322,778— 64.952.383 J 1.070.420,362— 50.683,677 A barnaszén termelési összege 1871-ben 1862-hez képest 66 - 8°/ 0 -al (Poroszországban 72.3°/ 0 -al) emelkedett. Ennek ér¬ téke pedig 85-8 °/ 0 -al (Poroszországban 94-2 °/ 0 -al). A mun¬ kások száma 1871-ben 23'652 -őt tett ki; Poroszországban 16-863-at. Az összes termelési mennyiség és ennek értéke a tiz év alatt volt: 6.004.766,006 mázsa szén 510.875,012 tallér értékkel; Porosz- országban pedig: 5.070.960,656 „ „ 429.652,777 tallér értékkel; 1872-ben Poroszországban 590.475,512 m. 85.118,828 tál. ért. kőszenet és 148.992,730 „ 7.957,125 tál. ért. b.-szenet tehát összesen 739.468,242 m. 93.075,953 tallér ér¬ tékű szenet termeltek. Közép értékben 1 mázsa kőszén értéke 4.32 garasra s egy mázsa barnaszéné P60 garasra tehető. A 241 termelés tehát 1871-képest a kőszénre 71.134,637 mázsa, ille¬ tőleg 24.204,193 tallérral, 13'7 és 39'7 °/ 0 -al, a barnaszénre nézve pedig 11.467,828 mázsa (8.3%) illetőleg 991,194 tallér ral (14'1 %) emelkedett. Angolország kőszéntermelése pedig 1872-ik év¬ ben 2.469.946,320 mázsát tett ki, tehát Poroszországot: 1879 millió 470,808 mázsával, vagyis több mint háromszor oly meny- nyiséggel múlta fölül. (B. u. Hütt. Ztg. 33. 175 és 33. 172.) S. F. — A californiai borax hatalmas, sőt veszélyes ver¬ senytársává nőtte ki magát az angol gyárak által monopolisált boraxnak. A californiai borax ugyanis Nevadá-ban rendkívüli mennyiségben s oly minőségben fordul elő, hogy csak átjegecí- teni kell s azonnal a kereskedelemnek adható át, nem csoda tehát, hogy ára tetemesen csekélyebb lehet az angol boraxénál, ámbár az is megjegyzendő, hogy Nevadáböl a szállítás igen hosszú és költséges, mi az árra nézve lényeges befolyást gya¬ korol. A londoni piacra először vitt „Nevada-borax“ névvel jelölt californiai borax állítólag 99 % %-n volt, kinézése azonban kevésbbé szép, mint az angol gyártmányé, melynek ára a cali¬ forniai borax megjelenése alkalmával mázsánként egy shilling¬ gel szállíttatott le. Erre rögtön a californiai borax árát szállí¬ tották alább. Miután a boraxgyártáshoz szükséges, és New- Yorkba óriási mennyiségben szállított bórsav (1873. jun. 1-tő aug 20-ig circa 627,063 font) az angol megrendelőknél el nem kelne, ez arra bírhatja a gyárosokat, hogy gyártmányaikat még olcsóbban árulják. (Gebe u. Cmp, Draguen-Ber. Drezd. 1873.) S. F. — Az irtischi és jenissei-i ásványos vajról, C. Schmidt, a „Bull. de Petersb.“-ban (19.63.) a következőket teszi közzé: L. Schwartz, a keleti Siberia fölvételére kiküldött astronomiai expeditio főnöke, a jenissei parton, Osnatschennoje-ban lencse- sőt borsónagyságú, dudoros szerkezetű, fehéres szinű sónemű testből egyes példányokat kapott, mely só a bennszülöttek állítása szerint az ottani palás sziklákból szivárog ki, s az ott lakóktól enyhitő sebtapasz gyanánt használtatik. A sóval még összefüggésben álló nehány paladarabka az állítólagos eredetet kétségtelenné tette. — Forró vízben e só majdnem telje¬ sen feloldódik, oldatlanul csupán aljas kénsavas alumínium és 16 242 kénsavas vasoxyd keveréke marad vissza, ellenben a kék lak- must erősen vörösre festő oldat a föntebbi fémek (alumínium, vas) közömbös sóin kivid tetemes mennyiségű keserűsét és kénsavas ammoniumot, kevés gypszet és glaubersót s kénsavas kálium és konyhasó nyomait tartalmazza. — Ehhez hasonló el- mállási, illetőleg kiizzadási terméket fehér só alakjában észlelt Duhmberg barnauli medicinal-inspector hivatalos utazásai alkalmával, Krylotsclika fölött mindkét Irtisch-part szürke agyag- pala sziklafalain s a f. év január havában szerzőnek hozott is belőle példányokat. E só a szomszédos falvak lakosai által szintén ugyanazon célra alkalmaztatik, mint a föntebbi, s álta¬ luk hegyi-vaj névvel jelöltetik. E hegyi-vajnál az agyagpala- törmelékek s a bennük elhintett és vegyileg, valamint a górcső segélyével is kimutatható pyritjegeckék kétségtelenné teszik az eredetet s képződési módot. Mig azonban a jenessei-i hegyi-vaj tetemes keserűsé- s aljas kénsavas alumnium- és vastartalmára s a chloridoknak majdnem teljes hiányára nézve az irtischi-vel lényegére nézve megegyezik; lényegesen elüt tőle ez utóbbi tetemes gypsz-tartalma által, az irtischiben teljesen hiányzó kénsavas ammonium helyett. — 100 részben e két só, száraz ál¬ lapotban a következő alkatrészeket tartalmazza: Víz (és hév. Kénsav Chlor Káli Nátron Ammóniák Mész Magnesia Vasoxyd Timföld jtnissci-i lie- Kiivaj az íji raj, szik- irtisehi palá lapart ról. 1854. 1871. veszt.) 38'063 39-941 35-603 30-384 0-020 — 0.072 0.090 0-786 0-500 4.548 — 0-870 0-875 0-758 5-400 3-295 1-102 9.925 9-582 vegysókká csoportosítva: Élenytart. jcnissei-i irtisehi Jen. Irt kénsvs K. 0-133 0.174 — — „ Na. 1-700 1-144 - „ Am. 17-057 —- „ Ca. 2-113 „ Mg. 20-274 1Ö-3S0- konyhasó 0 - 033 — — — az aljas sesquisulphatokban van: kénsavmaradék 9*151 14"918 5*491 8*951 3*295 M62 0-988 0-349 9-925 9*582 4‘625 4465 A jenissei-i ammoniadús kővaj a sesquioxydra majdnem egy tömecs kénsavat, az irtisehi ammonia-ment sziklavaj pedig két tömecs kénsavat tartalmaz; amaz a tolfai, beregszászi, mu- 243 szagi alunitoknak, emez az élenyült vasgálicnak felel meg. Mindkettő az agyagpalában dúsan elszórt apró pyrit-jegecek élenyülése s a képződő kéusav bontó hatása által áll elő; a keletkező kénsav ugyanis a vele érintkezésben álló fóldpátok kovasavas K., Na., Ca., Al.-át egyrészt, másrészt az augit-csoport kovasavas Mg. és vasélecsét támadja meg. A tetemes gypsz- tartalom tisztán mutatja, hogy amabban a mészföldpátok (oli- goklasz, labradorit) túlnyomó mennyiségben foglaltatuak, mig az utóbbiak magnesiája szolgátatja az anyagot a keserűsó kép¬ ződésére. S. F. Ed. Windakiewicz a dzwiniaczi kénél ő- jövetelről az „Österr. Zeitschrift^-ban (22. 39.) a követ¬ kező adatokat közli. Nevezett helység a cseh erdő-iparegylet solotwinai uradalmához tartozik. A geológiai szerkezete ez: Solotwinától keletre, a Bystrica folyó partjain a fektiben bi¬ tumenes menilitpalák vehetők észre, ezekre homokos, márgás, csak kevéssé bitumenes palák helyezkedvék el, nyugatra ho¬ mokos, márgás, helyenként bitumenes palákkal váltakozó ré-t tegek következnek: keletre márgás finom [homokkövek látha¬ tók. A 27-ik fúrlyuknál a rétegek a következő sorban követ¬ ék egymást: sárgás agyag 23', kavics 19', helyenként kéne¬ geket tartalmazó márga 80‘, pyritdús márga 20'* e réteg sphale- ritet, galeenitet és sok ként tartalmazó vizet is foglal magában, kéntartalmú szürkés agyag 23', gypsztartalmú kékes agyag 69', lágy, kékes szinü, gypszet nem tartalmazó agyag 24', összesen 258'. — E képződmény kora tehát — a főntebbi adatok sze¬ rint — miocan. Napktán, viaszon stb. kivül különösen sok kén jön elő egy szilárd, kéntől teljesen inpregnált, gyakran kén- jegeceket is tartalmazó agyagban. A kén mennyisége közép¬ értékben 17%. 16 * 244 Titkári közlemények. A tagdíjat 1874-re jun. 10-dike óta jul. 12-ig lefizették: Adler Károly, Bieltb Albert, Bede Ádám, Buda Elek, Bu- rány Jáuos, I>e Adda Sándor, Dobay Vilmos, Duma György, Frivaldszky János, Ohyczy Géza, Ghyczy Kálmán, Gom- bossy János, Hoíinann Ernő, Hudoba Gusztáv, Joób Frigyes, Klein Gyula, Knöpfler Gyula, dr. Knöpfler Vilmos, Komarek Fe¬ renc, Kosztka Vilmos, Krisz Ferenc, dr. Kubacska Hugó, Kubinka Géza, L.áng Ede, Luczenbacber János, Máriássy Mihály, Or¬ bán Antal, Popovics V. Sándor, Pulszky Károly, Reichen- heller Kálmán, Reitzner Frigyes, Roba Benedek, Rónay Jᬠcint, Ruffiny Jenő, Sárkány Miksa, Schneider Gusztáv, Schuller Alajos, Serák Károly, Simonidesz Pál, Sramkó Mihály, Stein- baus Gyula, Steszán Miksa, Sussner Ferenc, Szakács István, Szlavik Dániel, Szumrák Pál, Tribusz Ferenc, Veres József és gr. Wass Samu urak, Kuhinka Katalin úrnő és a kecs¬ keméti ref. főtanoda. Budapest, Légrády Testvérek. Értesítés. A mármaros-szigeti ez idei vándorgyűlésre utazó társ. tagok részére a vasúti igazgatóságok nagy részétől az árleen¬ gedésre vonatkozó átírat már megérkezett. És pedig az enge¬ dély 50°/ 0 -al f. évi jul. 25-től szept. 1-ig megadatott: az első magyar-gácsországi, a magyar-nyugati, ■ magyar-éjszakke 1 eti, első erdélyi és a vágvölgyi vasút igazgatóságától; a Duna- gőzkajózási társaság ugyanazon időtartamra 33 1 / 3 °/ 0 -ot enge¬ délyez összes közlekedési vonalain, tehát a mohács-pécsi vas¬ úton is; a k. k. priv. Südbahn-Gesellschaft 33 1 / 3 9 / 0 -ot engedé¬ lyez jul. 30-tól aug. 14-ig; a m. k. államvasutak igazgató¬ sága jul. 28-tól aug. 13-ig azon kedvezvényben részesiti a társ. tagjait, hogy III. oszt. jegygyei, a II., és IV. oszt. jegy¬ gyei a III. osztályon utazhatnak, kiterjesztve az engedélyt az eperjes-tarnowi vasútra is; a kassa-oderbergi és az alföld-fiu¬ mei vasúton pedig III. oszt. jegygyei a Il-ik, egy Il-od osz¬ tályú l /'2 jegygyei pedig a III. osztályon utazhatnak, az élőb¬ bül jul. 25-től sept. 1-ig, az utóbbin pedig jul. 25 tői aug. 18-ig birnak a jegyek érvénynyel; a többi vasúttól a válasz még nem érkezett be, azonban mind az itt közlöttek, mind pedig a még beérkező engedélyezések e hó 20-a körül egész terjedelmökben fognak a napilapokban közzététetni, hogy a résztvenni óhajtó társ. tagok kellő felvilágosítással bírjanak e tárgyban; szükséges azonban, hogy ezen tagtársak a társ. tit¬ kárnál minél előbb — legfeljebb e hó 24-ig — jelentkezzenek a célból, hogy az igazolási jegy számukra a kellő időben megküldhető legyen. — A társ. azon t. tagjai pedig, kik a f. évi aug. 18—23-ig Győrött tartandó ez idei „orvosok és ter- mészetvizsgálók“ nagygyűlésén mint küldöttség a társ. részé¬ ről akarnak részt venni, szíveskedjenek ebbeli szándékukat szintén a társ. titkárával közölni, hogy az igazolási irat szᬠmukra kiállítható legyen. Szükségesnek tartom ennek kapcsában megemlíteni, hogy a társ. által kiadott —Rézbányára vonatkozó— Poáepny- féle mii már teljesen elkészült, sőt a társ. tagjai egyrészének már szét is küldetett, s e hét vagy legfeljebb a jövő hét foly¬ tában — julius 24-ig — szét lesz küldve mindazon társulati tagok számára, kik ez idei tartozásukat már lerótták. Mivel pedig még nehány t. tag ezt nem tette, kötelességemnek tar¬ tom őket figyelmeztetni, hogy számukra e nagybecsű mű nem is fog megküldetni mindaddig, mig ez idei tartozásukat le nem róják. Budapest, 1874. julius 15. Sajóhelyi Frigyes, társ. I. titkár. 1874. IV. évfolyam. ÍO. és 11. szám. El B K> fi* SÍ m\ Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titkárok. TARTALOM: Szakg'ytilés Mármaros-Szigeten 1874-ik évi aug. 5-én. — Szakgyii- lés a Sut ígűli-forrásnál 1874-ik évi aug. 9-én. — Szakgyülés Mármaros- Szigeteu 1874. aug. 11-én. — Szakgyülés 1874. nov. 25-én. — Adatok Kolozsvár vidéke földtani képződményeinek pontosabb ismeretéhez; dr. Koch Antaltól. — A földtan és a vasiit-épitészet. — Titkári közlemények. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakgyülés Mármaros-Szigeten 1874-ik évi aug. 5-én. (Me g n y i t ó gyűlés) Tárgyalt : 1. Dr. Szabó József, mint a társulat alelnöke az ülést hivatalosan megnyitja, elmondva röviden azon irányeszméket, melyek a vándorgyiüésk keletkezését hozták létre s melyek a vándorgyűléseknél mindenkor tekintetbe veendők. Megemlíti, hogy a már régebben megalakult magyarhoni földtani társulat mellett s ezzel karöltve az újabban — lehet talán mondani a kormány földtani közege gyanánt — létesült m. kir. földtani intézet is működik hazánkban geológiai irányban. Fölhozza a geológia rendkívüli fontosságát a bányászatra nézve, hogy a. bányászat helyes irányban előlialadni szintén nem képes geo¬ lógia nélkül, hogy erre minden lépten-nyomon utalva van s hogy észszerűen folytatott bányászat csak előleges geológiai 17 246 vizsgálatok alapján létesíthető; ez részben az ok, az indító rúgó arra, hogy a társulat tagjai időnként tömörülve, együttesen mennek oly helyekre, a hol a gyakorlat emberei — a bányᬠszok — már tetemesebb feltárásokat tettek, hogy ott együt¬ tesen tanulmányozhassák a vidék földtani viszonyait. Ezen eszme, a munkafelosztás eszméje az tehát tulajdonképen, mely a társulat tagjai közül nehányat — és pedig ez évben meg¬ lehetős nagy számban — ide, Mármaros-Szigetre és környékére vezetett; a hol kölcsönös eszmecsere, a látottak és hallottak együttes és részletezett megbeszélése által uj adatokat gyűjt¬ hetünk. S hogy a társulat ez évi, Mármaros-Szigeten tartott gyűléseinek emléke lehetőleg maradandóvá váljék, indítványozza egy, Mármaros-Szigeten létesítendő fiók-társulat szervezését, mint a minő már véglegesen megalakult, s működik is Selmecen, Iglón pedig jelenleg szervezkedik. E tekintetben a Marmaros- Szigeteu és környékén lakó társulati tagok végleges megálla¬ podás végett külön gyűléseket fognak tartani s az eredmény¬ ről az anyatársulatot annak idején értesíteni. Ezek után dr. Szabó József elhagyva az elnöki szé¬ ket, fölkéri a társulat jelenlevő tagjait, hogy a vándorgyűlések tartamára szervezkedve elnököt és jegyzőt válasszanak, elnök¬ nek részéről Prugperger József ő méltóságát, jegyzőkül pedig a társulat jelenlevő első titkárát: S a jóhelyi fri¬ gyest és Ges ell Sándor kerületi bányageologot ajánlja, mi egyhangúlag s éljenzéssel elfogadtatván, e bevezető szavak után 2. Prugperger József elfoglalja az elnöki széket, né¬ hány szóban köszönetét mond a társulati tagoknak szives megjelenésükért, valamint a benne vetett bizalomért s a tulaj- donképeni szakgyülést megnyitván, indítványozza, hogy ha az ezen ülés programmjába felvett tárgyak időhiány miatt nem lennének ez ülésen befejezhetek, azokat részben a következő szakgyülesre, illetőleg alkalmasabb időre kéri halasztatni, mit a gyűlés elfogadván Gesell Sándor — a mármarosi ^ as- bányászatra vonatkozó — és Koch Antal — Kolozsvár vidékére vonatkozó —felolvasása a következő ülésre halasztatik cl; sót a mennyire a körülmények megengedik Gesell Sándor ismerteié- 247 sét a helyszínén, a mármarosi vasércek legfontosabb előfo dulási helyén fogja fölolvasni. 3. Dr. Szabó József bemutatja a legújabb időben meg jelent, lovag Hauer Ferenc által készített geológiai térképet Magyarország és Erdélyre vonatkozólag, megismertetve röviden azon főbb geológiai képződményeket s ezek elterjedését, me¬ lyeket a Budapest-Mármaros vonalának vidékén észlelni lehet ; a Hauer féle fentemlitett térképet alapul véve a geológiai tér¬ képek színezését fejtegeti. — Ezek után az egyes földtani képződmények megismertetésére térvén át, különösen a tala¬ jokra nézve fölemlíti, hogy ezek kétfélék, nevezetesen 1) foly¬ vást képződő, megifjodó és 2) pusztuló talajok, az előbbiek különösen nagyfontosságuak a gazdászatra nézve, ki nem me- ! rülnek, utánképződnek, az utóbbiak ellenben bizonyos idő múlva kimerülnek, termőképességük csökken. Azután a többi, az em¬ lített vonalon található geológiai képződményeket és azok elő- fordulási viszonyait ismertette röviden. Utána 4. Bernáth József, „közlemények a mármarosi ásvány [ forrásokról* címmel tartott rövid ismertetést ; fölemlité, hogy hazánkban alig találunk ásványos forrásokban dúsabb vidéket a mármarosinál s hogy neki szándéka lévén e forrásokat lehe tőleg részletesen és behatóan megvizsgálni, kéri e tekintetben a Mármarosban lakó tagtársak becses támogatását. — E fon¬ tos kérdés végleges tárgyalása a mármarosi utolsó gyűlésre halasztatván Bernáth urnák munkálkodásában a jelenlevő már¬ marosi társulati tagok segédkezésüket egyelőre is örömmel fölajánlják. Végre még 5. dr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár tartott rövid felolvasást a deésaknai krystálysóra vonatkozólag, ennek előfordulási viszonyait vázlatos rajzban mutatván be. (L. a jövő számban). Ezzel a megnyitó gyűlés programmja ki lévén merítve az elnök a fölolvasást tartott uraknak fáradozásukért, a gyűlés nevében köszönetét fejezi ki. — Ugyanez nap délutánján, az eleve megállapított sorrend szerint a tagok Szlatinára tesznek kirándulást. — A következő napok sorrendé véglegesen követ¬ kezőleg állapíttatott meg: másnap reggel Rónaszékre, az itteni 17 * 248 sótelepek és bányák megszemlélése, innen át Váncsfalvára, to¬ vább Dragomérre, itt továbbá Jódon és Konyhán meghálás s a következő nap reggelén a dragomeri petroleum-források és furatások megszemlélése. Szakgyülés a „S u I i g u 1 r-forrásnál 1874. aug. 9-én. 1. Az elnök üdvözölve a tagokat, megnyitja az ülést s I fölkéri Gesell Sándor bányageolog urat, hogy a megnyitó ülé¬ sen elmaradt értekezését sziveskedjék fölolvasni. 2. Gesell Sándor fölolvassa a mármarosi vasérc-elő¬ fordulásra vonatkozó értekezését. Dr. Szabó József azon kér¬ désére vonatkozólag, váljon a fölsorolt vegyelemzések hol vi¬ tettek végbe, a fölolvasó azon feleletet adta, hogy Nagybᬠnyán és pedig mind qualitative, mind pedig quantitative. A föl. olvasás a társulat közlönyében kinyomatni határoztatik (L. a jövő számban). 3. Dr. Kocli Antal, Kolozsvár vidékének ismertetése címmel elmondja röviden azon észleleteket es vizsgálódások eredményeit, melyeket az említett vidéken két év alatt tennie sikerült, különösen a bécsiek és dr. Pávay Elek kezdeménye¬ zése alapján. — Előadó ur megigéré, hogy e tárgyat későb¬ ben tüzetesebben fogja földolgozni s a társulati közlöny szá- . mára, Budapestre beküldeni, mely Ígéretet a jelenlevő tagok köszönettel vesznek tudomásul. Az elnök a tartott ismertetésekért köszönetét fejezve ki, az ülést bezárja. Szakgyülés Mármaros-Szigeten 1874. aug. Il-én. (Z ú r íi 1 é s) 1. Az elnök üdvözölve a megjelent tagokat, az ülést meg¬ nyitja. Elmondja, hogy a vándor gyűlés az eleve megállapított programm szerint — annak utolsó pontját, a Kabola-Pojana-i kirándulást kivéve, melyet a beállott esőzés miatt kellett el¬ hagyni — lefolyván, e mai napon a vándorgyűlés kitűzött föl¬ adatát befejezte, s igy mint ilyen megszüuik az idén mun¬ kálkodni. 2. Utána Gesell Sándor a Suliguli-forrásnál tartott ér- — 249 — tekezésének kiegészítésére néhány igen érdekes térképet mu¬ tatott be, melyeken a főbb geológiai képződmények igen tisz¬ tán tekinthetők át; továbbá az e térképeken jelzett kőzetek és ásványok igen szép példányait kiállítván, azokat a tagok¬ nak szintén bemutatta. 3. Dr. K o c h Antal Kolozsvár vidékére vonatkozó geo¬ lógiai térképet mutat be, valamint egy táblázatot a különböző, azon vidéken előforduló képződményekről, röviden összefog¬ lalva még egyszer azt, a mit már kissé tüzetesebben a tárgyra vonatkozólag a Suliguli-forrásnál tartott ülésen fölemlített. 4. Dr. Szabó József röviden összefoglalja a kirándulᬠsok alatt gyűjtött tapasztalatokat; köszönetét fejezi ki Visk és Mármaros-Sziget városok közönségének, Prugperger József úr ő méltóságának, a közlekedési vonalok, igazgatóságainak s ál¬ talában mindazoknak, a kik a társulat Mármaros-Szigetre és vidékére jött tagjainak utazásukat megkönnyítették, s általában az ott tartózkodás ideje alatt minden tekintetben iparkodtak, hogy a társulati tagok idejöket kellemesen és hasznosan tölt¬ hessék el. 5. Végre az elnök: Prugperger József úr még egy¬ szer köszönetét fejezi ki a benne vetett bizalomért, « a netán felmerült hiányokért elnézést kérve a vándorgyűlést feloszlatja. Ezzel a vándorgyűlés be lévén fejezve s annak ülésso¬ rozata és ezek lefolyása megismertetve, az egész kirándulás lefolyására vonatkozó tüzetesebb ismertetést közlönyünk egy későbbi száma fogja hozni. Szakgyiiiés 1874. nov. hó 25-én. 1. Dr. Sz abó József alelnök megnyitván az ülést, üd¬ vözli az összejött tagokat, fölemlíti, hogy ez az első rendes szak- gyűlés a nagy szünidők után, hogy azonban a társulat a szünidők alatt is tartott néhány szakgyülést és pedig Mármaros-Szigeten és környékén, melyek lefolyásáról az ezeken részt nem vett 250 társulati tagok a közlönyben szerezhetnek maguknak kellő tájékozást. 2. Az első titkár fölolvasta dr. Kocli Antalnak Kolozs¬ vár vidékére vonatkozó, nagyobb terjedelmű értekezését, mely vázlatosan már a társulat ez idei aug. 9 én, a Suliguli forrás¬ nál tartott vándor-szakgyülésén is meg lett ismertetve (L. a ielen számban). 2. Kokán János néhány fontosabb, kitűnő megtartási állapotban levő hidasi — Baranyamegye — kövületet mutatott be, futólag megemlítve ezek előfordulási viszonyait. Fölemlíti, hogy dr. Péters Károly Hidas földtani viszonyait még 1861- ben ismertette meg a bécsi cs. kir. földtani intézet egyik gyű¬ lésén. A tulajdonképeni lelhely Hidastól DK.-re fekszik s hᬠrom főárokból áll, melyek mindegyike a kövületek óriási tö¬ megét tartalmazza. Az anyakőzet rendesen többé-kevésbé el- mállott márga, finom szemcséjű fehér és sárgás homok vagy pedig bitumenes agyag. — A gyűjtött kövületek közül külö¬ nösen két faj bir érdekkel, melyekről dr. Peters úr föntemli- tett értekezésében nem tesz említést, és ezek a Pyrula cor¬ mit a Ag. és a Mu'rex Se dgwickiMicht., melyek fölülről szᬠmítva Peters harmadik rétegében fordulnak elő. — A többi rétegekből nyert s bemutatott fontosabb kövületek még a: Cardita Jouanneti Bast. — Arca diluvii Lám. — Arca Turo- uica Duj. — Natica millepunctata Lám. — Melánia sp.— Co- nus Tarbellianus Grat. — Buccinura sp. — Natica redempta Micht. — Cerithium vulgatum Brug. — Conus Dujardini Desh.— Cypraea sangainolenta Gmel.. — Cardium Turonicum May. — Turritella turris Bast. — Chenopus pes pelecani Phil. — Co¬ nus clavatus Lám. — Ancillaria glandiformis Lám. — Cerithium pictum Bast. — Corbula gibba Oliv — Lucina borealis Lin. — Buccinum mutabile Lin. — Cerithium lignitarum Eich. — Buccinum costulatum Broce. — Columbella subulata Bell. — Mitra scrobiculata Broce. — Venus plicata Gmel. — Cerithium Duboisi Horn. — Turbonilla Humboldti Risso. — 3. Az első titkár a társulatba belépett uj tagok neveit olvasta fel, ezek : 251 Reichenhaller Kálmán acad. tanársegéd Selmecen; Tretyák János m. kir. bányaszámtiszt Budapesten; Hor¬ váth Ignác műegyetemi tanár Budapesten; Fekete József fog. tanár Budapesten; Reitzner Frigyes acad. tanársegéd Selmecen; Roslcoványi László kir. tábl. fogalmazó Buda¬ pesten; dr. Eissen Ede orvos Budapesten; Buday Károly bányakapitány Nagy-Bányán; dr. Farkas János orvos Rácz- Almáson; Inkey Béla bányamérnök Budapesten; Staub tMór paedagogiumi tanár Budapesten; Kozocsa Tivadar nárjelölt Budapesten; Lóczy Lajos m. nem. múzeumi ás¬ vány-földtani assistens Budapesten; Fisé he r Samu vegyéz és g yógyszerész Pécsett és K1 e r i t j Ljubomir bányamérnök Belgrádon. Összesen 15-en. Adatok Kolozsvár vidéke földtani képződményeinek pontosabb ismeretéhez. (Egy földtani térképpel és egy átmetszettél.) (fölolvastatott a társ. f. évi novemb. hó 25-én tartott szakgyülésén.) dr. Koch Antaltól. A következőkben a Kolozsvár vidékén két év alatt tes megfigyeléseim és az ezzel járó gyűjtéseim eredményeit állítom össze. Nem állíthatnám azonban, hogy evvel Kolozsvár és vi¬ déke földtani viszonyainak ismeretét tökéletesen kimeri-t tettem volna, sőt ellenkezőleg, eddigi tapasztalásaim után állít¬ hatom, hogy még igen sok vizsgálni és észlelni való marad hátra, a mig a harmadkori rétegeknek szerves zárványai és vele azoknak pontos sora és egykorúsága egyéb jól ismert harmadkori rétegekkel tökéletesen ismerve lesz. Éppen ezért csakis adatoknak nevezhetem még a következő munkálatot, melyet idő folytában úgy reményiem még bővithetni és ki¬ egészíthetni fogok. Földtani vizsgálataimnál kiindulási pontul vevém azon munkálatokat, melyek eddigelé Kolozsvár és vidéke földtani viszonyait tárgyazzák, u. m. Hauer u. Stache: „Geologie Siebenbürgens" Kolozs- 252 vár vidékére és általában Erdély harmadkori képleteire vonat¬ kozó részei. Dr. Pávay Elek: Kolozsvár környékének földtani vi¬ szonyai. (M. kir. földt. intézet évkönyve. I. köt 327—460 1.) Az átvizsgált kövületanyag részint saját gyűjtésem ered¬ ménye, részint az erdélyi nmseu megy let birtoka s oly gazdag már most is, hogy bö tárgyat szolgáltatna részletes palaon- tulogiai tanulmányokhoz. Miután azonban a folytonos gyűjtés mindig vagy iij vagy tökéletesebb anyagot hoz napvilágra, ilynemű áttanulmányozását még későbbre kell halasztanom. Kolozsvár vidékének általános földtani szerkezetét lletőleg legelőször meg kell jegyeznem, hogy e vidék sem¬ miesetre nem nevezhető medencének, mivel az nem egyébb, mint a nagy erdélyi medencének nyugati széle, tehát a valódi me¬ dencének csak igen kis része. Mutatja ezt az e vidéken föl épő rétegeknek dőlése (általában 5—10° E. K. nek) az er¬ délyi medence közepe felé és csapása (ÉNy-DK-re általában) a medence itteni széle hosszában. A Szamos és Nádas völgye ezen oknál fogva, miután irányuk a rétegek csapását keresz¬ tülszeli, a harmadkori rétegeknek egész sorozatát föltárja, úgy hogy a Szamoson és Nádason fölfelé sorban az idősebb, le¬ felé pedig a fiatalabb rétegek jönnek a felületre. A harmat kori rétegek aztán a Szamos és Nádas folyók mentében je¬ lenkori, — a Szamos völgyének lejtőin pedig 3 egyedkori, — a lösznek megfelelő képződményekkel vannak borítva. De lássuk ezen képződményeket egyenként s kezdjük a egfiatalabbikon. *<: * 1. Jelenkori képződmények (Alluvium) (A térképen a) Ide tartoznak : a) a Szamos és Nádas völgyének talaja, b) a Szamos folyó és a bele szakadó patakok görélye és kavicsai. A talajt illetőleg eddigelé a város területén 3 helyen tett macroscopos vizsgálat eredményét táblázatosán összeállítva közlöm: 253 — 03 "CD 'CÖ S5 00 N ’> Í5 eö 05 >3 ff rű SP5 „ .«e M ® [Ö a í= ff Pd - 03 - ff 0) •S £> >» Gd g G dd > n fco , 05 ff ti •-> £ -S a U'S Oá o 2 r/> ‘ff ;o - -M >> m -g E o ff *cd x; 9 í>^ ff O C ff £ ff aj ff a> k> J4 Pd t- CD :ff -n S3 » cS 60 ^<3Í ‘ff ff O G3 *5Ő -id r> oá be cö G T3 "O 3,-1 „ i o .a a N (S £ ^ 34 N » « G? o -CD a II a □ ° S3 ‘D G 05 ■ Ö ü 3? CD w cs 05 fl o t-t o pH M cé ° w ^ I □ S H II > co 04 □ t- t-H □ oá o ff oá 9 05 . Gd ^ C M j3o” h a a^l N —' oá :0 05 lá^ ° a _* _r HOá eT^ *0? O CS3 rO O5 jb ^ff S o Gd »§ F 3 nj ^d ff CD J§ g S2 Gd *o S Sh »2d CD pH) I L ^ — jí 1 í>> 2 cd be H£ ® jt a -CD '3 « a a S , ff rO ^ 8 > ‘5 be g N ff -d « » ‘O 73 a ff » c« ff oá -sí ‘CD -£3 CJ- 1 9 ^d O sd 05 r—< ff CD w a SD •— 1 -CD ‘ff . B be >. oá C 05 N y *o) m ff >. •2 a a o -3 a >-2 > _ b£‘g ff be ff T3 ff Sl ■ 05 >> ío, ff ff fl O .45 ff > -ff ^ CD ff ff 2-5 ff ff 03 •o. 254 a> >< c "03 E -o QJ S_ _ed -rt 05 ÖJ M ’> rt a -oő > aj T3 a o Í-H o Cu Já i _ fi II Ifij bC ÖO > • ^ © © be o >» p ci pf3 © © g •ci r*' « g 53 be srT co 3 -I a * O co r- •© N N . L, « •© ce a s — Sí ci co ■©'*c a ^ O 5Ő t- CQ O ^ a-- ci ®5 Ti be oe &* •© ‘TÍ ci £f>J* © P m a © iS >> be S •^5 CZ m © *© -✓ > ~ © - ■* § sT a GO *CÍ *© Z2 s *s a p, í-< . © -P í E W CO © >> © © Cö .S be C3 i- 00 a co p *© be C- . ce •g be © 03 Sí ci GO M •<]_) l-a S M : cí 2 O >!a cc ci sí „ & P -© □< Ip iO ÍT:8 Sh co © - P ci pf3 © : J4 o *©' ^ «3 ei ;CÍ be'o 1 - a ^ o a “ Ci © sT a Jb b C g ci *©-> ^-Q «c a o be o g sT o m -1 □ o ^ 2 SJ ±j <0 'P ^ ' *TÍ 13 .5 a SJ c /2 d3 sT^^ S s co ip •N CO CO ® .a >> £> M >g Ti O -£ •£ O >% co be*© cs‘5 9 2 •• >i sí be -2 ® 5Í :§ O O B O > £ ií O S J oí o -5 te te m ** aj (ti® g ►> K** J 5 be.p © •© J- ^ © ji e« - ^ __ m ^ be © be TÍ *o Ol be ci a o >5 P CÍ P3 t-< © Ptí •P p © © a ^ . © fi g CO *TÍ CÍ ’cO be be Xh S3 '—t cn ^1 03 ^ ^ Jé II 5 □ O -pj CZ be _ £-53 •s g a > © be o cá pa ^ ^ ■—'ci be SJ St3 n p U 2 "-S í« II s-° *p co <35 >t a 2 o CO *© í- ZZ ^ © © SJ M § ® ef > £ ii ^ *© >% p co ci fi'© -f 3 © ^ ^ , © *© ,íá 'Ö © P © :© .SfiS © ^ ‘p be © SJ 1 “ :© áfi" 50 r© be ©1 CO KJ be W r ^í ci *© R i© -© be © ^© s a ci .. h3 >■1 © © -P co ®.§ Ja ci > P R ^ © ^ © >> be W 255 Láthatni ebből, hogy a korhany tartalom több mint 4 méter mélységig terjed a városon belül, a mi a város régi ségének egy legbiztosabb jele — s egyúttal oka a kútvizek ihatlan rósz voltának is. A Szamos kavicsa, mely az egész Számos-völgynek alját kitölti, de legtöbb helyen közvetlenül a talaj alatt van, krys- tályos palák és gránitnak görélyeiből áll, melyet a folyó forrás vidékéből, a gyalúi havasokból hozott le. Feltűnő a gra- nitgörélyeknek gazdag orthoklastartalma, csillámszegénysége és fekete turmalintartalma (úgynevezett Pegmatit-változat); van¬ nak továbbá írásgranithoz hasonlitó változatok is. Szamosfalva mellett, avaséit mentében kavicsbánya van hol 3-ölnyi mélységig van a kavics föltárva, s itt a többi között nevezetes az, hogy conglomerátosodni kezd, a mennyi¬ ben szénsavas mész kezd már ragasz gyanánt közibük lera¬ kodni és pedig a kavicsoknak felső felületén kezdve, a mi mutatja, hogy a felületről leszivárgó vizek rakják le a szén¬ savas meszet, A papfalvi patakban nevezetesek a gyakori és fej nagy¬ ságú, sőt nagyobb trachyt görélyek, melyeknek anyaga a leg- tidéb még s tökéletesen a Ylegyásza trachytjaival azonos, t. i. quarz-andesin-trackytok. Alig hihető, hogy idáig, a finom trachyttufa területén belül, a Vlegyásza tömegéből jutot¬ tak volna egyes darabok és tömzsök, inkább valószínű, hogy Papfalva táján létezik talán egy kellően föl nem tárt apró trachytrészlet. A Békás patakában végre a számos, a Felekről legördült homokkőgömbön kívül feltűnő a sok rostos és tö¬ mör gypszgörély és tömzs is. 2. Negyedkori képződmények. (Diluvium.) (A térképen d.) Ide számítandó azon vörösös sárga márgás agyag, mely a házsongárdi agyaggödrökben, a városi téglacsűrnél, a monostori Papp pataka mentében, a kőbányákban stb. föl van tárva. Vastagsága 1—3 ölnyi; a monostori kőbányában pl. 1 ölnyi, a monostori gazdasági intézet mögött ásott kútban 3 ölnyi. Zárványokból leggyakoriabbak quarzkavicskák vagy 256 egyéb kőzetek kisebb görkövei. A Házsongárdon egész ököl¬ nagyságú fehér mészgumókat is tartalmaz, melyekben a phos- pbórsav is kimutatható az uralkodó szénsav mellett. Szerves zárványok meglehetős ritkák Kolozsvár körül, különösen a monostori Papp patakában következő csigafajok fordulnak elő benne: Helix fruticum A. H. striata Mull. Bulimus tridons Drap; Succinea oblonga Drap. stb.. Nevezetesebb egy Elephas primigenius Blum agyara, mely a kolozsi vasúti vonalon, a 208. átmetszetnél, a patak-alagút mellett, 4 méter mélységben a földszíne alatt és 0.5 méternyire a sóréteg felett hasonló anyagban találtatott s az egyetem gyűj¬ teménye számára átadatott. Mindezek azt mutatják, hogy ezen vörösös, meszes agyag, ha anyagra nem is tökéletesen, korra nézve mindenesetre meg¬ egyezik Közép-Európa löszképletével s a löszszel tökéletesen egyenértékű. A monostori kőbányában világosan látható ezen diluviális agyag alatt egy 4—5'-nyi iszapos kavics réteg, mely a vidék minden kőzctnemeiből tartalmaz görélyeket, helyenként különösen sok kopott Nummulites perforatá-kat, és Numm. lucasaná-kat is (igy különösen a Papp pataka mentében s Bács- és Kardosfalva közt az országút mellett álló kereszt kö¬ rül) ; végre a monostori kőbányában zöldkő-trachytnalc mállott görélyeit is, melyek kétségtelenül a Gyalunál, a Szamos mel¬ lett helytálló tracliylból valók. Ezen kavicsképletet megkülönböztetésül a jelenkori s a diluvial agyagon elterülő felső kavicstól, alsó kavics¬ nak nevezem. Ezen negyedkori képződmények, de különösen a meszes agyagnak elterjedése nem csupán a völgylejtőknek mélyebb helyeire szorítkozik, találhatni azt egészen fel a hegyek tetejéig, s csupán a meredekebb helyeken lépnek ki alóla a harmad¬ kori rétegek, a mint az a mellékelt földtani térképen ki van tüntetve. 257 Harmadkori képződmények. Nccgeií Sséplet 3. Agy agm árga, trachyttufa homokkő, tályag (a térképen nr.) és gy p sztelepek. (g.) (Mediterrani emelet.) Ezen képződmények Kolozsvár vidékén a harmadkon képletek záradékát alkotják, mivel fiatalabb neogen képletű rétegeket eddigelé nem találtam. A feleki homokkő, melyet llauer és Stache és titánok Pávay a szármát emelethez tarto¬ zónak leírtak, kétségtelen adataim nyomán már a felső oligo- can képlethez sorolandó. A rétegek csapásából természetes következmény, hogy a legfiatalabb harmadkori rétegek az erdélyi medence közepe felé, tehát K-nek vannak uralkodólag a felületen, s csakugyan Ko¬ lozsvárnak nagyobb keleti fele már ezen rétegeken fekszik s Papfalva, a Fellegvár és Felek körülbelől azon háiom pont, a melyeken átvont vonal képezi a határt a neogen és oligo- ciin képlet között. A neogen rétegek azonban ezen vonalon túl nyugatnak is megtalálhatók még egyes elszigetelt részle¬ tekben a Szamos és Nádas menti hegyek laposain, a hol a vizek elmosó hatásától meg voltak védve, mig a lejtőkön min¬ denütt már a régibb harmadkori rétegek buknak elő. így ta¬ láljuk a neogen rétegeket legközelebb a Hója tetején, hol a hegyomlásnak is oka, vele összefüggőleg Bácsnak és Szucság- nak az egész hegylaposain, különösen a Fiscus erdejében és a Küszögő hegyen. Megvannak továbbá a Szamos jobb part¬ ján, a monostori erdőben és a vele átellenes Gorbó-pataki he¬ gyek tetején is, mindezen helyeken a fehér hasadékos palás finom trachyttnfa az, melynek elszórt darabjai elárulják je¬ lenlétét. Az alsó neogen képlet rétegei kétféle alakban fordul¬ nak elő : 1. A Békás pataka mentében kékesszürke tályag és- gypsz-rétegei váltakoznak egymással, s csak a pataknak fel¬ sőbb részében, tehát a fedüben helyettesíti a gypszet sárgás- 258 fehér linóm trachyttufa. A tályag és gypsz váltakozó rétégéi igen össze vnnnak gyűrve, ngy hogy az általáuos dőlés ki sem vehető', a trachyttufának és tályagnak dőlése azonban 30°-nyi D. Ny-nak, tehát épen az idősebb rétegekből álló Fe¬ lek alá, a mi világosan mutatja, hogy a rétegek itten az összegyörődés következtében igen megvannak zavarva. Igen érdekes a Békás patakában előforduló 2°-nyi gypsz- al, mely számtalan, igen szépen hajtogatott rétegnek sorzatá- ból áll. Az egyes gypszrétegek 1—2 vonalnyitól egész 1 láb vastagságnak, és igen vékony tályagközrétegcsékkel válta¬ koznak. Az egyes rétegek felületén néha meglehetősen kifej¬ lődött krystálybevonatok vannak, de leggyakrabbak a jégvi¬ rághoz hasonló bekérgezések. A rétegeknek belseje azonban vagy függélyesen rostos a felületre, vagy szemcsés és lemezes szerkezetű. A falnak legalsó részében nehány vastagabb réteg van ; ezek anyaga meglehetős szép fehér és tiszta szemcsés gypsz vagyis alabastrom, melyet kisebb tárgyak faragására célszerűen lehet alkalmazni. Igen feltűnők és nevezetesek a gypsz kibúvása környé¬ kén a talajnak számtalan besiippedései, melyek sokszor a Kant dolináihoz hasonlítanak s a viz elmosó hatását világosan mutatják. Lehetséges, hogy nemcsak a gypszrétegek voltak és vannak itten a viz elmosásának alávetve, hanem hogy a kősó is megvolt, és talán most is van még a felület alatt, mert kétségtelen, hogy a kelet felé következő patakokban csakugyan megvan a só, mivel ott sósforrások találhatók már. A tályagban cddigelé a kövületeknek csak kevés nyo¬ mait találtam még, melyek azonban mind az alsó neogenre utalnak. Pnhányokból csak egy apró Teliina spt. és Natica spt. találtam. Az iszapmaradékban pedig gyér és igen apró foraminiferák vannak; u. m.: Globigcrina bulloides d’ Orb. Nonionina communis d’ Orb. Rosalina viennensis d’ Orb. 2. Az oligocan és cocán képletek hátán fennmaradt el¬ szigetelt részletek, valamint a Nádas és beleszakadásan túl a Szamosnak balpartján a Papfalutól keletre és Kolozsvártól 259 éjszakra elnyúló hegyek anyaga nralkodólag fehéres vagy szürke finom, vagy durvább trachyttufa, mely alárendelt szürke táblás homokkő és kasadékos táblás, sárgásfehér agyagmárga rétegekkel váltakozik. Legszebben föltárva vannak ezen rétegek a Hóján levő kőbányában, hol 1871. május 8-án nagyszerű hegyomlás volt. A rétegsorozat fölülről kezdve lefelé a következő: 1. Alluvial kőzettörmelék. 2. Szürke tályag és agyagmárga, és fehér táblás finom trachyttufa váltakozó rétegei . . 3. Trackyttörmelékes homokkő egyetlen összefüggő rétegpadban, mely a bányának nyu¬ gati sarkában 5'-nyi vetődést mutat . . . . 4. Zöldesszürke tályag, mely átázván, oka volt az említett hegyomlásnak. tárva. 2—3 G° 2 ° 4°nyire föl- A homokkőpad fölötti tályagot iszapolván, azt találtam, hogy telve van foraminiferákkal, melyek különben a tályag- ban is észrevehetők már. Az eddigelé meghatározott fajok a következők: Gllobigeriua bilobata d’ Orb. .... i. gy. „ reguláris d’ Orb. . . . . i. gy. „ bulloides d’ Orb. .... i. gy. „ quadrilobata d’ Orb. .... i. gy. Orbulina universa d’ Orb. . . . . i. gy. Nonionina communis d’ Orb. (apró) . . . . r. Rosalina viennensis d’ Orb. (apró) . . . . r. Rosalia sp. stb. Kitűnik ezen tályagnak azonossága a bádeni tályaggal s egyéb alsó neogen-korú foraminiferadús rétegekkel. Érdekes a hójai bánya fehér finom trachyttufájában a byalith előjövetele, melyet — annak tölcséres kis üregeit fürtös és cseppköves alakban kitöltve — gyéren találtam. Ez arra mutat, hogy a trachyttufa lerakodása után a földpáttöre- dékek még mindig elég épek voltak arra, hogy a viz hatásᬠnak kitéve felbontathattak; a mint még most is lehet a dur¬ vább tufákban tökéletesen ép földpáttöredékcket észlelni. 260 A Kolozsvártól éjszakra eső kegyekben szintén a fehér finom trackyttufa az uralkodó kőzet, de gyakoriabbak itt már a tiszta homokkő és durva breccianemű tufarétegek is. Az Aszúpatak völgyében arról nevezetes a homokkő, hogy opálos kovasav által annyira által van helyenként járva, miszerint egészen quarzithoz hasonlóvá lesz. Itt is a földpátnak föl¬ bomlásából származtatható le a kovasav jelenléte, mert az ilyen kovasavas homokkőrétegek mindig a finom trachyttufa- rétegek közé vannak zárva. Ezen leirt neogenkorú rétegek tovább keletnek a Mező¬ ségen is hasonló alakban és kifejlődésben lépnek fel, a mintt Kolozs mellett a vasúti vonal által feltárt helyeken észlelnem alkalmam volt; s valószínű is, hogy az egész Erdély bensejé- ben ez az uralkodó képlet s a fiatalabb neogen-rétegek na¬ gyon alárendelt szerepet játszanak. Oligociin képlet. 4. Lazahomok, hommokkő és márgapala. (Felső oligocan, aquitaniai emelet.) Az alsó neogén rétegek alatt közvetlenül ezek következ¬ nek. Kolozsvár vidékén egy, az összes rétegek általános csa¬ pásirányában Papfalvától Bácson, Kardosfalván, a kolozsvári Fellegváron és Házsongárdon keresztül a Felekre húzódó, hol szélesebb, hol keskenyebb övét képeznek, mely övnek foly¬ tatásába beleesik a kövületeiről híres Korod is. Legközelebb megvan e képlet a Fellegváron, melynek déli, meredek lejtőjén kiállanak a rétegek fokai. A szilárd vastag rétegek anyaga vörösbarna, vasoxydos agyag-homokkő, ezek laza vörös homokkal váltakoznak, mely többnyire telve van puhányok könnyen szétporló héjaival, u. m. Cyrena semistriata Desh. Corhula HenJcelusiana Nyst. Corbidomya arassa Sandb. A rétegeknek dűlése vagy 5—10° ÉK-nck, nem egé¬ szen egyenletes és rendes, a mi mutatja, hogy a rétegek, a Szamos által egykor alámosatván, eredeti dőlési helyzetüket megváltoztatták. A Törökvágás felé csupa laza homok, telve szilárd ho¬ mokkőgömbökkel, lép ki a meredekebb helyeken a felületre . a Törökvágás 8—10 ölnyi földfala is ebből áll. Hauer és Stache Sphaerodus és Capitod us foga- I kat említenek innen s magam a Neitheagiga s-nak egy tö¬ redékét is kaptam innen. A Donáti szobra alatt agyagos, vasoxyddús homokkő-réte¬ gek buknak elő, telve Cyrena semistriata kőbeleivel. Alattok sárgás, homokos márga következik, szintén telve ezen jellemző kövülettel. A Donáti szobrán túl nemsokára a neogen trachyttufa alá vonul a homokkő. A Szamos jobb partján legközelebb a Házsongárdon van e képlet kifejlődve s sárgás-szürke, laza homokból áll, telve homokkőgömbökkel s helyütt szilárd homokkőrétegekkel is. Nagyrészt azonban a diluviál agyag borítja a homokot. A Kolozs-monostori hegynek déli lejtőjén vagyis a Papp pataka mentében is több helyütt kibukkannak szilárd homok¬ kőrétegek, melyekből a Neithea gigas Schloth. töredékeit bőven kaphatni. A Házsongárdtól fel a Feleknek mindenütt csak e homok¬ képlet uralkodik. A Grlodurí hegy déli lejtőjén lenyúló patakban vörösbarna agyagos, márgás homokkő rétegei kibuknak, telve Cyrena se- mistriatá-val. Még feljebb a Beclan-hegy csaknem tisztán sárgásszürke, laza homokból áll; annak déli, meredek lejtőjén vagy 20 öl mélységű tárnát vájtak bele, s ebből igen sok puhánytöre- déket ástak ki. Ezekből meghatározható és igen gya¬ kori a Neithea gigas Schloth. Közelébb meg nem határozhatók: Cardium sp. Yenus sp. Turritella sp. Hogy végre maga a feleki homok számtalan gömbjeivel 262 is a felső oligocan képletu, bizonyítják a homokkőgömbökben igen gyéren talált kövületek, t. i: Cijrena semistriata Desh. Congeria Brardii Brong. Cardium sp. Turritella sp. A Felek tetején, az országút melletti kőbányában vilᬠgosan látható a homokkőgömbök viszonya a laza homokhoz, és következtethető azok képződésére; egyúttal látható az is, hogy mészdús márgarétegek váltakoznak a homokkal. A rétegek . sora itt a következő : 1. Jelenkori törmelék . . 2. Barnavörös vasdús ésj fehéressziirke márga j 3. Laza homok, sorban fek¬ tetett szilárd homok¬ kőgömbökkel 4. Fehéresszürke márga . 5. Laza homok s dto. dto. . G. Dto. márga 7. Dto. homok s gömbök dto 8. Dto. márga 9. Dto. homok homokkő- gömbökkel 4—5' 1 " 5'— 10. Barna mészmárga, hal¬ csontok, halpikkelylyel és levelek lény omataival. 2'-ig föltárva. Világosan lehet látni itten, hogy a homokkőgömbök szép szintes sorban fekszenek egymás mellett, hol közelebb, hol tᬠvolabb egymástól, hol egészen összeforrva, s nyilván nem egye¬ bek, mint egykori folytonos homokkőrétegnek egyes darabjai, melyek a légbeliek és a talajvizek behatása, elmosása követ¬ keztében itten — s általában a felülethez közel, — lassanként gömbölyű alakot fölvesznek és egyúttal kisebbedvén, egymástól távolodnak. Úgy hiszem, hogy ezen magyarázat általában 263 leginkább ráillik a Kolozsvár vidékén oly gyakori és feltűnő homokkőgömbök képződésére. Ilyen és hasonló felső oligocan-korú rétegek Kolozsvártól ÉNy. felé vannak igen erősen és szépen kifejlődve s egészen a Meszes hegyláncig elnyúlnak. Számos helyen barnaszénrétegek is mutatkoznak ben- nök, melyek már régen ismeretesek. Barnaszén-rétegek vagy -nyomok a következő helyeken ismeretesek már: Dankon (4'-nyi réteg), N.-Zombornál (nyomok), Oláh- Köblösnél (lignit), Sárdnál, Nyérczénél Topa s a herendi út között, Forgácskutnál, Szt.-Királynál, stb. Topa és Szt.-Mihály közt az oláh-köb lösi hegyekről le¬ folyó patakban magam is találtam barna szénpalát és leveles lignitet, melyeknek vállapjai telvék Congeria Brardii Brong. Melanopsis Hantkeni Hofm. összenyomott héjaival. Ezekből látható, hogy a tárgyalt felső oligocan képlet Kolozsvár vidékén még ipari fontossággal is bir, a mennyiben lesz idő, mikor a most használatlanul heverő barnaszenet is fogják értékesiteni, kivált ha majd rendszeres kutatás által a kellő vastagságú és minőségű rétegeket megtalálják. Miután láttuk, hogy Kolozsvárhoz legközelebb a Feleken és annak lejtőjén van leghatalmasabban kifejlődve e képlet, s maga a homokkő a széníartalmú rétegekre nézve jellemző Congeria Brardii-t is tartalmazza, nem valószínűtlen, hogy a barnaszén a Felek homokja alatt előfordixl s azért a szénku¬ tatásra a Felek lejtőjét első helyen lehet ajánlani. 5. Homokos agyag és márgás homokkő. Héjanchomokkő (közép oligocan?) — A térképen oh. — A Törökvágáson átvezető útnak mindkét oldalán, de kü¬ lönösen a lenyúló árok mentében s legalsó részében, a S p h a e- rodus-és C a p i t o d u s-fogakat és Neithea gigas-t tartalmazó homok alatt, piszkos barnás, homokos agyag, és belerétegezve hasonszinű márgás homokkőpadok következnek, 18 * 264 melyek anyagra nézve is elütnek mind a fedő homoktól, mind a fekűben következő kék bryozoatályagtól. Az említett árok¬ nak legalsó részében világosan kivehető, hogy a homokos agyag vagy sárga homok 5—6 lábnyi vastagságban többszö¬ rösen váltakozik a barnásszürke, márgás homokkő l’-nyi réteg¬ padjaival, s hogy a rétegek csekély fok (körülbelül 5°) alatt EK-uek, tehát világosan a sphaerodus- homok alá dűl¬ nek. A rétegek összes vastagsága ki nem vehető, a föltárás¬ egész vastagsága azonban lehet 4—5 ölnyi. A homokos agyagban és laza homokban kövület nincs, még iszapolás után sem találtam benne; a homokkőben azon¬ ban igen gyakoriak és többnyire jól megtartvák a puhányok nak, és különösen sok héjancnak (crustacea) maradványai, úgy hogy a rákollók nagy mennyiségét tekintve, e rétegöszlet jellemzően elnevezhető héjane-homokkőnek. Az árok alsó ré¬ szében annyira telve van a homokkő puhányok héjaival, hogy valóságos kagyló-brecciává lesz. Az eddigelé gyűjtött kövüle¬ tek közt a következő fajok vagy nemek határoztathattak meg: Egy rákfajnak ollói.i. gy. Cyréna semistriata Desh. . . , . . i. gy. (Sables supérieurs) Cyrena Saincenyennis Desh. . . . (Lignites). gy. Lutraria sanna Bast.i. gy. (alsó ncogep és felső oligoeiin) Cerithium elegáns Desh. ^Sables supérieurs). gy. Natica Edwardsi Desh. (Sables moyens). gy. Cerithium cfr. melanoides Lám. . . e. gy. (Calcaír grossier). Turritella cfr. fasciata Lám. . . . e. gy. (Qalc. gróss.). Siliquaria cfr. parva Spey. . gy- (Felső oligoeiin) . Sálén cfr. gracilis Sow. gy. y (Bartou) . 265 Teliina cfr. Nysti Desh. . . . . . 1 péld. (Sables supérieurs) • • Fusus (Murex) cfr. latus Sow. . (Lignites) . . 1 péld. Nerita sp. .. . . 1 péld. Cardi um sp. ....... . 1 W Corbula sp.. . . 1 V Olíva sp. .. , 1 n Ugyanilyen héjanc-homokkövet találtam Bácsnál a Szől- lőtető délnyug. lejtőjén, szintén a felső oligocán homokkő és az alsó oligocán b ryozoatályagnak határán, hol conglomeráttal társulva egy a lejtőn végigvonuló rétegpad alakjában kiáll. A conglomerat nummulitmésznek és mészpátkötszerű homokkő¬ nek görélyeiből áll, melyeket vasdús márgás kötszer tart össze. A homokkő itt is tele van egy rákfaj ollóival, s azonkívül puhányhéjak töredékeit is szedtem ki, u. m. Cyrena semistriata Desh. Cerithium elegáns Desh. Remélhető, hogy ismételt gyűjtések után még sok használható anyag fog kikerülni ezen rétegekből. A mi a tárgyalt rétegeknek geológiai korát illeti, én azokat helyzetüknél és a közölt kövületeknél fogva is némelig, egy¬ előre kérdésjel alatt, közép oligocánnek veszem, ámbár tagad- hatlan, hogy a legnagyobb mennyiségben előforduló fajok ha¬ tározottan még a felső oligocánre utalnak. Lehet, hogy e rétegek a felső oligocán homoknak és homokkőnek csak alsóbb rétegszinét képezik s hogy a közép oligocán itt is hiányzik, miként a magyar medencében; de mielőtt e kövű- letdús rétegek teljesen kizsákmányolva s a kövűlelek tökéle¬ tesen áttanulmányozva nincsenek, addig határozott párhuzamo¬ sítást nem akarok keresztülvinni. 6. Bryozoa-tályag belerétegzett homokos és márgás rétegekkel, (Alsó oligocán, liguri emelet). — A térképén br. — A bryozoatályag mellékkőzeteivel keletnek menve a kö¬ vetkező keskeny övét képezi, s jól kifejlődve kibukkan a 266 felületre: a papfalvi völgynek elején, a k. monostori Kálvária dombon, s különösen a Pap palaka mentében. Kövületeket bőven tartalmaz, de mindannyi közül leggyakoribbak és sehol sem hiányzanak nagymennyiségű bryozoák apró likacsos héjai; azért is ezek után leghelyesebb volt elnevezni a tályagot. Magam a következő helyeken vizsgálám ezen rétegeke. s gyiijték belőlük nagyszámú kövületeket. a) A papfalvi patak elején a viz meredek partot mos, a mely sárgásszürke, finom iszapos, apró-hasadékos tályagból áll, melyben számtalan bryozoákon kívül következő puhányok lenyomatait gyűjtém : Pederi Bronni Meyer . gy. (Budai tályag és márga). Arca cfr. eximia Edw . (Brook.) .- . . . gy. Teliina budensis Hofm . gy. (Budai tályag) Cardium sp. . gy. Corbula sp. . gy. Voluta cfr. affinis Brocchi e. gy. (Budai tályag). E nehány kövületből is látszik, hogy ezen bryozoatályag tökéletesen megfelel a budai-tályag és márga alsó oligocan képződménynek. Az iszapolási maradékon a nagymennyiségű bryozoatör- zsecskék között nehány foraminifera és óstracoda is feltűnik. A foraminiferák közük csupán a Rotalina Dutemplei d’ Orb. an nagyobb mennyiségben képviselve, egy Nonionina és egy Quinqueloculina-faj már igen gyér. Ezen leihelyhez legközelebb előfordúl a bryozoatályag az országút mellett Bács és Kardosíalva közt, azon meredek part hosszában, melynek tetejében kereszt áll. A kékesszürke tályag különösen szép nagy, lapos bryozoa törzsei által tűnik fel, melyek a viz által kimosatva helyenként sűrűén elfödik az út melléki árok alját. A bryozoákon kívül találtam benne még Pederi Thorenti d’Arcb. töredékeit Nummulites planulata d’Orb. 87- gy- gy- Orbitoides papiracea Boubé . . (4—5 m. m. átmér, apró példányok) és egy belerétegzett vékony márgarétegben: Spondtjlus sp. Ostrea cyathula Lmk. Rostellaria sp. A monostori gazdasági tanintézet megett ezen év elején egy 11% ölnyi kút ásatása alkalmával alkalmam volt a bryo- zoatályagnak viszonyait és faunáját pontosabban észlelnem. Ezen kút által föltárt rétegek sora s azoknak eddigelé meg¬ határozott faunája a következő: 1. Negyedkori meszes- kavicsos, vörösbarna agyag; viz- átbocsátó .:.3° 2. Szlirkéssárga, hasadékos, homokos márga (bryozoamárga) puhányokkal (Pecten — szint) .1° 3. Lágy, hasadozott kék tályag, bryozoaszegény, de fora- miniferadús. (Foraminifera — szint).5%o 4. Tömött homokos, csillámos, kék tályag, telve puhányok héjaival. (Puhány — szint) .1° 5. Lágy, hasadozott, kék tályag, telve bryozoákkal. (Bryo- zoa — szint) . 1 ölnyire föltárva. A rétegek dűlése 3—4° KÉKK- nek. Látni tehát, hogy a tályagnak csak 8% ölnyi vastag¬ ságában is a fauna általános jellege után 4 szint létezik már. Az ezen összetartozó rétegek említett egyes szintjeiben előfor¬ duló s eddigelé meghatározott kövületek a következők: a) A legfelső rétegben vagy Pecten-szintben: Peden Thorenti d’ Arch, i. gy. „ corneus Sow. Ostrea cyathula Lám. Cytherea sp. r. r. r. A 2-ik rétegben, vagy foraminifera-szintben: Nummulites planulata d’ Orb. . . . i. gy. Quinqaeloculinn (Ackneriana d’ Orb. ?) í. gy. 268 Rőt alma Haidingeri d’ Orb. Textilaria carinata d’ Crb. Nonionina punctata d’ Orb. Cristellaria arcuata d’ Orb. Plecanium elegáns Hantlc. . . Glandulina (laevigata d’ Orb. ?) s. a. t. Őst rácod a, kevés bryozoa *• r Jy 99 r r r c) A 3-ik rétegben vagy puhánypadban. Ostrea gigantica Brand. .... (néhány teljes példány) Pecten corneus Sow. Pecten Tliorenti d’ Arcli. Pectunculus pulvinatus Lmk. Ctjprina cfr. Morrisi Sow.{?) . . (Sangonini) Cyprina brevis Fuchs(?) (Sangonini) Mytilus hastatus Goldf. . . (Tongern) Teliina cfr. donacialis Lám. . . (Calcair grossier) Lucina cfr. Menardi Desli. (Manlette Haudon mellett) Cardita Laurae Brong. (Vicenzai 3-kori rétegek) Cardium Bonelli Bell. (Mogyorós) Corbula cfr. umbonella Desli. (Sables moyens) Corb. cfr. pixidula Desli . (Calc. gross. et sabl. moyens) Panopaea cfr. gurgites Brong . Panopaea sp . Thracia sp . Pliolas sp . 99- 99- 99- 99- i. gy. sy- gy- gy- r. e - 99- 99- r. r. r. gy. gy- r. 269 Voluta lábrosa Phil . . . r. (Westeregeln.) Ceriihium ornatúm Fuchs(?) .r. (Sangonini) Cassis sp .. Ceritliium sp .r. Calyptraea cfr. trochiformis Lám .e. gy. (Sct. Paul, Dax, Faluus jaunes) Lcrnna sp. foga .r. d) A 4-ik rétegben vagy bryozoa-színtben. Bryozoa túlnyomó mennyiségben, és foraminiferák ból kevés és apró: Rotalina Soldanii d’Orb. Nonionina punctata d’Orb. Végre igen jól föl van még tárva a bryozoa-tályag a monostori Papp pataka mentében, hol is csaknem ugyanazon szinteket találtam fel, melyeket az emlitett kútban megfigyel¬ tem. Az oláh templom alatt a Papp patakában ugyanis föl¬ található a szürke márga telve Pecten Th orentí és Ostrea flabellula és még nehány puhány héjaival. Ezen márga alatt azonnal a lágy, ha- sadékos, kék tályag következik, felfelé jó messze tartván a patakban, több meredek helyen jól föl van tárva. Az oláh tem¬ plom alján levő meredélyből jókora mennyiséget kiiszapolván belőle, a következőket találtam : Pecten Thorenti d’ Arch. töredékei. gy. Spondylus radulan Lmk. (fiatal péld.) . . . . e. gy. Terebratulina tenuistriata Leym. gy. Argiope sp. . . . , . gy. (a budai márgában előforduló fajjal azonos) Cidaris subularis d'Arch. tüskéi és táblácskái. gy. Egy rákfajnak ollódarabjai .r. Ostracoda .r. Bryozoa a legnagyobb mennyi¬ ségben s elég faj számban . i. gy. Nummulites planulata d’Orb. gy 1 270 Egyéb foraminiferák ritkábbak és aprók, u. m. Rotalina Soldanii d’Orb. Nonionina punctata d’Orb. Glandulina (laevigata d’Orb.) Följebb menvén a patakon, annak kettéágazásához kö¬ zel ismét van egy gazdag leihely a következő kövületekre nézve : Pecten Thorenti d’Arch. gy. Ostrea flabellula Lám.e. gy. Ostrea gigantica Brand.e. gy. Serpula spiridaea Lmk. .e. gy. Bryozoa .i. gy. A kettéágazásnál a lágy tályagba egy kékesszürke, ke¬ ményebb tályagpad van rétegezve, melyet bő puhánytartal- mánál fogva a monostori kút puhányszintjével azonos rétegnek tartok. Eddigelé azonban nem sok meghatározkatót gyüjthet- tem még, csak : Pecten Thorenti d’ Arch. Cardita Laurae Brong. Gyprina sp. Arca sp. Teredo sj>. Serpula spirulaea Lám. Ezek azon leihelyek, hol eddigelé a bryozoatályagot kö¬ zelebb megvizsgálám; de kibukkan az a felületre még egyéb helyeken is, igy pl. Monostoron, a gazdasági tanintézet előtt elvonuló Pap-árkában, a Kálvária-hegyen s az innen Kolozs¬ várnak elnyúló meredek parton, s e tájon a Szamos mentében is, mely helyeken azonban a jellemző bryozoákon kiviil egyéb kövületekre nem ügyelhettem még. A bryozoatályagnak imént közlött faunáját tekintve, ha- tárözottan lehet azt a budai tályaggal és márgával párhuza- mositani és az oligocánképlet alsó osztályába helyezni. Csu¬ pán a foraminiferák nem látszanak megfelelni a budai hason- koru rétegek jellemző fajainak, a mennyiben azokat eddigelé ki nem mutathatám itt s a leggyakoribb alakok itten a bádeni tályag alakjaival azonosak. 271 7. Intermedia-márga. (Felső eocan, Bar tón emelet.) — A térképen, n m. — Az intermedia-márga, jellemezve a Nummulites interme- dia és N. garansensis nagy mennyisége által, az eocánkorú durvamészt(Calcair grossier) kiséri, s az abból álló begyeket keskeny öv gyanánt körül szokta venni. Többé-kevésbé jól kifejlődve találtam : a bácsi kőbányák felett és körül, a fis- kusi erdő és a Hója déli lejtőjén, a Hóján különösen, hol kö¬ zel a Szamos színéig lenyúlik. Jól föl van tárva a k.-monos- tori gátnál, hol a Kis-Szamos mossa rétegeit, s végre a Gál- csere nevezetű lejtőn, a monostori erdő délnyug. alján és a nyűgöt felé következő Signitó-és Gorbu-hegyek lejtőin is. Az egész rétegnek vastagsága nem nagy lehet, mivel minden¬ ütt csak keskeny öv gyanánt bukkan a felületre. Az egyes leihelyeken általam gyűjtött kövületek a min denütt bőven előforduló két említett nummulitfajon kívül a következők : a) A Hója és fiskusi erdő déli lejtőjén: Pederi Thorenti d’ Arch . gy. Ostrea lamellaris Desh. . r. „ multicostata Besli. . r. „ gigantica Brand töred. r. Scliizaster rimosus Desor . gy. Conocrinus elypticus d. Orb . gy. „ Thorenti d. Orb . gy. Serpula spirulaea Lám. . : . e. gy, b) A k. monostori gátnál: Peden Thorenti d’ Arch . gy- Spondylus radula Lmk. . r. Ostrea gigantica Brand . r. Ostrea cyathula Lmk. e. gy. Cardium cfr. Bonelli Bell. . e. gy. Natica cfr. longispira Leym. r. Turritella cfr. imbricataria Lmk. . r. Serpula spirulaea Lám. . r- 272 Kor állok Egy rákfaj olló-töredcke Schizaster rimosus De sor . gy. c) A Gálcserében végre: Pecten TJiorenti d’ Arch. (nagy példányok) . . . i. gy. Ostrea gigantea Brand (kis péld.).e. gy. Ostrea lamellaris Desh . e. gy. „ multicostata Desli . e. gy. Spondylus radula Lám . e. gy. Schizaster rimosus Desor . gy. Cidarites sp. (apró péld-).6. gy Laganum transsylvanicum Páv. gy. Echinolampas cfr. discoideus d’ Arch . e. gy. Echina,nthus Scutella Golf. . r. Koraitok. Ha ezen faunát a bryozoa-agyag faunájával összehason¬ lítjuk, azt látjuk, hogy a mig sok jellemző puhányfaj a tá- lyagból átmegy a márgába, ez a nagy mennyiségben föllépő két nummulitfaj és több echinidfaj által élesen el van külö¬ nítve attól, úgy hogy bizvást sorozhatjuk e réteget' már az eocan képlet felső osztályába. 8. Durvamész (Calcair grossier). (Közép eocan, Mayer K. párisi eme le tje.) — A térképen dm. — Ezen képződmény az, mely Kolozsvártól nyugatnak a legnagyobb felületeket elborít, mely épületkőnek való alkal¬ mazhatósága és a benne előforduló nagymennyiségű kövületek — főképen kőbelek — által e vidéken mindenki előtt isme¬ retes. Kolozsvár közelebbi környékén, a bácsi, a hójai, a mo¬ nostori és a gálcsereí számos kőbányában, rétegei meglehe¬ tősen föl vannak tárva, azonkívül a monostori gáttól kezdve a Szamoson fölfelé a folyó mossa rétegeit a Taborállás vé¬ géig, úgy hogy mindezen helyeken tanulmányozhatók rétegvi¬ szonyai és gyűjthető számos kövület. Az erdélyi muzeum-egylet földtani gyűjteménye nagy- mennyiségű ily kövületeknek van birtokában az említett lel- 273 helyekről; ezen bő anyagot átnézvén s saját gyűjtéseim s ész¬ leleteim eredményeit hozzácsatolván, a következőkben össze¬ állítom ezen kövületeknek jegyzékét, és kijelölöm azon szintá- jakat is, a melyeket eddigi észleleteím alapján kimutatnom lehet. a) A Lit hothamniu m-m é s z színtája, mely a monos¬ tori gátnál azonnal az intermedia- márga alatt következik. A sárgásszürke mészkő telve van Lithothamnium fajok fehér gumóival. Ezeken kívül meglehetősen gyéren találhatók benne egyes puhányhéjak, u. m.: Ostrea fimbriata Lmk. Anomya tenuistriata és halaknak apró csonttöredékei. b) Az Ostra coda-má rga és- mészkő (oolithos) vál¬ takozó rétegei egy második határozott színtájt képeznek, és különösen a bácsi és a monostori kőbányák álta 1 föl vannak tárva, de miután az előbbi színtájjal együtt nem fordulnak elő, nem tudni, melyik a felső vagy alsó? A monostori kőbányákban ez a rétegek sora felülről lefelé: A diluvial agyag és kavics 9—10 lábnyi takarója alatt 1. Fehéres- és zöldesszürke agyagmárga rétegei szabályosan váltakozva, a fehéres-szür¬ kékben fehér márga-concretiókkal. 3' 2. Sárgásszürke, hasadékos, palás tályag, lefelé mindig meszesebbé váló. Egy vékony ré- tegcséje telve van az Anomya tenuistriata és Ostracoda vékony héjaival. 2' 3. Sárgásszürke, ikrás durvamész, mely Va— 2 lábnyi szabályos rétegekben van lerakodva; a vastagabb rétegek közt vékony kékes tályag rétegcsékkel. 4' 4. Márga, újra tályag és durvamész . . 1' Mélyebben még nincsenek feltárva a réte¬ gek. A rétegek dülése 3—4° KDKK-nek. 274 A bácsi kőbányák legalsóbbikában hasonló viszonyok vannak. A rétegsorozat ugyanis a következő: 1. Fehér márga. 3—4' 2. Táblás mészkő-rétegek ...... 6' 3. Fehér márga. 1—2' 4. Zöldes és szürke tályag, apró fehér fol¬ tokkal (Lithothamniumok ?).3° 5. Fehér marga. 2' 6. Sárgásszürke, ikrás mészkő 4—5'-nyi rétegpadokban .l°-ig föl¬ tárva. A rétegek dülése 5° ÉÉK-nek. Mindkét helyen a nagyobb kövületek rendkívül gyérek az ikrás mészkőben, legfeljebb egyes Anomya tenuistria- ta és Ostreasp. héjak találhatók; az egész ikrás szövegű mészkő uralkodólag Ostracodák- és csak alárendelten apró puhányok- és talán foraminiferák héjaiból áll; ezektől kapja az ikrás szöveget, mely azt ipari célra oly alkalmassá és kere¬ setté teszi. Kolozsvárott ez az általánosan használt épület- és műkő, sőt a járdák burkolására is alkalmazzák, mely célra azonban lágysága határozottan rósz, mit a város járdáinak ko¬ pottsága világosan tanúsít. c) Egy harmadik szintájt képez egy puhányokkal telt már gás mészkő, melyben gyéren a Nummulites g a r a n s e n s i s-t is találám, miből következtethető volna, hogy közvetlenül az intermedía-márga alatt van, de kétségte¬ lenül nem észlelhettem azt. Eddigelé csak két helyen találta¬ tott kifejlődve; először a Hója lejtőjén a város közelében, hol a muzeum-egylet részére Schuster, helybeli elemi tanító úr gyűjtött össze szép számú kövületeket; másodszor Sárdnál az Őrhegy lejtőjén, hol Kürthy Sándor tanárjelölt úr és magam szedtünk össze egy csinos gyűjteményt. Utóbbi helyen a viszo¬ nyok következők. Az Őrhegy tetején felső oligocánkorú cy- rena-mészkő van, melyet kőbányákban fejtenek és az ország¬ út kavicsolására fordítanak. Alatta a bryozoa-tályag követke¬ zik, mely puhányok kőbeleiben meglehetősen gazdag, s melyben a többi között az Ostrea gigantica Brand fordul elő nagy mennyiségben és kiváló nagy példányokban, ezenkívül 275 a S erpula sp i r ulaea Lám. is nagy mennyiségben. A hegy lejtőjén szántóföldek lévén, a talaj alól nem ttinik ki, hogy az intermedia-mávgá megv^u-e, mert egy meredekebb és ezért kopár helyen már a puliánydús, márgás mész szintája kö¬ vetkezik. Itten a számos puhánykéjak a márgás mészből ki- mállva, épen és töredékekben ezrenként hevernek a felületen a mészkő kövecsei között. A hegynek lábánál végre a később tárgyalandó fődurvamész rétegei bezárják az itten föltárt ré¬ tegsorozatot. A sárdi és a hójai puhánykövületek fajra is, megtartási állapotra is tökéletesen hasonlítanak egymáshoz s igy való¬ színű, hogy a Hóján is ily viszonyok közt fordulnak elő. A hé¬ jak, calcinirozva ugyan, de tökéletesen megvannak s a sok példány közt mindig akad elég, melynek felületéről a reáta¬ padt márgás mész eltávolítása jól sikerül s a kövület a meg¬ határozásra egészen alkalmassá válik. A meglevő anyagból ed- digelé a következőket sikerült meghatározni: Ampxdlaria per üst a Brong. Sárd. .1 p. Natica sigaretina Desh. Hója.i. gy. N. longispira Leym. Hója, Sárd.i. gy. N. mutabilis Desh. „ . „. gy. N. Romulti d’Arch. Hója. gy. Buccinum caronis Brong. Hója .e. gy. Buccinum sp. (több faj) Hója, Sárd.e. gy. Cerithium cfr. Castellini Brong. Sárd.i. gy. (Ronca) Cerithium cfr. dubium Desh. Hója, Sárd ... gy. Cerithium cfr. rude Sow. gy. Fusus cfr. polygonus Lmk. Sárd. gy. Fusus cfr. subcarincdus Lmk. ^(var. a type) Sárd.1 pél. Fusus cfr. Bucklandi d’Arch. .2 péld. Fusus sp. Hója.e. gy. Turritella imbricataria Lám. Hója, Sárd . . . i- gy. Xenopliora umbilicaris Brand. Hója.e. gy. Tvochus cfr. margaritaceus Desh. Hója. . . . i- gy. Solaofium cfr. affine Sow. Hója ....... 1 p. 276 Triton cfr. Davidsoni d’Arch. Hója . 1 p. Triton sp. (nagy példány) „ . . . . 1 p. Postellaria sp .„ . . . . 1 P Ficula Pctnnus Desh. ... „ . . . . • » e. gy. Cardium gratum Desh. . Sárd . . . i gy■ Gard. cfr. asperulum Lmk . Hója . . gy- Venus cfr. Gumberensis d’Arch. Sárd . . gy- Venns cfr. subcyrenoides d’Arch. Hója . gy- Cytherea cfr. nitidula Lám. „ . gy- Teliina cfr. subdonacialis d’ Arch. Sárd . e. gy- Crassatella cfr. Salsensis d’Arch. Sárd . e. gy- Lucina cfr. divaricata Lám. . Hója . e. gy- Corbula cfr. pisidida Desh. . . „ . . 2p. Arca s (apró) .. . lp. Pan'jpuea cjr. margaritacea Lmk. Sárd . e. gy- Psammobia sp.? ... . „ . . gy- Chama inornata Desh . Hója . . - gy- (Calc. grossier sup.) Pecten Bonéi d’ Arch. . Sárd . . . . e. gy- Pecten plebejus Lám. . Hója . . . . gy- Ostrea flábellula Lám. . „ ... gy- 0. multicostata Desh. . Sárd . . . . e. gy- 0. lamellaris Desh. „ ... . n. gy- Ostrea sp . „ . . . . r. Scutella subtetragona Grat. „ . . . . e gy- Serpula Humulus Münst. . Hója . . . e gy- Korallok nagy mennyiségben a Hóján • Nummulites garansensis d’ Arch. Hója, Sárd r. Ezen kövületek csaknem kivétel nélkül a párizsi durvamész- nek felső részében és az úgynevezett Ronca-emeletben vagy megfelelő képletekben fordulnak elő s igy kétségtelen, bogy ezen puhányokban dús szintáj Kolozsvár vidékén a közép-eo- cán felső részét képviseli. A mint lálhatni a közölt kövület-jegyzékben, igen sok fajt nem lehetett tökéletesen azonosítani, részint a teljes iro¬ dalom hiánya miatt, részint mivel csekély eltérések mindnyᬠjoknál mutatkoztak. Az említett lelhelyek tökéletes kizsákmá- 277 nyolása után gondos palaeonthologiai tanulmánynak fenmarad az itteni fajok tökéletes azonosítása ismert fajokkal, vagy uj fajoknak fölállítása. Hátra van a durva mésznek legalsóbb és leghatalmasabb szintje e vidéken, a d) e pubányok kőbeieiben gazdag f ő d u r v a m é s z, mely Kolozsvár közelebbi vidékén a következő helyeken képezi a hegyeknek főalkotórészét s egyúttal számos kőbányák által föl is van tárva. Bácsnál a fölső kőbányák vidéke. A Hójától kezdve — S/.ász-Fenesig a hegység déli lejtője, — hol mindenfelé kőbᬠnyák által (úgynev. fenesi kőbányák) vannak föltárva rétegei. A Szamos partja a monostori gáttól kezdve fölfélé a Hója végéig, hol vize mossa rétegeit. 1866-ban, midőn a gátot csinál¬ ták, bőid. Pávay igen sok kövületet gyűjtött össze. Az anyag melyben itt előfordulnak, kékesszürke márgás mész, mely szín által is egyéb leihelyek sárgásszürke kövületeitől megkülönböz¬ tethetők. A k. monostori erdő délnyugati lejtője és az arra következő hegyeken (több kőbánya által föltárva) Zsobok vidékéről is van egy érdekes gyűjtemény a fődurvamészből; végre Sárdról is. A museumegylet gyűjteményében mind ezen helyekről számtalan puhánykőbél van letéve, mely anyagot átnézvén a rendelkezésemre álló irodalom segélyével a következőket találtam. Toliapicus sp (?) bordák darabjai és egy csigolya. Mo¬ nostori gát. Zanina sp. foga .... Bács . . . 1 p. Balanus cfr. sublaevis Soiv. . . . Bács 2 p. Serpula spirulaea Lám. . Zsobok . . . 1 p. Nautilus cfr. parallelus . Schafh. Monostori gát, monost erdő több péld. töred.-Z s o b o k - r ó 1 van a gyűjteményben egy teljes példány, mely nagysága és szépsége által kitűnő, de ez is csak kőbél. Átmérője 18—20 cm., vastagsága az egyik oldalon 12 cm., a másikon 6 cm. Az egyik köldöknyilásban 1 / 2 mm. hosszú g ő t h i t- krystálykák csoportja van kiválva. Cerithium giganteum Desh. var. Claadiopolitanum Páv. (Bács, monostori gát, monost. erdő, Zsobok) ..... gy. 19 278 Cettih. Cornu Copiae Sok. (monost. gát és erdő).i. gy. Cerith. Tchihatcheffi d’Arch .... e. gy. (monost. erdő) Cerith baccatum Brong. (Zsobok) ..e. gy. Cerithium sp. ? (monost. erdő). r. Turritella cmgulata Sok .gy. (Bács, monost. erdő, Zsobók) Turrit. imbricataria Lám (monost erdő).. . . . r, Fmus Malcolmsoni d’Arch, (monost. erdő, Sárd, Zsobók).gy. Voluta cfr. procera Schofh. (Zsobok).. . . ..1'- Neritci conoidea Lám. (monost. erdő, Zsobók).gy. Nerita sp. (?) (Zsobók) .r. Cypraea cfr. elegáns Defr. (monost. erdő) . r - Óvnia cfr. elongata d’Arch . r - (Zsobók) Harpa mutica Lám. (monost. erdő, Zsobók).m gy- Sírt mbus giganteus Miinst .gy. (Bács, monost erdő, Zsobók).gy- Stroinbus cf t Ch ’si m nsts Fuchs (Bács) Phasiaiiella cp. ? (Zsobók) ..r. Phasi t ie 17 a sca'aroides d’A>’ch z'ob()k) . . .. Cmus cfr. stromboides Lám. imonost. gát és e>'dő, Fenes, Zsobók) . . . ■ g)- Conus sp (Bács, monost. gát és erdő, Zsobók) .... gy- Conus sp. (Hója). r - Natica sigmretina Desh. (Bács, monost. erdő, Fenes, Zsobók) . . gy> Ncdíca cfr. crassatina Desh. (monost. gát, Zsobók). r * 279 Natica cepacea Lám. (Bács, Fenes, monost. gát és erdő, Zsobók). i. gy. Natica cfr. longispira Leym. (monost. erdő, monost. gát, Fenes, Zsobók) . i. gy. Ampullaria perusta Brogn. (monost. erdő széle).i. gy. Trochus agglutinans Lám. (Bács monost. erdő, Fenes, Zsobók, monost. gát).i. gy. Trochus eumulans Brogn. (Bács, monost. erdő, Fenes).i. gy. Trochus margaritaceus Desh. (?) (monost. erdő, Zsobók, Fenes).. . r Delplúnula sp. (monost erdő).n. gy. Pleurotomaria cfr. Radin Rewiensis d’Arch. (Bács).. Pleurot. cfr. Deshctyesi Bell. (monost. erdő, Bács, Zsobók) .i. gy. Rostellaria cfr. fissurella Lám. (Bács, monost. erdő) ..gy. Bulla striatissima Desh. (monost erdő).. . 1 p. Pyrüla sp. (monost. erdő, Zsobok).. e. gy. Cassidaria nodosa Dic. sp. (Zsobók)..i. gy. Cassidaria retusa Desh. sp, (Zsobók, monost. erdő).gy. Terehellmn cfr. convohdum Lmk. (Bács, Eenes, Hója, monost. gát. és erdő, Zsobók)..i. gy. Teredo Tournali Leym. (Bács, monost. gát és erdő, Hója) Panopaea cfr. elongata Leym. (Zsobók) .... . 1 p. Pholadomya Puschi Goldf. (Bács, monost. erdő, Fenes, Zsobók) . . . . i. gy. Corhis lamellosa Lám. (Bács, Hója, monost. gát és erdő, Zsobók) . i. gy. 18 * 280 Corbis cfr. pectunculus Lám. (Hója, monost. gát, Bács).' &T- Pectunculm sp. (Bács, monost. erdő).• • n ' Lucina cfr. mutabilis Lám. (Fenes, Hója). 1 p ‘ Cardium cfr. gratum Desh. (Bács, Sárd, Fenes, monost. erdő és gát) . . i. gy. Cardita cfr. mutabilis d’Arch. (monost. erdő) . -. SY- Isocardia sp. (monost. gát és erdő, Bács, Sárd, Zsobók) . . gy. A zsobóki példányok különösen nagyok, úgy hogy 20 cm. hoszúak és 10 cm. szélesek nem ritkák. Hemicardium sp. cfr. difficile Mich. (Zsobók, Sárd, monost. erdő).gy- Zsobókon nagy mennyiségben és nagy változatban tóidul e ő ezen alak. Chama sp. (monost. erdő, Fenes, Zsobók) . • • 1 • e - gy. Arca cfr. Pcmdorae Brong. (monost. erdő) . . r ‘ Modiola sp. i monost. erdő,) . 1V Lima cfr. obliquá Lám. (monostori gát, Zsobók) • • • • : • r - Mytilus cfr. rimosus Lám. (monost. erdő, Zsobók). SY- Mja sp. nagy kőbelei. (monost. r gát-, erdő, Zsobók) ....... gy. Corbula sp. (monostori kőbánya, Fenes, Bács) . . • • i- gy Pinna sg>. (mouostori erdő). gy. Pecten corneus Soiv. (monostori gát) ... . . . e. gy. Pecten Bouéi d’Arch. (monostori erdő). e> g/> Spondylus sp. (Zsobók).n. gy- 281 Vulsella légiimén d’Arch. (Bács, Fenes, Hója, monostori gát és erdő, Zsobók és mindenütt).i. gy. Vulsella falcata Goldf. (?) (monostori gát).. . . . n gy. Anomya tenuistriata Desh. (Sárd, Bács, Fenes, monostori erdő, Egeresd,i Zsobók, monostori kőbánya.).i. gy. Ostrea multicostata Desh. (Bács, Zsobók, M. Nádas, Hója, monost. erdő) i. gy. Ostrea lamellaris Desh. (Bács, monost. erdő, Zsobók) ".gy. Ostrea fhnbriata Grat. (Egeresd "Fenes). gy. Ostrea arenaria Desh. (?) (fenesi kőbánya) ..1. p: Ostrea cfr. uncinella Leym. (monostori erdő) .. . - 1. p. Ostrea gigantica Brancl. (monostori erdő) ... . . í. Chrysomelon Samusi Páv. (monostori gát-erdő, Zsobók). r. Galerites sp. (apró) (M. Nádas). 1. p. Echinolamjpas giganteus Páv. (monostori gát-erdő, Bács). i. gy. Ecli. ellipsoidalis d’Arch. (Bács) ..1. p. Ech. subsiműis d’Arch. (Bács) ... . . .1. p. Ech. cfr. discoideus cl’Arch. (Fenes, Hója) .n gy Ech. conicus Laube. (monostori erdő, Fenes).n. gy. Eupatagus ornatus Ag. (Bács, Fenes, Hója, monostori erdő, Sárd, Zsobók stb.). i- gy. Koraitok-, közelebb meg nem határozható álla¬ potban. (monostori erdő).e. gy. 282 Ezek azon kőbelek nemei vagy fajai, melyek a museum- egylet gazdag gyűjteményében eddigelé képviselve vannak. A Pávay értekezésében ezeken kívül még fölemlített fajok egy része bizonytalan meghatározáson alapszik, más része gyér voltuknál fogva nincs még képviselve itten. Hogy az uralkodó két echinid-faj, az Echinolampas giganteus Páv. és Eupatagus ornatus Ag. — szerint lehet a fődurvamészt még két szintre szétválasztani, azt már Pávay megmutatta, de minő puhányok jőnek elő az egyik vagy a másik szintben a két jellemző echi- niden kivid, azt az eddigi észleletek után még nem lehet ki¬ mondani. A fölsorolt kövületek, a mennyire mint kőbelek megha¬ tározhatók voltak, kiválóan a párisi medence alsó durvame- szében vagy avval egykori! más vidékü rétegekben fordulnak elő s igy egészen rendjén volt a kolozsvári durvamészt avval párhuz amosítani. 1). Ostrea-tályag (Köz. eocan.) — A térképen et. — Ezen tályag, vagy helyesebben homokos tályag, sőt néha agyagos homok is, a mellékelt térkép szerint Szász-Fenes ha tárán és a Gorbó-patakban van legközelebb föltárva. Szász Fenesnél a messze feltűnő meredek Szamospartot képezi, hol a tályag és a felette elterülő diluvial-kavics határán folyvást leszivárog a viz. Az anyag itt tulajdonképen'homokos, csillám¬ dús, kékesszürke tályag, mely helyenként agyagos homokba is átmehet. A szucsági völgyben M. Nádas környékén, a mint alkalmam volt észlelhetni, nagyon el van terjedve s mindig a durvamésztől élesen elválva a hegylejtők alsó részén bukkan elő. Pávay az ostreák roppant mennyisége után nevezte el ezen réteget, melyekből én eddigelé egyet sem gyüjthettem még Szász Fenesnél és a szucsági völgyben, — úgy, hogy valószínűleg csak bizonyos helyekre lesznek szorítva, melyeket föl nem találtam még. Pávay a C er i t h i u m cuspidatum Desh-és egész sor Ostrea- fajt sorol fel ezen rétegekből, me¬ lyek azonban nagyrészt, megvannak a durvamészben, sőt egy részt a még fiatalabb rétegekben is, s azért e homokos, csillá- mos tályagot helyesen számíthatjuk még a közép eocánhez. 283 A tályagnál mélyebb rétegeket észlelnem Kolozsvár vi¬ dékén még nem volt alkalmam, a miért is adataimnak előso- rolását ezúttal befejezem s záradékul még a térképhez mellé¬ kelt átmetszetre utalok, melyen mindezen rétegeknek viszonyai átnézetesen föl vannak tüntetve. A földtan és a vasút-építészet. R. 8. Október 10-én déli 12 órakor ment végbe a cs. kir. műegyetem rectorának ünnepélyes felavattatása, mely alka¬ lommal dr. Hoclist éttér, az újonnan megválasztott rector „a földtan és a vasút-épitészetről“ alkalmi beszédet tartott, mely¬ ből a következőket vélünk közlendőnek. Miután a szónok a bevezetésben megemlékezett volna a nap ünnepélyéről, áttért a földtan és a mérnöki tudományok egymás közötti viszonyához, s beszédét ekkép folytató: „A mai napokban a mérnöki szak hatalmas virágzását legelső sorban a haladó művelődés által szükségessé vált köz¬ lekedésben találjuk fel. Csak az újabb kornak, mely az em¬ beri műveltségnek nagyszerű teremtéseiben, alkotásaiban és a kitartásban gazdagabb, mint bármely más korszak, volt fenn¬ tartva a nyaktörő ösvényeket, az ó- és középkor rósz utait, folyamok és örvények áthidalása által, előbb ismeretlen mű- épitményekké átalakítani. De ha a Simplon v. Szt.-Gotthard út, a Juli és Brenner-utak és egyéb mások, joggal csodálko¬ zást érdemelnek, mégis ezen müvek mély árnyékba vettetnek a jelenkori Alpes-vaspályák által. Miután Ausztria már 50 év előtt székvárosát, a főkikö¬ tővel biró Trieszttel, az Alpeseken keresztül vaspályával össze¬ kötötte, s a hason nehézségekkel készült Brenner-pálya a köz¬ lekedésnek átadatott volna, a szomszédállamok hozzá fogtak a Mont Cenis-alagút átfúrásához, melyet jelenleg mái készen látunk, mig a gotthardi alaguton eréljosen dolgoznak. Semmi akadálya a természetnek sem képes többé az emberiséget, an¬ nak elhárításában feltartóztatni; a suezi földszoros átvágása, az amerikai sziklahegységeken átvezető óriási vaspálya, mely az atlanti és csendes tenger partjait összeköti, ennek élő tanú- 284 bizonyítványai; a panamai földszoros átfúrása és a Calais csatorna alatti alagút jövőben fogják ugyanazt tanúsítani. így válnak a mérnökök által megfejtendő feladatok mindig nagy¬ szerűbbekké, s mindig újabb és újabb eszközök kívántainak azok kiviteléhez. A vállalatoknak tervről tervre emelkedő nagyszerűsége, melyeket a jelen technikája kivisz, abban áll, hogy mindig távolabb és távolabbra eső pontokat kíván legrövidebben ösz- szekötni; továbbá, hogy mindig mélyebbre és mélyebbre me¬ részkedik a föld kérgébe behatolni, s mindig nagyobb és na¬ gyobb meunyiségű anyagáthelyezéseket tesz szükségessé a öld felületén. Ez által a mérnöki munkálatok azonban okvetle¬ nül földtani jelleget vesznek tel; s a íöldtan a technika nél- kiilözhetlen társává válik. Bár képesek voltak a rómaiak út- és vizépitészeti-mér- nökei, a földtan igénybevétele nélkül is boldogulni, s műve¬ ket alkotni, melyeknek nagyszerűségét töredékeikben és rom¬ jaikban mai nap is csodáljuk : a jelenkori mérnök a földtan ismerete nélkül többé nem létezhetik. A hol vasutak építésé¬ ről van szó, melyek egész földrészeken, a föld legmagasabb alpesein keresztül vezetendők; a hol több mértföld hosszú alag¬ utak építéséről van szó, melyek a hegy szivén, vagy a tenger feneke alatt hajtandók: ott első sorban földtani kérdések jönnek tekintetbe, a nélkül hogy a feladat technikai részéi e még gondolni is lehetne. így nem kell többé csodálkozni azon, hogy újabb kor¬ ban majd minden nagyobbszerü vasutvállalatnál, a földtan is vétetik igénybe. Utalok e tekintetben azon terjedelmes, tudo¬ mányos természettani és különösen földtani előmunkála¬ tokra, melyeket az egyesült államok kormánya, a Pacificpálya kiépítése előtt 1853—1859-ig, a nyugati tartományokban el¬ rendelt. Egy csodálatra méltó, a legérdekesebb természettudományi közleményekhez tartozó, 13 vastag és gazdagon illustrált mű, negyedrétben, maradandó díszemléke a nyugati tartományok kutatására kiküldött nagy amerikai expeditiónak. Emlékeztetek továbbá b. Richtkofen barátomnak korszakot képező kutatᬠsaira, China keleti tartományaiban, 1868—1872, melyek kö- 285 vetkeztében ezen kitűnő geológus, meggyőződtető bizonyosság gal képes volt kijelölni azon vonalat, melyen valaha a gőz¬ mozdony, Yantsee és Ihwango torkolatától, Singafun, Ihamon és Kuldján keresztül, Közép- és Kelet-Azsia tágas síkságain ha¬ ladni fog, s azokat a jelenkori közlekedésnek meg fogja nyitni Felemlíthetem tán itten saját földtani vizsgálódásaimat is, me¬ lyeket a török vasúti hálózat megállapítása alkalmából, 1869- ben tettem. Hasonló célból hivatott meg nem rég, a cs. k. földtani intézet geológusa dr. Tietze úr, a perzsiai vasutak ér¬ dekében, földtani ^vizsgálatokat tenni a Schah birodalmába. De nem akarok egyedül oly példákra hivatkozni, melyek általános áttekintési földtani kutatásokra vonatkoznak, s me¬ lyek többnyire a vasúti vállalatok nyerészkedési érdekeinél fogva tétetnek. Ily kutatásoknál t. i. rendesen bányászati mel¬ lékvállalatok, vagy legalább olcsó s megfelelő építési anyagok feltárása, vezénylik a vállalatokat, s legcélszerűbb ily eset¬ ben, ha a mérnök szakemberekkel lép érintkezésbe. De egészen máskép áll a dolog oly kutatásoknál, me¬ lyek a tervek valóságos kivitelére vonatkoznak, t. i. a vasúti vonalak kijelölése- és azok kiépítésénél. Itt többé nem elégsé¬ ges néha-néha egy, a vállalattól távol lévő geológus tanácsát kikérni, s azt vagy követni vagy elvetni, a szerint, a mint az terveivel egyezik vagy összeütközik ; itt a mérnöknek magának kell helyt állani, s könnyű bebizonyítani, mily fontossággal bír ekkor reá nézve a földtan ismerete. Csakis a földtani vi¬ szonyok helyes felfogása fogja őt vezérelni a legelőnyösebb yomjelzés (Trace) kijelölésére, és csak ez adhat neki útmu¬ tatást a terv kiépítésénél előforduló nehézségek és akadályok biztos meghatározására, nem pedig a helyszinelési viszonyok. Ezt a legtapasztaltabb és legkiválóbb mérnökök már régen el¬ ismerték, kik ép oly kitűnő mérnökök mint geológusok, s kik a földtan fontosságát a mérnöki karnál erélyesen hangsú¬ lyozzák. Például szolgáljon a hirneves alagút-mérnök Rziha Ferenc, a cs. k. osztrák vasúti vezérigazgatóság főmérnöke. A geológiai viszonyok által feltételezett nehézségek két¬ féle természetűek lehetnek; ezek vagy azon anyag, t. i. kőzet- 286 és kőzetnemek természetes alkata áltál vannak feltételezve, melyben dolgozni kell, tehát petrografiai viszonyok; vagy mᬠsodszor feltételezvék azok ezen kőzetek viszonylagos fekvése által, s ezek a stratigraíiai vagy geotektonikai viszonyok. Első tekintetben az anyag keménysége, szilárdsága, alkata és fek¬ vése az épités kivitelére, annak tartóssága ellenben az épü¬ let fenntartására bir lényeges befolyással. A petrografia isme¬ rete a mérnöknél tehát már ezért is megkivántatik, mivel ez ismerteti a kőzetek keménységű fokát, alkatát, tartósságát vagy elmállását; ezek tudatával pedig a kiépítés költségeit, a fa¬ bódét erősségét, alagutaknál a falazatot, már előre lehet meg¬ határozni ; nem különben megítélhető ezen ismeretekkel az építő anyag, a töltésekhez szükséges kőzetnem helyes válasz¬ tása is, stb. Számosak ugyanis azon esetek, hol a kőzet szilárdsága és tartósságának helytelen megbirálása következtében, hibás építmények készültek, s melyeknél ideje korán a szükséges mentő eszközökről nem gondoskodván, a vállalatok jelentékeny kárt szenvedtek ; hasonló veszteséggel jár azon hiba is, ha a fóldncm minősége hamisan határoztatott meg, mert a kiviteli költségek azután lényegesen változnak. Grossethnél, Karlsbad mellett (eger-karlsbadi vonal) egy tél elegendő volt arra, hogy az agyagos Cyprispalából felhányt töltés annyira megpuhuljon, miszerint tavaszszal mint egy ha¬ talmas iszapfolyam a völgybe lefolyt. Feistritz-Rosesse mel¬ lett (szt.-péter-fiumei vonal) kék agyagban bevágásokat tettek, s a nyert agyagot töltések felhányására használták fél, azt sejtvén, hogy az agyagnak ugyanoly tulajdonságai vannak, mint a kavicsnak. Nem csoda azonban, hogy a töltések, a helyett hogy emelkedtek volna, szélesedtek s csakis a leg¬ erősebb biztosítási építések voltak képesek az előbbi hibát, legalább megközelítőleg helyrehozni. Gráczból Magyarország felé vezető vasútnál ellenben, az alvállalkozók az által szen¬ vedtek tetemes kárt, hogy az elővizsgálatnál a föld felületén levő földnem, puhasága miatt, kézi munkával mivelhetőnek ítéltetett meg, mig valóban ez csak elmállott kőzet volt (Agyagmárga, Opuka a harmadkori képződményekből), mely a mélységben csak lőporral volt repeszthető. 237 Áttérek most a terep stratigrafiai és geotectonicus vi¬ szonyaihoz, melyek még nagyobb földtani ismereteket igényel¬ nek, s melyek — a topográfiái viszonyoknak teljes tekintetbe vételét első sorban feltéve -— a mérnöknek mérvadók, nemcsak a vonal kijelölésénél, ha több nyomjelzés lehetősége forog fenn, hanem az egész tervezetnél is, mert amaz feltételezi emezt. — Már a vonal kijelölésénél szem előtt kell tartani a kivitel nemét és módját; s egy mérnök sem képes valamely vonalt helyesen kijelölni, a ki azt nem képes egyszersmind ki¬ építeni. — A mi e tekintetben az lígynevezett tereptanokban előfordúl, az egy mérnök számára tökéletesen elégtelen. Az egyedül tudományos tereptan a földtan maga; mert ez magya¬ rázza meg a felületképződés és a belső kőzetek alkatának természetes összefüggését; mutatja mikép a terepnek külső fej¬ lődése csak a belső alkat következménye, mutatja mikép a elület viszonyai feltételezvék a belső közetek formátiója és azok fekvési viszonyaitól, és mikép mindezen viszonyok, bár¬ mennyire állandóknak látszanak is a laicus szemében, mégis a legkülönfélébb változásoknak vetvék alája, melyeket átte¬ kinthető korszakokban a víz és a levegő a föld felületére gyakorol. Képzelhető-e vasúti építés az alapzat rétegeinek, a kőzetek, a formátió és azon változások ismerete nélkül, me¬ lyeknek ezen tényezők alája vetvék? Bizonyára nem. Mind¬ ezen ismereteket azonban a gyakorló mérnök, rendszeres össze¬ függésben csak a földtanból sajátíthatja el; s azért nem is létezik egy külön vasúti-földtan, hanem csak azon egy föld¬ tani tudomány létezik, mely a föld felületének állapotáról és az azon előforduló tüneményekből az előbbi korszakok álla¬ potait és tüneményeit ismerte fel; és most az utóbbiak tanul¬ mányozása után minden tüneményt fontossággal megbírál, mely szemeink előtt tevékenységét nyilvánítja, s mely tán alig ész¬ lelhető változást idéz elő óránként, naponként, évtizedenként, de bizonyos, hogy az feltartöztathatlanul rombol és újra alkot- Vegyünk most nehány esetet közelebbről szemiigyre. Egyike a leggyakoribb hibáknak, melyek a földtani viszonyok kellő figyelembe nem vétele folytán hegyes vidékeken el¬ követtetnek az, hogy a vasúti nyomjelzés csúszó hegyol- 288 dalokon, kavics lavinákon, rohanó vadvizek meg nem szilár¬ dult medrein keresztül jelöltetnek ki. Hogy lia ezután kivi¬ telre kerül a dolog, a szépen kicirkalmazott keresztmetszetek után kiszámított köbtartalmak ábrándoknak bizonyultak be, s új kijelölés válik szükségessé, új szerkesztés kívántatik, mi mind idő és pénz veszteséggel van egybekötve, miről a mér¬ nökök rendszerint nem igen gondoskodnak, miután azt vagy a vállalat szerencsés részvényesei, vagy az állam fizetik meg, s nem ritkán történik, hogy bizonyos önérzettel és kevély¬ séggel utalják a laicust arra, hogy mennyire vitte a jelenkor technikája, képes lévén az előre nem látott akadályokat is elhárítani. — De mindezen bajok még sokkal csekélyebbek azokhoz képest, melyek csak akkor jönnek napfényre, ha a pálya már a közlekedésnek átadatott, mert akkor ismételt újra szerkesztések, nagyszerű erődítési munkálatok szüksége¬ sek, melyek többnyire alig képesek a veszedelmet tökéletesen elhárítani. Ily tények eléggé bizonyítják, mily fontos a föld¬ tani viszonyok legbehatóbb tanulmányozása a vonalak válasz¬ tásánál, a kivitel nehézségeinek s az építmény fenntartásának meghatározásánál; mert a vonal választása és annak kiépítése, a pálya jövedelmezőségét kockáztathatja. A mi e tekintetben tehát sürgősen szükséges és mindenek előtt kívánható az, hogy a mérnökök magok nagyobb súlyt fektessenek a földtan tanulmányozására-, továbbá hogy a vasúti vállalatok tökélete¬ sen szervezett földtani személyzettel bírjanak. Legjobban ké¬ pesítve volnának erre a mérnökök magok, kik elegendő föld¬ tani ismereteket sajátítanának el, s csak igen nehéz eseteknél szorulnának külön szakgeologus véleményét kikérni. Ezt figyelembe is vették az utolsó évtizedekben a fontosabb vasúti vállalatok : igy a cs. k. közoktatási és cs. kir. kereskedelmi ministeriumok egyezkedése folytán, Wolf Henrik bányatanácsos, ács. k. földtani intézet geológusa 1872 óta mint földtani szak¬ értő közreműködik az osztrák vaspályák cs. k. vezérfelügye¬ lőségénél, s mint ilyen lényeges befolyással hirt az arlbergi és predili pályák tervezeténél, melyek első tervei, a földtani viszo¬ nyok behatóbb tanulmányozása folytán, lényeges módosításokat szenvedtek. Hasonló módon utalvák a szomszédállamokban a szakgeologusok a vaspálya-technikusokat tanácscsal elősegi- 289 teni, és a nyomjelzést még a kivitel előtt keresztmetszetekben előtüntetní; s elegendő esetben bizonyult be az, hogy a mit a geo¬ lógus már a pálya kijelölésénél előre megbatározott, az a pálya kiépítésénél a természettel egyezőnek találtatott. Figyel¬ meztetek e tekintetben Greszli, schweitzi geológus elismert érdemeire a hauensteini alagútnál, Mount Pleasant kialudt tiiz- okádó begynek dr. Haast barátom által Uj-Seelandban eszkö¬ zölt földtani felvételére, mely mint előmunkálat az 1861 — 1864-ig épült Moorhouse- vagy Lyttletown-alagutboz történt. Ez utóbbi 8514 angol lábat tesz, a Banks-félsziget kialudt kraterából a kratersáncon keresztül vezet, és Lyttletown-kikötő¬ jét Cbristckurckchal, Canterbury fővárosával, köti össze. Utalok végre a würtembergi vaspályáknál készült példányszerű földtani keresztmetszetekre, s azon dicső osztályrészre, mely a Mont- Cenis és Gotthard alagutaknál a földtannak jutott. Az újabb kor ezen legnagyobbszerű vasúti vállalatai meg¬ érdemlik, hogy róluk még bővebben megemlékezzünk. A Mont- Cenis féle alagiit 1857-ben megkezdve, 1870-ben befejeztetett, s az emberi munka legszebb diadala, mely csak a technika és a tudomány szerencsés egybevágása által vált lehetségessé. Bár a jelenben vagy a jövőben még nagyobbszerfí müvek lé¬ tesüljenek, az utódok, főkép a Mont-Cenis átfúrása iránt fog¬ nak érdeklődni; mert itt vált legelőször szükségessé oly esz¬ közökről gondoskodni, melyekkel ily nehézségeket le lehetne győzni. Nem akarok azon ábrándokról beszélni, melyeket azon istentelen kéznek óhajtottak, mely merészelni fogja a szent sziklát, a jéggel övedzett, népeket elválasztó hegyet átfúrni. Némelyek azt állították, hogy mély üregekre, mások, hogy megmérhetlen mélységű tavakia fognak akadni, s azután po¬ kolbeli tüzet találni, s nem sok hiányzott, hogy az állatok számát is egy új szörnynyel nem gazdagították, mely az alpesek belsejét, az emberek vakmerősége ellen védelmezni akarná. Hanem a tudomány a müvet kivihetőnek ítélte. Az ismeretes olasz geológus és senator Angelo Sismonda Turinban, a hegy külső részeinek vizsgálásából, a tervezett alagút keresztmet¬ szetét szerkesztő, és a mű a dicsőséges mont-cenisi mérnökök triumvirátusa által: Sebastia Grandis, Germano Sommeiller és 290 Severino Grattoni által szerencsésen bevégezve, bizonyitá Sis- monda adatainak tökéletes pontosságát. Itten tehát a földtan valóban fényesen helyt állott, és megérdemelt elégtétellel mondhatták a geológusok, az e felett csodálkozó munkások¬ nak, hogy a keresztülfurandó kőzetek természete előttük is¬ meretes vala, s hogy a tudomány szeme előtt áttetszők a hegyek. A szónok végül buzdítván hallgatóit, a földtant a többi tudományokkal együtt buzgón tanulmányozni, összehasonlítva a műegyetemet egy gazdag érchegységgel, beszédét egy lel¬ kes: r .Szerencse fel“ köszöntővel fejezé be. 291 TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Nyilvános iijiir! al vány ozás. A tagdíjat 1874-re dec. 10-ig lefizették: Berecz Antal, Buday Károly, Dapsy László, Dávid Vil¬ mos, dr. Eissen Ede, b. Eötvös Loránd, dv. Farkas János Fekete József, Fiscker Samu, Horváth Ignácz, Inkey Béláé, Kleritj Ljubomir, Kozocsa Tivadar, dr. Krászonyi József, Lajthay János, Nagy Gusztáv, Roskoványi László, dr. Rózsay József, Sárkány Kálmán, Staub Mór, Tretyák János, Winkler Benő és Zsigmondy Béla urak. 1875-re a tagdíjat lefizette: Hofmann Bódog úr. Budapest, 1874. dec. 10. Sajóhelyi Frigyes, társ. titkár. 1874. IV. évfolyam. 12. szám. ei 0 a m> a a Kiadja A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT A választmány megbízásából szerkesztik SAJÓHELYI FRIGYES és ROTH LAJOS titk4rok. TARTALOM: Szakgyülés 1874-ik évi dec. lió lG-án. — A mármarosi vasérctele" pék előfordulási viszonyai, Gr cselt Sándortól. — A deésaknai legújabb krystálysó-előjövetelről, dr. Kocli Antaltól. — A déli Bakony bazaltjai, dr. H o f m a n n Károlytól. — Titkári közlemények. — Tartalomjegyzék - TÁRSULATI ÜGYEK. Szakgyiilés 1874-ik évi december hó 16-án. 1) Dr. Hofmann Károly a déli Bakony bazaltjainak petrograpliiai viszonyait ismertette. (Lásd a jelen számban.) 2) L ó ez y Lajos geológiai és palaeontologiai tanulmányok Arad-megyéből cím alatt a Fehér Körös völgyében, a Borossebes melletti neogen-lerakodásokat ismertette meg. (Lásd az V. évfo¬ lyam 1. számában.) 3) Az első titkár P o p o v i c 8 Y. Sándor : „Előlcges jelen¬ tés a Frusca-Gorában tett gyűjtésről 41 címíí, rövid jelentését ol¬ vasta föl, melyből röviden a következőket jegyezzük meg: Je¬ lentést tevő úr íölemlíti, hogy még az 1873-ik év nyarán tett néhány kirándulást a ,,Perin-fflajdan“ nevezetű hegyre, mely cerithium-mészkőből s márgából áll. Gyűjtött továbbá a „Popo- vica“ nevű hegyen több vasérc-darabot. Megemlíti, hogy azon helyet is sikerült fölfedeznie, a hol a trachyt a pétervári szilc- 20 294 Ián nagyobb tömegben tör át, melyre vonatkozólag később tü zetesebben Ígér áttérni. Meglátogatta tovább a „Ljuba“ nevű falu hegységeiben levő mészkőbányákat s ezekkel együtt egy forrást is megvizsgált, melynek hőmérséke a meghatározás sze¬ rint 15—17 fok R. — A forrás vizének minőleges megvizsgá. lása alkalmával — mit Gros inger, újvidéki gyógyszerész úr eszközölt — kitűnt, hogy agyagot, meszet, magnesiát vasat, nátriumot és szénsavat, kénsavat, sósavat, phospkorsavat, meg kova savat tartalmaz. Mindezeket illetőleg jelentést tevő úr ké¬ sőbb részletesebben fog kiterjeszkedni s jelentését a társulat¬ nak annak idején beküldeni. 4) Végre az első titkár a belépett és meghalt tagok ne¬ veit olvasta fel. Belépett Ha láváts Gyula, m. kir. földtani intézeti gyakornok Budapesten. Meghaltak: Gerevics Sán¬ dor, tanár Budapesten; Reitter Ferenc, ministeri tanácsos Budapesten és R o s t y Pál, földbirtokos Duna-Pentelén. A mármarosi vasérctelepekröl. (Felolvastatott a társ. f. évi auguszt. hó 9-ikén, a Suliguli-forrásnál tartott szakgyülésén.) Gesell Sándortól. A mármarosi kincstári vasérc-vidék bányageologiai felvé¬ telével foglalkozván, bátor leszek a tisztelt földtani vándorgyű¬ lésnek az ezen területen tapasztaltakat röviden elősorolni, an¬ nál is inkább, miután a megyében teendő körút e vasércvidéke csakis egy helyütt, t. i. Luchinál, érintendi. A vasércek előjöveteli módja és egyáltalán a vasgyárak, nak rendelkezésére álló vasércek mennyi- és minősége a vegy_ elemzési táblából kivehető (1. a296. és 297-ik lapon);a vaskő, előjövetel be- és lerakodását illetőleg három képződési szintet különböztethettem meg : Az elsőben az andesintrachyt közti, némelykor 12 öl széles, réz- és vaskovand-telérek kibúvásainak, és a trachytban előforduló delejvasnak barnavaskőféle elmállási terményét ta¬ láljuk, 2' 6", egész 3' 6"-nyi, közvetlen a televényföld alatti rétegekben; úgyszintén egy melaphirszerű kőzetben vörös- vaskőféle impragnatiókat is. — 295 — A második szintben eocen- és krétaképletekben, úgy min Sziléziában és mint legújabb időbea tapasztalhattam Ungmegyé- ben és Gácsországban lapos spkaerosiderit telepek fordulnak elő, melyeknek folytatása a mármarosi vasipar jövőjére nézve a legnagyobb fontossággal bír, mivel csak ezen képletekben remélhető nagyobb kiterjedésű és tartósabb vaskő-előjövetel, melynek alapján tekintélyesebb vasgyártás lenne életbe lép¬ tethető. A harmadik szint pedig szabálytalanul csillám-, chlorit- pala és mészkő közt egy typhon-féle kőzetben (mely a csillám¬ pala és mész vegyítékéből áll) mint barnavaskő, vörösvaskő, vasfényle, mangantartalmú vaspát és delejvaskő, lapos érclen¬ csék és 20,000 mázsa érctartalomra felrugó tömzsök, fészkek és mészkőbeni impragnatiók tűnnek elő. Az első és harmadik szint a silány érclerakodási körnek nevezhető, a második szintet termékeny érclerakodási körnek nevezem; mind a három egyszersmind vasképződési szint, ép annyi változásnak tanúja, melynek területünk időnkénti síilye. dés és isméti emelkedések következtében volt kitéve. A silány érclerakodási körhöz tartozó vaskövek legin¬ kább a rahoi kerületben, és mármaros legdélibb részén, a me¬ gye és Erdély közti határon, a budfalusi község területén és a Sopurka patak mentén felfelé a Szeredna-Rikán, Holi- és Ro- zseninál feküsznek ; a vaskő települési viszonyait tekintve, csak az ős kőzetek közé települt vörösvaskő tömzsöket tartalmazó rnész- berakodás mutat fel némi szabályt, mely szerint két, többször félbeszakasztott, körülbelül párhuzamosan délkelet-éj szaknyu¬ gatnak vezető csapásirány különböztethető meg. Az első a mén suli vonalhoz tartozik: Mensul, Berlach, Kruchli, Holo- vatits, Doharunya, Tukaló, Steretplai, Urbanov és Bukovctz, a második asolymai vonalhoz: Sólyma, Laaz és Verbolit, mely két utóbbi pont Solymabánya éjszaknyugati folytatásának látszik lenni. A termékeny vasérclerakodási körhöz tartoznak: Luclii és Jalinka; a luchii sphaerosiderit telepszerűen jön elő kisebb na¬ gyobb, egymással összefüggésben álló lapos érclencsék alakjᬠban, feküjét egy jelentékeny vastagságú mészpad képezi, s 20* 296 A vaskő neme, ml- módoni és miféle küzetbeui elöjüve- tele Valéságos telep. vast. fedüküzet agyagpala, fe- düküzet mész conglom. feltárva G00,000 m. Mészkőben pár¬ huzamos lapos érclencsék, igen változékony vas¬ tartalommal | Agyagpala és chlorit- | pala közti telepalakú lerakodások A kovand-telérek kibúvásainak el- mállási torménye A lelliely megne¬ vezése L u c li i Dohnrunya Szered- plai Budfalu II. ni. II. ni ré gi ú j Kovaföld — - — - - - - 9 4 30-0 — 37-2 — 22-2 - Kovasavas agyag . - Kovasav - Timföld - - - - - 6-0 - 4 0 - o-o - 7-5 - 100 - Feloldhatlan kova és timföld ! Kovaföld kevés tim- földdel . 1-2-4 - IG'4 - - - - — - - - - - - - ' Vaséleg 70 - - - 07 - 34*5 107 - 66-3 - 47-0 - 50 2 1 - Vaséleg kevés vas- élecscsel • - 68-6 - - - - - - - - - - ~ Szénsavas vaséleg és élecs . - 65 3 - 40 9 - - - 24 1 - - - 38 7 - 32 ■ 9 - 35-1 Szénsavas vasélccs - - Szénsavas cselélecs - vas - vas - - - vas - - vas - vas - vas i Szénsavas mész 1-4 - 11-4 - 37 0 - 38 ’4 - 73 0 - nyom nyom - _ - Szénsavas keseréleg - - - - o-o - 1-5 3 0 - - - - - Víz . GR - 13 - - - - - - 9 0 - 91 - 17 0 - Tüzveszteség - - - - - - - - - - - - - - - - Réz - - 99-6 — i 99* 1 J 99 7 - 99-5 1 i 100-1 H 100 3 - 100 8 99-4 - 297 Chloritpala közti 1 M :0 N a o H e3 > 2—3‘ vast. raangan- tartalmú vasüáttelér j chloritpala és mész- 1 congl. közt | Chloritpala és mész¬ kő közt delejes vas¬ kő tömzs. Chloritpalában pát- l vas és vörösvasko Vörös vaskö-tömzs. mész és pala közt Barna vasköre ku- 1 tatás pala és mész¬ kő közt || Pátvas töredék jege- ces palatüredék- közetbeu 1 Dioritbani inprág- A o "rt a ‘p P Í o > A « vas-inprágnatiók II Sodagyári perk. ké- I fcD 1m. I árust erdő 1 J/fj Wj | , F^UŐ lelő , ' 403tfb. Baes 1 Sx (hiirm-h sir ''"íoó Asz^///quM Túxtilijn Uis' ' FcUeyvár AH ni. ^>FisJutsi erdő neogen Oyps-telepek mediterránt emelJ) képi. ő.laxcL homok homokkőgörnhöldiel, | Felsó és homokkő és rnárga ( a/f ndániai’■ cm) I köxep (l) ó. Homokos agyag és mdrgás | oligoeéin homokkő (torigriai emelet 1) J képlet. 6. Bryoxoeitályag felső résxc ] Alsó „ ,/ alsó „ V oligocárv (Ugari emelet) I hifiiét. n m 7 . ínlermedia-meírga ) Felső cocán (Barlo tv emelet) J hifiiét/ et (Ilii S. Dturvamésx (falcai r grossier ) 0. Ostreaz tályog Közéjt cocán képlet. y l / v / f •